Cipőim története

2015.04.29. 06:59 bitliszbá

A Facebook feldobott egy képet. 2 éve a selejteztem a cipőimet. Ez volt a kép:

cipoim_1.jpg

Erről a saját történetem jutott eszembe. Az egész úgy kezdődött, hogy...

... 42 évesen fel akartam hagyni a dohányzással és leadni a súlyfelesleget. Volt egy ezeréves Puma szabadidőcipőm. Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy ez nem kóser. A legközelebbi outletes bevásárláskor magamra is áldoztam némi pénzt a családi kasszából, aztán a Nike hátsó faláról kerül hozzám egy Nike terepfutónak nevezett cipő. Ebben kezdtem el igazából futni.

Hamar rájöttem, hogy a heti 5 futást nem bírja, de mivel lett közben egy iPod nanóm (kockáknak: Gen. 3. green), kompatibilitási problémák miatt továbbra is Nike-ban gondolkoztam. Így került a lábamra az első Structure. Viszonylag nagy súlyfelesleggel tökéletes volt. Utána jött az első outletes Vomero (gen 3) – egy álom. Hihetetlen volt, puha és kényelmes – most inkább nem hasonlítanám semmihez, bár ötletem az lenne. A Nike maradt.

Ezeket követte az első Pega (23), szerettem hogy pattogós és gyors volt a Vomeróhoz képest. Aztán jött a második Structure. Ekkorra -15 kilóval trappoltam már benne: nem is használtam csak pár futásra. Innentől már páros beszerzés, amikor fillérekért jutottam a Pega GTX-hez és a piroskához (Skylon 11), ami a legeslegjobb félmaratoni cipőm volt eddig.

A Pega GTX merev volt és kicsit kemény is, nem volt jól eltalált nekem. Jöttek sorban a Pegák, Vomerók (már ha  hozzájutottam jó áron), így lett Lunar sorozatból Glide, Fly, Swift és Eclipse. Az Eclipse nekem igazán bejött, de a Vomero kategóriájában azért a Vomero a nyerő. A többi Lunar talpas cipő is jó volt, de talán kicsit hamarabb kikoptak, mint a zoom talpúak.

Az egyik iramfutásnál kaptam egy Adidas Glide-ot. Ez is pattogós volt, de nem feküdt nekem annyira, mint a Nike. Visszatértem a Pega-Vomero vonalhoz. Egészen a Hoka megjelenéséig nem is nagyon gondolkodtam másban. Annyit hallottam eddigre az új hiperszuper cipőről, hogy az egyik nomádos kiárusításon vettem is egyet – bevált. Elnyűttem azóta egy aszfaltos Hokát, lett helyette másik akciósan, és van egy terepes Hokám is. Na, meg egy Pegám (gen 31), egy Vomeróm (gen 9), és egy Terra Kigerem.

Nagyjából ennyi. Ha valaki megtámad egy teszcipővel, akkor nem dobom ki, de a mérce megvan, és a lábam meg az érzéseim az enyémek. És ez csak egy nagyon rövid összefoglalója 6 év és nagyjából 22000 kilométer kiszolgáló egységeinek.

Most ezek állnak a garázsban:

cipoim_2.jpg

3 komment

Címkék: történet Pegasus Vomero

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr107383296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2015.04.29. 09:11:59

Szerintem gyerekkorom óta nem volt ennyi cipőm, nemhogy futó :P

Burgermeister 2015.05.04. 11:17:13

Soha nem rakom el a cipőimet, kuka a végén. Vagy eladom ha nem okés és keveset futottam benne. Vettem most egy asics kinseit (közel50ezerpiiizért)...na ezt az egyet elrakom emlékbe. :)

Burgermeister 2015.10.06. 18:38:01

most selejteztem egy pegasust és egy cummulus 15-öt és egy gel pulse-t
:(

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok