Rápihenés a csellendzsre

2009.03.20. 10:23 szasza75

A szakirodalom szerint éppen olyan fontos a verseny utáni pihenés, mint maga a verseny vagy a versenyre való felkészülés. Az a közös mindhárom fázisban, hogy mindhármat el lehet alaposan rontani, az első kettőt a nem futással, a harmadikat pedig pont a futással, pontosabban a sok futással.

Egy maraton - még az edzett sportolóknál is - jócskán igénybe veszi a futó szervezetét. A folyadék és szénhidrátkészletek kiürülnek, valamint az izomzat, esetleg az ízületek is kárt szenvednek kisebb nagyobb formában. A verseny utáni napokban javasolt a könnyebb séta, úszás, masszás, szauna, pezsgőfürdő, illetve könnyed átmozgatás jelleggel pár perc kocogás. Ezek lennánek az optimális regeneráció összetevői. Azonban ez most nem így alakult.

A Ferrara maraton után egy baráti meghívásra a mintegy 200 km-re levő Trento melletti kis településre tértünk pihenni. A helyszínben benne volt a pihenés lehetősége fizikálisan és mentálisan egyaránt. Benne volt, mentálisan tökéletesen sikerült is, izomzatomat meg akkora sokkélményben részesítettem, hogy ilyet legutóbb akkor látott, amikor tavaly az 56 km-es Veitsch-i verseny után Mixnitz-be mentünk szurdoktúrázni. 

Most a "pihenés" nagyjából így telt: hétfőn könnyed 5 kilis átmozgatás, majd kedden 9 kilis levicoi tókör volt. Szerda reggel ismét egy 9 kilis tókör után célul tűztük ki a 2002 méteres M.Panarotta megmászását. Látszólag éppenhogy havasnak tűnt a teteje, menni fog ez, kell a lelkemnek - gondoltam. Így nekilódultunk 500 méterről felkapaszkodtunk fel egy turistaösvényen. 1000 méter felett már hó is volt jócskán, kicsivel fentebb már az ösvényt is elvesztettük, így aztán toronyiránt másztunk tovább gallyakba kapaszkodva, négykézláb csúszva a már jéggé fagyott 60-80 centis hóban.

Ez volt a kiszemelt hegy

Futó szemmel egy nehezen értelmezhető 48 perces kilométert hagytunk lábunk mögött/alatt. Futásról persze itt már szó sem volt, csak taposás, kapaszkodás, félelmeink legyőzése volt a feladat.

Ez még a jelzett túristaúton volt

1500 méter magasságban találtunk egy menedékházat, ahol az izgalmakat kipihenve kávéztunk, illetve feltöltöttük a szénhidrátkészleteket. Aztán irány tovább. Még 500 métert kellett magasságban leküzdeni az egyre romló talajviszonyok mellett. A nyom még kitaposott volt egy elágazásig, ahol a hülyeség felett győzedelmeskedett a belátás. Azt hiszem ennél a pontnál értettem meg, miért lehetett a menedékháznál hótaposót bérlelni. Mintegy 2 kilométer és 300-350 méter szint lett volna hátra.

Persze laza kocogás is jutott az M. Panarotta útra,  egy 12 kilis szerpentinen legurultunk, ami elég keserves volt. Így ez a "kis" túra közel 20 km-re sikeredett. 

Azért ez már erős sokk volt az izmoknak így együtt, így csütörtökön csak egy 8 km-es dombkört nyomtunk 400 méter szinttel tarkítva. Pénteken már szinte észrevehetetlen emelkedéssel megáldott 9 km volt a penzum. A nagy pihenésnek nyögés a vége, így az utána következő 9 órás autóút sem súrolta a hintaágyban ringatózás élményét, pedig a táj...

A hülyeségnek nincs határa, mármint ha a hegyek között akar pihenni a maratonista. Szombaton mint ifjú csellendzser beleraktam a rendszerbe 19 km-t a HHH-n, aztán a Lambruscot lecseréltem Neocitran-ra és a használt zsebkendők már annyira belepték a monitort, hogy lassan azt sem látom, hogy a csajok mennyire zúzzák a fiúkat. Persze lesz ez még máshogy is!

3 komment

Címkék: beszámoló túra hétköznapok maraton challenge menet alpok

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr341003653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kinney 2009.03.20. 12:51:38

jól nyomod, csak így tovább!

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.03.20. 14:16:30

én már csak azt szeretném megtudni, hogy ezek mellett te melózol is vmit? ha igen mit?

AndOr01 2009.03.20. 14:34:53

"Semmiképp ne induljunk hegyet mászni több napon keresztül!"

Ugyan ki az akinek az elinduláshoz napok kellenek? Ha mégis van ilyen, szerintem se tegye!

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása