Nem tudom. Gyere le futni a szigetre szerdán. Ott meglátjuk.

2012.11.18. 22:37 szasza75

Egyetemi csoporttársam megkeresett pár hónappal ezelőtt egy őrült ötlettel: maratont akar futni! Mást nem, csak maratont. Első versenyen, maratont. Megpróbáltam lebeszélni tervéről, de ő hajthatatlan volt. Nem tehettem mást, amiben tudtam, segítettem neki. Miki története következik, üdv, Szasza.

Azok közé tartozom, akik még soha nem vettek részt ezelőtt futóversenyen. Pláne nem maratonin. Sőt azok közé, akit, ha egy évvel ezelőtt megkérdeznek, hogy valaha lefutná e a Maratont, biztosan azt válaszolta volna, hogy soha.

Most mégis, életem első futóversenyéről, és első maratonijáról írok.

Az egész történet nagyságrendileg egy évvel ezelőtt kezdődőt. Bár, ha most jobban belegondolok valójában már sokkal korábban, közel 8 éve. Akkor, amikor barátom és csoporttársam Norbi (gyk. Szasza), az egyetem befejeztével elkezdett futni. Egyre többet és többet. Sorra érkeztek emailben az elért eredmények. Először "csak" egy maraton, aztán már egy évben kettő, majd az IronMan és a CCC. Már követni sem tudtuk, de azt igen, hogyha jött egy email, benne egy mondat, "most még őrültebbnek fogtok tartani", és aztán egy link, akkor bizony ott valami komoly teljesítmény történt megint. Ekkor kezdődött az én maratonom is. Ekkor még határozottan állítottam, hogy én maratont sosem szeretnék futni. Esetleg CCC-t. (Persze semmit nem tettem érte.)

Egy évvel ezelőtt egy napsütéses vasárnapon Brüsszel utcáit jártuk a családdal. A város főterére véletlenül keveredtünk, ahol épp egy futóverseny befutója volt.

brusszel_varos.jpg

Még életemben nem láttam közelről futóversenyt. Álltam a korlát külső oldalán, nyakamban a 3 éves lányommal, és egyszerűen nem tudtam elszakadni a pillanattól, a képtől. Emberek érkeztek, fáradtan, de boldogan. Mindegy volt, mit mutat az óra, mindegy volt ki hanyadik, az öröm és a boldogság sugárzott az arcokból, a fáradt és fájó testekből. Magával ragadó, soha korábban nem tapasztalt élményt éltem át.

Másnap persze nem kezdtem el edzeni. Továbbra is azt mondtam, mint eddig: én maratont nem akarok futni. Az élmény fantasztikus volt, látni fantasztikus volt, de ez nem az én vágyam. Majd egyszer a CCC, és nem tettem semmit továbbra sem.

Idén tavasszal, nagyjából 20 héttel az őszi brüsszeli Maraton előtt valami elkapott. Valami hiányzott, kellett valami, ami cél, ami elérhető, amiért érdemes küzdeni, ami ad egy rendszert, ami felpezsdít. Hiányzott egy kihívás. Egy olyan kihívás, ami tanít, ami hosszú távú tudatosságra nevel és tapasztalatot ad. Ekkor jutott eszembe újra Brüsszel, a főtér, a boldogságban úszó arcok. Egy konferencián ültem és elkezdtem számolgatni, hány hét van addig. Aztán azt kutattam, mit írnak a neten, mennyi idő felkészülni egy maratonra. Elsők között találtam olyan edzésterveket, amik 20 hétre szóltak. Igaz olyanoknak, akik már rutinosak, heti 40-50 km-et futnak. Nem nekem, a kezdőnek. De alig vártam, hogy vége legyen az aznapi programnak és felhívjam Norbit. Ki mást, hiszen őróla tudtam, hogy már többször is megcsinálta.

Egyszerű kérdést tettem fel: "Van esélyem 20 hét alatt felkészülni a maratonra?" Egyetlen visszakérdezés: "Mennyi időn belül szeretnéd futni?" Határozott és biztos válaszom volt erre: "4 órán belül". Életem első Maratonját, első versenyét. Norbi erre csak annyit mondott nagyon korrektül: "Nem tudom. Gyere le futni a szigetre szerdán. Ott meglátjuk."

Lementem, futottunk. Ment is, meg nem is. Megállapította, hogy a vérkeringésem, a pulzusom a kérdéses pont. Nekem persze minden más is az volt. Belevágtunk és kezdetét vette egy számomra örült menetelés. Hetente az edzésterv. Kilométerek erdőben, aszfalton, szigeten, hegyekben, esőben, 35 fokban, hajnalban, éjjel, nyaralás alatt, munkaidőben. Ami elő volt írva, azt megfutottam. (Többé-kevésbé: volt, hogy csúsztatni kellett, volt, hogy egyszerűen nem fért bele, de többnyire megcsináltam amit Norbi írt.)

Amikor az ember elhatároz valamit, amikor eldönti, hogy márpedig ő ezt akarja, akkor jönnek a körülmények. Próbára teszik, mennyire komolyan gondolja.

Nálam kezdetnek jött egy beállt derék. 4 nap földön fekvés, aztán hétvégi hosszú, mert azt nem lehet kihagyni. Utána mindkét sípcsontomnál egy csonthártyagyulladás: 11 nap kényszerpihenő, de utána sem lett jobb. Gyógytorna, masszőr minden, amit a Norbi mondott. De futni kellett, mert félidőben jártunk. A kényszerpihenő után a vérkeringés állapota megint visszaesett az elejére.

Norbi nyugtatott, hogy ez nem lehet, mert amilyen nehéz felépíteni ezt a területet annyira nehezen is romlik le. Megint igaza lett: három futás után már ment is, mint korábban. Persze közeledett a nap. Begyulladt egy fogam is. Nem tudott a szervezet több nyúladást feldolgozni, antibiotikumot meg nem szedhettem, mert akkor futni nem tudtam volna. Az utolsó három hétben a lábam miatt már nem ment a heti négy futás. Heti egy könnyebb és a hétvégén 30 km hosszú. Az első 30 kegyetlen volt. A másodikat, egy héttel később élveztem. Kezdtem reménykedni, hogy menni fog.

Indulás előtt még Norbit kikérdeztem mire is kell figyelni egy versenynél. Milyen egy start, mit kell közben figyelni, hogyan kell frissíteni stb. Megbeszéltük mit egyek, mennyit, hogyan igyak, milyen tempóval kezdjek, nem számít, hogy mennyi lesz az idő, csak érjek be.

Brüsszelben akartam megfutni a versenyt. Nekem Brüsszel nem teljesen idegen, az öcsémék kint élnek, van némi helyismeretük. Egy hétre mentünk, végig esett az eső, kivéve vasárnap. Mindenki azt akarta, hogy jó futás legyen. Izgultam, mint egy gyerek vizsga előtt. Öcsém előző este végigvitt a távon autóval, szörnyen hosszúnak tűnt. Másnap reggel hajnali kelés, előre megtervezett mozdulatok, kaja, indulás. Csodás napsütés, de hideg, alig 9 fok. Feleségem és lányom kísért el a starthoz. Nem tudom, ki izgult jobban. A párom megígértette velem, hogy ha nem megy, nem erőltetem és abbahagyom.

Bemelegítés és beálltam a boxba: 3:59

Ágyúszóra indult a verseny. Ahogy átléptem a startvonalat már nem izgultam, csak nagyon, talán túlzottan is, koncentráltam, hogy ne fussam el az elejét, hogy ne legyen túl magas a pulzusom, hogy ne felejtsek el inni. A városból és a szépségéből nem sokat fogtam fel.

brusszel_miklos.jpg

A szűk családhoz csatlakozott öcsém, aki a teljesen lezárt várost keresztül kasul száguldva az előre megbeszélt helyeken adott "űrkaját", meg persze annál sokkal többet is, energiát és hitet. Nagyon kellett.

28 km körül kapott el egy mélypont. Nem fal, szerintem ez nem az volt, bár persze gőzöm sincs róla milyen a híres "maratoni fal". Egyszerűen nem volt kedvem tovább futni, mert hideg volt, egy tó körül futottunk éppen, sokan elmentek mellettem és amúgy is. De mégsem álltam meg, mentem tovább. 30 km körül elmúlt ez az érzés. Előző este azt mondta az öcsém, hogy innen már visszafelé futsz, ezt a pontot, ha össze lehetne kötni a céllal, akkor már egyenesben vagy. Na, ez adott újra erőt.

33-nál újra kaptam űrkaját és láttam a lányom és a párom mosolyát. 35,5-nél elkezdett emelkedni és 38-ig meredeken emelkedett. Tudtam, ha ezen feljutok, a végét már megcsinálom. Felszámoltam magam. 10 méterenként számoltam a km-eket. Sokan megálltak, sétáltak, kiszálltak, de én felértem. Hátra volt 4 km meg egy pici. Volt abban lejtő, meg még pici emelkedő, de tudtam, hogyha most nem görcsölök be, nem megy ki a bokám vagy bármi ilyesmi akkor beérek. Az utolsó 300 m örömfutás. Szűk hely, óriási tömeg, iszonyatos drukkolás. Még ha nem is érted a nyelvet néha, olyan sokféle: Brüsszel.

Aztán vége.

brusszel_befuto.jpg

Az arcomon az a fáradt, de boldog mosoly, mint amit pont egy éve másokon láttam. Mindegy, hogy hanyadik vagy. Felfoghatatlan és soha nem tapasztalt boldogság önt el a fáradtság mellett. Egyszer csak már nem csak érted, de érzed is, hogy érdemes a teljesítőképesség határait feszegetni. Akkor és ott tudod, hogy ez a pillanat egy örök pillanat, egy örök emlék, egy olyan esemény, amitől hosszú időkre megváltozik a magadról alkotott kép, a magadba vetett hit. Több, mint egy futás, és csak rólad szól. Elmesélhetetlen.

A hivatalos eredmény: 4:14:01 – nem sikerült négy órán belül. Senki nem is várta el tőlem, talán csak én magamtól. Mégis maradéktalanul és tökéletesen elégedett vagyok.

Boldog, hogy belevágtam, hogy elvégeztem a "munkám" és teljes őszinteséggel állhattam a rajthoz. Ugyanakkor hálás is vagyok azoknak, akik segítettek. Norbinak, a páromnak, a lányomnak és persze öcsémnek. Olyan élményhez segítettek hozzá, ami, bár úgy tűnik nagyon egyéni, de mégsem az. Soha nem csak arról szól egy maraton, aki futja, hanem azokról is szól, akik a háttérben maradtak, és azokról is, akik a korlát külső felén állnak, nyakukban a lányukkal és egyszerűen nem tudnak elszakadni a pillanattól ...

25 komment

Címkék: brüsszel maraton felkészülés amatőrök

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr474906489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2012.11.19. 08:00:52

Gratulálok a teljesítéshez. Mindenképpen lenyűgöző, hogy így tudtad ezt a távot ilyen idővel teljesíteni, ezt gyorsan le is szögezem mielőtt a fekete levesre térek :)

Egyre több olyan sztori van a blogon, ami arról szól, hogy éven belüli felkészüléssel a nulláról maratont fut az író. Én nem tudom, hogy ezek egymást generálják-e, tehát valaki ezekből kap ötletet arra, hogy 20 hét alatt akarjon felkészülni egy ekkora teljesítményre. Mint ahogy a beszámolódban látható is ez nem egészséges, nagyon nem egészséges, a csonthártya gyulladás a szervezeted intő jele volt. Miért kell 20 héten belül felkészülni a versenyre? Miért nem ér rá 1-2 év múlva, egy alapos felkészülés után lefutni ezt a távot? Hidd el, sokkal nagyobb élvezet végigmenni azon az úton, ami elvezet az első maratonhoz, amikor érzed, hogy évek munkája és felkészülése vezetett el ahhoz a naphoz. Tudom, hogy negatív vagyok, bocsánat, de egyre többször érzem azt az emberek felől, hogy mindig mindent azonnal akarnak mintha nem lenne holnap.

angelday 2012.11.19. 08:04:09

@pantomimes: igen, ez már a második ilyen típusú posztunk. Valamiért a "disclaimer" mindenképpen ott kell, hogy legyen benne: only do this at your own risk.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.11.19. 08:29:30

Ügyes vagy, nem mindennapi teljesítmény ennyi idő alatt eljutni idáig!
Most már tudom, mekkora balfasz vagyok! Hét évet készültem, több, mint húsz félmarcsival, hosszúkkal, tököm tudja mivel. Elpazarolt idő volt. Elkezdek terepultrázni. Mi a tökömmel fogok vagánykodni a Facebookon, ha mindenki maratoni befutóképeket tölt fel? Ez a lényeg! Ma a fogammal elhúzok egy kamiont. :)))))

angelday 2012.11.19. 09:15:53

@BGy: Szaszát majd megkérdezzük a dolog hátteréről, mit gondol szakmailag. :)

De megfordítom a kérdést: BGy, ha hozzád megy valaki oda hasonló kérdéssel, mi a válaszod? A poszt címe?

