Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Az anaerob önkínzás magasiskolája

2011.03.22. 07:45 Winkler Róbert

Navarrete József bizonyos perverz sportújságírói kategorizálások szerint arról nevezetes, hogy ő volt az első magyar színes bőrű olimpiai érmes, konkrétan 1996-ban, Atlantában volt tagja az ezüstérmes kardcsapatnak. Az előbbi linken olvasható interjú is igen érdekes, többek között kiderül belőle az a nekem addig hihetetlennek tűnő dolog, hogy valakit a magyar vívósportban a bőrszíne miatt szívatnak. Az interjún én is jelen voltam, mert Ághassi kollégával épp Madridban intéztük az ő ellopott útlevelét, aztán mondtam neki, hogy elmennék a Navarrete-randira, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy az apai ágon kubai származású olimpikonunk milyen remek sztorikat mesél majd az önkínzás szerepéről a sportban.

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy egy kellemes kocsmában találkoztunk egy metrómegálló közelében, ahol Navarrete le tudott parkolni, meg viszonylag közel volt a munkahelyéhez, ami a spanyol olimpikonok felkészítő sportcentruma. Három éve ugyanis ő a spanyol női csapat szövetségi kapitánya. Egyszóval jól elbeszélgettünk az oxigénhiányos önkínzásról:


Pepével a kocsmában

- A vívásban kulcskérdés, hogyan szerepel valaki oxigénhiányos állapotban, és ez leginkább az agymunkára vonatkozik. Egy asszó tizenöt pontig megy, időben három-négy-öt perc, de a verseny reggel kilenckor kezdődik és este hatig tart, te pedig nem tudhatod, mikor ehetsz-ihatsz, hiszen bármikor jöhet a következő asszód. Esetleg egy fél banánt? Vagy egy kis csokit? És rettenetesen fontos, mennyire bírja valaki a végét. A nehézség, hogy a vívófelszerelés vérttel, fejvédővel és karddal közel harminc kiló. A világítás miatt meleg van, a teremben sokan vannak, és pont akkor fogy az oxigén, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Abban a helyzetben kell villámgyorsan gondolkodni, jó döntéseket hozni és azokat végre is hajtani. Az a szerencse, hogy erre lehet edzeni, én legalábbis megcsináltam, és nagyon sokszor profitáltam belőle.

- Hogy lehet oxigénhiányra gyúrni?

- Edzéskor az a legfontosabb, hogy az ember eljusson a végsőkig, ami nálam mondjuk a 190-es pulzus. Én a végsőkig szobabiciklivel jutottam el, de úgy, hogy csak egy fehér fal volt előttem, illetve átvitt értelemben ott lebegett előttem a cél. A szobabicikli kegyetlen eszköz. Az az edzőteremből fakadt, hogy nem volt még egy tükör sem, hogy legalább saját magát lássa az ember, meg ha történne valami a teremben. Egy ideig csaltam, vittem magammal walkmant és zenét hallgattam, de aztán leszoktam róla, mert a páston sem zenét fogok majd hallgatni.

- Na úgy már tényleg durva eltölteni fél órát egy fehér fal előtt. Igaz, korábban kérdeztem Kropkó Pétert, mivel szórakoztatta magát egy-egy iron man 180 kilométernyi biciklizése és maratoni futása előtt, de elmondta, hogy egy cseppet sem unatkozott; folyamatosan menedzselte a szervezetét, fejben sakkozott a szőlőcukorral, a vízzel meg a jegestömlővel. De akkor hogyan telik az idő egy fehér fal előtt?

- Az eleje még nem olyan rossz, de ahogy elkezd az ember fáradni, mert keményen teker, elkezd a feladatra koncentrálni. Előtte persze csak olyan dolgokra lehet gondolni, hogy már eltelt hét perc, mindjárt jön a tíz, most már hamarosan itt a fele, na még három - ilyenek. Fontos feszegetni a határokat, olyan pontokig jutni el, ahol már azt mondod, nem bírod tovább. És ha akkor még tudod csinálni, abból profitálhatsz. Az edzőm nem ellenőrizgetett, míg bicikliztem, pedig megtehette volna, de valószínűleg tudta, hogy elég lelkiismeretesen kínzom én magamat. És amikor már tényleg fáradt voltam, elfogyott a levegő, és a pokolba kívántam az egészet, arra gondoltam, na most vagyok ott a páston, kritikus a szituáció, az ellenfelem vezet 13-7-re, és ő támad. Vajon mit vág, én hogyan mozgok, mit reagálok. Sokat olvastam erről a jógakönyvekben is, hogyan választod el az agyat a testtől, és hogyan kontrollálod a folyamatot a lélegzéseddel. Ha arra gondolsz, mennyi munkát végeztél el, az agyad azt az információt küldi a testednek, hogy fáradt vagy. Ha a feladatra összpontosítasz, legyőzheted a fáradtságot. De ezt edzésen kell nagyon sokat gyakorolni. Hasonlóan, mint a hátrányban vívást: ez egy lelkiállapot, amit ha eleget gyakorolsz edzésen, már szinte jó ismerős lesz a versenyeken. Annak idején mi is sokat edzettünk így és itt a spanyol lányoknál is meghonosítottam.

- Hogyan lehet az belőni, hogy mégse öljük meg magunkat? Mert például Kolonics György talán ma is él, ha akkor az edzője két hossz között elküldi szépen fújni egyet.

- Megfelelő orvosi vizsgálatokkal, vérképelemzéssel elég pontosan be lehet lőni egy-egy sportoló teherbírását.

- Visszatérve az oxigénhiány gyakorlására, oké, hogy ott ülsz a biciklin, és fejben elképzelsz szituációkat, de nem hiányoznak az igazi, váratlan helyzetek?

- Dehogynem: ilyenkor jön az edző, és kérdez valamit.

- Mennyi a töketlen fecske repülési sebessége?

- Akár. Vagy mi a kedvenc filmje. A lényeg, hogy meg kell szokni a gondolkodást abban az állapotban, amibe akkor kerültél, ha fél órát tekertél intenzíven hetes erősségen. El kell terelni a figyelmet a fáradtságról és egyben hozzászokni az agymunkához, a higgadt gondolkodáshoz. Meg lehet csinálni, működik. Több olyan versenyem volt, amikor hátrányban voltam, a sokak által rettegett, jól ismert oxigénhiányos állapotban, magabiztosan jött felém az ellenfelem, nekem pedig hirtelen bevillant az agyamba, ahogy ott ülök a szobabiciklin a fehér fal előtt, és tekerek. És megszállt a nyugalom, hiába volt, hogy alig kaptam levegőt, de higgadt voltam, járt az agyam, fordítottam és nyertem.

Szóval ilyenekről beszélgettünk, aztán Pepe, mert Józsefet így szólítják, azt mondta, megmutatja nekünk ezt az elég jó edzőközpontot, ami különösen a horrorisztikus magyar viszonyokhoz képest tűnt tudományos-fantasztikus kategóriának. Kijöttünk a kocsmából, és Pepe azonnal meg is látta a Corolláját egy lopóautón. Utánaszaladt, beszélt is a sofőrrel, legalább megtudta, hová viszik. Fogtunk egy taxit és üldözőbe vettük a lopóautót.


Üldözzük a lopóautót

Azt nem is részletezem, milyen szopáshegyek voltak még hátra abból kifolyólag, hogy bár Pepe kifizette volna a büntetést, és nála volt a slusszkulcs, a forgalmi, a biztosítás igazolása és a törzskönyv (!!!) is, nem adták ki neki az autót, mert az a (teljesen magyar, nem élsportoló) felesége nevén van. De végül meglett a Toyota, elmentünk az edzőközpontba, tényleg hihetetlen, hogy ezeknek csak sportolni kell, felháborító.

Pepe bemutatta a lányait, akik között van is már néhány reményteljes versenyző, Arraceli Navarro meglepetésre már a pekingi olimpiára is kijutott.


Jobbról a nagy reménység, Arraceli Navarro

Aztán elmondja, hogy a válság a spanyol sporton is érződik, visszavették például az utazási keretet. Navarrete nagy sikere, hogy beadta a csajoknak, hogy ha beérik olcsóbb szállodákkal, nem kell fontos versenyekről lemondaniuk. Volt egy kis lázongás, de elfogadták a panziót.

9 komment

Címkék: madrid vívás navarrente asszó anaerob

A bejegyzés trackback címe:

http://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr892761215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

BGy · http://bgy2014.blog.hu 2011.03.22. 08:04:09

Na, ez jó, az ilyen cikkeket szeretem. Még több sportolókkal készült interjút kérünk! :))

Bloom77 2011.03.22. 11:08:07

Ez tényleg nagyon jó cikk....nem is gondoltam volna, hogy a vívás ekkora önkínzással jár. És a végén, hogy megéljen belőle el kell mennie a világ másik végére edzőnek....hmmm.

viito 2011.03.22. 12:19:40

@Bloom77: mindenmagas színvonalon űzött sport komoly önkínzással jár (esetleg más típusúval, mint a többi, de ez nem változtat a lényegen).

Pl szerintem nincs nevetségesebb, mint amikor valaki kiröhög egy általa sosem űzött sportot, hogy az nem is sport, azt bárki meg tudja csinálni, mert mondjuk csak ugrálni kell egy medencébe vagy ütögetni a tollas labdát... Aztán ha megtapasztalná, hogy mivel is jár mindez, ha nem 3 percig ütöget az ember a gyerekeivel, vagy ugrik két seggest nyáron a medencébe, akkor lenne nagy meglepődés. Kár, hogy ez ritkán következik be. (persze bármilyen a többség által könnyűnek titulált sportot fel lehet hozni ellenpéldaként).

tvk · http://kodzaj.blog.hu 2011.03.22. 15:35:33

Ez a cikk nem inkább anaerob edzésről szól? Oxigénhiányos állapot, 190-es pulzus...

csétomi 2011.03.22. 16:59:21

@tvk: Hehe tényleg :) A cikk jó, csak a címe pont nem...

Winkler Róbert 2011.03.22. 22:10:17

Na jó, és a hibás képaláírást senki se veszi észre? Navarro a jobb oldali, mert a bal hátán ha elmosódottan is, ott van, hogy Martin.

angelday 2011.03.22. 22:41:14

Most már nem, mert lejavítottam.

bagolybagoly 2011.03.24. 14:41:59

Ah, az összes többi érmesünk átlátszó. Ezt a csalódást, hogy fogom feldolgozni!

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok