Kvázi bárki futhat maratont

2014.12.29. 14:13 szasza75

Most hogy már egy hónapja futok, ideje volt felmérni hányadán is állok önmagammal.

Apropó. 10 éve futottam első maratonomat, így idén még mindenképpen szerettem volna futni egy jubileumit. Ha esik, ha fúj, ha edzetlen vagyok.

Kapóra jött a KVÁZIBÁRKI futóközösség gerillamaratonja. Minden racionalitásomat sutba dobtam, és december elején ott álltam a Hajógyári-szigeten pár sorstársammal, akik aznap maratonra vállalkoztak. Sajnos előtte nem egy erősebb buliban voltam, és kellően későn is értem haza, hogy reggel iszonyúan szarul érezzem magam. Ennek ellenére álltam a szavamat és mentem.

De mi is ez a KVÁZIBÁRKI? Miért Gerilla? És miért Maraton? Utóbbira nem tudom a választ. Gerilla, azért, mert igazán senki nem tudta, hogy mi az útvonal. Igazán azt sem, hogy kik fognak futni és hova. Annyi volt biztos, hogy rajt 9-kor, futás frissítés és nevezési díj nélkül. Gyomorideg? Megfelelési kényszer? Ugyan már... csak a túlélés.

2 percenként rajtoltatással elindult az a 8-10 ember aki ilyen hülyeségre vállalkozott. :-)

szasza_start.jpg

A hídon ki, majd észak felé. Előző este kaptunk egy GPS koordinátákból felrajzolt útvonalat, a rajtnál egy itinert, illetve pár festés segítette utunk. Római-part, Megyeri-híd, onnan irány a pesti oldal. Idáig minden ok, annyira nem ment a futás, még küzdöttem a közérzetemmel, de haladtam. A Váci úton át irány a város, érintve a Népsziget.

Először voltam ezen a részen. Hát nem tudom. Kissé méltatlannak érzem a Budapest ezen területeinek állapotát. Sötétben nem szívesen futnék arra. Innen irány a Népfürdő utca, majd a Dózsa György utcai metrómegálló. Elfogyott a kulacs folyadékom és meg is éheztem, így bevásároltam egy közértben. Pechemre egy munkásbrigád minden tagja kávét rendelt előttem.

Vettem ezt-azt, és átmentem a zöldségeshez banánért. Elment vagy 10 perc, és így félmaraton magasságában teljesen megborította a rendszert. Innentől nem ment annyira könnyen semmi. Nem is tudtam felpörögni és következett a "kereszteződés, utcák, lámpák, hol kerülöm az autót, jaj, megint egy gyalogos" mentális leépülésem. Syma csarnok, majd a belváros: Dob u., Király u., Dohány u., Rákóczi út, Váci u. – szóval a sűrűje. Mivel mostanában szinte csak erdőben futok, ez így hirtelen nehéz volt.

szasza_fut.jpg

Szerencsére közeledett a vége. A Gellért tér környékén jártam 37 km-nél, egy kis kitérővel a Feneketlen-tónál kellett felrohanni a célhoz. Ez pedig a Gellért-hegy volt. Finom. A végére még jutott is egy kis eltévedés, de alapvetően magamhoz képest egész korrekt idővel lement.

szasza_maratoni_utvonal.jpg

Egyrészt megkaptam a választ, felmértem az állapotom, másrészt pont jó volt jubileumi maratonnak. Semmi hajcihő, pezsgőbontás pom-pom lányok. Csak úgy futni egy maratont, keretek között. Az útvonal so-so. Nem a világom. Ha 10 év múlva is hasonló kondícióban tudok futni maratont, azt hiszem, tökéletesen elégedett leszek.

Ez lesz a következő 10 éves tervem...

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló maratoni kvázibárki

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr826953217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok