Tóth Gyula sportpályafutása – Harmadik rész: Befejező évek és az utolsó félmaraton

2015.03.08. 13:03 Szuflavéder

(A posztsorozat első része itt, a második része itt olvasható. Ha nem láttátok volna még, itt kezdjétek!)

toth_gy_1.jpg

1970. július 19-én a szegedi maratonon harmadik (2:25:06,4), egy héttel később a debreceni vidékbajnokságon 10.000 méteren szintén harmadik lett (31:21,2). Augusztus 30-án Ózdon ötödszörre nyerte meg a maratoni OB-t 2:22:18-cal, ahol csak hat másodperccel futott be a második helyezett Mecser előtt. Ősszel egy komoly sérüléssel bajlódott, szinte már mindenki leírta őt, de 1971-ben mégis sikerült megújulnia, és jó formában visszatérnie.

toth_gy_3_1.jpg

Az Ózd környéki falvakban is nagyon népszerű volt. A borsodszentgyörgyiek közül sokan mosolyogtak rajta (csodabogárnak hívták), hiszen néha csak azért futott keresztül a falujukon, mert Ózdon nem kapott a sütéshez élesztőt. Élesztőért akár 3-4 falunyit is képes volt futni. Meg sem próbálták őt a helyiek járműveikkel felvenni, csak barátságosan integettek neki.

1971. június 6-án az ózdi maratoni OB-t Mecser és Szerényi előtt 2:19:32-vel nyerte. Ők hárman voltak maratoni válogatottak, és ők képviselhették augusztusban hazánkat a helsinki EB-n. Egy kép hármukról 31 km körül (Mecser takarásban, ő 95-ös rajtszámmal):

Ugyan ez a kép hasonló szögből napjainkban itt.

Az ózdi maratoni pálya térképe:

ozdi_palya_utvonala_jo.jpg

Ezt a plakettet kapták a dobogósok:

ozdierem_jo.jpg

Július 18-án a szegedi maratont ismét megnyerte (2:21:16,6) és tanítványával, Mózessel a csapatgyőzelmet is elhozták. Ajándék koszorú, virágok és egy kb.150.000+ forint értékű Herendi porcelán. Egy jellegzetes kép a szegedi dobogóról:

toth_gy_3_jo.jpg

Augusztus 15-én a helsinki EB-n a 10. helyen végzett 2:18:59,6-os idővel, majd a 10.000 méteres OB-n Csepelen a 7. helyen futott be 29:50-nel. Október 3-án kemény küzdelemben másodszor is megnyerte a kassai maratont. Egy záporesőt követően, meleg, párás időben déli egy órakor rajtolt el a mezőny. Bal hátul fut 14-es rajtszámmal:

kassakony371_jo.jpg

A skandináv futóknak nem nagyon tetszett a klíma, csak a finn Hakkarainen volt képes tartani a magyar bajnok iramát. A szovjetek 35 km után szakadtak le, az ír futó a hajrában jött fel harmadiknak.

kassakony271_jo.jpg

1. Tóth Gyula (2:21:43)
2. Hakkarainen (2:22:04)
3. MacGann (2:22:59)

A győztesek nevét örökre őrző márványtáblára ismét felkerült a neve:

kassaimarvanyemlek1_jo.jpg

kassakony71_jo.jpg

Egy összefoglaló a versenyről itt.

Az évet október 31-én a csepeli maratoni versenyen győzelemmel zárta (2:21:45,6). 1972. június 4-én hetedszerre is megnyerte az Ózdon rendezett maratoni OB-t 2:21:13-as idővel. Szekeressel (12-es) és Kleknerrel (53-as) futottak el a mezőnytől, a forduló után Klekner leszakadt.

szekeres1972ozdimaraton_masolat_jo.jpg

40 km-nél Gyula robbantott, és magabiztosan nyerte meg az utolsó Ózdon rendezett OB-t. A helyi stadionban óriási volt a taps és az ünneplés. Július 15-én Szegeden is sikerült az egyéni első helyet (2:26:17,2) és a csapatgyőzelmet is megszereznie. Egy héttel később a komlói vidékbajnokságon 10.000 méteren harmadik lett (30:57,4).

1972. szeptember 10-én a müncheni olimpián 27. lett (2:22:59,8). Egy akkoriban megjelent cikk szerint izomrostszakadás gátolta a felkészülésben, emiatt nem tudott jobb eredményt futni. Ez volt az utolsó nagyobb nemzetközi versenye. Október 8-án Kassán 20. lett 2:28:02,4-el.

1973. szeptember 9-én Nyíregyházán rendezték a maratoni OB-t. 15 km-nél a 32 fokban már csak ketten futottak az élen Szekeres Ferenccel (részidő: 51:31). Szekeres úgy érezte, hogy meg tudja verni őt, ugyanakkor tudta, hogy Gyula rutinos róka, és félt, hogy a hétszeres bajnok csak taktikázik. A 20 km-es részidejük 1:09.05 volt, és a fordulónál 5 perc volt az előnyük a harmadikkal szemben. 24 km-nél Gyula aztán leszakadt, és ezzel meg is szakadt a hétszeres győzelmi sorozata. “Csak” másodiknak ért célba 2:37:18-as idővel. Ebben az évben Szegeden 2:24:12,8-cal szintén “csak” a második lett.

1974-ben a Nyíregyházán rendezett maratoni OB-n ismét Szekeres mögött lett a második (2:30:49,8), Szegeden pedig a harmadik helyet szerezte meg (2:24:25,4). Szekeres Ferenc mesél a kapcsolatukról:

Nagy tisztelője voltam a kezdetektől fogva. Amikor már tudatosan a maratoni távra készültem, nagyon felnéztem rá, és álmodni sem mertem, hogy egyszer majd én is olyan magasságokba érek, mint ő. Csak néhány közös versenyévünk volt, nem alakult ki barátság köztünk. Tiszteltem őt, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy engem, a feltörekvő fiatalt, nem vett komolyan, nem is sokat beszéltünk egymással.

Egyszer együtt voltunk egy külföldi maratonin és a verseny másnapján reggel szólt, hogy menjünk ki egy 10 km-re átmozgatni. Kimentem vele, de megbántam. Majdnem belehaltam abba, hogy ne szakadjak le róla. Emlékszem az utolsó közös maratonunkra is (1973 Nyíregyháza), amikor már én voltam a jobb. Megkért, segítsek neki azzal, hogy nem futok el addig, amíg a harmadik helyen futó Klekner le nem szakad rólunk. Megtettem, én ezzel tisztelegtem neki.

1975. szeptember 14-én a nyíregyházi OB-n elfutott még az élmezőnnyel (Babinyecz, Szekeres, Janek, Homoki), de a fordító után leszakadt, végül a 3. helyen ért be 2:30:55,6-os idővel. Július 20-án Szegeden 4. lett 2:25:21-el. Bár a következő évben még indult néhány versenyen, de hivatalosan 1975-ben fejezte be végleg pályafutását. 15 éven át versenyzett, végig az Ózdi Kohász SE színeiben. Nyugdíjas éveiben összeszámolta: kb. 260.000 km-t futott életében.

A versenyzői pályafutását követően folytatta edzői tevékenységét, és a természet iránti szeretetének is hódolt. Ózd határában három telke is volt. Minden nap reggel 5 km-t sétált ki a telkekhez, egész nap művelte a szőlőt, a gyümölcsöst, és a nap végén újabb 5 km sétával tért haza. Imádta a környéket, a természetet, legszívesebben az egész hegyoldalt megvette volna. Az ózdi emberek kitűntetésnek vették ha találkozhattak, ha válthattak vele néhány szót. Nem is tudott elmenni a kertfelé útbaeső étterem mellett, hogy utána ne szóljanak.

40 éves

A kohászati üzem bezárását követően sokan váltak hajléktalanná, és kényszerültek ki a szőlősőkbe, présházakba. Rendszeresen készített és vitt ki nekik ennivalót, így segítette őket. Nagyon szerette az állatokat. Minden telkén volt egy-egy kutyája. Állandóan zsíros volt felsőruhája, kabátja, mert a zsebeit telerakta csirkelábbal, csirkenyakkal. A telekre menet etette az idegen kutyákat is. Várták őt minden nap az állatok, nem is vállalt be miattuk még egy 2-3 napos gyógyvizes kikapcsolódást sem.

3000 db-os könyvtára és hatalmas újsággyűjteménye is volt. A sporttal kapcsolatban megjelent könyvek mellett a szépirodalom, történelem és biológiai témájú könyvek is helyet kaptak a feleségével közös könyvgyűjteményben. A konyhában is otthon érezte magát: képes volt hajnal háromkor felkelni, hogy egy sütemény tésztáját bedagassza, mert az csak kézzel az igazi. A gáztűzhelyet viszont nem szerette begyújtani, attól valamiért tartott. A bejglit tudományosan, reggeltől estig készítette, márványos külseje gyönyörű volt, és persze az íze isteni. Lánya, Edina és gimis osztálytársai mindig várták a kollégiumi látogatását. Minden évszakban vitt bejglit a lányoknak. Nagy türelme volt a főzéshez, azt mondta, hogy ez őt maximálisan kikapcsolja.

1995 után nem foglalkozott már sportügyekkel, semmilyen közösségi munkában nem vett részt, a város vezetői sem hívták meg a helyi eseményekre, csak a kerttel foglalkozott. Nyugdíjkiegészítésként kárpitosmunkákat vállalt. Ózdon szinte nem volt olyan család, amelynek ne csinált volna valamilyen kárpitosmunkát. Kissé befelé fordultan élte nyugdíjas éveit, de aztán az Ózdi Teknőcök egyesület a hegyi futóversenyre meghívta díjátadónak.

Az utolsó félmaraton

65 éves volt, amikor Kormos József főszervező szólt neki, hogy induljon el a félmaratoni távon. Már több, mint 10 éve nem futott, csak kertészkedett, de kis noszogatásra bevállalta a versenyt, mondván az ő szervezete még “emlékszik” a távra. Egy hónappal előtte el is kezdett újra futni. Fiatalosságát mindvégig megőrizte. Nem látszott a lábán, kinézetén, vagy járásán a kor. Egyszer rá is szólt egy traktoros hátulról: “menj már arrébb, öcsi!” Csak amikor hátrafordult, akkor ismerte fel.

Élettársának Klárikának mindig jelezte, hogy a gyümölcsös napi munka után melyik hegyi ösvényen végzi az aznapi ezdést. Egy héttel a verseny előtt nem ért haza a szokásos időben, így Klárika sötétedéskor a rendőrség segítségével indult a keresésére. Nem messze az egyik telkétől este 10 óra után meg is találták: futás közben egy gödörbe érkezve kificamondott a bokája, és nem tudott lábra állni.

Próbált mászni, olykor egy lábon ugrálni, de amikor meglátta az őt kereső Klárikát és a szirénázva érkező csapatot, mélységesen fel volt háborodva. Azon bosszankodott, hogy őt még soha nem kereste a rendőrség. :) Utolsó versenyén újra megismétlődött az, ami az összes nagy világversenyén történt vele, hogy nem tudott 100%-os állapotban rajthoz állni. Sérült bokával, de ott volt a rajtvonalnál azon a bizonyos napon.

A rajtot követően a mezőnnyel együtt tűnt el a látótérből. Ahogy utólag megtudtuk, kínzó fájdalmakkal, sok sétával csinálta végig a hegyi félmaratont. Már mindenki befutott, csak őt várták még a rendezők. Amikor bekerült a látótérbe, összeszorított fogakkal erős iramban futott a cél felé. A szemek rászegeződtek, és az utolsó helyen, 3 órán kívüli idővel futott be végül. Óriási tapsot kapott a célbaérkezéskor, és persze egy szép kupát, amit végül egy kisfiúnak ajándékozott, aki nagyon szeretett volna egy ilyet.

Öt évvel később, 2006 november másodikán hirtelen szívmegállás következtében hunyt el. (Egy a halálát követően megjelent cikk itt olvasható.) 2007-től az ózdi hegyi futóverseny félmaratoni számát Tóth Gyula-emlékversenynek hívják, és a győztes Tóth Gyula-emlékérmet kap. Ez az a bizonyos:

tothgyulaemlekerem_jo.jpg

2004 és 2005-ben Tóth Gyula vezetésével az ózdi futócsapat 11 és 9 fővel vett részt a Kassai maratonon, 2006-ban már nélküle. Tiszteletére és emlékére a klub tovább folytatta a hagyományt, és minden évben 10-15 fővel járnak a kassai versenyre. Minden alkalommal visznek egy koszorút a márvány emlékműhöz a mester tiszteletére.

k133_jo.jpg

Az ózdi sportmúzeumban külön vitrint kapott néhány személyes holmija. Itt található többek között a müncheni olimpián viselt öltönye:

vitrin.jpg

Az ózdi sportcsarnokban a háromoldalú márványtábla is örökre őrzi néhány fontosabb sikerét:

marvany.jpg

Hamvainak egy részét Szegeden a hídról a Tiszába szórták, másik részét a szegedi maratoni útvonalán a 10-es kilométernél temették el egy gesztenyefa tövébe, miután lelkes atléták egy csoportja emlékére és tiszteletére végigfutotta a távot. Néhány évvel később, 2013-ban a deszki polgármester kezdeményezésére a deszki temető kolumbáriumában (szintén a maratoni útvonala mentén) hamvai végleges nyugalomra leltek.

siremlek_jo.jpg

Lánya, Tótha Edina ezt írta nekem:

Még mindig furcsa mások szájából, tollából apámról hallani, olvasni. Nekem ő egész más ember volt, de köszönöm, hogy foglalkozott vele.

A Tóth Gyula fotógaléria ide kattintva, az eredményeit összefoglaló táblázat pedig itt tekinthető meg.

Forrásanyagok

Mecser Lajos: Miért, kiért fut a husszútávfutó? (A hajrá három pillanata), ifj. Vass Tibor: A sportok királynője Ózdon, 100 év atlétika, A magyar sport évkönyvének 1958 és 1977 közötti kiadásai. Egyéb a posztban megjelent korabeli cikkek.

Köszönöm mindenkineki, akik a segítségemre voltak: Vanczák Attila (Ózdi Sportszervező Iroda vezetője), ifj. Vass Tibor (helytörténeti kutató), Kormos József (Ózdi Teknőc Futó Club elnöke, egykori Ózdi Kohász SE atlétika szakosztály vezetője), Csiki György nemzetközi sportstatisztikus, Juhász Tiborné (Klárika, Tóth Gyula volt élettársa), Tótha Edina (lánya), Tótha Erzsébet (húga), Mecser Lajos, Szekeres Ferenc, Madaras István, Benácsi Szandra.

7 komment

Címkék: maraton életút Tóth Gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr947185331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mbence 2015.03.08. 13:37:49

Klassz volt a sorozat, köszi!

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2015.03.08. 16:51:45

biztos nagyon sok idő, de megéri megírni ezeket! Lesz még?

Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2015.03.08. 18:33:48

@rrroka: sok idő bizony, de élveztem nagyon. Megosztom hamarosan azt is, hogy készült a poszt. :) És hogy lesz-e folytatás? Azt gondolom igen. Tavaly a Szekeres, idén Tóth Gyula, 2016-ben pedig Szücs Csaba, vagy Sütő József. Meglátjuk.

Burgermeister 2015.03.09. 11:19:30

Klassz iromány. :) Jöhet a többi is. :)

ráérő 2018.10.31. 17:10:02

A deszkiek nem feledték el mint minden évben,igy ma is az ő emlékét őrző kolumbáriumot megkoszorúzták.

Kamaxom · www.szuflaveder.hu 2018.10.31. 19:43:01

@ráérő: köszönöm, hogy írtál (Szuflavéder)

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok