A Courmayeur - Champex-Lac - Chamonix (CCC) trail verseny

2008.10.08. 08:15 szasza75

Immáron 6. alkalommal rendezték meg 2008. augusztus utolsó hétvégéjén az UTMB, azaz Ultra Trail du Mont-Blanc elnevezésű terep futóversenyt.

Az idei versenyre három számban jelentkezhettek az érdeklődő futók, túrázók.

1. UTMB, azaz a névadó verseny Chamonix-ból indulva 166 km hosszan kerüli meg a Mont-Blanc-t. A verseny hosszán túl az útvonal szintemelkedése sem csekély, mintegy 9400 m. A szintidő 46 óra.

2. A CCC, az UTMB résszakasza, mindössze 98 km a táv, 5600 m pozitív szintemelkedéssel. A szintidő 26 óra.

3. Az igazán "elvetemültek" 3 fős csapattal vághatnak neki a 220 km Mont-Blanc körüli túraversenynek. A szint 17000 m, a szintidő 100 óra.

Hogy miért írok minderről? Azon szerencsések közé tartozom, akinek sikerült neveznie és részt vennie ezen a csodás tájon megrendezett túraversenyen. Persze nem volt gyerekjáték, még az "UTMB-s" körökben viccesen csak "babatávnak" nevezett versenyszám sem. Aki már járt az Alpokban tapasztalhatta, milyen gigantikus természeti létesítmények magasodnak a fejünk fölé, és mily kicsiny porszemek is vagyunk a környező hegyekhez, völgyekhez képest. És még itt futni? Őrültség! Az!

Az útvonal:

A szintrajz:

Maga a verseny teljesítése is nagy kihívás lehet (idén az UTMB tejesítése 53 %-os volt, ez a szám a CCC-n 70 % körüli), az első szerencse az, ha valaki az indulásig eljut. Furcsa, hogy erre a két távra januári nevezéssel 4300 jelentkezést fogadtak el, ami önmagában is sok, de ha azt nézzük, hogy 15-15 perc alatt beteltek a helyek. Hát... első olvasatra nem csak népszerű, hanem kicsit túlnépesült sajnos. Szerencsére – mintegy 2000 sorstársammal együtt - sikerült bekerülnöm erre a megmérettetésre.

Először talán tavaly szeptemberben hallottam róla, amikor is egy barátom, aki 2007-ben teljesítette az UTMB-t, kezembe nyomta a "Finisher" c. DVD-t, hátha tetszeni fog. Tetszett.

A nevezés után, igyekeztem célirányosan több terepfutást iktatni edzéseim közé. Először tervtelenül, aztán májustól segítségemre sietett P. Attila, aki nemcsak többször futott velem, hanem hasznos tanácsaival "bábáskodott" is felettem. Egy dolog azért nyomasztott. Sajnos két kedves cimborámnak nem sikerült a nevezés, így sokszor eszembe jutott, mi lenne, ha helyettem inkább ők indulhatnának. De ez csak gondolati szinten működött, ezen nem lehetett már változtatni. Azt gondolom, a fizikai felkészülésem egész jól haladt, szinte minden hónapban volt egy-két 38-60 km-es futásom, leginkább terepen. Ami kellő lökést adott, a június végi Veitsch-i (56 km, 2200 m szint)  futás, amikor is eléggé emberi kinézettel értem célba.

Persze az edzések és a jó kis futások éhesebbé tettek a versenyt illetően. Nyár közepétől már nagyon vártam, hogy ott legyek. Igaz addig soha nem "futottam" ilyen hosszan és nem mozogtam annyit a tervezett ideig. Volt bennem egy kis tartás, hogy ez nem csak élmény lesz, és egy laza kis mocorgás. Persze gondoltam, hogy picit fájni fog, de hogy mi, meg hol és hogy mitől, arról fogalmam sem volt. Szerencsére komoly magyar kontingens tette ismét próbára magát a hosszabb és a rövidebb távon. Mondanom sem, kell, talán én rendelkeztem a legkevesebb tapasztalattal a trail versenyeket illetően. Több korábbi teljesítő is akadt köztük. Bármelyikük lehetne a példaképem. Kiscsikó a díjnyertesek közt.

Volt tervem is. Élvezni a mozgást örülni, hogy ott vagyok, sodródni az eseményekkel, és találkozni az ismeretlennel. No és időtervem is volt. Vicces tervezni, ha még fogalmam sincs mire számítsak. 

Csapatunkkal kedden este érkeztünk meg a Chamonix melletti kis településre. A környező hegyek gigantikus látványa kíváncsivá tett és egyben félelmet keltett. A pénteki rajt előtt két nappal, elmentünk egy rövid 10 km-es átmozgató edzésre. A "mindössze" 2 és félórás mászás, ereszkedés meggyőzött, hogy itt majdnem az lesz, amit gondoltam, igaz kevesebb síkkal, azaz inkább anélkül.

A verseny előtti este átgondolt összepakolás, menetfelszerelés ellenőrzés. Alapvetően nyugodt voltam, persze erre semmi alapom nem volt. Reggel 5 órai kelés, pakolás és indulás a buszhoz. A busz átvitt a hegy gyomrában vezető alagúton. A buszon csendesen, magányosan utaztam. Elfogyasztottam egy szendvicset, fogadtam és küldtem pár sms-t. A 11 órás rajt előtt két órával már különösebb tennivaló nélkül unatkoztam a helyi jégcsarnok előterében. Azaz inkább falatozgattam ismét, ittam egy energiaitalt és próbáltam lazulni. Nem nagyon ment. Aztán a rajt előtt 1 órával felfedeztem az épület egyetlen nyilvános mellékhelyiségét, aminek sorában eltöltöttem még fél órát. Ennyit a pihenésről. A nap lassan emelkedett, vele együtt a levegő is melegedett, én pedig szerettem volna már a településről kiszabadulni. Lassan elhelyezkedtem a rajtzónában. A rajt előtt fél órával már valóságos fieszta-hangulat  uralkodott, az amúgy csendes kisvárosban. Nagy nehezen megtaláltam induló honfitársamat, megbeszéltük, hogy jó itt, meg hogy milyen baromi szerencsések vagyunk. Az esemény trail versenyek között olyan nagyszabású, mint az utcai maratonok között Párizs, London, Berlin, vagy New York.

A rajt előtti pillanatok:

http://www.youtube.com/watch?v=Ys8UuXz1kKI

Percekig haladt át a mezőny a rajtkapun. Kezünkben botokkal, hátunkon táska, amely nemcsak folyadékot, hanem a kötelező felszerelést is rejtette. Rosszul, hátul helyezkedtem el. Nagyon nem tanulmányoztam az útvonalat, és hát valljuk meg tapasztalatom sem volt, hogy itt ezek a fickók futnak, vagy gyalogolnak. Persze ez később vált hátrányommá, ahogy előzni támadt kedvem, de lehetőségem nem nagyon volt rá. A mezőny elindult és egy kört megtéve a belvárosban, elhagytuk a települést és még aszfalton, de…de már emelkedőn vezetett utunk. Gyakorlatilag bármerre tekintettem csak hegyek és hegyek. Hirtelen kicsinek és esetlennek éreztem magam. Már lentről lehetet látni (csak fel kellett nézni), hol van a kb. 2000 méteres határ. Ott a fák hirtelen megszűnnek, felette csak sziklák, 500 méterrel feljebb már a gleccser fehérlik. Emelkedett, az első 16 és fél kilométer így telt. A rend kedvéért 10 km-es 1:15-s időmet elküldtem SMS-en. Közben a magammal vitt headset kamerával (köszönet érte az edzesonline.hu-soknak) bíbelődtem. Szerettem volna élethű mozgalmas felvételeket készíteni, (szerintem nem sikerült) azoknak, akiknek ugyanolyan elképzelhetetlen az ottlét, mint nekem volt fél éve.

http://video.google.com/videoplay?docid=-9151454543209557843&q=source:000079107013674549720&hl=hu

Futni sajnos az egy nyomtávos ösvényen nem lehetett, csak tempósan haladni. Számomra szokatlan volt a hátizsák súlya. Feltöltve kb. 3-4 kg lehetett. Az elején igen zavart, de lassan más dolgok elvonták a figyelmem. A verseny előtt 5 nappal kiment a bokám, aztán a vasárnapi 5 %-os indulási esélyem péntekre 100 %-ra emelkedett, de nagyon figyeltem, hogy ne lépjek félre. A botokat vittem a táskában, arra az esetre, ha esik és csúszkálni fogok, ha kimenne a bokám, vagy ki tudja. Ott volt! Cipeltem! A rajt előtt pár nappal elég komolyan megfáztam, szerencsére 4-5 nap alatt össze tudtam magam rakni úgy, hogy ne köhögjek folyamatosan. Az alpok-i tüdőtágító kúra hatékony: mész-mész lélegzel, aztán egyszer csak kiköpöd a beled! Kitisztultam felfelé :) 16,5 km kaptató után 1220 m-ről 2584 m-re emelkedtünk fel (Teté de la Tronche). Itt már se fa, se cserje, csak fű és kövek, csak a csöndes ziháló vonulók, meg tehéntrágya illata. Rengeteg kristálytiszta patak átfolyás, kipróbáltam, mosakodtam, ittam is belőle. Útban a csúcs felé alattunk terült el az olasz kisváros, parányi kis rendezett hangyabolynak tűnt. Ugyan augusztust írunk, de ebben a magasságban már egy-egy vastagabb gleccserrel egy magasságban vagyunk. A tetőt elérve chipkontroll és irány a meredek lefele.

http://video.google.com/videoplay?docid=8585891223754855461

(folytatjuk)

9 komment

Címkék: tervek ccc memoár trail

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr98670456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ras · http://futo.blog.hu 2008.10.08. 10:28:32

(folytatjuk)... szenyóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóók :D

felizgatjátok az embert, aztán meg "(folytatjuk)"

Nembaj meló után 2,5óra futás és kiadom magamból. De akkoris. "Csúnyafiú!"

tvjudit 2008.10.08. 14:30:44

Én is izgatott lettem, pedig én ismerem a sztori végét. :-)
És csak megerősíteni tudom, hogy csodaszép az a vidék és baromi nehéz az a verseny.
Tátott szájjal figyeltem az eseményeket és csak ámultam, hogy vajon miből készültek ezek a fiúk és lányok. Brutál emelkedők és brutál lejtők, s ők egyre csak gyűrik a kilométereket. Tizen-huszon-harmincon-... órákon át kint vannak. Az emberi teljesítőképesség határait oly mértékben tolták ki, ami már-már felfoghatatlan, legalábbis számora. S mindezt hobbi szintű, szabadidős mozgolódás keretében.

ThufirHawat 2008.10.08. 14:30:45

Végre... :o) Folytassátok gyorsan!

Bau76 2008.10.08. 16:55:40

Hát ilyen szép helyen én is szívesen futnék egy 5km -et :)

folytatást! :)

boibo 2008.10.08. 17:22:16

Na végre! (már kezdtem feladni...)

Szasza!
Kérdezted múltkoriban, csak hát... khm... Az Ördög-árok volt, ahol elkezdtem effektíve szétfagyni :-) De sajnos nem tudom Neked megmondani, kik lettek a helyezettek- nem kértem tőlük névjegykártyát :-) Viszont nem ismerhetem őket régebbről se, alapesetben csak a rajtnál találkoztunk volna, én kb 8 órára lőttem be azt a távot, amit ők 5 alatt futottak - nem vagyunk egy kategória.
(Ja! És a kocsimat is kitakarítattam a gyerekeimmel idő közben :-D)

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2008.10.08. 22:02:05

aki nem bírja kivárni a folytatást, annak ajánlom Lúdtalp UTMB beszámolóját:
outdoor.blog.hu/2008/09/16/ultra_trail_du_mont_blanc

Ted Striker 2008.10.09. 09:31:35


Árpesz!

Neked meg Bandernak nagy gratula a Szerbiát-Montenegrót-Macedóniát-Görögo-t átszelő briglitúrához! (én nem biztos hogy a sátramat le mertem volna rakni ilyen vidékeken nemhogy kerekezni :-) )

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2008.10.11. 04:47:39

Meg kicsit idetartozik, hogy amúgy Courmayeurben van, az olasz katonaság keretein belül sportolóknak az egyik edzőtábora. Mégpedig a téli sportosoknak.
Itt érintettem a témát:
olaszforum.blog.hu/2008/08/26/hogyan_szuletnek_az_olasz_olimpiai_bajnokok#more633816
5. bekezdés

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok