Így lehet szépen veszíteni egy versenyen

2015.04.15. 06:56 Szuflavéder

A teljes cikk a részletekkel itt.

5 komment

Címkék: ostoba futóverseny befutó

5 km tavaszi futás a szentendrei skanzenben

2015.04.11. 19:03 angelday

Ha valaki egy kellemes családi programot keres magának két hét múlva vasárnap, akkor menjen el Szentendrére a skanzenbe (azaz hivatalos nevén a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum).

Egy szintidő mentes, 5 km-es futás várható, ami 11 órakor indul. A részvétel ingyenes és bejutást is biztosít a Skanzenbe, a családtagoknak 500 forintba kerül.

A pálya a múzeum területén, kis házikók mellett, pajtákon keresztül, változatos terepviszonyok között halad, ráadásul a jó levegőn lehet mozogni. A terep változatos, a talaj leginkább gyep, ami nem teljesen egyenletes. A pálya 2×2 körből áll, nagyobb szinteltérés csupán egy rövid szakaszon tapasztalható. A futás minden korosztály számára teljesíthető. Nincs szintidő, a részvétel számít.

Egész nap programok lesznek, a lista alapján:

• 13:00 Rutkai Bori Banda koncertje
• 13:00-15:00 Fair Play Football az Oltalom Sportegyesület szervezésében
• játékudvar
• perecsütő
• gyöngyfűzés
• gyertyamártás
• ostorkészítés
• boszorkánykonyha
• falusi iskola
• civil szervezetek kiállítása

Igazi családos kikapcsolódásnak ígérkezik, én fel is véstem a naptáramba. További információk és jelentkezés itt.

1 komment

Címkék: programajánló skanzen Szentendre Civil Futás

Maraton négy órán belül

2015.04.09. 21:39 SeSam

Tavaly arról spekuláltam, hogy lehetséges-e a maraton két órán belül. A kérdés saját magamra vonatkoztatva valahogy így hangzana: lesz-e maraton a hétvégén Bécsben négy órán belül. Hiszen neveztem idén is, azzal a különbséggel, hogy míg tavaly rendszeres edzéstervvel készülve egyéni csúcsra mentem (sikerült), addig 2015-ben meglehetősen rendszertelenül edzettem.

Az első három hónap futásmennyisége kevesebb, ahogy ez az első táblázatból látható. Például nem futottam a síelés alatt, meg nem volt meg a motiváció, hogy mindenáron kövessem az edzéstervet akkor is, ha épp utazok vagy nem érek rá. Ellenben azt sem mondhatom azért, hogy túl kevés kilométert gyűjtöttem, csak az előző év második felére jellemző lendület nem volt meg. Egészen pontosan 461 kilométer volt összesen a január-március idén, szemben a tavalyi 555 kilométerrel.

Ami meghatározóbb, szerintem, az az átlagsebesség. Ezt is kigyűjtöttem egy táblázatba: figyelem, itt a kevesebb jobb! Csaltam kicsit azzal is, hogy az alja 5 perces kilométereknél van, nem nullánál. A lényeg, hogy lassabb vagyok jelentősen, mint tavaly azonos időszakban. Ennek persze az is az oka, hogy az edzésterv tempós napjai vagy a felmérők teljesen kimaradtak, amik azért sokat dobtak az átlagon tavaly.

Az időjárás-előrejelzés napos meleg vasárnapot ígér Bécsre; fázni nem fogunk, remélem. A szottyos idő sem fog hiányozni, de főleg most egy melegebb hosszútávfutás azért kiborítana, hiszen az utóbbi időben inkább hidegben futottam. A tapasztalat viszont mellettem szól, nagy meglepetésre nem számítok.

A fentiek fényében reálisnak látom a négyórás iramfutókkal tartani, aztán majd kiderül, hogyan bírom. A táv utolsó negyedében rágyorsíthatok kicsit, ha mégis jobban menne. Olyan fiaskót viszont nem szeretnék, mint a tavalyi budapesti.

Futóblog olvasókkal találkozom majd a pályán?

11 komment

Címkék: grafikon maratoni Bécs

Orbán Viktor Lubics Szilviával futhat a Spartathlon Minin

2015.04.05. 07:34 Szuflavéder

Február végén értesülhettünk arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnökünk évértékelő beszédében példaképként hozta fel a három gyermeket nevelő Lubics Szilvia ultrafutó fogorvosnőt, aki tavaly megdöntötte a Spartathlon női pályacsúcsát. A cikkre természetesen jöttek mókás kommentek is. Íme három:

Tízből 7 miniszterelnök a Doktornőt ajánlja. Le lehet higgadni.

Orbán évértékelőjének egyetlen pozitív hozadéka. Bevallom, fogalmam se volt ki az a Lubics Szilvia. Most már tudom, és fejet hajtok teljesítménye előtt! Gratulálok!

Ha engem ilyen agyilag csököttek elè állítanának példaképül, mint akik alább méltatják enervált, vagy inkább leèpülő vezérüket, az a minimum, hogy tiltakoznék, de leginkább beperelném Orbánt hitelrontásért. Másrészt követelném, hogy a bìróság kötelezze az Athèn-Spárta közötti táv lefutására. Mindaddig ott kell maradnia, amíg a teljes távot megállás nélkül végig nem futotta.

Ez utóbbi kommentelő nem is sejtette, hogy Orbán Viktor tényleg futni fog, ha nem is a teljes távon. Fülünkbe jutott ugyanis, hogy versenyszervezők itt, Magyarországon készülnek visszadni nekünk a Spartathlon érzést.

- - -
posztunk áprilisi tréfa volt
- - -

A versenytáv az eredetinek pont a tizede lenne, tehát szinte bárki kipróbálhatja (Spartathlon Picoról is szólnak pletykák: 12,5 km) kicsiben, hogy hasonló körülmények mellett milyen lehet Spartathlont futni. Az eredeti pálya szinttérképe:

A rendezés szempontjából fontos, hogy legyen meleg, fussanak a futók víz mellett, sötétben és világosban is, legyen a pályában aszfalt, terep, sík pálya és emelkedő. Ez az álom megvalósulni látszik.

Nem hivatalos információk alapján úgy tűnik, hogy pontosan két héttel a nagy Spartathlon előtt megrendezésre kerül a Spartathlon Mini Magyarországon. A futók a Margit-szigetről (vagy a Hajógyári) indulnak és a Margit-hídról a pesti rakparton futnak át az Árpád hídra, majd le a budai alsórakpartra, a Margit hídnál a felső rakparton visszafordulnak, onnan pedig a HHH felé veszik az irányt.

Innentől kezdve egy közel 6 km-es emelkedő következik a HHH tetejére, onnan egy sziklás ösvényen visz lefelé az út a Vörös-kővár irányába, majd tovább Pesthidegkútra és végül Solymáron lesz a befutó. Valahogy így nézhet ki az útvonal:

Szerkesztői találgatásokra hagyatkozva hárman lehetnek esélyesek a rendezésre. Az egyik a BSI, mivel nekik van a legnagyobb tapasztalatuk egy ilyen nagy létszámra érdeklődést tartó verseny megrendezésére. Előzetes becslések szerint legalább 8000-en is elindulhatnak. A másik potenciális szervező Csanya lehet, aki ezzel terepesíthetné az aszfaltfutókat, hiszen a pálya aszfalton indul és szintes terepen végződik.

Tehát lesz itt sík aszfalt, emelkedő, sík terep, lejtő, emelkedős terep, nehéz technikás terep. Mivel ilyen változatos helyeken történik majd a futás ezért a DK team neve is szóba került. Ők a “Mindenfutás Egyetlenem!” névre keresztelnék inkább a versenyt és komoly harcot vívnak a rendezői jogokért.

Az ügy meglehetősen képlékeny még, izgatottan várjuk a hivatalos sajtóhíreket, melyek napokon belül napvilágra kerülhetnek. Egyébként a jó hír az az, hogy a magyar Spartathlon csapat teljes létszámmal eljön és örömfutásként teljesíti majd a távot. Természetesen lehet velük futni és autogramot kérni.

Budapest várossal a lezárásokkal kapcsolatban nem lesz probléma. Szintén nem hivatalos információk szerint maga a miniszterelnök jár közben az ügy érdekében, hiszen már ő is megkezdte a felkészülést a Spartathlon Minire, hogy a példaképpel együtt futhasson. Lubics Szilvia még nem erősítette meg ki lesz a futópartnere a Spartathlon Minin.

9 komment

Címkék: mini példakép futóverseny Orbán Viktor Spartathlon Lubics Szilvia

Ladányi Tímea a Balaton Szupermaratonon

2015.04.01. 22:39 Szuflavéder

Tavaly karácsonykor posztoltam Ladányi Tímea futótörténetét. Akkor egyik 2015-ös tervéről így nyilatkozott:

A jövőt illetően a Balaton Szupermaratonon maradt még egy adósságom, azt szeretném megcsinálni 2015-ben.

Nagy örömünkre elküldte nekünk részletes beszámolóját. A szó innentől kezdve az övé:

Hosszú volt az út eddig a versenyig. 2011-ben vettünk részt édesapámmal először a BSZM-en, az akkor első ízben meghirdetett Maratonfüreden. Nagyon barátságtalan, hideg, szeles idő volt, mégis magával ragadott a verseny hangulata, a baráti, családias légkör. Tudtam, hogy attól az évtől kezdve valamilyen formában nekem március közepén a Balatonon a helyem. Így is lett, évről évre szépen, fokozatosan haladtunk előre, "jártuk be" a BSZM-es ranglétrát.

2012-ben már a kétnapos Félbalaton Szupermaraton Badacsony és Siófok közötti távját teljesítettük párban (a vegyes párosok között első helyen). Egyből adódott, hogy ha már a fele megvan, akkor következő évben a teljes kört csináljuk meg. 2013-ban már párban futottuk körbe a Balatont édesapámmal (és ismét a vegyes párosok versenyének első helyén végeztünk).

A 2013. évi BSZM végén már kimondva-kimondatlanul is tudtuk, hogy innen nincs más hátra, mint egyéniben teljesíteni a 195 km-es versenyt. A 2014-es év már csak azért is jó alkalomnak bizonyult, mert a szüleim ebben az évben ünnepelték születésük kerek évfordulóját. A nagy álmok azonban a verseny előtt egy hónappal, ha nem is foszlottak teljesen szét, de számomra egy sérülés miatt mindenképpen halasztásra szorultak. Édesapám azonban teljesítette a Balaton-kört 2014-ben, amely eredményére mind a mai napig nagy büszkeséggel és tisztelettel tekintek!

A 2014-es év kísérőként átélt tapasztalataival a hátam mögött, a barátom, Juhász Peti irányításával készültünk az idei, sorban a 8. BSZM-re. A futás nekem mind testben, mind fejben az eddigi legkeményebb időszak volt számomra az elmúlt másfél évben. Ugyanakkor be akartam bizonyítani, hogy meg tudom csinálni. Ehhez persze kellett a rengeteg támogatás, biztatás és a belém vetett hit, amit Petitől, a szüleimtől, a legjobb barátnőmtől, Ágitól, és a futótársaktól és barátoktól kaptam.

Leírhatatlan feszültség és izgalom volt bennem a verseny előtti este. Nem is a másnapi táv miatt, hiszen, ha valamiben, abban egészen biztos voltam, hogy a bő 48 km-t teljesíteni fogom, és eljutok Siófokról Fonyódra. De hogy fogok másnap majd’ 53 km-t futni, utána harmadnap 43-at, a negyedik napról nem is beszélve?

Az első napon viszonylag simán vettem az akadályokat. A csapatverseny legfiatalabb korcsoportjában győztes férfi váltó első emberével futottam egy jó darabon, akkor még kellemes, de jóval 5 percen belüli tempóban. A szántódi váltópont után már biciklis kísérőmmel, testvéremmel, Zsolttal haladtunk tovább Szemes felé kicsit lassabban ugyan, de még mindig jóleső iramban.

Szemesen aztán Zsolt előrement Petihez, hogy megnézze vele is minden rendben van-e. Ekkor hirtelen nagyon egyedül maradtam Lelle határában, a tavalyi feladásom helyszínén… Semmi gond, zenét beraktam... volna, ha nem szenvedek vele jópár percet mire kibogozom a Spibeltből.

Itt hagyott le az aznapi szakasz győztese, Martinák Anikó. Felajánlotta ugyan, hogy fussunk együtt, de őszintén szólva én akkor már gyilkosnak éreztem a tempóját, meg már különben sem tudtam volna miből gyorsítani, elfogyott kissé az üzemanyag. A vége igencsak nehéz volt, de 3:57:58-as idővel csak beértem a női verseny abszolút 2. helyén. Az első napon a befutó után:

A második napon édesapám úgy döntött, hogy nem fut tovább, nem lenne értelme. Elszomorított a helyzet, de mélységesen tisztelem ezért az elhatározásért, hogy meg tudta ezt lépni annak ellenére, hogy rengeteg munkája volt a felkészülésben.

Az első szakaszt egyedül futottam, ami viszonylag jól ment, bár az előző napot azért éreztem a lábaimban (ki nem!?). A második szakaszon Fülöp Józsi várt be és jött velem végig. Jó is volt, mert így a kissé jellegtelenebb, Keszthelyig vezető utat nem egyedül kellett letudnom. Ugyanakkor azt éreztem, hogy az üzemanyag már 15 km után vészesen fogyni kezdett, így gyakorlatilag ahol frissítőpont volt, ott ettem és ittam, hogy tovább tudjak haladni. A keszthelyi váltópont után aztán magamra maradtam biciklis kísérőmmel, testvérem párjával, Judittal. Zenét is hallgattam, a lábaim azért már kezdtek tiltakozni a futás ellen. Ekkor már a combjaimat nem igazán éreztem.

’Fejmunka’ volt az utolsó 15-20 km: tudtam, hogy ezt már meg fogom csinálni, ha lassan is. A végére sikerült összeszedni magam és ismét 5 percen belüli tempóban tudtam haladni. 4:32:17 lett az 52,9 km-es szakasz vége, a 3. helyen végeztem.

A harmadik napot vártam. Relative rövid, változatos terep, és nem mellesleg ezen a pályán indult a BSZM-es ’karrierem’. A lábaim a körülményekhez képest jó állapotban voltak, még meg tudtam indulni 5 percen belüli tempóban. Persze az örömöm nem tartott sokáig. A napi első szakasz még szépen, csendben, egyedül eltelt, de jött a hullámvasút: frissítőponttól frissítőpontig hajtottam magam tovább. Igyekeztem megcsodálni a balatonfelvidéki táj nem mindennapi látványát. Az igazi nehézségek az utolsó 4-5 km-en jöttek. Próbáltam amennyire ment tempósabban futni, ugyanakkor éreztem, hogy kezdenek elfogyni a végsőnek ítélt tartalékok is. Igencsak elkészültem a végére. 43,6 km – 3:42:20, ismét a 2. helyen álltam, a belga hölgy mögött.

A negyedik nap egyedüli feladataként, mindenféle létező és lehetséges időtervet félredobva a tisztes célbaérést tűztem ki magam elé. Ekkor már sok minden nem volt rendben. A lábam úgy-ahogy egyben volt, viszont a gyomrom kezdte megadni magát az elmúlt három nap után. Ami eddig bevált étel-ital terén, arra most már nem igazán volt vevő. De enni kellett. Elindultunk, jött az első frissítőpont és az első adag magnézium. Ez már sok(k) volt, egy órányi futás után kénytelen voltam Mészáros Zoli társasága helyett egy félreeső helyet választani...

Valamivel jobb lett a helyzet, viszont onnantól túl sok mindent már nem tudtam enni-inni és még a combom is begörcsölt. A tudat vitt csak előre, hogy ha nagyon nagy baj nem lesz, akkor valahogy már csak beérek, és a korábban oly sokszor magam előtt látott siófoki befutó kép valósággá válik. Fogytak a kilométerek, jött Balatonvilágos, a kedvenc helyem, amit már nagyon vártam, utána a nagy lejtő, amit meg egyáltalán nem vártam, tekintettel a lábaimra. A hosszú egyenes Siófokig, néhány kanyar és végre a siófoki sétány.

Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Kettő, de inkább három év munkája, küzdelme, hite és valljuk be, sokszor fájdalma tört elő hirtelen. A célvonalig azért igyekeztem rendezni soraimat, de csak addig.

Előzetesen 16 órával kezdődő eredményt céloztam meg, végül 16 óra 31 perc alatt értem célba az idén valamivel rövidebb, "csak" 194,2 km-es távon (a korábbi években 195,4 km volt a kör). A női versenyben a belga futóhölgy, Mieke Dupont mögött a 2. helyen, korosztályomban (25-40 év) az 1. helyen sikerült zárnom a négy napos versenyt.

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló 2015 Ladányi Tímea BSZM

Cipőteszt – Nike Terra Kiger 2 vs Hoka Mafete

2015.03.29. 21:31 bitliszbá

A Nike Terra Kiger 2 annyira más termékvonalat képvisel, mint az eddig általam viselt cipők, hogy érdemes egy pár szóban bemutatni.

Nagyon könnyű (241g), vékony talpú terepcipő, 4 mm-es droppal, a minimalista cipők közé tartozik. A másik terepcipőm, a Hoka Mafete sokkal párnázottabb, de nem sokban különbözik dropjában. Mivel egy ideje már inkább középtalpra érkezem, mint sarokra, így a két cipő elrugaszkodási és talajfogási koncepciója nem sokban tér el. A Terra Kiger sokkal inkább a természetközeli futás érzetét keltette. Éreztem a talaj egyenetlenségeit, de a talp kiképzése a jeges- és agyagos-sáros részek kivételével jó talajfogást tett lehetővé. A talpa végre tényleg terepcipőtalp, nem csak a goffri-talp háromszögesítése, mint a régebbi Nike modelleknél, pl. amit én is sokáig használtam a Pegasus-Trail cipőnél.

A csajok kedvéért: a Terra Kiger 2 nemcsak szerintem, hanem családom női tagjai szerint is baromi jól néz ki. És hát a futócipőimre nemigen szoktak ilyet mondani, inkább csak annyit, hogy: "aha, látom megint egy új futócipő". :)

Az egyik oldalon levarrt nyelv kisebb esélyt ad a kosz beszivárgására, a fűzője is jó, nem kell kötögetni többszörösen, megtartja a kötéskori csomót, nem lazul ki, mint a Lunar-szériás cipőim fűzői. Az alacsony bokavonal szabad mozgást enged, de nem dörzsöl. A talp mintázata minden irányban biztosít. A saroknál és az orr- részen a mintázat enyhén felkúszik oldalra, ezzel is javítva a csúszósabb vagy lazább talajon a talajfogás és az elrugaszkodás hatásfokát.

Bár terepfutó körökben még nem nagyon ismert a Nike, azt gondolom, hogy ez egy jó kis cipő lett. Jól néz ki, jól fogja a talajt.

Képeket bárhol találtok a neten, ezért inkább úgy döntöttem, hogy összehasonlító képeket mutatnék a két terepcipőmről. Kicsit szubjektív, így semmiképp sem mondhatom azt, hogy ilyet KELL venni, de én kellemesen csalódtam: egyrészt abban, hogy minimál stílusú, másrészt pedig abban, hogy a Nike szerintem igazi terepcipőt csinált.

Oldalnézet

(koszosak, mert cipőket csak nagyon indokolt esetben mosok)

Nagyon brutális. A két cipő párnázottsága összehasonlíthatatlan. A Hoka Mafete a brutál terepjáró, a Terra Kiger finom vonású és lapos. Érdekes, hogy mindkettőnek nagyon kicsi a dropja. A Mafete csodás a terepultrákra, a Terra Kiger-t viszont a 20-30 kilis (vagy rövidebb) terepfutásokra fogom használni. 

Hátulról-elölről

A saroknál illetve orr-résznél megfigyelhető a Nike kicsit térbeli talpmintázata, míg a Hoka a sokkal inkább előre- hátra felhajló talpa a középtalpas érkezést segíti. Mondjuk ha fárad az ember, akkor sincs "trappolás érzete" a Hokában. A Terra Kigerben a minimál csillapítás sokkal inkább az odafigyelős futást erősíti.

Belülről

Látszik a két cipő közti anyagmennyiség különbsége. A hossz ne tévesszen meg senkit, a Nike 43-as, a Hoka 44 2/3 -os. Kényelemben az egyik a klasszikus Business-class, a másik viszont úgy fapados, hogy nem érzed, hogy kisebb lenne a komfortérzeted. A Hoka talpbetétje (remélem így hívják) az a kék ott bent, egyszerűen gyalázatos. Az aszfaltos Hokában és ebben a terepváltozatban is gyűrődik, nincs tapadása a cipőhöz. Az Extreme Burgenlandon, amikor már harmadszor kellett a zuhogó esőben megállni, hogy a gyűrődéseket kisimítsam, egyszerűen zsebre vágtam. A Nike hozza a szokásos formáját, ez szerintem hibátlan.

Talp

Mindkét cipő nagyon stabil talajfogást ad más-más mintázattal.

Végeredményben a Nike listaára €125, a Mafete €150. A Nike-ból ki lehet fogni akciókat, már csak a kiterjedtebb terjesztői hálózatból adódóan is, a Hokánál szinte lehetetlen. Mindkettő kifejezetten csúcskategóriás terepcipő, egyikben sem csalódhattok nagyot. Nálam a felosztás a következő lesz: rövidekre a Nike, hosszúakra vagy sorozatterhelésre a Hoka. Mostanában a Hoka is szervez cipőteszteket, a Terra Kiger kisöccse, a Wildhorse pedig évek óta tesztelhető a Nike cipőteszt buszban.

Rajta, próbáljátok ki akár mindkettőt és fussatok terepen is, mert az erdő is szép, nem csak az aszfalt a jó, meg a futópálya.

10 komment

Címkék: teszt összehasonlítás Nike Hoka Terra Kiger 2

Senior Fedettpályás Atlétikai OB – dráma 3000 méteren

2015.03.26. 07:17 Szuflavéder

Március 6-án, pénteken rendezték a seniorok fedettpályás országos atlétikai bajnokságát a SYMA csarnokban. Talán a tavalyi senior VB hatása is, hogy idén sokkal többen neveztek, mint az elmúlt években. Nem készültem átfogó összefoglalóval, de néhány futószámot rögzítettem és bizony izgalom is volt rendesen. Az első a férfiak M35-ös (35-39 éves férfiak) korosztályának 200 méteres időfutama, a második a legerősebb 800 méteres férfi futam nagy nevekkel, és végül a drámai 3000 méteres síkfutás szintén neves résztvevőkkel. Nézzük sorban:

200 m férfi síkfutás M35

Közel a negyvenhez még mindig szárnyalnak ezek srácok. 24 mp-et futni 200 méteren kétszer gyorsabb iram, mint a négyperces ezrek. Két csepeli csapattársam végzett a dobogó első és harmadik fokán. Lakatos Károly (kettes pálya) győzött: ideje 23,78 és Klenovszki Zoltán (hármas pálya) pedig harmadik lett, 24,3-at futott. A videó:

800 méteres férfi síkfutás (vegyes kategóriában)

Gajdos Tamás (57) az M55-ös korosztály legjobbja, a tavalyi senior VB harmadik helyezettje (2:14,39) indult a hármas pályáról (piros felső – neki saját nyula volt, aki Pásztor Attila mellett indult a négyes pályán). Kárász Zakariás (M35 – tavaly a senior VB-n 800 méteren 8. lett: 1:59,86) is rajthoz állt a kettes pályán, aki bő egy hónapja még Izraelben teljesítette az Ironmant. Pásztor Attila (M40 – tavalyi senior VB 12. helyezettje 800 méteren: 2:07,81) 5 hónapos téli sérülés után állt rajthoz a négyes pályán, fehér trikóban látjátok. Simák Gergő (M35) narancssárga trikóban fut. Nézzük:

3000 méter férfi síkfutás

A nagyszámú nevezők miatt két időfutamot rendeztek ezen a távon. Az első volt az erősebb, a másodikba az idősebb korosztályt sorolták. Az időrendben két órával a rajt előtt kb. 50 perces csúszás volt. Az indítóbíró a versenyzőknek megerősítette a kb. 45 perces csúszás tényét. A legtöbben ekkor indultak el melegíteni. 5 perccel később azonban sípoltak az indítók és hívták a rajtvonalhoz a versenyzőket. A nagy esélyes Sági József (egykori válogatott atlétánk, a tavalyi senior VB félmaratoni számának 4. helyezettje (1:10:48,70), a szám legnagyobb esélyese) a csarnokon kívül melegített, így ezt nem hallhatta.

A futamot végül az eredeti időponthoz képest kb. 15 perc csúszással indították el. Az első kanyar után az 50. évéhez közeledő, korosztályában győzelemre esélyes Nedelka József hatalmasat bukott, de sérülés nélkül megúszta az esést. Azonnal felpattant és bár visszaesett az utolsó előtti helyre, különösebb gond nélkül tudta folytatni a versenyzést. (Jól látszik a rajtot követő első kanyar végén az esése.)

Makár László (tavalyi Senior VB 3000 méteres versenyének 6. helyezettje: 9:11,73) a rajtot követően szépen elfutott a mezőnytől, három perc körüli ezerrel kezdett, és folyamatosan körözte a versenytársakat (ráadásul torokgyulladással, betegen állt rajthoz).

Két-három kört tettek meg a versenyzők, amikor visszaérkezett a melegítésből Sági József (a videón 21 mp-nél látszik, ahogy világos kék felsőben értetlenül áll a dolgok előtt, miközben a többiek már javában futnak).

Nedelka József 1000 méternél utolérte a Makár Lacit üldözőket (részidő kb. 3:25). A hatodik körben az élre állt és széthúzta a vezető bolyt. Kremmer Zoltán a senior sprint triatlon országos bajnok is jól tartotta magát, de a bemelegítés hiányát ő is komolyan érezte. Makár Laci magabiztosan nyerte a futamot 9:27-tel, Nedelka Józsi 10:20-at (korosztályos első hely), míg Kremmer Zoli 10:30 (korosztályos 3. hely) körüli idővel ért célba.

Sági Józsefnek a második futamra viszont sikerült rendesen bemelegítenie. Annyi volt a feladata, hogy jobb időt fusson Makárnál, és akkor ő az M40-es bajnok. A professzor 10 db 37 mp-es kört futott (2000 méter 6:10) folyamatosan, olykor a hármas pályán körözve le az idősebb versenytársakat. Az utolsó ezret meglökte kicsit, de pontosan látta már, hogy jobb időt fut Makár Laci 9:27-es idejénél, így ő lett végül az országos bajnok. Makár Laci az eredményhirdetést már nem tudta megvárni, de nagyon sportszerűen drukkolt Sági Józsefnek. Az M40-es végeredmény: 1. Sági József 9:12; 2. Makár László 9:27; 3. Kremmer Zoltán 10:30.

A nők rajtját követően, nem hittünk a szemünknek. Egy hölgy ugyanis őrületes tempót diktált, nem hittük, hogy bírni fogja végig, de ránkcáfolt. Mosolyogva futott szinte végig, és rajt-cél győzelmet aratva 11:09-es idővel nyerte a futamot. Jegyezzük meg a nevét a mosolygós győztesnek: Bíróné Dr. Molnár Valéria. Megörökítettem őt is az összefoglaló videóanyag végén. Íme:

A teljes, vágatlan 3000 méteres videóanyag itt látható. Pásztor Attila profi fotóit itt láthatjátok, erre pedig a teljes eredménylistát PDF-ben.

Nekem fájt kicsit a szívem, hogy nem indulhattam. Én voltam ugyanis itt 3000 méteren a címvédő. Jövőre vissza is szerzem a trónt Ságitól. ;-)

Összességében izgalmas nap volt és csak reménykedni tudok, hogy mi veteránok egyre többen leszünk jelen ezeken a bajnokságokon.

6 komment

Címkék: verseny fedettpálya senior OB

Rejtvény

2015.03.26. 07:01 bitliszbá

Találjátok ki, hogy mi ez? Csak annyit árulok el, hogy köze van a futáshoz, mert a hétvégi BSZM-en kaptam, és nagyon sokat segített.

Szemből:

Oldaról:

Annyit segítek, hogy a megoldás nem a blokk hátulja. :)

10 komment

Címkék: találós kérdés rejtvény BSZM

UTH 50 pályabejárás

2015.03.24. 22:17 szasza75

Egy hirtelen ötlettől vezérelve arra gondoltam, milyen klassz dolog lenne elmenni bejárni az UTH 50-es pályáját, mielőtt elmegyek rá fotózni. Korábban más pályavezetésű pályákon már jártam, így gondoltam remek összehasonlítási alkalom lesz ez egy napos szombat délelőttön. Judittal vágtunk neki.

Reggel 8-kor már Szentendrén voltunk. Nem volt kedvem pár ezer forintos parkolási díjat fizetni, így nem a Templomtérről, hanem 400 méterrel arrébb a bringaút és a főút találkozásától rajtoltunk, ahol még sikerült parkolási övezeten kívül megállni. Nagyon barátságos, gyakorlatilag sík patakparton tettük meg az első 1-2 kilométert, majd az aszfaltozott út, helyes kis single-trackké soványodott.

A barátságos patakpartot a 4. kilométertől egy kellemetlen telkek között vezető emelkedő váltotta fel. Szerencsére kutyaugatástól hangos telkek világát hamar hátrahagytuk és kezdődött az igazi erdő, sőt, "Nemzeti park". Gyorsan el is értük a Kőhegyi (Czibulka János) Mendékházat, ahonnan csak egy kőhajításnyira van a Petőfi kilátó. Sosem voltam még itt, megcsodáltuk pár másodperc erejéig a kilátást és el is döntöttük, hogy fogunk még ide jönni.

Egy technikásabb lejtő következett, talán a János forrás mellett haladtunk el, majd egy kitaposott, göröngyös földúton, ami kifejezetlen kellemetlen volt futás szempontjából, értünk el a Lajos forrásig. Innen a kék kereszt mentünk tovább, ahol néhány bedőlt fa nehezítette a ritmusos szaladást. A jégkár eltakarítás nagy erőkkel folyik.

Pilisszentlászlónál gondoltam beülünk egy sütire, de még nem nyitott ki a cukrászda (vagy végleg bezárt?), így tovább haladtunk az Apátkúti-völgyben. Szinte tökéletesen ki van tisztítva, ugyanakkor ez patakkeresztezős rész nekem mindig ütemtelen, viszonyt gyönyörű.

Visegrádra előtt érdemes a piros háromszögön balra felkanyarodni, amerre az útvonal is vezet, aztán egy rövid emelkedőt megmászva rögtön elénk terül a Duna-kanyar és persze Visegrád egy része. Visegrádon álltunk meg büfézni a Fellegvárnál. Meleg volt, sütött a nap, hirtelen jött ki a sör is. A buszok szépen hordták fel a turistákat, mi meg továbbmentünk a Nagy-Villám felé a kéken.

A megszokott, darálós emelkedő néha lejt is, ám szerencsére van kilátás, ahol meg is lehet pihenni, elgondolkodni akármin:

A Pap-rét 34 km-re volt, ami a kiírás szerint az utolsó frissítőpont.

Innen következett egy olyan rész, amit még nem ismertünk. Először jelzett volt az útvonal, aztán már az sem, majd egy mező után jött néhány bedőlt fa. Ezen a részen kifejezetten rosszul nézett ki a jégkár okozta lombkoronavágás. A sárga jelzésen egy szerpentines lejtő következett, majd egy éles jobb fordulóval először csak enyhén emelkedett, majd egy forrástól (!) jött egy elég zorál emelkedő. Aki a versenyen eddig eljut, szerintem mentálisan teljesen megsemmisül. Rövid mászás ugyan, de sokáig is tarthat. Nedves talajon kézzel is be kell segíteni.

Mindössze 200 m az igazán intenzív, 40 foknál nagyobb emelkedés:

A jól megérdemelt kilátás a gyötrelmes emelkedő után:

De még itt sincs vége: egy technikás, szerpentines lejtő jött, majd egy éles jobb fordulattal még egy emelkedő. Itt találtunk még egy működő forrást, aztán hosszú kifutású lejtő a műútig. Pár kilométer a telkek, házak és kutyák között, aztán vissza a patakparthoz. Itt már a megszokott csobogás, szinte sík single-track, majd vége.

54 km, 1750 m körüli szint, de sikerült két helyen tévesztenünk, ezért picivel többet mértünk. 7 órát mentünk, a nettó futóidőnk 6:35 lett. Nem futottunk nagyon gyorsan, de kellően elfáradtunk. (Az útvonal itt.)

A telkes-kutyás résztől eltekintve remek útvonal. Kevés az a rész, ahol lejt is és jól is lehet futni. Az eddigi Terep 50-esektől technikásabbnak gondolom, vagy legalábbis lassabban lehet rajta haladni. A második fele sokkal nehezebb, igazán Visegrádtól kezdődik el a játék. Ha valaki Visegrádig kifutotta magát, az sok jóra már ne számítson. :)

Tetszett ez a kis kalandozás, lehet hogy a hosszú táv másik részét is megnézem valamikor.

3 komment

Címkék: pálya bejárás UTH50

Good Luck Hill Climb

2015.03.22. 21:36 szasza75

Van úgy hogy az ember kitalálja el kellene menni futni valami szinteset. Aztán eljött velem egy barátom is. Mindössze 17,6 km a táv, de jól elfáradtunk.

Szólj hozzá!

Címkék: videó szint trail