A bostoni maratonról

2014.05.01. 20:48 angelday

Gusztos Péter, a Suhanj! alapítvány társalapítója kedden a RUNtottában arról beszélt, hogy milyen volt az idei bostoni maratoni verseny április 21-én.

gusztos_peter_runtotta.jpg

Én is meghallgattam az előadást és néhány gondolatot feljegyeztem belőle:

  • Őrületes a szurkolókultúra arrafelé: nem elég, hogy mérföldenként vannak hivatalos frissítőpontok (és orvosi csapatok ugyanígy a táv második felétől), de az útvonalon rengeteg család is üzemeltet saját frissítőpontokat, ahol a gyerekek narancsot kínálnak.
  • Szinte hétköznapi, hogy a maratonfutókat kivétel nélkül ünneplik, akinek pedig a pólójára van írva, hogy kiért fut, azt elképesztő hangerővel sikítozzák a szurkolók.
  • Vannak olyan szurkolók is, akik arra vágynak, hogy a futók megcsókolják őket, hatalmas táblával hirdetik. Van, aki bevállalja az igazi nyelves csókot is (Péter csak puszit kapott).
  • A szurkoló kisgyerekek azon versenyeznek, hogy melyikük hány pacsit kapott maratonistáktól.
  • A befutó és rajtcsomag a női magazin és termékminta helyett néhány hasznos dologból, tényleg arra a versenyre megjelent egyedi kedvezményből, minőségi ruhadarabból áll, de a legtöbb dolgot a helyszínen biztosítják a versenyzőknek (végig vannak rakva az asztalok mindenféle étellel, itallal stb).
  • A nevezési díj egy ilyen versenyen nagyon húzós, 60-70 ezer forint körüli összeg.
  • A tavalyi robbantás emlékére egy akció keretén belül önkéntesen készült kék-sárga sálakat osztogattak, amik gyakorlatilag az egész ország területéről érkeztek. Ezekhez a sálakhoz nem lehetett egyébként könnyen hozzájutni, hosszú sorbanállás volt a sátor előtt.
  • A maratonit követő napon a kereskedelmi rádióban volt egy négy perces összefoglaló a versenyről. A négy perc a következőképpen épült fel: egy percet beszélt a férfi győztes, egy percet a női, egy percet a kerekesszékes és végül egy percet egy teljesen átlagos futó.
  • Aki teheti egy nagy versenyen életében mindenképpen induljon el Amerikában.
  • Amit pedig Péter még hangsúlyozott, hogy mit hozott el Amerikából: hívjuk el az edzéseinkre az adományozókat, hogy érezzék a varázslatot
  • A Suhanj tevékenységéhez hasonló amerikai alapítványnak nagyon megtetszett az általuk itthon is bevezetett program, ahol spinning edzéseket tartanak vakoknak és csökkentett látóképességűeknek.

2 komment

Címkék: beszámoló maratoni suhanj Boston Gusztos Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr646099445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2014.05.02. 10:49:59

Ha a kereskedelmi médiának nincs anyagi haszna az eseményedből, akkor az meg sem történt. Az USA egy más kultúrkör, az összes előnyével és hülyeségével együtt. Soha nem leszünk olyanok.

hidegchaco 2014.05.02. 16:46:36

@BGy: Részben egyetértek, részben nem. Attól, hogy volt egy négyperces rádió-riport a bostoni maratonról (ami eleve az egyik legnagyobb, komoly történelemmel bíró verseny ott, ráadásul tavaly merénylet is történt ott), én még közel sem esnék hasra, ilyen mértékben már nagyobb hazai versenyekről is beszámol a kereskedelmi média.
Ahol különbséget látok: míg ott a 4 percet igen tisztességes és korrekt módon osztották fel a megkérdezettek között, nálunk rendszerint a versenyen résztvevő ilyen-olyan celebek kapnak szót, hogy érdektelen, közhelyes baromságokat böföghessenek el.

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok