Szent János, a tasmán ördög
2008.08.08. 14:58 Winkler Róbert
Holnap megyünk futni Kropkó Péterrel! – mondtuk szerdán, csütörtökön inkább, hogy ajjaj, ez a nap is eljött.
Ugye, de szarul hangzik? A hawaii-i Iron Man-verseny például 3,8 km óceáni úszásból, 180 km lávasivatagi bringázásból és egy klasszikus maratonból áll. Ezen Péter kétszer csípte meg a 7. helyet (1996, 2000). Svájcban viszont két Iron Mant is nyert, Japánban hármat, egyet meg Dániában. Biztos egy állat. Nyilatkozni régen hallottam, de az ilyen szerény, sótlan aszkéták nyilván kegyetlenek magukhoz, irgalmatlanok másokkal. Nem, engem aztán ki nem nyír. Ha eljön a vég, előtte fél perccel, gyakorlatilag utolsó leheletemmel majd lazán azt mondom, mint Eric Cartman: na csá, én leléptem.
Kropkó azonban nem egy triatlonos Timur Lenk, aki anélkül irtotta ki Damaszkusz lakosságát, hogy felemelte volna a hangját. Kropkó meglepően nem aszkétikus figura: 40% Szőke András, 30% Paavo Nurmi, 30% tasmán ördög.
A Testnevelési Főiskola futópályája felé megbeszéljük, ki meddig amortizálja a futócipőjét, miről lehet felismerni, ha már érdemesebb kikúrni a skárpit, bár látszólag még jó, meg hogy igazából a TF-pálya műanyagára nem a mi flasztercipőink valók, de kit érdekel.
Aztán körözni kezdtünk, addigra már nem fostam annyira, hogy a Kropkó kinyúvaszt, ráadásul többször is mondta, hogy lassítsunk, mert az ilyen 10 kilométer körüli egészségügyi kocogás akkor jó, ha aerob, és akkor aerob, ha olyan a tempó, hogy tudunk közben beszélgetni.
Végül 13 kilométert pofáztunk végig nyugis aerob tempóban, 6 perc feletti kilométerekkel, és nyugodt szívvel jelenthetem ki: Kropkó Péter ezerszer szórakoztatóbb, mint az Ipod.
Sok mindenről volt szó. Mivel szórakoztatja magát egy Iron Man-verseny bő 8 órányi időtartama alatt, miért van gyökeresen elkúrva a magyar él- és tömegsport élet, mennyit triatlonozott össze egy-egy év alatt, milyen hibákat lehet elkövetni futás közben, kik futnak szépen, miért ürülnek ki a futópályák, ha jön az október, mikor mit együnk, úgy néz-e ki egy ideális triatlonos, mint ő, miért szar a margitszigeti pálya, hogyan kell felépíteni egy futóedzést, hogyan kell nyújtani, milyen csirkét kéne enni, miért egészségesebb a nem bio fehér kenyér, mint a nem bio barna, ilyesmi.
Természetesen MP3 lejátszó helyett diktafont vittem magammal, úgyhogy a következő hetekben részletekben közöljük ezt a tartalmas 13 kilométert, és a vesemberek Aranyszájó Szent Jánosának hobbisport vonatkozású aforizmáit.
10 komment
Címkék: edzésnapló kropkó
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tartlev 2008.08.08. 22:18:51
rivera 2008.08.08. 22:47:09
Critmiss 2008.08.08. 22:48:01
Ppix 2008.08.08. 22:50:04
Ez csak nike/alma reklám, without content.
A tempó meg nem aerob, hanem sznob.
verespalne 2008.08.08. 23:25:06
pékitti · http://www.pappkrisztina.hu 2008.08.09. 03:42:58
islanđer 2008.08.10. 20:14:45
én négyesével futom minden héten a margitszigeti köröket (félmaraton - 21,06km 1 óra 47 alatt), idővel élvezeti értéke is van a dolognak - és továbbra is állítom, hogy a zenehallgatásos iPod-os cucc baromság, így biztosan nem a saját tempódban futsz.
esetleg kérdezzétek meg Kropkó urat, bár feltételezem a válasza nem lesz teljesen Nike-konform :o)
az meg engem is érdekelne, hogy mi a gond a margitszigeti pályával.
üdv, M.
manor 2008.08.10. 21:36:27
a lassabb, alapozó, 1 óra feletti futásokhoz jól jön a zene. Ilyenkor úgyis ráállsz egy tempóra, amit nem kell figyelni, a zene pedig jó unaloműző. Vagy akár a hangoskönyv.
Persze nem vagyunk egyformák, ezek szerint neked 20k alatt sincs szükséged ilyesmire:)