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.11.19. 09:43:21

@angelday: ugyanazt mondtam volna, mint Szasza. Gyere ki az erdőbe, megnézzük. Aztán a felénél ugye megemlíti a csonthártyagyulladást, gyógytornát, beállt derekat, masszőrt, 11 nap kihagyást. Itt javasoltam volna egy Nike félmaratont és még egy év erősödést. De nem szeretek tanácsot adni futócipő, edzés, autó és pénzügyekben.

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.11.19. 09:49:38

@angelday: Én már Mikit ismerem egy ideje. ISmerem valamennyire a személyiségét, tudom ha fejébe vesz valamit azt véghez viszi. Én egyáltalán nem vagyok híve az ilyen gyors megoldások, gyors sikerek/kudarcok vonulatnak. És ezt hangoztatom is. Az hogy elindul a maratonon, az tény. Az hogy úgy indul el, hogy segítek vagy nem segítek neki. Ez meg nekem nem volt kérdés. Azért hangsúlyozom Miki igen következetesen megcsinált mindent amit kértem tőle. Szóval az utat követte, de tény hogy egy nagyon rövid utat választott.

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.11.19. 09:50:44

@BGy: ezek a javaslatok megtörténtek közben is.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.11.19. 10:02:08

@szasza75: gondoltam, hogy javasoltad neki.

Én ezért sem szeretek ilyen dologban tanácsot adni, mert ha nem sikerülnek a dolgok, nem akarom magamat szarul érezni más hülyesége miatt. Futás közben néha szólok futóknak, hogy vegyen egy rendes cipőt, mert ami rajta van, az a Balettintézetbe való, nem futópályára. Ennyiben ki szokott merülni a futóközösségnek szánt napi jótanácsom. :))))

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2012.11.19. 10:46:09

@szasza75: az mindenesetre mindenképp jó, hogy ebből a rossz helyzetből megpróbáltad a tanácsaiddal kihozni a legjobbat.

miki-dzsi 2012.11.19. 15:47:11

Hangulatos leírás, de - csatlakozva az előttem szólókhoz - főleg éktelen baromság. Annak ellenére, hogy ez a kollega edzettebbnek tűnik, mint a legutóbbi 300 kg-os szakács.

Erről szól a fácse világ: ha van elég zseton, nem edzeni kell és évekig készülődni; felcsaphatsz chippendale boy-nak, kappanhangú dalnoknak, celebnek is, ha veszel mellé közönséget...

olimpiam 2012.11.19. 17:20:34

@BGy: mi volt a legrosszabb cipő amit láttál emberen futás közben?:)

spiderbond 2012.11.19. 18:41:09

Bravó, azt hittem ezen a blogon nem az ilyen bulvárszagú sztorik vannak előtérben. A Mount Everestre is bárki fel tud menni csak pénz kérdése. Ha valaki hosszan tervez a futással akkor nem beleugrik egy maratonba.
Hova ez a nagy rohanás? Mi a következő cél?
Ebből a sztoriból nekem a következő "futókarrier" rajzolódok ki:
elhatároztam - edzettem - fájt de megígértem - végigfutottam - a célban annak örültem, hogy vége - soha többé nem futok.

Én annak a híve vagyok hogy élvezzük a célhoz vezető utat, ne csak a célba érést. Egy fokozatos felkészülés sokkal hosszabb időre ad elfoglaltságot és örömet. Nem beszélve a fokozatos felkészülés alatt összeszedett sok-sok tapasztalatról amit nem lehet 20 hét alatt sűrítményként megvenni. Annak akinek az első versenye egy maraton, annak soha többe nem fog egy 10k-s, félmaratoni, vagy egy 30k-s verseny puszta - első - teljesítése akkora örömöt okozni mint annak aki korábban nem futotta le azt a távot versenyen.

Rengeteg futással kapcsolatos örömtől, barátságtól, élménytől fosztja meg magát aki így beleugrik a közepébe.

Nade mindegy is, mindenki azt csinál amit akar... Nézzük a jó oldalát, legalább 20 hétig mozgott a srác...

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.11.19. 18:51:26

@olimpiam: amit már nem bírtam szó nélkül hagyni az tényleg egy balett-, vagy tornacipőre hasonlított, csak az orrában nem volt fa tömés. Hozzáteszem, főleg csajoknak szólok. Vigyázni kell nemzetünk leendő anyáinak térdére. Ez vezérel. :))))

spiderbond 2012.11.19. 18:57:24

@BGy: Én jó ideje futok minimalista cipőben. A vékony talpú cipőim a futóbarátaim csak "balettcipőnek" hívják. Nyáron szoktam mezítláb is futni (csak folyton megbámulnak és beszólnak).

Én nem szólok be azoknak akik nem tudnak anélkül futni, hogy a lábukra ne húznák a neves gyártók által készített, horror áron megvásárolt, agyoncsillapított és merevített gyógyászati segédeszközt. Sztem az egészséges ember tud futni balettcipőben is.
Nem azoknak kellene leszólni a többieket akinek csak segédeszközzel megy a futás, akkor sem ha ők vannak többen. Hidd el a cipő nem természetes tartozéka az embernek.

Én a helyedben nem küldenék senkit a balettintézetbe, hisz téged sem küldenek az ortopédiára.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.11.19. 19:12:17

@spiderbond: én sem beszólok, hanem szólok.

viito 2012.11.19. 20:16:30

@BGy: fogakkal? nem azért mondom, de ennél már sokkal extrémebb testrészekkel is húztak el kamiont, szóval ezzel nem tudsz már bizonyítani :D)))

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.11.19. 20:50:43

@viito: zacsival történő kamionhúzást a féléves felkészüléssel lefutott UTMB-s beszámolókra tartogatom.

spiderbond 2012.11.19. 21:11:51

@miki-dzsi: A 300kg-os szakács legalább idehaza futott, és nem utazott a világvégére - feleslegesen szennyezve a környezetet - csak azért mert megteheti.

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.11.19. 21:51:40

De komolyan. Mi köze ehhez a pénzhez. meg a környezetszennyezéshez. Mi ez a hülyeség? :-)
Én nem tudom futottatok-e már külföldön. Egy dolog a pálya, meg verseny. De van a versenynek egy másik hangulati eleme. Én nem futottam Brüsszelben, de ha verseny van szeretnék olyan versenyeken indulni, ahol hangulat is van. na belinkelek pár videót, mire gondolok:
youtu.be/igDGWy1w8Jk?t=4m1s
vagy
youtu.be/PtgnadWFVNA?t=2m52s

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.11.19. 21:54:30

Nem jött jókor ez a poszt, a múltkori hasonlók után. Pedig nyilván teljesítmény, meg nyilván nagy élmény lehetett, de a többedik ilyen poszt már csak a kritikát hozza ki az emberből.

Meg amúgy ez olyan "pasis" dolog - azért tettem idézőjelbe, mert nyilván előfordulhat, hogy nők is csinálnak hasonlót, bár én még nem hallottam ilyen sztorit, vagy legalábbis most nem emlékszem rá.

Én amúgy szívesebben olvasnék többet a futás hétköznapi arcáról is, pillanatokról futás közben, a versenyek felé vezető útról. Ha már mindenképpen az a trend, hogy pár hónap alatt maratonra készülünk, akkor akár erről is - mondjuk közben, az első futóedzés után, vagy amikor éppen a csonthártyagyulladás zajlik, vagy egyéb fájdalom van jelen - komolyan kíváncsi lennék az akkori gondolatokra. Nem utólag, mert a lefutott maraton nyilván mindent megszépít, hanem akkor, közben.

Amúgy ha már Brüsszel: www.youtube.com/watch?v=v3K-KR2BXz8

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2012.11.20. 10:28:53

@szasza75: én sem értem mi köze ennek a pénzhez. Nem vitatom a teljesítményt hiszen a számok magukért beszélnek, pénz ide, vagy oda lefutotta a távot. Egyszerűen nem értem mi értelme van így, ebben a formában ennek, de ugye nem vagyunk egyformák, valaki ebben is lelheti örömét. Magának a posztnak a létjogosultsága zavar, nehogy az legyen, hogy az olvasók elkezdjenek rákeresni a 20 hetes maratoni edzéstervre, hiszen neki is sikerült. Nyilván nem sokan akarják majd ezt az utat bejárni és ebből is kevés lesz, aki pórul jár egy sérüléssel, de azért ez nem zárható ki teljesen.

miki-dzsi 2012.11.20. 16:18:34

@spiderbond:
bocs, akkor már keverednek bennem ezek a hirtelen sikerről szóló remek történetek, akire én gondoltam az bizony a NY-i Maratonon.

miki-dzsi 2012.11.20. 16:24:52

...indult és győzedelmeskedett.

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok