Lehetne már végre tavasz
2013.04.04. 10:49 szasza75
Az idei tél nem adja magát könnyen. Küzd, tartja magát és az is lehet hogy átmenet nélküli nyár következik hamarosan. Ahogy néztem a SZIGETET a napokban, egyelőre az is kihalt. Se híre, se hamva a tavaszi szezonban megjelenő tömegnek.
Valahogy nekem az elmúlt 2-3 hét kiesett. A Bükki Hard versenyen beszereztem egy nagyobb esést, ami a helyszínen csak duzzanat formájában jelentkezett a combomon, ügyet sem vetettem rá. 2-3 napra rá aztán kezdődött el talán egy combizomhúzódásból induló terhelésre erősödő térdfájdalom. Ez nagyjából meg is határozta a márciusi futókilométereim számát. Valójában nem is számoltam, annyira kevésnek találtam. Jó, ha 100 km összejött. A gyógyulás érdekében pénzt és időt nem kímélve mindent bevetettem. Úgy tűnik a terápia sikeres lett, és a húsvéti menü sem növelte a kilóim számát.
Talán ennek is köszönhető, hogy az idő ellenére lelkesebb és elszántabb vagyok, mint mondjuk februárban. Néha jól jön egy kis fék. Hátralépésre és átgondolásra kényszerít, hogy újult erővel, nagy adag motivációval töltekezve lépek ki mosolygósan a zuhogó esőbe. Furcsa, hogy alapvetően most nem valamilyen cél lebeg a szemem előtt, hanem csak a mindennapok rutinja kerül megint egyensúlyi állapotba. Néha ennyi is elég a napi boldogsághoz.
Hétvégén a Vértesi Terepmaratonon jártam és készítettem jópár képet... és az alábbi kisfilmet. Ahogy egy futótársam írta: szeresd latyakot!
4 komment
Címkék: videó sérülés latyak Vértesi Terepmaraton
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.