Futóprofilok - Markocsán Sándor

2011.10.26. 10:05 mgergoo

Bitliszbá után "MCM" Sanyoszt kértem meg egy bemutatkozásra. Két éve volt már egy visszatekintés, de még mindig kevesen tudják Sanyoszról, hogy... 

Le sem merem írni, hogy mikor kezdtem a futást. Egy kis segítség: 

  • Budapesten felavatják az ország legkorszerűbb bevásárlóközpontját, a Sugár Áruházat
  • Super Color elnevezéssel színes tv sorozat-gyártását kezdi meg a székesfehérvári Videoton
  • A Minisztertanács határozata alapján Magyarországon első alkalommal nyári időszámítás lép életbe
  • Miskolcon a gimnáziumi tornaórán 1000 méteres felmérőn az osztályban 6. majd pár hónappal később 2. leszek

Így sem? Na akkor segítségképpen, egy még ennél is jelentősebb sportesemény: Moszkvai Olimpia? Az azért megvan, gondolom... 

Valahogy így kezdődött, meg úgy, hogy az általam imádott iskolai kosárlabdacsapat megszűnt létezni. Maradt a futás, akarom mondani: megismerkedtünk én és a Futás.

A testnevelőm javaslatára kerültem a Miskolci VSC-hez. Akkoriban a futást atlétikának hívták, és leginkább salakos pályán űzték. Futót sportpályán kívül alig lehetett látni, ez volt az az időszak, amikor a stadionon kívüli futások alkalmával mindig a "hova futsz?", "ki kerget?" című baromságokat kellett elengedni a fülünk mellett.

Érdekesség, hogy itt ismertem meg az akkor még 6-7 éves Szász Norbikát is egy távolugró gödörben. Nagybátyjára, a többszörös bajnok Szász Laci gondjaira bízták, és hát egy gyereket hova lehet rakni egy sportpályán, ha nem egy távolugrógödörnek álcázott homokozóba. Ott elvan a gyerek, ha játszik.

Két év edzés után, 17 évesen lefutottam életem ez idáig egyetlen maratonját (2:39), majd egy évre rá megnyertem életem első magyar bajnokságát. Az ifik között, fedett pályán, 3000 méteren, úgy 8:40 körüli idővel.

Emlékszem, akkor határoztam el, hogy olimpiai bajnok leszek. Arra már nem, hogy mikor adtam alább. :) Gyerek voltam és boldog, miért ne akartam volna az egész világot, azt a világot, amiben egymásba gabalyodtunk, én és a Futás. 

Gyümölcsözött is a kapcsolat, jöttek a sikerek szépen: '85-ben két egymást követő nap megnyertem az 5 és a 10 ezer méteres junior OB-t. Még a Népsport is címlapon hozta, hogy dupláztam, mai napig őrizgeti anyám a kredenc mélyén.

Felnőttként csak a Mezei OB-n tudtam csapatban, kétszer is a dobogó legfelső fokára állni, de a PB-ket ez idő tájt futottam: 5000m 14:05; 10000m 29:17; Félmaraton 65:40!

Valószínűleg tehetséges voltam, de annyira nem, hogy a sérülések és betegségek okozta mentális hullámvölgyeket elviseljem, ráadásul nem voltam nagyon terhelhető, két hét edzőtáborozás után szinte borítékolható volt, hogy vagy megbetegszem, vagy megfájdul valamim.

Akkoriban Miskolcon laktam, a komolyabb edzésekre hetente kétszer feljártam Pestre. Fárasztó volt a sok vonatozás, többnyire egyedül zötykölődtem oda-vissza, teljesen belefásultam. Elegem lett abból is, hogy 12 év alatt egyszer sem tudtam elmenni nyaralni, mert a nyár a versenyekről szólt. Míg más napolajjal kenegette magát, én bemelegítő krémmel. Persze közhely, hogy a sport lemondásokkal jár, de fiatal voltam és szinte semmit nem éltem. 

Egy novemberi napon futottam a Sajó-gáton Miskolcon, bele a tejfel-szerű végtelen ködbe. Ez volt az a pont, ahol elegem lett, visszafordultam. 27 évesen, a legjobb korban szögre akasztottam a cipőmet, mindezt egyik napról a másikra. Persze ezt is egy olimpia évében, '92-ben. 

Nehéz döntés volt, mert a futásból éltem, de ha már úgy megyek futni, hogy KELL, akkor nincs értelme tovább csinálni, főleg nem professzionális szinten. Az a hideg novemberi nap melegágya volt a döntésemnek. Nem éreztem lelkifurdalást, ellenkezőleg. Élveztem a kötetlenséget, csajozhattam éjszakába nyúlóan, ihattam, cigizhettem, és lecserélhettem a bemelegítőkrémet is napolajra, a szöges cipőt pedig focicsukára. (Azóta is imádok focizni.)

Mesélhetnék az abbahagyás utáni időkről, de az akkori kispolgári életem körülbelül annyira kapcsolódott a sporthoz, mint Balázs Pali frizurája a skinhead mozgalomhoz.

Felköltöztem Pestre, Szasza barátom is, aki meg kinőtte a homokozót (talán). Néha kimentünk a Szigetre kocogni, de nem hozott lázba, csak tisztes távolságból biccentettünk egymás felé, én és a Futás.

Szaszának egyébként sok mindent köszönhetek. Ő volt a kapocs, ő volt az, aki mesélt nekem a Futásról, hogy még ennyi év múltán is milyen jól néz ki, és érdemes lenne legalább viszonyba kerülni vele, de engem a foci játékossága jobban érdekelt, mint 40 évesen aszalódni a forró aszfalton. 

Aztán tavalyelőtt megváltozott valami.

Szasza megkért, hogy segítsek az Ultrabalatonon vizet osztogatni. Hosszú ideje nem jártam akkor már atlétikai... bocsánat, futóversenyen. 20 évvel ezelőtt mindenkit ismertem a stadionban, a hosszúcombú magasugró lányoktól kezdve a nagydarab súlylökőkig, itt viszont alig valakit. Nézegettem az embereket, az arcokat a verseny előtt, illetve a "víz?-izó?" promócióm alatt, és valami elindult odabent.

Láttam boldogságot az arcokon, láttam szenvedést, embereket egymásért és a távolsággal küzdeni, és rádöbbentem, hogy ott áll előttem a Futás a maga teljes valójában. Kicsit megkopott már a régi fénye, ott, abban a közegben elbűvölt. Néztem a 60 év feletti futókat, és szégyelltem magam, hogy 27 évesen elhagytam Őt. Ekkor, 17 hosszú év után ismét elhatároztuk, hogy megpróbáljuk együtt.

Az UB after run-on kezdtem el egy szigetkörrel, 23 kilóval nehezebben, mint az egykori versenysúlyom, de eltökélten. Először is tisztáznom kellett a szabályokat a Futással, a békés egymás mellett élés jegyében. Meg kellett tanulnom és el kellett fogadnom, hogy én már soha nem fogok 4 perces kilométerekkel bemelegíteni egy olyan edzésre, ahol 6x1000-et futok 2 perc pihenővel 2:40/km-es átlagra.

Tisztában voltam a korlátaimmal, de célokat is ki kellett tűzni, mert mérhető sportágat anélkül nem érdemes űzni. Három vagy négy hónapja futottam, amikor körvonalazódott a reálisnak tűnő cél: 1:30 félmaraton. Dolgomat megkönnyítette, hogy 2010 tavaszától a Nike Futóklubban dolgozom, ezért a közeg is adott volt ahhoz, hogy eredményesen és lelkes társakkal tudjak készülni, megspékelve egy kis rivalizálással.

A Nike Félmaratonon sajnos egy 14 kilométernél jelentkező, makacs talpfájdalom miatt szenvedve, szinte helyben járva értem a Hősök teréhez. 

Sorra mentek el mellettem a futók, talán még az öreg Bocskai is lehajrázott volna, ha lelép a talapzatáról. Nem kenődtem el, két hónap múlva a Tudás Útján 1:29:37 alatt fejeztem be a távot. Egy öreg amatőrtől talán nem is olyan rossz teljesítmény.

És most? Merre tovább? Maratonra még nem voltam kész se fejben, se fizikálisan, hisz 14 hónapja kezdtem el ismét futni. 

A félmaratoni felkészülés jegyében sokat jártam a hegyre, megtetszett a terepfutás.

Ki más vitt volna fel először a hegyre, ha nem Szasza? Aztán Chamonix-ban, a terepfutók Mekkájában kaptam még hozzá egy nagy adag adrenalint. Kipróbáltam magam terepfutóversenyen is év vége felé, egész jól sikerült a Hegedűs Róbert emlékverseny, futottam 2 óra 54 percet 27 kilométeren.

Tél végén jött a bokatörésem. A műtét után hat héttel már futottam, de sok köszönet nem volt benne, mert akkor meg a térdem kezdett el hisztizni. 

Most itt tartok. Ez az évem elment, de nem vagyok tétlen, mert a Futóklubban vannak tanítványaim, közös futásokat, versenyt szervezek, szóval ismét ezer szállal kötődöm a szerelmemhez, a Futáshoz. 

A jövő? Ha jól számolom, jövőre lesz 30 éve, hogy lefutottam életem első maratonját. Azt hiszem, senki számára nem lehet kétséges, mit forgatok a fejemben, de ezt ne áruljátok el senkinek.

31 komment

Címkék: ház mcm sanyosz

A bejegyzés trackback címe:

http://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr53330718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

csétomi 2011.10.26. 11:52:15

Sanyosz, te vagy a legnagyobb király! Mindig is csodáltalak érte, hogy így újra tudtad kezdeni. Az időerdeményeidhez meg hozzá sem szólok :) Nagyon jó az írás!

egyensúlyban · http://apaegyensulyban.blog.hu 2011.10.26. 11:56:11

Jó post lett. Nehéz lehetett úgy újrakezdeni, hogy tudtad, nem lehetsz soha olyan jó, mint voltál. Gondolom, fejben sikerült rendezni a dolgokat. A fiatalkori hajlam a sérülésre is elmúlt az említett két esetet kivéve?
A szép eredmények irigylésre méltóak, gratulálok hozzájuk! ;)

dvorcsakl 2011.10.26. 11:56:26

Így van, Sanyosz the King!

Szirénke 2011.10.26. 12:01:59

Szép post, szép történet... Jó vagy Mester! Délután találkozunk a körözés Mekkájában :)

bitliszbá 2011.10.26. 12:25:43

Kalapom emelem! És persze örülök, hogy futhatok veled!
a többi @csétomi: -nál már le van írva :)

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.26. 12:32:05

Ez nagyon szép történet! Gratulálok, és csak így tovább! Semmi gond, hogy nem vagy olyan, mint 30 évvel ezelőtt. Lényeg, hogy most is nagyon jó vagy. Rengeteg huszonéves futó álmodni se mer másfél órás félmaratonról. És, ahogy mondtad, a legjobb az egészben, hogy már nem muszájból futsz, hanem kedvtelésből.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2011.10.26. 12:38:15

nagyon jó írás! hajrá! nagyjából egyszerre kezdtük a futást, csak te újra...:-)

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.26. 12:46:40

Hű, ezek nagyon komoly eredmények, gratulálok!! (Mind a régi, mind az új eredményeidhez) Azért 1:30-as félmaratont futni 20 év kihagyás után az nem semmi, én ezt elképzelhetetlennek tartom pedig még 30 se vagyok.

katizsuzsi 2011.10.26. 13:45:18

Én pont azt szeretném megtanulni, hogy hogyan ne az eredmény és a mikndig tudok jobbat legyen a cél, hanem hogy el tudjam fogadni a jelen képességeimet. Ez biztosan nem könnyű. És tényleg csak így van értelme - nem muszájból, hanem mert jól esik.

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2011.10.26. 14:13:22

érett már ez a poszt. bravo :-)

Perrito 2011.10.26. 14:37:20

Nagyon szép múlttal rendelkezel, gratulálok az eredményekhez! Tehetséges vagy ez nem kétség. Sok sikert a jelenben és a jövőben is! Jó írás ismét:-) gratula

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2011.10.26. 15:07:34

nekem nem voltak ilyen jó eredményeim 800-1500-on, de én is pont azt érzem, amit írtál "én már soha nem fogok 4 perces kilométerekkel bemelegíteni egy olyan edzésre, ahol 6x1000-et futok." :)
viszont meglepően jól mennek a résztávos gyorsító edzések, régi emlékek és szokások jönnek elő közben. és hiányzik az a csapat érzés ami edzésen volt, agogy bemelegítésnél egymást ugrattuk, ahogy húzod a szögest, ahogy az edző rádszól a résztávok közti pihenőben "ne ülj le" , ahogy rákiabálsz az egyes pályán tötymörgőre, hogy "pálya!"... megérte az a pár végigedzett nyár.

FutoBolond 2011.10.26. 15:09:14

kicsit offtopic cipo ugyben. Remelem, DaMartain figyel :) nemreg koltoztem ide a budai hegyek melle. es mivel a parlagfu szezon miatt a nyarvege/oszeleje kimaradt, gondoltam, majd telen behozom. viszont kerdes merult fel bennem a teli futocipokkel kapcsolatban: valszeg szuksegem lesz egy vizallo futocipore, de a legtobb vizallo futocipo egyben terep cipo is. van vizallo futocipo aszfaltra? van olyan, amiben van rendes csillapitas, vagy a hoba-latyakba az nem is kell?

DaMartian 2011.10.26. 18:41:56

@FutoBolond: cipő kérdés soha nem offtopic : )
Azt kitárgyaltuk már párszor, hogy én a téli futócipőkben nem hiszek... Vízállók vannak, de ettől szerintem nem lesz téli : ) Amúgy minden évben van az aktuális Pegasusból nem terepes vízálló változat is! De idén extra mákod van, ugyanis kijött néhány hete a Shield csomag. Amiben a mostani legnépszerűbb futócipők (Glide, Swift, Eclipse, Free) vízálló felsőrésszel és brutál fényvisszaverő elemekkel kaphatók, de hagyományos talppal.

effe 2011.10.26. 18:56:26

@DaMartian: nekem is cipős kérdésem lenne: próbálgattam múltkor air pegasust, és éreztem a talpában a szenzor helyének a szélét (megnéztem, egy műanyag keret).
ez normális? a méret amúgy teljesen jó volt. vagy lehet, hogy mégsem, és rossz helyre esett így?

DaMartian 2011.10.26. 19:08:30

@effe: Azt elvileg nem szabadna érezned! A talpbetét fölötte bazi vastag és puha hab, azon kizárt hogy keresztülmenjen az érzet, ráadásul olyan helyre van pozicionálva a tartó, ahol nem hajlik a lábfejed, vagyis a cipő hajlékonyságát sem korlátozza. Szerintem ez csak pszichés...
Volt már olyan futó ismerősöm, aki mondta, hogy érzi a tokot és mutogatta a jobb cipőjét hogy ott érzi...a tartó a bal cipőben van...
Szóval vagy pszichés a dolog, vagy mást érzel (gyűrődés a talpbetéten, zoknin, nemtom) vagy annyira nem jó a mérete a cipőnek, hogy totál rossz helyen van benne a lábad... Esetleg az lehet még (nekem is volt már ilyen) hogy nem volt rendesen a helyén a talpbetét, így valahogy kijött a tartóból a cucc, és beragadt a talpbetét alá, de nem a megfelelő helyén... Én Normafán futottam egyszer, és néztem milyen hülyeségeket mér a Nike+ meg azt hittem kavics ment a cipőmbe, mert valami nyomott... Hát levettem, és nem kavics, hanem a chip utazott ide-oda a talpbetét alatt, az nyomta a lábamat : )

b.fruzsi · http://kmkovek.blog.hu/ 2011.10.26. 19:30:23

Sanyosz! Nahát, most döbbentem rá, hogy szinte semmit sem tudtam rólad!! :-) Örülök, hogy megosztottad velünk a történetedet, a sikereidhez gratulálok, de leginkább az újrakezdéshez! :-))

pannonfunk · http://utunkultraba.blog.hu/ 2011.10.26. 19:57:57

Ezt nagyon jó volt olvasni. Szeretünk, MC!

psycho_run 2011.10.26. 20:40:57

Azt a mindenit Sanyosz, tényleg nem semmi poszt!:) Gratulálok és nagyon sok erőt kívánok a cél eléréséhez. Egyébként az amatőrt még csak-csak megértem, no de az öreget??:-)

rokalaci · http://tavfutomuvek.extra.hu 2011.10.26. 21:57:09

Sanyi! hézagosan tudtam ilyeneket rólad, de most a régi filmet is végignéztem...
Igen dönteni tudni kell:
"de ha már úgy megyek futni, hogy KELL, akkor nincs értelme tovább csinálni,"
Aztán... egyszer másként visszatér a régi szerelem... :-)

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.10.27. 09:58:52

Remek írás, jól visszaadja, hogy mit jelentettek a fiatalkori futósikerek, hogyan vált nyomasztóvá a "menni kell érzés", mit hozott a befejezés szabadsága, és mit az újrakezdés izgalma.

Mondjuk, belefutni a tejfelfehér ködbe egy hideg téli reggelen, nekem speciel a kedvenceim közé tartozik.

pannonfunk · http://utunkultraba.blog.hu/ 2011.10.27. 14:02:47

@korpaZASZ: annál jobb már csak a szürke köd :) Alig várom már, hogy kopaszak legyenek a fák a János hegyen, és 20 méteres látótávolság legyen :)

viito 2011.10.27. 18:21:18

@pannonfunk: @korpaZASZ: hétvégén túráztam, és pont ilyen időjárás volt, kopasz fák nélkül.

Látótávolság a völgyekben alig valami, a szelesebb részeken sem sokkal több, a tereptárgyak meg úgy bontakoznak ki a ködből, ahogy számítógépes játékoknál szokták megoldani, hogy előbb csak a szürke körvonalak, aztán szépen lassan az egész fa megjelenik, és a végén még színe is lesz. Hangulatos az ilyen időjárás az biztos.

szami69 2011.10.27. 21:10:49

Most még büszkébb vagyok Sanyoszra az EDZŐMRE!

-Mariann- 2011.10.31. 01:45:45

Hűűű én is nagyon büszke vagyok Rá(d), hogy Te vittél fel először a hegyre! :)))

pannonfunk · http://utunkultraba.blog.hu/ 2011.10.31. 08:42:09

@-Mariann-: Nicknevet változtattál, gyalogkakukk? :-O

Btw, MC Záróbusz volt az első, akit megismertem IRL a futóblogról, ha már a szép emlékeknél tartunk. Bár neki lehet, hogy nem volt annyira szép, lemaradt a rétesekről :)

-Mariann- 2011.10.31. 10:35:17

Megesik az ilyen :) (nicknév változtatás)

Azért felismertek még. :)

doncii · http://doncii.blogspot.com 2011.10.31. 17:25:09

Sanyosz: komoly sportmult a tied, igazi pelda, csucson lenni, abbahagyni, ujrakezdeni - ki szeretned ha jatszana teged a eletedbol keszult mozifilmben? :)

Gratulalok az eddigiekhez es sok sikert a tovabbiakhoz - a legnagyobb teljesitmenyed megis azt hiszem az, hogy kezdoknek, fiataloknak es nem fiataloknak adsz tudast, peldat es lelkesedest.

Riszpekt!

litespeed69 2011.11.05. 09:58:51

sanyosz, régen is nagyon szép voltál! szeretnék olyan rövidnadrágot.

Perillustris 2014.04.23. 12:36:12

Úristen, ezek az idők! Eddig ezek a homályban maradtak, gratulálok. És persze ma Futóklub. :)

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

  • leo4634: Tisztelt, Monspart Sarolta! Kérem ha lehetséges segítsen! Egyedül élek,nyugdijas vagyok.2017. j... (2017.07.25. 12:34) Interjú Saci nénivel (bemelegítés)
  • Gyűrött Papír: Időről időre reménykedve benézek, de semmi élet. :( (2017.07.22. 20:12) Szmog felett
  • Vécsei Mónika: Szia, látom elég régiek a bejegyzések.. Meddig jutottál a pulzus alapú futással? Érdekelnének a fe... (2017.06.04. 18:51) Futás 140 alatti pulzussal
  • Kantorandy: Olyan jó olvasni ezeket a commokat, de én még csak kacérkodom a gondolattal. Már eljutottam oda, h... (2017.05.13. 17:59) Átálltam
  • Szuflavéder: @mrnyzltn: persze, küldöm privátban. (2017.03.01. 21:42) A gerinckezelésem története