Marathon a sarkkör felett

2014.07.07. 08:00 angelday

Varga Dönci már jópár posztot írt nekünk, íme egy újabb érdekes helyszínen futott maratoni. Jó szórakozást hozzá!

- - -

Valami tényleg furcsa lehet a fejemben, mert amikor tavaly ősszel egy új, egy napja ismert barátom mondta, hogy ő jövő nyáron marathont fog futni Norvégiában, 800 km-rel a sarkkör felett. Tíz perccel később én is regisztráltam.

A Tromso Midnight Marathon különlegessége, hogy június 21-én, a leghosszabb napon az évben, éjfélkor futják és közben végig süt az arcodba a nap. A nap ott fent északon május és augusztus között egyáltalán nem megy le. A napsütéses Londonban egy rövidujjúban szálltam repülőre és három órával később Tromsoben meglepetten baktattam a géptől a terminálig, szakadó esőben, 3 fokban. Már fentről látszott, hogy Oslo felett egész Norvégia be van takarva hóval. Június utolsó hetéről beszélünk, ez itt még éppen tél. Az éjféli nappal csak próbálják szépíteni a zord valóságot.

tromso_3.jpg

Itt a világ végén minden kicsi és családias. A hotelünk száz méterre van a rajt/finishtől, ez még jó lesz, ha tényleg esni fog az eső végig. A mezőny mindössze 550 fős. Ebből négyen vagyunk magyarok, Kriszta, aki beszervezett engem, Attila, Andrea és én. Andival a hotel lobbiban már előző nap összefutottunk, Attilával csak a rajtnál spontán, hallottuk ahogy elbúcsúzik magyarul a kísérőjétől. Nem egy 20.000-es mezőny, de van ennek is varázsa. A rajt előtt fél órával elállt az eső, kellemes 5 fok lehetett, szélcsend, hosszúnadrág, kesztyű, pulcsi, este 9 óra, RAJT!

Felkészültem minden szinten, az eddigi 8 maratonimból egyetlen alkalom volt, amikor testileg és lelkileg teljesen rendben voltam, 2011 New Jersey (3:53h), nem meglepő módon akkor futottam a legjobb időmet. Most éreztem megint, hogy minden stimmel, rég nem volt ilyen. Érdekes módon ilyenkor is izgulok, sőt, kifejezetten félek. (Ha jó formában vagyok, az csak egyet jelenthet.) Ma nekimegyek, ma nem futni jöttünk, hanem a csúcsért, megjavítani a saját rekordomat, semmi más nem érdekel. Ehhez oda kell mennem, ahol még nem voltam, be a vörös zónába és tartani, tartani, nem megtörni.

Az útvonalat is bemagoltam, kifutunk a reptérhez, 10 kilinél fordulunk, 20-nál lesz az a marha nagy híd, kimegyünk a városból keletre, 32-nél fordulunk, 40-nél ugyanaz a híd mégegyszer majd a Finish a hotel előtt. Ezeket a fordulópontokat precízen fejben tartani sokat segít, nehéz egy hosszú egyenesen végigfutni úgy, ha nem tudod pontosan hol a vége ennek a szakasznak. És tartalékolni kell lelki energiát egy ekkora hídra, hogy amikor jön, rá tudj kacsintani: "Már vártalak, te kis mocsok..."

tromso_1.jpg

Meglepő volt, amikor elindult a mezőny, de visszafelé a pályán. Két km-nél jött a híd, nem húsznál. A fejemben az összes fordulópont felborult és percekig gondolkoztam, hogy talán elrontotta az eleje az első kanyart? Vagy én olvastam rosszul a térképet? Na, mindegy, a vége így is 42 km, a GPS óra meg segít. De még a kirakott km táblák is fordítva voltak, először láttuk, hogy 40, utána 37, majd jött a 35-ös tábla. Úgy tíz perc utan esett csak le, hogy ezt direkt csinálták. A norvégok azt írjak ki, hogy mennyi van még hátra, a térképre is, a pályán is. Sehol a világon nem láttam még ilyet. 

A rajt/cél zonát elhagyva, este tíz után nem vártam sok szurkolót, de mégis voltak. Nem sokan, minden km-nél volt egy család, aki kijött a háza elé integetni. De rendes szurkolás volt, HEJA HEJA HEJA kiáltásokkal buzdítottak minket. A gyerekek mindenkinek adtak egy pacsit is. Mondjuk az 500-as mezőny elég hamar elvonult, az 5 fok az nekik nem hideg és 63 ország futóit látni idefent északon csak számít egy kis kuriózumnak. (Fekete futót nem láttam.) Volt egy brazil csapat, akik a pálya menti panzió emeletéről kiabáltak, sörrel a kezükben, a lányok a trikójukat emelgetve rázva a ráznivalót. Valahogy így kell, gyerekek, Go Brasil! :)

tromso_2.jpg

A tengerparti pálya szép, de nagyon be volt borulva, teljesen szürke volt minden, 5 km után elég monotonná vált. Ekkor találkoztam a "nyulammal", ami ismét végzetes lett számomra. Az ideális nyúl az én tempómban fut, letisztult profi a mozgása, tehát nem lassul, nem gyorsul, tudja mit csinál. Ha ezen felül még nőnemű és jó lábai vannak – sosem hátrány. Pont egy ilyen előzött meg 8 km körül, lehetett talán 25 éves. Akkor követjük egy kicsit. Sok előnye van ennek, nem kell figyelnem a tempót, nem kell figyeljek semmit, a fejem teljesen pihen, nem kell erőlködjek, csak pörögnek a lábaim. Ha az ő mozgása laza, az megnyugtat engem is, az én mozgásom is laza lesz. Suhantunk a mezőny mellett, egy örömutazás volt, de ő a 3:30-as maratoni tempójat futotta, az én célom pedig 3:50 volt... "Ki fog nyírni a csaj, Dani, hagyd elmenni." "Jó, mindjárt, még a hídon felhúzatom magam vele aztán felőlem mehet."

Pontosan 1:54 órát kellett volna fussak félmarathonra, ehelyett 1:45-tel blokkoltam. Persze tudtam, hogy ez nagy felelőtlenség volt. Mégis kirobbanó formában éreztem magam 21 km-nél, semmi bajom nem volt, a nyúl elment, toljuk a saját tempónkat innen, minden oké. A maraton a fegyelmezett emberek sportja és a túlbuzgó kezdők megfizetik a tanulópénzt. Dánielnek ma este 25 km-nél hozták a számlát, savasodtam, éheztem, kisebb görcsök itt-ott, megkezdődött a szenvedés, amit csak 35 körülre terveztem. Fejben legálabb erős maradtam végig, préseltem a szuszt, bár volt hogy megálltam, de nem pihenés volt, hanem sportos gyaloglás. A végén egy 60 éves magas szikár német nő kínlódott mellettem, néha megállt, majd futva visszaelőzött. Amikor harmadjára állt meg és előredőlt a térdére támaszkodva, megfogtam a vállát és halkan rászoltam: "Start walking! You have to walk, Nora! WALK!" Felocsúdott és elindultunk együtt az "1 km" tábla felé.

tromso_4.jpgAz utolsó km már a belvárosban volt. Éjjel 1 órakor ugyanolyan világos van, mint amikor elindultunk, viszont azok a bulizó fiatalok, akik a rajtkor indultak a kocsmákba, most szembe jöttek, ittasan, miniszoknya-magassarkúban bicegve, kiabálva, kitörő jókedvvel. Én meg ott mászok majdnem négykézláb, túlélő módban. Három sarokkal a cél előtt két tagbaszakadt birkózó norvég részeg szegődött mellém, elkezdtek velem futni és tíz centiről üvöltötték a fülembe, hogy "UUUUUAAAAAAHHHH", perceken át. Mondtam, hogy "Köszönöm, de most hagyjatok, meghalok. KÖNYÖRGÖM HAGYJATOK!" Két lépés múlva meg akartam állni és teljes erőből tökön rúgni mindkettőt a sétálóutca közepén. Ahhoz képest, hogy az előbb még a sétálás is nehezemre esett, érdekes gondolatok voltak ezek így éjfél után.

Meglátott hármunkat egy neon ruhás szervező, nyújtotta a nyakát hogy kell-e segítség, én futás közben kinyújtott karral rámutattam és kiáltottam: "HELP ME! HELP ME!" Vette a lapot, odafutott mellém és leszedte a két srácot rólam, így megúsztam a tromsoi címlapra kerülést két helyi lakos megrugdosásáért az utolsó száz méteren. Befutottam, elbőgtem magam szokás szerint és az alufólia takarómmal mászkáltam körbe negyed órát, amíg magamhoz nem tértem. Hiába küzdöttem a végén, képtelen voltam behozni négy órán belülre, 4:03h lett.

Másnap beszéltem a másik három magyarral is, Attila 3:29, Andi 4:28 mindketten hozták precízen a tervüket, Kriszta 4:46 pedig rossz gyomorral a túlélésért jött és derekasan túlélte. Én elfutottam az elejét, erre nem vagyok büszke, de mégsem szomorú. Különleges és izgalmas maratoni volt a kilencedik, gyönyörű tájon és ezzel a fittséggel akarok menni a tizedikre: Las Vegas Marathon, november 16, a csillogás városából ki a sivatagba és vissza. Naplemente után. Tucatnyi zenekarral a pálya mentén, revűtáncos lányokkal, fehér tigrisekkel, egy hatsávos kivilágított autópályán, fejlámpával.

(A versenyről és a helyszínről készített képeket itt találjátok.)

5 komment

Címkék: beszámoló norvégia dönci maratoni

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr146480353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2014.07.07. 11:51:05

Ha nálunk is elkezdik a csajok így emelgetni a pólójukat, az veszélyes lesz. Három lábbal nem tudok futni. :))))

dvorcsakl 2014.07.08. 06:39:26

Igazo kedvcsinalo beszamolo!

gonosz1hal 2014.07.16. 14:16:39

Komoly leírás. Az elején még azon gondolkoztam, mennyire jó lenne erre elmenni egyszer (Tromsø-ben tök véletlenül két haverom is lakik, szóval hozható), aztán a két részeg az utolsó kilire eléggé lelombozott... nem szép dolog, hogy így magukra hagyják a szervezők a futót az éjszakában.

doncii · http://doncii.blogspot.com 2014.07.21. 17:28:30

@gonosz1hal: Szerintem a brazil lany es a reszeg norveg teljesen kiegyenlitettek egymast, mindenki mas pedig szuper kedves volt, a norveg egy nagyon vendegszereto nep, plane ott fenn eszakon. A galeriaban pedig latod, hogy a kornyek se csunya, renszarvasok mindenutt. Csak ajanlani tudom :)

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok