CCC-2009

2009.09.09. 11:05 szasza75

Furcsa dolog ez az ultra-terepfutás. Azt gondolom, most volt az első igazi, ilyen jellegű próbatételem. Ami egyszer nem megy, az máskor igen. Percek alatt el lehet jutni fizikailag a mélypontra, ugyanakkor lelkiekben pillanatok alatt felül lehet emelkedni a nehézségeken. Persze mindehhez kell valamelyest fizikai felkészültség, de egy bizonyos pont után leginkább fej, türelem és akarat. A teljesítéshez. A jó eredmény persze más tészta. Utóbbival nem vagyok maradéktalanul elégedett.

Tavaly új tapasztalatokkal, de a verseny befejezése nélkül, hagytuk el Chamonix-t. Akkor energetikailag, izomzatilag jó állapotban álltam ki, de a talpam nem bírta a „gyűrődést” és hát fejben sem tudtam ezt a problémát megoldani.

Az UTMB útvonala Google Earth 3D-n (a 3. perctől szinte azonos a CCC-vel)

 

A CCC, azaz a 3 város, Courmayeur-Champex-Chamonix nevét viselő (98 km, 5600 méter szint) verseny reggelén nyugodt voltam. A tavalyi tapasztalatok alapján érdemes volt hamar beülni a rajtzónába. 40 perc ücsörgés után aztán elindult a mintegy 2000 fős terepfutó, túrázó tömeg Courmayeur városából. Az előzetes terv szerint egy ritmusos kezdés az aszfalton segít abban, hogy később az egy-nyomtávon ne kelljen a gyalogosokat előzgetni. Érzésre nem volt gyors, de a meleg a 4,5 kg súlyú hátizsák a hátamon (amely tartalmazza a kötelező felszerelést és egyéb frissítést), és a magaslat mégis az egekbe tornászta a pulzusom. Ez nem volt jó jel, kissé megijesztett, de mivel a légzésem rendben volt, nem aggódtam, haladtam tovább.

A Bertone házhoz (12,3 km) 1:30 alatt értem, ez kicsit jobb lett, mint a tervezett és a tavalyihoz képest 17 perccel hamarabb. Nyugodtabb tempóban az első hágót is sikerrel vettem, innen egy köves lejtő a Bonatti házhoz. 22 km 3 órán belül. A nap nagyon sütött, kifejezetten meleg volt az idő. Szinte minden egyes hegyi pataknál megálltam megmosni az arcom és bevizeztem a sapkám. A mezőny ekkor már eléggé szellős volt, így nem vett el plusz energiát a gyorsabbak előzékeny elengedése, vagy amikor éppen én előztem. Fogalmam sem volt arról, hogy hányadik vagyok, de igazán nem is érdekelt. Jól esett a futás, óvatosan kocogtam le a lejtőkön és joggoltam vagy éppen sétáltam az emelkedőkön.

Arnuva 28 km (3:50) az első nagyobb pont. A klasszikus frissítés után - egy kis leves, egy pohár kóla, egy falat banán, narancs - mentem is tovább. A Ferret hágóra (5:08) felfele éreztem először, hogy itt komolyabb energiabevitel kell. Felbontottam egy PowerBar-t, de nem igazán csúszott, így inkább egy géllel vigasztaltam magam. A kaptató (800 méter emelkedés 4 km alatt) leküzdése egész jól sikerült. A gyomromat kicsit éreztem, ezért a tetőn felbontottam egy tasak sót és pár korty vízzel lecsúsztattam.

Innen 8 km lejtő La Foulyba (40 km). Kísérőm már várt. 6:19-re értem le. Kicsit bosszantott, hogy 2 vízhólyaggal lettem gazdagabb. Nem igazán örültem neki, hogy már itt, a táv fele előtt tűvel szurkálom a talpam. 15 perc alatt falatoztam egy kicsit, lekezeltem a hólyagokat, és kis kajával a kezemben elkezdtem kisétálni a pontról. Pár száz méter után futásra váltottam. Ekkor vettem észre az első hibám. A mindössze 15 km-es gyors szakaszra fullra töltöttem a zsákom, és még egy fél literes kulacsot is vittem a kezembe. Tavaly ez a rész nagyon jól ment, idén viszont vízhólyagokkal és teli zsákkal... Mérges lettem a hülyeségem miatt. Szerintem ez a CCC nappali távjának a legszebb része.

Már Svájcban voltunk, mindenhol fenyő, erdei illat, a jobb oldalt egy nagyobb folyó. A völgy másik oldalán kolompoló tehenek és gyönyörű alpesi házak. Tavaly sötétben láttam Champex-Lac-ot (55 km), most igazán kíváncsi voltam milyen világosban. Az előzetesen tervezett időn belül (5 perccel) 8:40 alatt értem a svájci nagy ponthoz. Itt aztán igazi fiesta hangulat volt. Fúvósok, mazsorettek, amolyan helyi faluünnep. Feltételeztem, hogy a tavalyi helyezésemhez képest előbb vagyok, mert elég kevesen voltak a sátorban. Egy gyors depózás és már robogtam is tovább.

Innen jól ment a futás, részben lejtett, még világos volt, és számolatlanul hoztam az embereket. Bíztam benne, hogy a Bovinra (64 km) felérek még világosban. Kemény lépcsős, köves hegy ez. Ismeretlenül félelmet keltett, de így, hogy tudtam milyen, óvatosan felmásztam rá. Mivel botokat nem vittem, néha a kezemet is kellett használni, hogy egy-egy nagyobb sziklára felkapaszkodjak. Hogy érzékeltessem a terep különleges jellegét az órám szerint 1 km-t 30 perc alatt tettem meg. A csúcsot a vártnál gyorsabban értem el, így még világosban tudtam elindulni a hegyről lefele. Az erdőben kb. 2 km-re a csúcstól rám sötétedett, az egyik fejlámpát felvettem. Trientbe (70 km) fél 10 után érkeztem. Kísérőim már vártak, falatozgattam, átöltöztem, ismét szurkáltam pár hólyagot.

Felszereltem a 2 fejlámát (egyiket a derekamra), majd a sátorból kilépve vettem észre hogy rossz az egyik. Visszamentem, baszakodás, bosszankodás. 30 percet töltöttem el a ponton. Ez a fél óra az izomzatomnak is túl sok pihenő volt.

A Catogne-ra (75 km) egész jó tempóban sétáltam fel, ott viszont fújt a szél, így felvettem az esődzsekimet is. A köves Vallorcine-ba vezető lejtőn a tavalyihoz hasonlóan ismét éreztem a talpam gyengeségét. A vízhólyagokon túl, a talpam egy része bevizesedett. Tavaly Vallorcine-ig jutottam (80 km), ott álltam ki végül hasonló probléma miatt. Vallorcinban pár korty leves, kóla, narancs, banán, aztán indult a séta.

A talpam minden lépésnél sajgott, de átgondoltam az eddigi napomat. Jó volt, élveztem az eddigi utat. Világosban minden úgy ment, ahogy akartam. Vallorcine-ban 10 perccel voltam kicsúszva a tervezett időmhöz képest. Most jöjjön akkor valami más, amihez nem futás kell, erőnlét, hanem csak türelem, elszántság és fej. Ennek megfelelően 50 perc alatt elgyalogoltam a Col de Montetshez (83 km), ott átöltöztem meleg ruhába, botok a kézbe, ital bőven a zsákba, Redbull azonnal, zsebbe egy kóla. Gyerünk. Mindössze 3 km-re volt a szállásunk, 14 km-re a cél.

(Alábbi kép: Az úttól kell feljönni, a fotó kb az emelkedő 1/3-nél készült a verseny előtti napon.) Éjjel fél 2-t írtunk ekkor. Az utolsó hegy nagyon nehéz. Szinte egy fal az egész, nagyon sziklás sokfordulós, pedig csak 600 méter emelkedés van 2,5-3 km-en. Lassan haladtam, elég körülményesen. Kb. 2000 méter magasságban belesétáltam egy felhőbe, és az eső is elkezdett esni. A lassú kimért lépéseknek köszönhetően az addig tízen-órán át használt lábaim is beálltak.

A beletörődés párosult kifogásokkal, két forduló után egy kis kóla, ha felérek, legyen egy csoki a jutalom, szóval „komoly” ajándékokkal jutalmaztam részsikereimet felfelé. A csúcson (Tete aux Vents, 87 km), nem volt frissítő csak pontőr. Mondta, hogy csak húsz perc a La Flegere (90 km). Persze. Nappal, frissen, nekem legalább 1 óra lesz most esőben, ködben, csúszós köveken sétával... Néha feltűnt egy-egy leelőző, de a ködben gyorsan el is illant. Nem nagyon láttam az utat a sziklákon, ilyenkor megvártam valakit, hogy menjen előre. Fél 5 után átértem a La Flegere-re.

 

(Fenti kép a Flegere felé tartó úton, éjszaka ködben nem ennyire egyértelmű :-) )

Innen csak lefelé, ami talán még rosszabb volt, mint felfelé ennyire elhasznált talpakkal, beállt lábakkal. Lassú séta volt, és minden egyes lépésnél néztem a legpuhább utat. Közben magyar honfitársaim előztek meg. Pár szót beszéltünk, aztán továbbkocogtak. Alig vártam, hogy aszfaltot érjek. Közben igazán büszke voltam magamra, nem azért mert megcsináltam, vagy hogy milyen jól ment a 80 %-ig, hanem azért, mert volt akaratom végigsétálni keservesen magamban az elmúlt 7 órát.

Az aszfaltra érve kapcsoltam ki a fejlámpákat, és talán a felszabadultságtól vagy a franc se tudja mitől, az elégedettség és a teljesítés büszkesége kerített hatalmába. Fejben végig „ott” voltam, nem fáradtam el szellemileg. A tiszteletkör is így telt a városban. Sétával, elégedetten. A csapat már várt. Bíztattak, hogy fussak, de nem volt kedvem hozzá, ha végig flottul megy, akkor nyilván, de így -- nem volt túl szép befejezés.

Egy hajrázó „arc” nem akart elém vágni a célban, így nagyjából együtt sétáltunk az utolsó pár méteren. A célban (98 km, 20:56:23) megkaptam a mellényt és kezembe kaptam egy sört. Ez utóbbit természetesen barátoktól.

Furcsa, de ez az utolsó 18 km sokkal többet jelentett az önismeretben és önbecsülésben, mintha a tervezett időt hoztam volna. Kívánom, hogy mások is ismerjék meg határaikat és tapasztalják meg az átlépése okozta érzést. Szép volt, sokféle élmény, fájdalom. 80 km-ig jó teljesítmény, onnantól harcos befejezés.

A terepfutás egyre népszerűbb nálunk. A „The North Face Ultra Trail du Mont-Blanc” rendezvényen 4 versenyszámban több, mint 5000 futó vágott neki a távnak. Köztük számos magyar teljesítette, sőt ért el kiváló helyezést. Gratulálok nekik!  

UTMB (166 km 9400 m szint) magyar teljesítői:
Fridrich László 36:01:38 (292.)
Gyurján Tamás 44:42:45 (1167.)
Karlowits-J. Tamás 28:00:14 (38.)
Kiss Attila 40:15:41 (619.)
Németh Csaba 23:45:56 (7.)
Szilágyi Anita 44:23:48 (1112., kat. 36.)

A CCC (98 km 5600m szint)magyar teljesítői:
Csányi László 20:29:22 (348.)
Farkas László 20:00:07 (299.)
Hegedűs János 21:55:55 (546.)
Horváth Hubert 25:26:18 (1143.)
Józsa Miklós 21:29:40 (469.)
Kimmel Péter 25:13:56 (1084.)
Kosztra Balázs 25:26:18 (1143.)
Páll Attila 20:29:22 (348.)
Papp Gergely 15:15:34 (28.)
Szász Norbert 20:56:23 (398.)
Szemerédi András 16:01:02 (49.)
Ugyan Anita 22:55:58 (701., kat 21.)
Zenyik Róbert 21:45:22 (511.)

A TDS (106 km 6700 m szint) magyar teljesítői:
Farkas Zoltán 22:54:08 (194.)
Iglói Kinga 28:16:15 (417., kat 16.)
Kovács Imre 25:06:50 (285, kat. 37.)
Kuris Oszkár 28:14:56 (412.)
Pész Attila 17:17:39 (25.)

Most egy kis pihenés, aztán szeptember 26-án indulok a Börzsönyi Éjszakai Futáson.

42 komment

Címkék: siker kihívás küzdelem ccc alpok trail utmb

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr891367840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nylonman 2009.09.09. 11:12:19

Ebből a szemszögből se' tűnik normális dolognak. Azért gratulálok, és nagy tisztelet! Uff!

Ted Striker 2009.09.09. 12:08:12

Gyűjtőnevük: Forest... Forest Gump :-)))

Gratulálok én is de tényleg nem vagytok normálisak :-)

csétomi 2009.09.09. 12:21:08

Hát bakker, a gugliörsz-animot végignézve már elfáradt a szemem. Nem tériszonyosoknak való pálya, valószínüleg minden gerinc tetején összefostam volna a bokámat.
Hatalmas teljesítmény, óriási respect! Komolyan irigyellek az élményért...
Főleg éjszaka nem volt pályáról letérés?

DocBulywood 2009.09.09. 12:42:07

Te nem vagy normális! :-D

(Hatalmas teljesítmény, nem csak a fáradság miatt, hanem a vízhólyagok miatt! Nem is tudtam, hogy ki szabad szúrni őket. Utána nem fájnak? Van valami tuti kenőcs, amivel nyugtatod a bőrt?)

Wadorzo 2009.09.09. 13:04:56

El sem tudom képzelni hogy hogyan lehet ezt megcsinálni.. Jövőre mondjuk kipróbálom a Kinizsi százast, (nekem szerintem hasonló élmény lesz mint amilyen neked ez volt) de az ehhez képest semmi..
Minden tisztelet a tiéd, és azoké akik teljesítették! :)

kađ 2009.09.09. 13:26:46

"Felszereltem a 2 fejlámát ..."
elég kemény lehetett, 2 lámával magadon megtenni ;-)
Tetszetős az írás, ha nincs kedvem futn, akkor olvasok kicsit, és lesz is.
ergo: köszönöm!!

DaMartian 2009.09.09. 15:25:04

@DocBulywood: nekem az Ultrabalaton első 20 kilométerétől lett életemben először vízhólyagom (mondjuk okosan nullkilométeres cipővel vágtam neki). Befutás után zokni le, és a combközre és mellbimbóra bekészített vazelinből kentem a lábujjaimra is.. Simán fájdalommentesen és gond nélkül lement a hátralévő közel 60km, mert nem dörzsölődött tovább a bőröm. Ajánlom mindenkinek a módszert akár megelőzésre, akár ha már baj van! : )

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2009.09.09. 15:35:04

Szóval az éjszakai tájékozódásról. Sokezer fényvisszaverő szalagot helyeznek ki a szervezők. Távolról is jól látható. Nagyjából 100-200 méterenként van egy. Ahol több ösvény van sűrűbb, ahol nincs letérési lehetőség ott ritkább. Sajnos a ködben pár méterre lehetett csak ellátni, így helyenként kellett keresni az utat.
Célszerű a hólyagot kiszúrni, aztán leukoplastal leragasztani.

manor 2009.09.09. 18:05:00

@boibo:
boibo, te nem felejtettél el valamit az utóbbi pár hónapban?:)

HecseDLI 2009.09.09. 18:11:29

Kalap emel Szasza!!!!

boibo 2009.09.09. 23:10:49

@manor: mit is? (azon kívül, h hová tettem a cavintont)

cakukatka · http://aktakukac.net 2009.09.10. 08:36:43

apropó vízhólyag... nektek hány km kell egy cipő betöréséhez?
normális, hogy a vadiúj futócipőm (ugyanaz a méret, mint az előző, tökéletesen a lábamra illő Structure Triax) még 100km után is töri a lábamat, és csak rotációban tudom használni a másik kettővel? vagy változott a lábam? nem értem...
de a maratonra BE KELL, hogy törjön!

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2009.09.10. 08:50:07

Hát szerintem ez cipője és lába válogatja :-)

Nekem volt olyan cipőm amitől mindig lett vízhólyagom. Egy New Balance félverseny és egy NB Trail-nél, De volt olyan cipőm amiben 5 km után már maratont futottam és semmi bajom nem volt tőle. Ilyen volt az NB 1221 es, de hasonlóan jó a mostani Nike Zoom Elite. Szóval, ha 100 kili felett is töri a lábad szerintem érdemes más cipőt nézned.

helemburgis 2009.09.10. 12:33:41

@cakukatka: en a 3. Triaxomat nyüvöm, de randomszerüen elöjönnek a holyagok, függetlenül attol, hogy hany kili is van mar benne. A mostanival 222km-t mentem, eddig gyüszünyi holyag se jött elö, a Velence tokerülest is problema nelkül megusztam, erre a most szombati, csupan 10-es verseny felenel ereztem, hogy alakulnak a dragasagok mindket labam talpboltozatan, s vegül sikerült nekik derek 3,5x3 centi nagysaguakra kifejlödniük. Rakas tippet elolvastam es kiprobaltam mar, van egy raklapnyi profi zoknim, vazelinem, szarvasfaggyum, hintöporom, kiskutya fülem, de csak elöjönnek...
Azt azert kezdem megfigyelni, hogy hosszu tavon hala a jo egnek, meg nem jelentek meg, inkabb 5-7-10-es tavokon, mikor a normal tempomnal sokkal gyorsabban futok...ilyenkor tök mashogy es szarul lepnek a cipöben, s azert jönnek elö? Mar kezdek erre gondolni...vagy tenyleg egy marha kenyes labam van..
Mindenesetre a köv. cipövasarlas alkalmaval kiprobalok egy masik gyartot is...

@szasza75: Gratula a versenyhez!

cakukatka · http://aktakukac.net 2009.09.10. 13:00:49

@szasza75: nem vagyok márkafüggyő, de olyan nehezen sikerült megtalálni azt a cipőt, amelyik jó, és tartja a lábamat, hogy azt hittem: e mellett most kitarthatok egy darabig. De lehet, hogy igazad van - ha ezek a cipőim kifutnak, utánanézek, hogy mi van még a piacon.

Egyébként a másik cipőm egy Asics 2130-as, aminél az kellett megszoknom, hogy alacsonyabb építésű a sarka - és kb. most, 500 km után tökéletesnek érzem. Lehet, hogy a maratonra nem erőltetem ezt az új cipőt, hanem maradok ennél...

cakukatka · http://aktakukac.net 2009.09.10. 13:04:57

@helenburgis: a randomszerűség nálam nem igaz - mindig ugyan ott, a belső talpélemen lesznek a hólyagok - és ha ugyanazt a cipőt erőltetem, akkor el sem múlnak...

Én amúgy futás alatt nem szoktam piszkálni (de persze nem százával futom a kilométereket) - utána viszont egy steril tűvel kiszúrom, de a bőrt rajta hagyom.

boibo 2009.09.10. 17:57:40

@manor: jaaaaa... ha tudtam volna, hogy hiányzom... :)
de viccen kívül, tényleg kimaradtam kicsit innen, mert
1. nekem már eleve a fiúk a lányok ellen kampány alapkoncepciója sem tetszett, és még ráadásul egy kicsit erőltetettnek is éreztem itt a blogon
2. a hová-kakiljon-a-futó témájú posztok elharapódzása kicsit már a Fábry show-kra emlékeztetett, és hát bevallom, én azt se szeretem
de azért olvasgatni benéztem ide eddig is rendszeresen.

WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2009.09.10. 18:03:50

Ezekhez képest a sima maraton az sprint táv :)

manor 2009.09.10. 19:17:55

@boibo:
ájjj, és ezért száműzted magad? Vannak ilyen kilengések, de azért mindig sikerül visszatalálni az alaptémához:) Te meg mégiscsak őskommentelő vagy, ilyen könnyen nem adhatod fel:))

roni130 2009.09.10. 20:58:45

engem az érdekelne, már több helyen is olvastam, h ilyen jellegű versenyeken kólát isznak...
hát nem tudom...van vmi komolyabb magyarázat? csak mert nekem konkrétan egybe állna a nyálam mozgás közben kólát iszogatva...vagy pusztán csak a kalória tartalma miatt, meg hogy könnyen bevihető?

manor 2009.09.10. 21:54:04

@roni130:
Igen, a lényeg, hogy szénhidrát legyen, minél egyszerűbb:) Mondjuk a szénsavassága miatt én sem értem, hogy miért olyan kedvelt. Bár, ha jó előre kitöltik, akkor valószínűleg már nem sok marad benne.

bodlac 2009.09.10. 22:00:58

Meg olcsóbb mint a gatorade. Bár a cukros víz még olcsóbb.

manor 2009.09.10. 22:39:44

@bodlac:
ja, csak annak kicsit rosszabb a marketingje

bodlac 2009.09.10. 22:49:09

Bezzeg 1924-ben Párizsban még vizet és BORT kínáltak a szomjas maratonistáknak. Igaz akkoriban az olimpikonok fele még nem tudta lefutni a távot, és 2:41-el lehett nyerni. Lovas Antal 3:35-öt repesztett. Azok a boldog békeidők!

csétomi 2009.09.11. 07:16:13

@manor: azért a koffein tartalom sem hátrány...

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2009.09.11. 08:29:14

Bor, kóla:

A Paris marathonon is kínáltak borral egy ponton. olyan 40 kili körül volt egy önálló pont. nem ittam :-)

Kóla: nem tudom az okát. Egy biztos van benne szénhidrát dögivel. És ugye koffein is. De, az a helyzet, hogy nem tudatos, hogy kólát kívánok. Egyszerűen ezt kívánom, holott futáson kívül nem nagyon szoktam kólát inni. Ez a jelenség tapasztalat szerint nem csak nálam jellemző. Több ultraversenyen frissítettem. Pl a T-100-on és érezhetően pl. 30 kilinél az Izo fogyott, 90 nél izo szinte semmi, hanem szinte csak a kóla.

xhege 2009.09.11. 08:55:21

@szasza75: Én is ismerem az érzést. Nem igazán szoktam kólát inni, de pl. egy hajtósabb meccsünk után, vagy egy hosszabb futás után én is azt kívánom.

bellone 2009.09.11. 10:19:38

Kóla témához:
3 éve elmentem a Balatonátúszásra, reggel fél ötkor indultunk, 10 felé kezdtük a "mókát". Enyhén másnapos voltam, fél évvel azelőtt úsztam utoljára, ráadásul csak indulás előtt ettem pár falatot. Éreztem, hogy baj lesz, de nem álltam ki frissíteni egyszer sem. Teljesen eléheztem és már a Balatonból ittam, de végignyomtam.

A főszponzor az egyik kólagyártó volt, térítésmentesen csapolták, hirtelen lecsúszott úgy 6 pohár (3 liter) húzóra. Egyébként nem élek vele és kávézni sem kávézom, így az lett az eredmény, hogy hajnal négyig pörögtem...

Wadorzo 2009.09.11. 11:14:41

@bellone: Idén bezzeg csak 1 fél literest adtak... Pedig akkor nekem is jól esett volna több is. :)

grafitember 2009.09.13. 09:12:03

Nem szép dolog az OFF-olás, de a kólához még annyit, hogy a nagy kerékpáros körversenyek hosszabb etapjain is elôszeretettel isznak a versenyzôk kólát. Olyannyira igaz a tétel, hogy a kilencvenes években a Cola fôszponzor is volt, és érdekes, hogy racionálisan akkor sem tudták megmagyarázni, hogy hogyan kapcsolódhat össze a kerékpárral...
A Liquigas élelmezésügyi felelôse kurtán annyit mondott a jelenségrôl, hogy a kóla annyira tömény szénhidrát, hogy elég belôle pár deci, és újra elég a tiszta víz. Tehát: nem kell édes löttybôl sokat innia a bringásnak.
Kicsit sántít ez is.
Bocs az OFF-ért.

bodlac 2009.09.13. 09:57:32

Ja, ebben van valami a cola tényleg csucsog a cukortól, 2,5 dl coca cola = 105 kcal, míg 2,5 dl gatorade = 63 kcal. Bringásoknak mondjuk könnyebb is kezelni a felszabaduló CO2-t, mint futva (bár a helyenként az ultrák is át szoktak váltani sétálóversenybe amikor szintén nem zavar gondolom).

chrono 2009.09.13. 20:39:41

cola helyett a többi cukros üditő is jó a cukor miatt. viszont azokban nincs koffein és a colát egyszerübb kitenni, mint pl sprit-ot, up7-ot ezért van mindenhol cola.

roni130 2009.09.13. 22:04:17

hmm...nem akartam a kóla témát ennyire kivesézni, ezért külön bocs,h feldobtam de szerintem érdekes, h ennyi embernek van véleménye, tapasztalata a kóláról. bár, ahogy látom szasza a bort is említette. láttam nemrég egy rövid kis videót, ahol tourosok 1960 környékén megálltak a verseny közben beszaladtak az útmenti kocsmákba és vettek magukhoz bort, pezsgőt, sört!!!!!!!! :)) jót derültem rajta. ha jól tudom ki is számlázták ezeket a verseny után a rendezőknek. amúgy én azt tapasztaltam, h egy hosszú futás után alkoholmentes sört vízzel felengedek és azt iszom. nagyon szuperül hat a szervezetre.

bodlac 2009.09.13. 23:08:39

Ja, SPANYOL TUDÓSOK is kimutatták nemrég, hogy a sör nagyon jó edzés után.
hvg.hu/egeszseg/20090708_kivalo_hidratalo_sor.aspx
Az idei Ultrabalatonnak valami sörgyár volt az egyik szponzora, annak okán, hogy izotóniás sportsört nyomtak. Mondjuk hogy alkohol volt-e benne arra nem emlékszem. Erdinger volt, asszem.

DaMartian 2009.09.14. 10:40:25

@xhege: Én amúgy is kólás vagyok. de hosszabb távokon különösen kívánom! Békéscsaba - Aradon könyörögtem a biciklis kísérőnek, hogy szerezzen! És annyi energiát adott belőle pár korty, hogy szárnyaltam.. : )

kg_kilo 2009.09.14. 12:07:21

@roni130: 60 előtt lehetett az, úgy a II.vh előtt. 60 környékén már dúúúlván nyomták, abban az évben halt meg először bringás amfetamintól (római olimpia, Jensen).

roni130 2009.09.15. 19:25:51

@kg_kilo: könnyen lehet, annyira már nem emlékszem a dátumra, de tényleg mókás volt látni...:)

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása