Makai Viktória: OptiVita Ultrafutó Kupa 6. állomás, Velence – 6 órás OB

2014.11.17. 11:13 angelday

Makai Viktória a közel 70 km-es, november 8-i velencei ultrafutó kupa győztesének beszámolóját olvashatjátok az alábbiakban. A beszámolót az eredeti Facebook poszt alapján kissé szerkesztett formában Viktória jóváhagyásával közöljük most. Az eredménylistát itt találjátok PDF-ben, erre pedig a fotógaléria. A Futóblog producere Szuflavéder volt. :)

- - -

Ez is benne volt a pakliban… azaz 6 órás OB győzelem

Nyakig az anyaság fodrozódó tajtékjában a laptopon hangos (mese)könyvet keresgéltem. Rápillantok a leveleimre, ahol egy új üzenet fogad: megköszönik nevezésem a 6 órás OB-ra. Hívom a Kedvest, érdeklődöm a hogyléte és a sportolásunkkal kapcsolatos jövőképe felől:

"Gondoltam szívesen futnál még idén egyet. Én is, ráadásul a mai nevezők nyereményjátékban vesznek részt!"

Megkezdtük a felkészülést: hívtuk a mamákat, keresztszülőket, ki ér rá, melyik gyereket szeretné és azt hol. A legoptimálisabb verzió szerint, ahol mindenki a lehető legjobban jár, kivéve a nagyikat, a péntek éjszakát Velencén töltjük, ahogy tavaly is. A szállásdíj gyerekek nélkül is nettó 40-től kezdődött, de bruttó 80 fenekére verni 6 órányi futásért, ez most nem volt realitás. Új terv: pulyák maradnak mamákkal, mi megyünk. Az így külön töltött idő viszont nem bruttó kb. 7 óra, hanem 12. Berinyáltam, Kinga rossz passzban van, Árcsi kicsi, maradok. Új terv: Kedves kivesz szabit csütörtök-péntekre, azalatt mindenki együtt itthon, szombaton lelépünk, vasárnap mindenki együtt itthon. OK!

Aznap Kedves a hűtő tetejéről besöpörte egy zacskóba a futós-speckó-izo-táplálékkiegészítő-vitamin-szarokat én pedig este 11-kor az éjszakai fénynél bedobáltam még pár cuccot. (Még mindig nem sikerült beismernem magamnak, hogy ez a kukába való versenyre készülés nem a családi állapotomból fakad, hanem a lényemből.) Reggel 6-ra beállítottuk Árcsit, fél 7-re Mikkát – ha az előbbi nem ébresztene. ;) Etetések, öltöztetések, összepuszilások, indulás.

Na, ITT érkezett el a ráhangolódás pillanata. "Apa kocsit hajt" Víz előre, futócucc ellenőrzés, kéne reggelizni is! Útba esik és viszonylag megfelelő táplálékot biztosít a pékség. Hajfonás – hopp, nincs hajgumi! (Találtunk végül azt is.)

Megérkezés, a sok ismeretlenes rajtlista után sok ismeretlenes mezőny. Nem tudni ki mit tud, ruházat, alkat és arckifejezés alapján kár is találgatni. Verára, Szilvire számítottam kicsit, de nem jöttek. Kedves pörög én saját ritmusban („lassan”) szemlélődöm, készülődök, Dórival öltözünk (köszönöm a hajfonást és a segítséget az új hajgumi kiválasztásában). Rajt felé haladunk, Kedves már siet elém: "Hol voltál?" (Amíg átöltöztem, ő átöltözött, innivalókat kevert be, kajákat készített ki, rajtszámainkat feleszkábálta a rajtszámtartóra, és még ki tudja mennyi, milyen koncentrációjú életet zsúfolt bele ebbe félórácskába.)

RAJT. Dórival indultunk, ahogy megbeszéltük. Könnyen esett, a pálya iránti szeretetem viszont nem alakult ki az elmúlt évben. Az idő szuper volt, a levegő oxigéndús. A csapatból mindenki ellépett, pedig nem rossz irammal kezdtünk, kb. 5:15 körül – persze célja válogatja. Edit, Zoli és Máró Csabi nem versenyzett, Attila "edző bá'" viszont igen, és én imádtam, hogy kicsit lekerült rólam a figyelme! Bálint az élre állt, az első órában 3 kört kaptunk a pillanatnyi „férfi dobogósoktól”, Zsolti a saját tempójában kezdett, erejéhez mérten jól, talán egy kicsit gyorsabban, Joci is stabilan előttünk ment, nem tűnt úgy, hogy erőlködik. Tét nélküli első óra volt, Edina, Doki bácsi és a 4 órások közül Beáékkal kerülgettük egymást, ill. voltunk egy blokkban.

makai_viktoria_2.jpg

Dórival előirányoztunk egy esetleges 2. közös órát, de az épp zajló betegsége miatt Zsoltival mentem tovább az első óra után. Erősnek tűnt az iramváltás, de nagyon jól esett. Attiláékig „utaztam” vele, ott „lekapcsolódtam” a Kedveshez és elléptünk. A második órát együtt fejeztük be 5-ös átlaggal. Vagány volt, hogy bizonyítottan többek vagyunk, mint az, amit otthon látunk egymásból/magunkból.

makai_viktoria_3.jpg

Elkezdtem frissítést, 2 óránként só, óránként lúgosító, végül Cipő tanácsát követve alakult a tuti frissítés: kóla és ropi formájában vettem magamhoz, sokszor emlékezve. Mivel nem volt tervezett frissítésem, ezért nagyon sok idő ment el depózásra. Turkálás, visszaszaladás, leesett-felveszem, keresem stb.

A harmadik órában jókedvvel, jó iramban lézengtem, s már rá-ránéztem a kivetítőre: 3. helyen álltam, néha 2. Dóri Bálint Évire hívta fel a figyelmem, őt sikerült beazonosítanom, de hogy a másik „csaj” ki és hol van, fogalmam sem volt. (Jószerivel végig egy körben voltunk.) A 3. órától nem is számítottak az esetleges kétségeim, éreztem, hogy nyert ügyem van. Egyensúly, harmónia, stabilitás, jó a gyomrom, semmi nem zavart.

Jó lendületben voltam, és éreztem, ha menni kell, akkor tudok és még kedvem is van. Feltettem a zenét és élveztem az állapotot, amiben vagyok, „flow” volt. Bálint közben kiszállt, Zsolti minduntalan elengedett, Joci beállt Attila mellé segítségül, Dóri vívta a maga harcát, Kedves pedig a 3. óra után visszább vett. Hozzánktartozóként volt még jelen a pályán Sípos Csaba és Sass Zsolti is, akik a keddi résztáv edzéseinken szegődtek hozzánk önkéntes sorstársakká. ;)

makai_viktoria_4.jpg

Az 5. órára nem is emlékszem, a 6. órában viszont már nem voltam olyan virgonc és annyi kraftom sem volt, mint ahogy általában szokott. Itt éreztem az edzésmunka hiányát. Heti 80 kilométerből gazdálkodom, amit esetenként sikerül 100 körülre feltornázni, de annak vagy a család, vagy leginkább a pihenés szempontjából van nagy ára. Nem panaszképpen, inkább anyáknak bátorításképpen mondom, hogy általában este 22-22:30 körül jutok ki futni, mikor a gyerekek elaludtak. :)

A 6. óra „levezető” szakaszában csapódott mellém Máró Csabi. A tempóját olyan volt „benyelnem”, mint a propolisztet: jó az neked, mér' kéne, hogy még finom is legyen. Próbálta finomítani, amennyire lehetett, sikerült. Volt zene, jóindulat, segítő készség, bajtársiasság, önzetlenség, mindez „újságpapírba csomagolva”. ;) Köszönöm!

A kürt után (69,39 km) hamar civilek lettünk. Átöltözés az autóban, aztán irány a vasútállomás melletti játszó felé, ahol mama és Kinga múlatták az időt. A kis daginak még kicsit várnia kellett, amíg hazaérünk… :-/ Jó érzés volt a csapattal körbe ülni az asztalt, bár a figyelmem már Kingáé és Mankáé volt. Nem a bajnok és a gyönyörű kislánya voltunk, hanem ő a kiskakas, én pedig a török császár a „gyémánt félkrajcárral”, ami az érem volt. Csapattársaknak ezúton is évadzáró ölelés, mindenkinek tisztelet és gratuláció, és bocs, a jelenlegi személytelenségért.

makai_viktoria_1.jpg

Köszönet a Jóistennek aki tükrében olykor megláthatom, hogy nem csak a lebüfögött pólós, kialvatlan kóchegy vagyok, akinek a trénig nadrágján már egy hónapja egy tipegni még nem tudó gyerek lóg, amelyik meg már nem lóg, gyakran emlékeztet rá: „rossz anya vagy!” Mindemellett az vagyok, akivel neki terve van, s akinek megadja szíve kívánságait. Köszönet Attilának, aki kikészít azzal, hogy képtelen elveszteni velem kapcsolatban a reményt, a Kedvesnek pedig a szeretete megnyilvánulásának az összes formájáért, és azért, hogy annyira könnyűvé és magától értetődővé teszi a maga szerethetőségét is. Családtagoknak a verseny alatti mellénk állásért – légyszi legközelebb másnap is gyertek segíteni, mert fáradtan és hulla magnéziumhiányosan kárpótolni a kölköket a tőlük elvett időért: brutális! IronTeam-nek pedig a sporttámogató hozzáállásért.

„De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot” (Róma 5:3)

1 komment

Címkék: beszámoló ultra Velence OptiVita Makai Viktória

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr886909083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása