Ez most csak 4/5, leülhet. Javíthat, ha akar...
2014.06.06. 08:40 bitliszbá
Nem sikerült végigmennem, de nagyon sokat tanultam.
Ezt csak azért írom le az elején, hogy a negatív hullámokat kilökjem magamból. (Aki csak a nagy győzelmekre kíváncsi, egyből abba is hagyhatja az olvasást.)
Ha már abbahagyták azok, akiknek minden csak a befutóról szól, akkor le merem írni: szóval, ez egy nagy győzelem volt. Soha életemben nem futottam ennyit még sem időben, sem távolságban. Amatőr futó vagyok és nem az eredmények érdekelnek. Nem leszek dobogón valószínűleg sohasem. Nem fogok rekordokat dönteni. De egyre jobban megismerem magam, egyre jobban tudok futni, és érzem a folyamatos fejlődést. No, nézzük miről is beszélek.
Itt van ez a verseny: 212 km és „csak egy kör”. Budapest – Zalaegerszeg vagy Nyíregyháza – Kecskemét, esetleg Miskolc – Tatabánya távolsága közúton. Csak hogy lássuk mit vállal az, aki egyéniben elindul. Szóval kemény. Azt gondoltam, menni fog és majdnem ment is. A majdnem nagyon sok kis hibából és kisebb problémából összegződött azzá, hogy abbahagytam. Nézzük, mik voltak ezek.
Nyolckor indultunk. Lufikat engedtünk fel és megindultunk hosszú utunkra. Az emelkedőn nem erőltettem, szépen hagytam magam sodorni a tömeggel.
Nem futottam el, inkább a kényelmes, komfortos zónában maradtam. Tudtam, hogy sok van még hátra, amíg visszaérünk. Bandázás volt az elején. Aztán voltak, akik megindultak és voltak, akik lemaradtak. Mi, elsőbálozók nagyjából egy tempóban indultunk, ebben volt ide-oda előzgetés, hosszabb leszakadás-felzárkózás. Igazán nem foglalkoztam a többiekkel, örültem hogy futhatok velük egy keveset, de nem akartam mások tempójához igazodni.
Milánnal futottunk 10-15 kilométert, aztán én visszavettem, mert melegedni kezdett. Nem bírom a meleget. Csopaknál volt egy kisebb holtpontom, párszáz méter csak. Simán időzítve ittam és ettem, gond egy szál se. 4:17 alatt behúztam Füredet, ami 43,2. Itt egy kicsit ettem volna a tésztából, de már itt is csak jéghideget tudtak adni. No, akkor azt kihagyjuk. Nem is értettem, hogy mi van, amikor a ponton beszélgetve beért Ádi és mjoci, és kérdezték, hogy mit keresek én itt. Pont ezt gondoltam én is róluk. Ugyan másként mindkettőjükről, de akkor is. Mindegy, eldöntöttem, hogy nem foglalkozom másokkal! Csak az számít, hogy jól érezzem magam, és lássam, hogy elérem a célomat.
Tihany, Aszófő emelkedő, Aszófő-Pécsely emelkedő param-param. Hol mérik a szintidőt (50km 6 óra)? Sehol! Akkor minek írják ki? Nem mintha számított volna, de mégis! Ha egy versenyen hivatalosan kiírják, hogy itt és itt ennyi meg ennyi a szintidő, akkor szerintem ad 1. kötelességük mérni, ad 2. aki meg nem teljesíti, azt ki kell venni a versenyből. Vagy ne írjanak szintidőket, engem az se zavar. Csak ha már hozunk egy szabályt, akkor tartsuk, tartassuk be! – persze ezen lehet vitatkozni.
Először ezen a szakaszon húztam fel magam. Apróság, valószínűleg az én hülyeségem volt, de amikor egy 200 kilométeres versenyen, az ötvenedik kilométer környékén, egy autóból kikiabálnak az egyéni és páros futóknak, hogy: "Hajrá, már nincs sok hátra!" – akkor sok minden jut eszembe, de szép szavak nem nagyon.
Pécsely. Tavaly én vittem Helgával a pontot, amit most láthatóan diákmelósok. És ez volt végig, a legtöbb helyen. Nem ők tehettek arról, hogy nem tudták, mire is van szükség egy ilyen váltó- és frissítőponton. Tavalyig önkéntesek csinálták a frissítést. Futók futóknak. Csak példaként, a mi sorunk így jött: Pécsely: Helga és én, Vászoly: Ispi, Dörgicse: Csanya. Ja, és ha megkérdezték tavaly tőlünk, hogy mire számítsanak a következő pontig, akkor azért tudtuk a választ... (Pécsely után szerpentin, Vászoly után emelkedő, Dörgicsétől Akaliig lejtő.)
A meredeken felgyalogoltam, a többit mind futottam. Nekem nem éri meg a hosszú emelkedőkön a futás. Tudom magamról, hogy többet vesztek vele hosszútávon, mint a gyaloglással. Dörgicséről kifelé Klári ért utol. A szomszédos fóti futócsapatból. Akali előtt a dunakeszi lánycsapat két tagja, Viki és Zita ugrottak ki a csapatbuszból, hogy egy öleléssel biztassanak. Ezért jó közösséget csinálni a futóknak!
Akalin pólót és fejpántot cseréltem, de mintha embert is cseréltem volna a fej alatt. Fáradtság öntött el. 68 km mélypont. Séta. Majd elmúlik. Kiálltam könnyíteni magamon. Nem mintha kellett volna, de a pisilés, mint pszichés kizökkentés a nihilből bejött. Újra kezdtem fokozatosan fejben helyreállni. Pláne, hogy Zánka előtt újabb segítséget kaptam Szilvitől. Aki megkérdezte, miben segíthet. Hát pont ő kellett. A dunakeszimasszazs.hu Zánka előtt, az árokparton segített a combjaimon és vádlijaimon. Örök hála érte!
Zánka-Köveskál. Pár egyénivel előzgetjük egymást, majd Köveskálon levesezünk. Kávé is van! Jönnek az egyéniek, olyanok is, akikről azt hittem, régen előttem vannak. Itt hozom meg az UB legjobb döntését, elindulok Zsaklinnal.
Harmincpár kilométeren keresztül húzzuk-vonjuk egymást. Futunk folyamatosan, az emelkedőkön megbeszéljük, honnantól meddig sétálunk (jobb oldalon a fától fel a baloldali tábláig, oké?). Ha valamelyikünk kicsit rosszabbul kezdi érezni magát, sétát kér és csináljuk. Mint a szinkronúszók. Hihetetlen hatékonysággal működünk. Sorra kapjuk el az előttünk futókat. A frissítőkön nem tökölünk, csak a szükséges időket töltjük ott, de szigorúan megyünk tovább.
Nemesgulács előtt Zsuzsit látom sétálni. Fóti futó, tudom keményen készült az UB-ra, de a sérülés keresztülhúzta a versenyét. Nemesgulács Tördemic, újabb futókat érünk utol: a Suhanj!-os páros: Péter és Balázs, no meg Andi. Újabb feladó: Deni. Bicikliút Szigligetnél. Görcsöl a gyomrom a gélektől. Nem akar kifelé jönni, csak a lépések fájnak. Zsaklin behúz a 101 km-s pontra. Átöltözés, pólócsere és kabátfelvétel. Bár még meleg van, de hűvös szelek fújnak már. 12 óra alatt bedaráltuk a 100 kilit. Ez teljesen rendben van eddig. Hívom a fiamat, hogy 2-2,5 óra múlva Keszthelyen vagyunk, még kb.19 km.
Az öltözéssel kicsit többet depóztunk, utána meg is indulunk rendesen. De a fáradtság azért rendesen dolgozik mindkettőnk mozgásán. Lassulunk, de így is a szinkronmozgással, hogy nem hagyjuk el magunkat, lehagyjuk Steve-et, Wojteket. Átöltözéssel, pihenőkkel együtt 2:20 alatt produkáljuk ezt a fárasztó etapot Keszthelyig. Hogy miért is volt fárasztó? Azért, mert egyrészt unalmas a nádas és a vasúti töltés között futni, sötétben pláne. Másrészt a pszichésen sokat ront állapotunkon, hogy a 4 km-re levő pontot csak nem érjük el. Nem lehetünk ennyire rosszak!!
- Régen itt volt!?
- De most nincs!
Keszthelyen vár minket a masszázs a meleg sátor, leves, kaja, ez tartja bennünk a lelket. És beérünk Keszthelyre. Ahol ebből nincs semmi! Van ugyan langyos leves, hideg tészta, sör és kávé is, de sátor vagy masszázs nincs. Eddig minden UB-n a féltávnál, tavaly itt Keszthelynél, előtte Bogláron pihenőszékek és masszázs várta az egyéni és páros teljesítőket.
Most a parkban keresgélünk egy üres padot, ahova leülhetünk. Bosszantó, számítottunk erre, nagyon kellett volna, de nincs mit tenni. A fiam, Marci és barátnője, Petra, még sehol. Felhívom őket, mindjárt itt lesznek. Majd ők adnak kis nekünk egy kis masszázst. Megvolt ez is, ettünk még egy kis levest, aztán 1 óra 20 percnyi pihenő után továbbmentünk.
Tudom ez sok, de így jött ki, és Steve is megnyugtatott, hogy jó időben vagyunk. Elindultunk. Péter sétált el mellettünk és hívta fel feleségét a közismert „cinécnőt” hogy megnyugtassa, minden rendben van. Zsaklin pár száz méter után közölte velem, hogy nem fog neki menni. Ezt nem hiszem el! Próbálom rávenni. Olyan jól csináltuk eddig, fussunk Péterig! Jó. Nem megy, vagy nem akarja hogy menjen. Rábeszél hogy én azért induljak el, Marci meg elkíséri a legközelebbi pontig. Megyek. Sőt megindulok, robogok.
Olyan sebességgel megyek, hogy nem is tudom mi az, ami hajt. A pihenés vagy a bosszúság, hogy Zsaklin kiszállt? Nem is érdekel, hogy mi ez, de tényleg FUTOK! Legalább 4-5 egyéni futót hagytam ott.
120 megtett kilométer után ezt a 13 km-t 1:15 alatt húztam be, ez 5:45 / km. Az én pofám esett le a legjobban, amikor visszanéztem. Berényben megpróbálok pihenni. Sajnos ez volt az egyik legrosszabb döntésem. Pihenni nem tudtam, mert sorra értek be azok, akiket előzőleg lehagytam. Csak elpazarolt idő volt. Még két pontot futottam, közben leveseztem egyet, és Máriafürdő2-nél megint megpróbáltam pihenni. A frissítőponton ekkor kezdtek diszkózni. Jó, mondjuk engem is megkínáltak borral meg pálinkával, de ezt sem fogtam fel jelnek, hogy nem itt kéne megpróbálnom a 10 perc alvásomat.
Itt sem tudtam pihenni. Megint hajigáltam el a perceket. Innentől már nem ment a futás folyamatosan. Csak a futás-séta váltogatás. Már Petra kísért bringával. Elsősorban a fejem blokkolt, de a séták miatt egyre inkább kezdett a lábam is beállni. Bélatelepen beértem újra Steve-et, éppen pedikűrözött. Nagyjából együtt vágtunk neki a fonyódi extrának. Fel a hegyre. Majdnem 150 kilométer után egy végtelen hosszú emelkedő fel a hegy tetejére. 200m plusz szinttel. Fáradtan, elgyötörten baktattam fel a hegyre. Fejben sokkal jobban elfárasztott, mint a táv, meg a szint indokolta volna. A lábaim teljesen bemerevedtek, lefelé sem tudtam megindulni.
Steve úgy ment el mellettem, mint a Ferrari a Trabant mellett. Fonyódnál hál’ istennek vagy nem, sorompót kaptam. Befeküdtem ezalatt az autóba, nem is akartam továbbmenni. Végül hosszas hiszti után hárman, Marci, Petra és Zsaklin kidobtak az autóból. Zsaklin, aki a legerőteljesebben kardoskodott a továbbmenésem mellett, valószínűleg idáig jól kipihente magát, és úgy csinált, mintha egy pár órával ezelőtt nem ő csinálta volna ugyanezt. Fáztam, fáradt voltam, elegem volt, de bíztam benne, hogy ennél mélyebb gödör már nem lesz.
Még megindultam kocogással. Fonyódligettől még az 50 perces 6 km nem is volt olyan rossz Boglárig. Utána Lelle már nagyon szenvedős lett. 5,5 km – 57 perc. Ez már nem futás. Andi gyalogolt előttem, mögöttem, mikor hogy. Nagyon kemény csaj, jó supporttal. Béci, Zoli és Era támogatták itt éppen. Egyébként gyaloglásban simán megver. Ezt a Piros 85-ön megtapasztaltam. Ha tudok futni, akkor nyerek, de ha nem...
Marci és Zsaklin belémpumpáltak némi gélt, de már ez sem használt. Andi Szemesig úgy elment, hogy nyomát sem láttam. Szemesen a parton eldobtam magam. Én innen sehová! Elég volt. Futni jöttem, az nem megy. 7 óra alatt be lehet sétálni, de minek? Futni kellene, de hogyan?! A lányok kiszámolták, hogy 8,5perc / km-vel simán beérek. Nézzük meg, mi megy. Jó, hogy frankó okosan számolgatnak, amíg én meghalok. Meg még 7 óra szenvedés. Merev farönkök a lábaim, üres a fejem. Már mantrázni sem tudom, hogy meg fogom csinálni. Rábeszélnek, menjek el a 171-es mérőpontig. A 1,5 km 15 perc szenvedés lett.
Vége!
Nem fáj, hogy befejeztem. Mert tudom, hogy nagyon sokat tanultam. Arról, hogy mit tehetek meg magammal, mit nem, mi az ami erőt ad és mi az, ami visszafog. Hogyan kellene kezelnem a váratlan eseményeket. Mit csináljak másként, erősebben és okosabban.
Soha nem futottam még 14 óránál többet. Most 25-öt. Soha nem futottam még 100 kilométer felett. Most 171-et, a táv 4/5-ét. Ez több mint 4 db maraton egymás után. Van két műtött lábam, 6 évnyi futómúltam, 48 évem. Szégyelljem magam? Nem fogom.
Ha valaki megkérdezte volna vasárnap, mikor fogom ezt lefutni, mikor teszem hozzá az 5. maratont, akkor azt mondom SOHA. Kedden a válasz "egyszer" lett volna. Ma csütörtök van, és már tudom a pontos időpontot is: JÖVŐRE!
21 komment
Címkék: beszámoló UB UB 2014
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2014.06.06. 09:08:18
doncii · http://doncii.blogspot.com 2014.06.06. 09:53:43
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.06.06. 10:11:16
Pont azon gondolkodtam azon az éjszakán, hogy vajon aki először indul egyéniben annak kudarc-e egyáltalán, hogy nem ér célba? Hiszen számára teljesen ismeretlen ez a táv, első alkalommal bőven elég ha "megnézi" mit tud, milyen hibákat követ el, ha a végén le tudja vonni a megfelelő következtetéseket a következő évben már magabiztosabban vág neki. Én mindig is a következetesen felépített teljesítmények híve voltam.
haanchee · http://haancheefut.blog.hu 2014.06.06. 11:11:05
Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2014.06.06. 11:18:51
Ami a pihit illeti, tényleg időpazarlás ha nem tudsz azonnal elaludni. A beálló lábakkal én nem igazán tudom, mit lehet kezdeni, de Noakes bácsi szerint sokkal korábban be kell iktatni sétáló szakaszokat, ami pihentet, másképp terhel, így elkerülhető az elmerevítő izomfáradtság, görcsök és a tempó drasztikus csökkenése (ezt a run-walk módszert mellesleg 3 órán belüli maratonhoz is ajánlja, tehát nem a lassú béna kezdőknek szól :)
Kocafutó 2014.06.06. 13:19:57
Örülök, hogy jönnek az UB-s beszámolók, tényleg valami elképesztő hangulata lehet, egyszer biztos részt veszek rajta - persze csak csapatban. :)
A maratoni távokig elég sok edzésterv, intelem lelhető fel a neten, általában félmaraton teljesítéséhez 30-40, maratonra 50-60 km heti adagot tartanak elégségesnek, de mennyit kell edzeni egy 212 km-es versenyre? Bár gondolom ebben a kérdésben sincs konszenzus, de mondjuk úgy kb., ha valaki a szintidőn belül akar célba érni. A másik kérdés, hogy mekkora a leghosszabb táv edzésen? Valahogy nem tudom elképzelni, hogy valaki elindul vasárnap egy laza 120 km-es futásra. :)
bitliszbá 2014.06.06. 13:38:22
@watergate71: köszi!
@Kocafutó: Érdemes egy csapatot verbuválni, úgy a futás mellett a buli része is kiélvezhető. Az ultrákra mindenki másként készül. Legendás Bozót és Lőw Andris, akik az egyik véglet. Szinte edzések nélkül megtudják futni az UB-t vagy a Spartatlont. De vannak akik havi 6-700 kilométerekkel készülnek pl Lubics Szilvi. Tehát nincs olyan ami mindenkinek jó, mindenki másként készül. Edzésnek kevesen tesznek be egy 120-at, de hallottam ilyenről is. Jellemzőbben elindulnak 6-12 órás versenyeken. (nekem a kiskörös versenyek továbbra is kicsit autista mutatványnak tűnnek...). Az hogy havonta egy-egy 50-60 kilis edzés belefér a heti 80-100-120+ kilométerek mellé, az nekem kb megfelel.
Itt is inkább az alvás hiánya okozta a bajokat. De én is azt gondolom, hogy ez már kicsit agyament dolog, de nekem TÉNYLEG jól esik. Akkor is, ha fáj.
BGy · http://babosi.blog.hu 2014.06.06. 14:26:58
Az ellenőrzőpontok záróidejét mi is előtte való nap vettük észre a programfüzetben. Minket későn indítottak (11:15) és amikor megláttuk, hogy Zánka ÚNK-ig (70,7 km) 18:30-ra be kell érni, rendesen beszartunk. Addig két 35 km-t kellett futnunk, 18 órára értünk be. De mondták, ne izguljunk, megvárnak mindenkit. Fasza! Akkor minek stresszelnek bennünket előtte ezekkel a szintidőkkel? Balatonberényben a pontőr kiscsajok jobban szerettek flörtölni, mint újratölteni az üres tálakat az asztalon. Az már kínos, ha nekünk kell szólni, hogy üres a tál. De máshol nem tapasztaltam ezt a slendriáságot. Minden mással elégedett vagyok. Jövőre veletek ugyanott!
norvéghajós 2014.06.06. 17:42:42
Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2014.06.06. 20:23:02
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.06.06. 21:13:59
krizso76 2014.06.06. 22:01:17
bellone 2014.06.06. 22:10:09
+1 Közhely: az odavezető út adja a legtöbbet, nem egy feladott verseny.
alternaiv 2014.06.11. 10:44:21
Én itt futottam meg első maratonomat, éjjel. Volt szerencsém sok egyéni és páros indulóval együtt futni Györöktől Bélatelepig és tudom értékelni azt a küzdelmet, amit végigvisznek. Sokkal kisebb távot teljesítettem, de az utolsó 6-7 km nekem is szenvedés volt, de megtanultam: a szénhidrát nagy mennyiségben nem a barátom :D
bitliszbá 2014.06.11. 13:57:09
@bellone: értem amit mondasz, de hidd el nem a pofonért mentem. Ez nekem teljesen más műfaj mint mondjuk a T100. Az útról én is ezt gondolom, amit te, de nem éreztem 140-ig, hogy benne lenne a feladás lehetősége. Innentől ez, az út egy újabb része lett. Ahogy a T100-on bosszantott, hogy olyan "sérülés" hátráltatott amire nem tudtam készülni, itt a tanulságok sokkal többet adtak a futóénemhez, mint amennyit a megállás levont az egómból. De még egyszer mondom értem miről beszélsz. Köszi!
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
