Zsámbéki Templomfutás - 16,6 km, esőben, sárban, dzsungelben, mocsárban
2013.09.20. 11:01 Szuflavéder
A verseny előtti este megnéztem a meteorológiai oldalakat. A hét közepén már volt azon a környéken kiadós csapadék és szombatra is esőt jeleztek 13 fok körüli hőmérséklettel. Fel is csillant a szemem! :) Az utóbbi 2 évben futás közben rendre elkerült az eső. A Nyakas-hegy és környékén sokat edzettem már, tudtam mire számíthatok. Végre itt a lehetőség kissé "extrém" körülmények között fussak egyet. Már hiányzott valami ilyesmi, reggel hatkor ki is dobott az ágy.
Az eső folyamatosan esett, és a radar képen sem láttam a végét, így indultam melegítőben, esőkabátban melegíteni. Két km, gimnasztika a rendezők sátrában, nyolc db fokozófutás. Vízálló tokba tettem a telefont és pár zsebkendőt. Melegítő le, kisgatyában és trikóban egy utolsó fokozó futással odaértem a rajthoz. Az utolsó percben érkeztem, nem akartam sokat ácsorogni az esőben. Hetvenen lehettünk a rajtnál, ahol egyszerre indult a 6, 12 és a 16,6 km-esek (23 fő) mezőnye. A rajt után erős lejtővel kezdtünk és egy egy kilométeres kört tettünk a zsámbéki aszfalton, majd indult a komolyabb emelkedő a pincesoron felfelé a Nyakas-hegy gerincre már a terepen. Ez volt a verseny legmeredekebb emelkedője, kb. 160 m szintemelkedéssel. Láttam az előttem futók csúszós lábnyomát, kerestem a legjobb talajfogásokat, karral dolgoztam rendesen, nagyon csúszott.
Nagy élmény volt figyelni a körülöttem futókat, sokat mosolyogtam (persze némi öniróniával). Volt előttem egy 18 körüli helybeli srác, aki utcai sima talpú cipőben, zöld, hosszú farmergatyában, és szürke kardigánban állt neki a távnak. 4,5-ig volt előttem, aztán vége volt, de végigcsinálta. Egy másik 20 év alatti – nem éppen futóalkat – MP3-mal a fülén nyomta keményen.
A Nyakasra felérve érintettük a Magyar Légvédelem Fegyvernemi Múzeumot (itt korábban mindig nesztelenül és gyorsan futottam el, azt hittem, titkos katonai bázis) és következett kb. 3 km dzsungel hullámvasút. Ezen a szakaszon sosem futottam, azt sem tudtam, hogy létezik. Meseszép volt, tele izgalmakkal. A nagy sárban, a cipőm folyamatosan ólomnehéz volt. Lejtő és emelkedő váltakoztak folyamatosan, a bokrok és faágak mélyen belógtak a pályára. Volt olyan, hogy le is kellett guggolni, hogy átjussak a dzsungelen. Elhajlások jobbra és balra, ahogy a boxolók is csinálják. Voltak olyan szakaszok, hogy nem láttam előre szinte semmit. Néha egy-egy pályajelölő szalag nyugtatott meg, hogy azért jó úton járok. A meredek csúszós lejtőkön faágakba kapaszkodva kerültem el az eséseket.
Egyszer csak vége az ösvénynek, és kiértünk egy hatalmas, frissen felszántott szántófölre, ahol az útnak vége volt. Hirtelen megálltam és olyan érzésem volt, mintha a világ végéhez értem volna. A szántóföldön senkit sem láttam. Eltévedtem! Aztán jobbra megpillantottam a szántás szélén a bokron a szalagokat, és az "mp3-as" srácot bukdácsolni a földeken. Újabb láberősítés következett kétszáz méteren keresztül, aztán bementünk a következő ösvényre. Az "mp3-as" megcsúszott és hanyatt esett, de felpattant, és ment tovább. Nagyon óvatosan követtem.
Kiérve a széles útra Anyácsapusztától 85 méteres szintemelkedés következett egy kilométeren keresztül. Tömény sárban koriztunk felfelé, kapkodtuk a lábainkat. "Átszaladtam" a szántóföldre, mert az simábbnak tűnt, de ott is olyan érzésem volt, mintha mocsárban lépkednék. Ha nem emelem a lábam, elsüllyedek. Térdig érő parlagfüves részt láttam az út jobboldalán. 20 métert tartott csak, de lemosta a sarat a cipőmről, de eznem tartott sokáig, mert ismét jött a sár. Kemény menet volt, de nagyon élveztem. A fordulóig folytatódott az enyhén dombos, mocsaras szakasz. Az első négy már jött visszafelé, ők a napraforgó táblában sorok között próbáltak futni. Kipróbáltam, ott sem volt jobb. Semmi fáradtság, a combjaim jól bírták, nyoma sem volt már az előző heti gyengeségnek.
A fordulónál, a frissítőponton, 2 dl vizet ittam, aztán futás tovább. 11,5 km-nél végre egy picit kövesebb, jól futható szakasz jött. Az "mp3-as" már nem távolodik, kb. 40 méterre van előttem. Hoppá, jobbra megy a jelölés! Egy hangos füttyel jeleztem és intettem neki, hogy vissza. Egy km füves szakasz jött, tisztul a cipő, könnyebbek a lépések. Beért a fiú és el is ment 30 méterrel. A Nyakas gerincen 13-nál befogtam, váltottunk pár szót, aztán szólt, hogy neki már nem megy, nem bírja. Helybeli volt, heti egyszer fut, de igyekszik kerülni a "hegyet"… piffff! :)
Nyomtam a gerincen, jött két pocsolya, nem kerültem ki, átgázoltam rajtuk. 15 km-nél egy újabb ismeretlen útra érkeztem, kb. hat db 3-4 méteres domb egymás után, fel-le, jó volt. Végül beértünk arra a meredek ösvényre, amelyen az elején felfutottunk. Most irány lefelé, egy km van még hátra. Nagyon nem ment a futás lefelé, csúszott, és féltem az eséstől, nem tudtam elengedni magam. Kiérve az aszfaltra még váltottam egy ritmust az utolsó 300 méteren, aztán a célnál maroknyi ünneplő tömeg fogadott. Jó volt, jól esett, nagy élmény volt és jó kis edzés az év egyik fő versenyére, október 19-re.
Azonnal száraz ruhát húztam, a vádlimont a vastag sár a mackónadrág alatt szépen megszáradt, mire hazaértem. A család forró fürdővel várt, de csak úgy mehettem be a házba, ha előtte leslagolom magam a kertben. Leverettem a cipőt, zoknit, gatyát, pólót, majd a lábam jött. Végül elmerültem a forró fürdő habjaiban. :)
8 komment
Címkék: verseny beszámoló sár zsámbék
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.09.20. 12:46:38
Tudtátok, hogy a zsámbéki templom hű mása áll a Lehel téren?
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.09.20. 14:28:26
a verseny helyszíne nagyon tetszik, gyakrabban kéne tallóznom a környéki terepfutások között...
193 2013.09.20. 14:50:12
Ismerős ez az érzés, ha bemelegszik, begőzöl az ember (13 fokban !) már nem kerülgetsz hanem keresztül gázolsz. És megmondom őszintén nincs két egyforma átgázolás. Minél több annál jobb!
A biztosnság érzet fokozása és a hanyattesés és az ólom lábak elkerülésére javaslok egy gyógyászati segédeszközt. A neve: MUDCLAW 333 (sárkarom).
Ebben "elengedheted magad".
Gratulálok a teljesítéshez!
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2013.09.23. 19:55:13
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2013.09.23. 20:00:41
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.09.24. 07:41:22
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
