Bitliszbá a házban
2011.10.10. 16:36 mgergoo
(Bitliszbá nagy példaképem, egy ikon. Ő ezt következetesen nem érti és hárítja, de azt gondolom, hogy megtiszteltetés, hogy személyesen ismerhetem. Már az elején azt gondoltam, hogy mindenképpen vele szeretném kezdeni itt a Futóblogon az "ismerjük meg egymást" rovatot. Olvassátok sok szeretettel Bitliszbá történetét!)
Bitliszbá vagyok, és futó, bolond. Ez az én történetem, csak úgy futólag. Ha valakit nem érdekel, akkor nyugodtan hagyja ki.
2006 mikulásán kezdődött, 40 éves lettem, és már 20 éve mindenkinek megmondtam, hogy 40 éves kora felett nem normális, aki dohányzik. Azzal a nappal, hogy 40 lettem, le is szoktam a dohányzásról. Persze jött a pótcselekvés, mint legtöbbünknél: az evés. Gyorsan felszaladt kilóim száma a 85-ről 98-ra, ami majdnem 100.
Ez már nem volt tréfadolog, a gyerekeim is csak Gumimacinak hívtak, de a feleségemen is látszott, hogy ez már nem az a testalkat, ami az ízlésének megfelelne. Gondoltam, hogy elkezdek kocogni és rendbehozatom a visszereimet, amit már szintén évek-évtizedek óta halogattam.
Ha már egészség, akkor legyen fullextrás!
Első kocogásaim Dunakeszi-Alsón egy 2,8 kilométeres körön történtek. Telefonnal mértem az időt, kihangosítva hallgattam a zenét, és persze folpackkal körültekertem méretes hasamat.
Először akkor örültem, amikor már simán ment 20 perc alatt. Közben 2007 augusztusában megműtötték a bal, majd novemberben a jobb lábamat is. A lábadozások után úgy 2008 február-márciusa tájékán újrakezdtem a kocogást, és elkezdtem kijárni a Szigetre. Munkából hazafelé útba esett, azaz útba ejtettem.
Minden, ami napközben felgyűlt bennem, a sok intrika, betartás és a megoldásra váró problémák is, futás közben eltűntek vagy megoldódtak.
Először kb. hetente kétszer-háromszor egy-egy kör volt az egység, majd kezdtem emelni a távot. A két köröm elsőre 68 perc lett, és kivoltam mint a liba. Így estem neki az első Vivicitámnak. Irtózatos boldogsággal teljesítettem 78 perc körül a 12 kilométert. Annyira bejött a dolog, hogy kezdtem a két köröket hetente legalább egyszer futni. Június végére sikerült egy óra alá tornázni a két kört.
Augusztusra megvolt a 3 kör, és nekivágtam a félmaratonnak. Szeptemberben! Az eddigi legnagyobb kánikulát kapta a Nike félmaraton futótömege, én pedig féltávnál egy napszúrást, amit 1 hétig begyulladt szemekkel és kóválygó fejjel sikerült csak leküzdenem. A célba 2 óra és 25 perc alatt értem be, pedig tudtam, hogy 2 órán belüli időre simán képes vagyok.
Októberben a maratonon váltóban futottunk, én a leghosszabbat. Novemberben a Balatonnál meg is mutattam magamnak, tudok én két órán belül félmaratont futni, 1:48 alatt sikerült! Ekkor már elkapott a gépszíj. Kezdtem láthatóan emberi formát ölteni, mivel a súlyom tartósan 90 kiló alá szorult.
November utolsó hetében minden nap 2 szigetkört futottam. Januárban egy csigolya elmozdulásának következtében 3 hétig nem tudtam futni. Mit futni, mozogni is alig. Egy doki kb. másfél perc alatt helyrerakta. (Bazz.)
2009 március: megvolt az első 200 kilométer feletti hónapom, benne az első félmaratonnál hosszabb távval (Pécs-Harkány). Áprilisban megvolt az első Velencei-tó köröm Janónál és megvolt a Vivicitta is. 1:02 lett a 12 kilométer (úgy hogy előtte a két rövidebb távot is lefutottam). Ekkortól tudtam az éves nagy célomat is: októberben maraton!!!
Július – az első hortobágyi félmaraton, ahol elindult párszáz futó, és a porviharnak és esőnek köszönhetően beérkezett egy vándorcigány csapat, és ahol Saci nénitől büszkén vettem át a félmaraton-mánia érmemet.
Augusztusban először futottam a kéthidas körömet, amit azóta is gyakran futok meg, mert hétvégi közepesen hosszú edzésnek teljesen kiváló. Változatos és szórakoztató 23-25 kilométer: Dunakeszi Megyeri híd – Római part –újpesti összekötő híd – Váci út – Megyeri út - Dunakeszi.
Szépen lassan javult erőnlétem, kitartásom. A félmaraton 1:45 lett. Októberben maraton 4:25. Szerettem volna jobbat, de nem volt tapasztalatom. Nem tudtam hogyan kell frissíteni, kaptam egy kétlábas combizomgörcsöt egy jobblábas vádlival kiegészítve, és amíg kidolgoztam, vesztettem legalább fél órát. Sebaj lesz még jobb is. Balaton félmaraton már 1:40.
2. Balaton félmaraton 2009. november – láthatóan magam mögött hagytam a kilóimat. Már tudtam, mire készülök, de azt, hogy készen is állok-e rá, nem. Olvastam Makai Vikiről, aki egy lefutott maraton után nekiállt a Balaton Szupermaraton 4 napjának. Nagyon jól emlékeztem DaMartian félbehagyott beszámolójára is a Futóblogon. No, ezt megcsinálom én is. Nekiálltam Saci néni edzéstervének. A mikulásnapi Velencei tó körön futottam először a Hosszutáv blog babérkoszorús szerzőivel, rrrokaval és Lemúr Mikivel. Az első teljes futóévemet 2200 kilométerrel zártam.
2010 volt az az év, amikor a saját szememben is futóvá váltam. Januárban DaMartian Futóblogon publikált eszement sorozatterhelését próbáltam ki, ami csütörtök - 20, péntek - 30, szombat - 40, vasárnap - 50 km. Az 50-et DaMartiannal futottuk együtt a Szigeten. 10 belső kör!!! 10! Ez volt az első ultratávom.
Márciusban felkészülten érkezett számomra az év eseménye, a Balaton Szupermaraton. Ennek abszolút személyes (és rrroka által szellemes szerkesztői kommentekkel ellátott) beszámolóját itt, itt, meg itt, na meg itt olvashatjátok.
Áprilisban megint a két V betűs futás. Velencei-tó és Vivicitta.
Most a 12 kilométer már 55 perc volt csak. Megint úgy, hogy előtte lefutottam a másik két távot is.
Június: Az első UB. Egyből belecsaptam a közepébe, de nagyon. Beneveztem egy csapattal és vállaltam 2 félmaratont. Aztán szólt DaMartian, hogy bevállalnék-e esetlegesen még egy etapot a Futóblog csapatában. Perszehogy. Aztán kb. 2 héttel a verseny előtt szólt, hogy nem egy plusz félmaratont kellene futnom, hanem kettőt. Bakker.
Vállalta a logisztikai tervezést, úgyhogy nekem csak futnom kellett, meg eljutnom a 4 indulási helyemre, és az autómat eljuttatni a 4 beérkezési pontomra. A blogos csapat Winkler első maratonjára épült, ezért elég vegyes távokat futottak a többiek, többek között Angelday is kb egy 10-est.
A szállítást Zsaklin nélkül nem is tudom hogyan oldottam volna meg. Örök hála neki ezúton is. A 4 félmaraton (10, 15, 20 órakor és másnap hajnali 5-kor) nagyon kivett, úgy is, hogy 3 és fél 5 között a frissítőponton szundikáltam kicsit. Tegye fel a kezét, aki egy ilyen után közvetlenül nem azt mondja: soha többet!
Két hét múlva megbeszéltük DaMartiannal, hogy jövőre párosban indulunk. Ezen a nyáron már feleségem is majd’ egy éve futott. Ő, aki soha életében nem sportolt, látta, hogy a futás fizikailag és szellemileg is helyre rakott, ezért ő is kipróbálta.
Ősszel elkezdtem Vajda Zsuzsihoz járni a futóklubba. Aki erről szeretne olvasni annak ezt ajánlom.
Három félmaratonon (szeptemberi Nike, Tudás útja, Balaton) mindegyikén kicsit javítottam, 1.39 - 1.38 - 1.37. Az utolsó verseny azért maradt emlékezetes, mert úgy futottam egyéni csúcsot, hogy igazán nem is volt kedvem futni, versenykedvem meg aztán végképp. (Utólag ugyanezt mondta Zsuzsi is magáról, úgyhogy szerintem volt valami a levegőben.)
Szeptember végén még a maratont is megfutottam, de az eső és a hideg 3:50 körüli időre tett alkalmassá. Most semmi bajom nem volt, csak 25-től már irtózatosan untam a vizet meg a szelet is.
Jött a felkészülés a tavaszi BSZM-re, ahol 20 órán belülre szerettem volna kerülni. A téli futások, hidegben hóban, HHH-n (3as6árh1), Szigeten. A Velencei-tónál egy körrel ünnepeltem a 44. szülinapomat Mikulás sapkás futással kb. -15 fokban.
A 2011 elején futószempontból csak egy nagy kihívást láttam, az UB párost (amit közben kiegészítettünk "a közben bringázunk" opcióval), és több kicsit: 1:30 körüli félmaraton, 3:30 alatti maraton, javítás a BSZM-en.
3650 kilométeres évi futásmennyiséget kalibráltam erre az évre, ami napi 10 km-es átlagnak felel meg...
Januárban megint 20 - 30 - 40 - 50, ahol a 40 a "Budapest összevarrás" volt némi kiegészítéssel, az 50 pedig a Yours Truly a szigeten DaMartiannal és Bangush-sal. Ekkora már rendszeressé vált, hogy miután letudtam saját edzésemet, még elkísértem feleségemet 5-6 kilométeres, tavaszra már két szigetkörös edzéseire is. Kellett is a kilométer erre az évre.
A BSZM egy első napi sérülés miatt nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a 2010-es 3400, és az első három hónap 1200 kilométerével kiváló erőben kezdtem az idényt. Jöttek a tavaszi futások, a Velencei tó kör, a Vivicitta már félmaratonként éledt fel, a K&H-n befűztek két körre.
Idén május már az UB felkészülésről szólt. Sorozatterhelésekkel, napi akár 3 futással. Még áprilisban sikerült hozzájutnom jutányos áron egy országúti bringához. Úgyhogy heti egy-két alkalommal kerékpárral is kiegészítettem futásaimat. Ez nem csak az UB-nak, hanem az egyszer csak eljövő IM (ironman) teljesítésemnek is szólt. (Szeretném felhívni a T. futótársak figyelmét, hogy a következő pár mondat alkalmas a normális emberek gondolkodásának megzavarására, és ilyenfajta terhelésekkel otthon semmiképpen ne próbálkozzanak!!)
Az UB 212 km. Non-stop. DaMartiannal. (A barátaim, akik éppen nem futók, megkérdezték, hogy jó, hogy 106 kilométert futsz, meg 106-ot bringázol, de mikor pihensz? Mondom: NON-STOP! Érted? Nincs megállás!)
Ez júniusban párosban 22 óra alatt sikerült. Kb. 17-25 kilométeres távokat futottunk, majd kerékpárra pattanva folytattuk, aztán ismét futás-bringa-futás. Lezavartuk a 212 kilométert. Nagyon kemény volt, tényleg hihetetlenül nagy erő és fegyelem kellett hozzá.
Voltak mindkettőnknek olyan pillanatai, amikor nem tudtuk, hogy hogyan is megyünk innen tovább. De megcsináltuk. Sokat segített partnercsapatunk az Utánfutók. Az elejét feldobta, hogy Henivel és Jennivel futottam pár kilométert, Denivel tempóztunk egy tízest, hajnalban Soma, Józsi és Jenni szórakoztató volt a monotonitásban, de nekem Panzsi segített a legtöbbet: tartotta bennem a lelket a végén is. Köszönöm! – Ebből csak annyi a tanulság, hogy bár a hosszútávfutás alapvetően magányos sport, nagyon sokat segíthet egy társ, kisérő, szurkoló.
Nyáron ráfeküdtem az őszi 1:30-as félmaraton teljesítésére. A Nike-n 1:34 lett a nagy melegben, de éreztem, hogy a hőmérséklet sokat kivett belőlem. Ősszel biztosan meglesz, legkésőbb a Balatonnál. Aztán voltam a 12 órás OB-n, ahol a Köcsögökkel futottam váltóban. Most itt tartok.
Eddig jutottam bő 3 és fél alatt. Elnyűttem kb. 4-5 pár cipőt teljesen, még 3-4 párat használok. Technikában egy Garmin205 és egy iPod nano a futótársam. Nem zenére futok, hanem futás közben zenét hallgatok!
Elszoktam gondolkodni azon, hogy miért is lehet, hogy ez a dolog így magával ragadott? Miért van az, hogy viszonylag sérülésmentesen megúsztam eddig? Miért lehetséges, hogy még mindig érzem a motiváltságot? Mi az, amit még elérhetek?
A válaszaim röviden összefoglalhatóak: nagyon sok minden közrejátszik abban, hogy ez nekem megy. Mindig szerettem a sportot. 10-12 éves koromtól mindenféle sportot kipróbáltam. Birkóztam, futottam, röplabdáztam, síeltem, korcsolyáztam, kosaraztam, teniszeztem és persze imádtam focizni is. Bár ebben is leginkább a futás volt az erősségem.
Úgy látszik, hogy hiába a 20 év kihagyás, a sportot a szervezet nem felejti. A motiváltságot az tartja fent, hogy a testem azt mondja nekem, hogy ez jó, és a sikereket nem másokhoz, hanem magamhoz mérem. Az idő, amit erre áldozok, remélem nem felesleges. Gyerekeim és unokáim kapják majd tőlem, a példával együtt.
Amit elérhetek nem más, mint a saját korlátaim, a most látható korlátaim átlépése. Most éppen az UTMB, meg a Spartathlon az, ami majdani célként lebeg a szemem előtt. De tudom, ehhez sokat kell még magamban is rendbe tenni. El kell indulni monoton 6-12 órás versenyeken, 100 km-en, hegyi hosszúkon. Ez még mind-mind kihívás. De tudom, hogy sokan, egyre többen állnak mellettem. Elsősorban a családom. Ők tényleg pozitívan ítélik meg azt, hogy futok. Egyre többen vannak azok, akiket a futás révén mondhatok barátaimnak. Szeretem azt, hogy itt mindenki önzetlenül szorít a másikért, és a másik sikerének ugyanúgy tudunk örülni, mintha mi értük volna el. Tanácsainkkal segítjük a tapasztalatlanabbakat, és meghallgatjuk, megfogadjuk a rutinos "öregek" tanácsait. Szóval jó itt köztetek...
53 komment
Címkék: ház bemutatkozó bitliszbá
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szami69 2011.10.10. 17:27:25
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.10. 17:31:51
Sok sikert kívánok neked, biztos vagyok benne, hogy a további céljaidat is teljesíteni tudod, Hajrá!!
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.10.10. 18:50:53
dvorcsakl 2011.10.10. 19:15:44
Balázs - Győr · http://www.futobaratok.hu 2011.10.10. 20:05:46
rhubarbjelly 2011.10.10. 20:42:11
egyensúlyban · http://apaegyensulyban.blog.hu 2011.10.10. 21:02:34
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.10. 22:53:13
doncii · http://doncii.blogspot.com 2011.10.11. 04:21:13
Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2011.10.11. 09:40:53
Prabelli 2011.10.11. 10:06:38
Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.11. 10:12:41
Szirénke 2011.10.11. 10:39:03
2011.10.11. 10:51:15
Egyébként mindig az jut eszembe Bitliszbáról, mikor a szigeten ráköszöntem, bemutatkoztam neki, futott velem egy fél km-et, aztán elnézést kért, hogy gyorsan be akarja fejezni a körét, mert a párja vár rám, úgyhogy elköszönne tőlem, és sietősebbre venné. Gondoltam kíváncsiságból megnézem, hogy tudok e mögötte menni egy ideig, de miután kb egy villanyoszlopnyi távolságon kaptam több mint még egyet, gyorsan letettem erről. Tipikus rajzfilmes jelenet volt, amikor az egyik pillanatban még melletted haladó ember a következőben már csak egy csillanás a látóhatár szélén :P
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2011.10.11. 11:01:24
bitliszbá 2011.10.11. 11:29:25
(apámnak, anyámnak, a forgatókönyv írójának...)
Tudom kicsit száraz lett, a sok adat, és eredmény miatt, de úgy gondoltam, most ezt adom ki magamból.. Talán, most ezt kellett..
Egyébként nekem tényleg öröm, a futás. Egyedül vagy társaságban.
A névről még mindig tartom, hogy bár különösebb jelentősége nincs, de futás közben mesélem csak el.
Higgyétek el, nekem megtisztelő, hogy ismerhetlek benneteket, és mégegyszer köszi! Gergőnek külön is :)
Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.10.11. 11:35:01
Számomra az a tanulság a történetedből, hogy kellő elszántsággal hihetetlen fejlődést lehet elérni viszonylag rövid idő alatt is. Kicsit úgy éreztem az utóbbi időben, hogy megrekedtem egy szinten, s jó olvasni most ezt a posztot, ad egy löketet, hogy gyakrabban húzzak nyúlcipőt.
bitliszbá 2011.10.11. 11:47:51
A félmaratont te közösségi élménnyé tetted a magad számára, én meg küzdöttem magammal keményen :)
Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.10.11. 13:12:03
Sz.Lacc · http://fusslaci.blog.hu/ 2011.10.11. 14:06:34
A többit beszeljetek meg egymas közt. Mindenesetre en nem ajanlom, hogy megprobalj elöle elfutni... :-)
Zime 2011.10.11. 14:11:47
2011.10.11. 14:16:05
Sz.Lacc · http://fusslaci.blog.hu/ 2011.10.11. 14:22:50
2011.10.11. 15:01:32
Sz.Lacc · http://fusslaci.blog.hu/ 2011.10.11. 15:07:03
A motivacio ilyen formajara magam sem gondoltam volna... :-)
193 2011.10.11. 15:15:42
Egy párszor még elolvaslak ha "megroggyanok"!
Egy példaképnek k ia példaképe, és miért?
angelday 2011.10.11. 15:18:56
bitliszbá 2011.10.11. 15:30:02
RoadRunner 2011.10.11. 16:22:49
Kicsit off:
mi a helyzet Janival, róla mikor érkezik beszámoló/update? Itt a hideg, mire lenne szüksége?
dpspeti 2011.10.11. 18:01:41
effe 2011.10.11. 19:07:38
én meg annyira béna vagyok, hogy bitliszbát napszemüveg és baseball sapka nélkül meg sem ismerem. pedig úgy tűnik, ő állt velem szemben múlt hét szerdán a futóklubban. :)
2011.10.12. 07:42:00
e_easy 2011.10.12. 14:12:59
Szabozsofi 2011.10.12. 17:12:08
budai úrilány 2011.10.12. 22:30:21
bitliszbá 2011.10.13. 08:26:26
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2011.10.13. 14:22:17
Belus Tamás · http://kmkovek.blog.hu 2011.10.14. 13:39:23
helga84 · http://lhrunner.blogspot.com/ 2011.10.15. 17:21:40
Féligfejnélküli 2011.10.25. 09:36:18
Bitliszbá, gratulálok Neked, fantasztikus!
Azt szeretném kérdezni, hogy a visszérmútét után mikor kezdted a futást, volt-e vmi amire kifejezetten figyelni kellett, v. problémát okozott. Nekem 5 napja műtötték mindkét lábam, amúgy kb. 6 - 8km-eket szoktam futni, heti 1-2X, fejkiszellóztetésként.
Minden jó tanácsnak örülök, előre is köszönöm és hajrá!
bitliszbá 2011.10.25. 10:00:16
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
