Maratoni handbike társaságában
2012.10.10. 17:00 szasza75
Budapesten eddig kétszer futottam maratont. Egyszer 2004-ben, egyszer talán 2006-ban. Budapest nem tartozik a kedvenc maratoni útvonalaim közé. Ettől függetlenül, majd minden évben részt vettem rajta valamilyen formában. Volt olyan év, hogy váltóban futottam, volt olyan év, hogy csak kimentem szurkolni, vagy éppen fényképezőgéppel a kezemben jártam az útvonalat.
Idén sem terveztem másképp, a haverokat akartam lencsevégre kapni. Két hete a SUHANJ! megkérdezte, hogy lenne-e kedvem részt venni a váltójukban. Mivel nem a teljes távot kellett futnom gyakorlatilag azonnal bólintottam a felkérésre. A beszélgetés során derült ki, hogy mit is vállaltam. :-)
Az eredeti elképzelés szerint a Emberi Erőforrások Minisztériumának vezető tisztségviselői együtt futnak a SUHANJ! váltó tagjaival, köztük velem is. Az is kiderült, hogy nekem Szekeres Pál sportért felelős helyettes államtitkár mellett kellene futnom, aki handbike-kal tervezi az első szakasz teljesítését. Mondanom sem kell, hogy berezeltem. Tudni kell, hogy ezek az eszközök közel a bicikli sebességét képesek elérni, a verseny pedig nem a Budai várnegyed macskaköves részén kerül megrendezésre, így csak a társam jóindulatán múlik, hogy együtt teljesítjük-e a szakaszt.
A verseny előtti közös edzésen azért leegyeztettük a közös ritmust. Ez persze csalóka volt, mert rekortán pályán, ahol gyakoroltunk, a kerekes széknek nagyobb a gördülési ellenállása, így kissé jobban kellett "melóznia". Azt se felejtsük el, hogy Szekeres ízig-vérig sportoló. 1988-ban olimpiai dobogós, majd azt azt követő paralimpiák állandó résztvevője és persze tőr-, és kardvívás számok dobogósa. Ha egy sportolót bedobnak a "Maratoni Arénába", ott bizony felgyullad a sportoló szeme is a sikerre. Minimum kenyainak kellett volna születnem, hogy bírjam a lépést. Meg is említettem neki, hogy jobban izgulok, mint pl. a lengyel 100-es verseny előtt.
A verseny előtt tapasztaltam meg először, hogy nem is olyan egyszerű mozgáskorlátozottként a rajtzónát elfoglalni. A tömeg, a kordonok, útpadkák, mind-mind külön akadályt jelentettek a megközelítésben. A rajt előtt 10 perccel elfoglaltuk pozíciónkat. Ugyan volt a handbike-osoknak külön rajt, de mi mégis a mezőnyből indultunk.
A rajt után pillanatok voltak a legizgalmasabbak. A tömegből óvatosan és balesetmentesen kinavigálni nem is olyan könnyű. Mindenki maratoni lázban ég, talán nem is figyelnek oda a futók egymásra annyira. A rajtvonal elhagyása után azon gondolkodtam, hogy a Hősök terén van-e körbe padka vagy nincs (nem volt). Közben az egyik barátom, Ákos, majd Dáva Iván is csatlakozott hozzánk, az elkövetkező kilométert nagyjából együtt tettük meg. Társam szépen begyorsult, én meg felvettem a még elviselhető utazótempót. Lassan, de közeledtünk a 3 órás lufisokra. Pár kilométer után éreztem, hogy bizony nem az egyenletes 4:15-s kilométerekkel futnak, mert a szakasz végéig nem értük utol őket. :-)
Fotó: Phil Watkins Photography
Az első 2-3 kilométer után tulajdonképpen nem volt lényegi teendőm. Futni kellett. A kanyaroknál, fordítóknál (3 db), villamossínnél lassítottam, aztán csak futottam. Nem nagyon volt levegőm beszélgetni. Kenyai kellett volna, vagy a Thököly út mondtam én. :-) A versenyen jól éreztük magunkat, sok szurkoló kiabált is, hogy "HAJRÁ PALI, HAJRÁ SZASZA!"
Nem vagyok gyors, nincs nagy sebességem, pláne egy guruló sportember mellett, akit szétvet a versenyláz. Mikor leértünk a rakparti célegyenesre, megkérdezte, hogy "mikortól hajrázunk?" Nem mertem mondani, hogy a rajtnál indítottam el a hosszú hajrát, és örülök, ha kitart a célig. Megfontolt válaszom, elcsukló hangon: "Az utolsó 500 méteren". Találtam még egy sebességfokozatot, bár legszívesebben, hogy még teljesebb csapatmunka legyen, ráálltam volna a handbike végére és teli torokkal üvöltöttem volna, hogy gyerünk, hajrá, már látom a célt.
11,4 km, 47 perc, átlagpulzus 169 – WOW
De nem is ez a lényeg. Egyszerűen megtisztelő érzés volt egyrészt csapatban futni, másrészt ha csekély mértékben is, de hozzá tudtam járulni mások öröméhez, sportélményéhez.
Köszönöm Pali! Köszönöm SUHANJ!
2 komment
Címkék: maratoni suhanj handbike
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.10.10. 17:50:08
A másik dolog, ami megmosolyogtatott, a Suhanj! és egy minisztérium. :)))
ubp 2012.10.10. 20:06:28
Minden tiszteletem az övék, hogy egy ilyen súlyos baleset után nem zuhannak, zuhantak magukba! S természetesen azoknak is köszönöm, akik segítenek nekik!
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
