Bikram jóga

2009.11.15. 22:36 angelday

Winklerrel Bikram jógán voltunk néhány nappal ezelőtt, állítólag futás mellé is jó. Ez egy olyan típusú, ún. "hot" jóga, ahol 40 fokra fűtött szobában kell gyakorlatokat, ászanákat végezni. Először az ebből készült videó, utána pedig szubjektív véleménysorozat következik.

Gyilkos. 40 fokos melegben az ember azonnal izzadni kezd, állítólag ez tisztító jellegű, de a megfelelő tisztításhoz inni is kell jelentősen. Intenzív szívmunkát okoz a melegben való munkavégzés, ezt érdemes szem előtt tartani. Nekem menet közben is gyors szívdobogásom volt, bár, ahogy tudom, ha jól csinálja valaki a levegővételt, akkor ez elkerülhető. Winklerrel mi voltunk a csoport idiótái, ettől függetlenül szenvedős lett a 90 perc végére. Kilencven perc.

Érdekes módon nem annyira tűnik fel az idő, inkább csak az utolsó 20 percnél lehet elunni a banánt, volt egy valaki, aki előttünk lépett le, mi végül kibírtuk. A férfi öltöző meglehetősen üres (velünk együtt három férfi volt jelen), csak nők járnak gyakorlatilag. Fingás nincs, amit hallottunk, az végül a jógamatrac által keltett hang lehetett, vagy valaki tényleg roppantott egyet, ami úgy hangzott, mintha a jógamatrac csúszott volna a parkettán.

Legjobb része az, amikor ki lehet menni végre a melegből a hűvösre. Érdekes módon jelentős nyugtató hatást éreztem, fogalmam sincs miért, hiszen én voltam talán a leggyengébb a csoportban. Élménynek nem volt utolsó, örültem, hogy kipróbáltam a "YES MAN" program keretében.

Most pedig Winkler Róbert adja közre a tapasztalatait.

Motiváció továbbra sincs, de legalább a futás megy

Ott tartottunk, hogy nem megy a futás, és másoktól is hallottam ilyen panaszokat. Motivációhiány, punnyadás, ilyesmi. Stratégiailag azt találtam ki, hogy kiéheztetem magam, mármint futásilag, bár erős túlzás lenne azt állítani, hogy valaha is fenyegetett volna a túledzettség réme. Tehát kihagytam két hetet.

Közben úgy tűnt, mások érdeklődését is felkeltette a kihagyás, mint a legegyszerűbb motivációs forma, mert a poszt lapzártakor 124 kommentnél tart.

Ugyanakkor érkezett olyan javaslat, hogy próbáljam ki a bikram jógát, mert az elképesztően üdvös hatással van a futóteljesítményre. Kalandjainkat az edzésen (szeánszon?) láthatták a videón; nem volt egy diadalmenet, bár az is siker, hogy a tréner csak mindössze kétszer bakizott bele a szövegbe, amikor valamelyik igen bonyolult testtartást igénylő ászana közben halk nyekkenéssel felborultam.

És persze nem volt egyértelmű, hogy a biztatásnak szánt nagyon jó, Robi, és gyönyörű, József! nem volt-e egy kicsit viccnek szánva. Na mindegy, bizarr volt, de épp ez a buzoid sportok varázsa: általában kizárólag csajok látogatják az edzést, ezért milliószor kedvezőbb az ivararány, mint mondjuk egy boxteremben. Most már kezdek gyanakodni, hogy Szasza se véletlenül látogat spinning edzéseket, és ő is csak olyan álságosan űzi az effajta kiegészítő sportokat, mint egy újpesti pajtikám, Kupé, aki aerobikra jár az Oxigén Wellnessbe, és a sport a büdös életben nem érdekelte. Szóval ha eljutottunk a jógacenter ajtajáig, onnantól már tényleg nem gáz, leszámítva, hogy egy lábon egyensúlyozva, a másikat felhúzva, a kezeket összekulcsolva nyújtott karral a fülek mögött törzsdöntéseket végezni, és közben még a légzésre is figyelni legalább olyan nehéz gyakorlat, mint Józsinak a pörgetett fonák egyenes.

Furcsa, hogy egyáltalán nem fáradtam el, hanem mintha inkább kicsit felpörgetett volna. Másnap, péntek este viszont érdeklődve indultam az esti futásra, természetesen pulzusmérővel. Jól indult, határozottan volt kedvem 150-es pulzussal futni, ami már hetek óta nem jött össze, pedig eddigi pulzusméricskéléseim során csak olyan összefüggést tapasztaltam, hogy ha beteg vagyok, ugyanaz a tempó nagyobb pulzusszámmal jár. Most viszont hiába nem volt semmi bajom, 130-nál egyszerűen nem volt kedvem gyorsabban szedni a lábam. Mármint a bikram-show előtt. Most volt, de az első kísérlet nem nevezhető száz százalékosnak, mert féltávnál megérkezett az ebédre elfogyasztott töltött káposzta, úgyhogy vissza kellett vennem. Vasárnap este viszont már elképesztő volt a formajavulás - egyszerűen nem bírtam 160-nál lassabban menni, pedig az nekem a félmaratonos utazósebességem, úgy kellett erőszakkal visszalassítanom magam 150-re, amennyivel edzeni szoktam. Hihetetlen. Már csak arra kéne rájönni, hogy ez hány százalék bikram jóga és hány százalék kihagyás.

62 komment

Címkék: méregtelenítés jóga relax erőnlét bikram

Nekem is kellene egy Rocky projekt

2009.11.12. 09:30 szasza75

A Winklair által említett motivációs völgy számomra sem ismeretlen érzés, csak én lustaságnak hívom. A legrosszabb az egészben, hogy a demotiváltság a Ljubljana maratonon tört rám úgy félúton, meglepetésszerűen, azóta is tart. Persze ha diplomatikusan szeretnék fogalmazni, akkor jelenleg a szezon végi és az alapozás előtti pihenőidőszakomat élem meg. Nagyon aktívan.

Azért voltak az elmúlt két hétben futással kapcsolatos törekvéseim is. A maraton utáni héten kétszer is futottam, a két futás együttesen nem érte el a 20 kilométert. Azt követő héten kicsit romlott a helyzet. Szerdán rávettem magam, hogy kiegészítő elemként megjelenek a marczibányi téri egy streching edzésen. Zsebembe gyűrtem egy ezrest, majd 8 perc 20 másodperc alatt elkocogtam a sporttelep büféjéig és kikértem egy sört.

Strechingelni már nem mentem be, pénzem sem volt már annyi. A hét legemlékezetesebb pillanata a szerda reggeli Rudas fürdő meglátogatása volt. Jó - sportértéke olyan sok nincs, de azt hiszem ez meleg vizes, gőzölős relaxálás hozzájárul a regenerálódási folyamathoz. A hit fontos. Talán már túl is regeneráltam magam csak az újraindítás nehézkes. A Rudasról jut eszembe, hogy első alkalommal amikor ott jártam, szörnyen meglepődtem az ottani viseleten.

A belépésnél kapunk egy nagyjából 20*30 cm-es kis fehér vásznat. Rajta kis kötőke, ami a rögzítést szolgálja. Az egész kb. annyira fedi a lenti rendszereket, mint ahogy a fejem látszik miközben textilzsebkendővel kifújnám az orromat. A kezdeti pillanatokban eléggé zavarban voltam, aztán oldódik az ember, persze nem mintha a meleg víz jobban takarna. Igazán szaunában gondolkodtam, hogyan helyezkedjek el. Leülni is jó lenne, meg a takarás is fontos, és csak az a darabka rongy...

Most két hét után azért elérkezett a felismerés, hogy valamin változtatnom kell, decemberben két hosszabb kihívást is kiszemeltem magamnak, valahogy addigra össze kell szednem magam. Most hévégén egy privát szerveződésű lángos-futáson voltam, valami motiváció kell. Az egészet csak ott rontottam el, hogy komoly másnapos jelekkel mentem el a tisztító futásra. Vizet nem vittem, csap meg nincs az erdőben, reggel meg elfelejtettem inni. 2,5 óra futás után facsart szivasként borultam a forraltboros fazék felé. A tervem az, hogy a következő hónapban heti egyszer elmegyek spinningelni és szaunázni, minimum heti 3 na jó két óra nyújtás,  rendszeresebben futok (mint az elmúllt két hétben), és csinálok vagy ezer felülést.

22 komment

Címkék: program rocky fürdő szauna rambó rudas

H1N1-ben futni

2009.11.10. 16:37 angelday

A szerkesztőségben levő H1N1 oltás kérdés körül az a szakvélemény alakult ki, hogy oltásra szükség van, még akkor is, ha offshore tőke áll mögötte. Kérdés persze, hogy a futótevékenységet mennyire befolyásolja a dolog, kicsit belázasodunk-e tőle, vagy valami komolyabb tünetet okoznak-e a legyengített bacik.

A szerkesztőségi álláspont:

• Winkler: héten oltat, kétfélét is
• angelday: napi 500mg C-vitamin és nyugtató tea, egyelőre
• Szasza-nagy-a-f...: nincs adat egyelőre
• DaMartian: nincs adat egyelőre
• Ras: nincs adat egyelőre

Aki adatott be, hol és hogy érdemes? Winkler üzemorvossal intézi.

Futóteljesítményhez van bármi köze? Osszuk meg a futóspecifikus tudásunkat a kérdést illetően.

104 komment

Címkék: vírus kérdés oltás szérum h1n1

46. Heti Vegyes

2009.11.09. 20:31 szasza75

Új hét, új kihívások. Lássuk tehát milyen programok közt válogathatunk:

• Biatorbágyi hendikep Táv 4 km, Rajt November 14. 9:00 Bővebb infó: ITT
• Hegedűs Róbert emléktúra T-online Táv: 27 km Rajt November 14. 7:00-9:00-ig Bővebb infó ITT
• Intersport Balaton Maraton és Félmaraton November 14-15 Helyszín: Siófok Bővebb infó: ITT

Tudtok még ti is futóeseményekről, amik a héten lesznek? Írjatok levelet a futoblog kukacmatyi googlegroups.com címre!

33 komment

Címkék: heti vegyes

Flow

2009.11.06. 17:00 szasza75

Amikor Pész Attila barátom átküldte e-mailen TDS (A Mont-Blanc kör egyik résztávja) beszámolóját, annak elolvasása után percekig azon gondolkodtam, hogy a futás milyen szerepet tölt be életünkben. Napi rutin, esetleg önmegvalósításunk egyik formája? Eszköz valami eléréséhez vagy egyszerűen csak mert olyan pillanatokat élhetünk át, amelyeket csak így tudunk megélni? Attila sok-sok éve fut, ha jól emlékszem volt olyan 1500 napja amikor minden nap futott egy Mátrában szerzett bokaficamig. A közös futások alkalmával sikerült megértenem, hogy őt mi mozgatja. Köszönöm ezt is neki és azt is, hogy iránymutatásával és rugdosásával másfél év alatt sérülésmentesen futottam mintegy 5000 km-t. Az alábbiakban olvashatjátok élménybeszámolóját augusztus végi futásáról:

TDS beszámoló

És egy kis film:

8 komment

Címkék: attila futás mont blanc tds pész

Igazi amerikai?

2009.11.04. 11:26 angelday

A vasárnapi New York-i maratont (amit Szasza mindig csülökkel és palacsintával követ tévé előtt, csak éppen idén elfelejtett meghívni!!) egy bizonyos Mebrahtom "Meb" Keflezighi nevű amerikai sportoló nyerte.

Az eset kapcsán felizzottak az Internet csövei: az az eritreai (kis ország az ÉK-i afrikai kontinensen), aki 12 éves kora óta él Amerikában, amerikai állampolgárságot felvett, végig amerikában edzett sportoló, ünnepelheti-e magát első amerikaiként, aki 1982 óta nyerni tudott New York City-ben?

Az is érdekes, hogy Meb esete fellángolni látszik a neten, holott van sok olyan is, aki pontosan ugyanolyan példa, mint ő, mégsem kaptak ennyi figyelmet. Ott van mindjárt Patrick Ewing kosaras, aki, nem tudom, tudjuk-e, de jamaikában született. De említhető még az 1982-es amerikai NYCM győztes is, Alberto Salazar, aki történetesen kubai származású (2 éves kora óta él Amerikában), és egyáltalán nem kapott ekkora figyelmet a származását illetően, mint Meb.

Én érdekes módon ennek az ellenkezőjére emlékszem a teniszből: vegyük például Sharapovát, vagy Marat Safint. Mindketten oroszok, Safin konkrétan tatár származású (úgy is néz ki!!), ettől eltekintve Sharapova Amerikában él, ott sportol és ott végez mindent (még úgy is beszél, mint egy amerikai), ettől függetlenül állandóan "oroszként" hivatkozik rá mindenki. Akkor arra gondoltam, hogy Sharapovának ugyan mi köze van az oroszokhoz, nem sok. Safin ugyanez, csak Monacóban nyomja, mint ahogy Djokovic is, meg az összes többi ember, aki nem szeret adózni (a kiskunhalasi származású Szávay Ágnest is ideértve).

Egy New York Times olvasó-hozzászóló szerint Meb nem amerikai, hanem afrikai elit futó. Az amerikaiak csak szeretnék, ha ilyen jó hosszútávfutói lennének. Ezen túlmenően az emberek bele szeretik keverni ebbe az egészbe a géneket is. Az afrikaiak egyszerűen jobban futnak, mint a fehérek, elég megnézni az eredményjelző táblákat. Mindenféle kutató kutatja a dolgot, de eddig még nem bukkantak nyomára ennek a titkos génnek. Sőt, azt sem tudják, hogy érdemes-e ebben az irányban kutakodni, mondja a NY Timesnak az austini egyetem professzora John Hoberman.

Obama elnöksége óta sokan azt hirdetik, hogy a rasszizmus intézménye megdőlni látszik az Egyesült Államokban, de a fenti eset rámutat arra, hogy ez egyáltalán nincs így. Értelemszerűen név nélkül szerepelnek azok, akik szerint Meb nem Amerikai annak ellenére, hogy ott nőtt föl és ott készült a futásra. (2004-ben az olimpián ezüstöt nyert szintén maratoni távon, amerikaiként.)

Nekem az a véleményem, hogy mindenki olyan nemzetiségű, amilyennek vallja magát, hiszen azt saját okkal teszi. Sharapova orosz, Meb amerikai, Szávay Ágnes magyar. Winklernek az a szakvéleménye, hogy Meb afro-amerikai és ennek megfelelően lehetne rá hivatkozni is.

Persze ez az egész nem számít. Ami számít, az a NYC maraton. Egyik futóblog olvasó-hozzászóló Varga Dániel blogposztjára linkelnénk itt, aki ott járt és élménybeszámolót tart. Érdemes megnézni a galériáját is, ez itt Meb befutója (2:09:15 – nekem ennyi idő kellett 13.8 km-hez), teljesen amerikainak néz ki rajta és nem a pólója miatt. :)

39 komment

Címkék: new york maraton dönci befutó meb

Megpróbálom kiéheztetni magam

2009.11.03. 11:43 Winkler Róbert

Nem bírom én ezt mostanában, és az a legrosszabb, hogy ilyen még nem volt. Ha az ember beteg, és nincs kedve futni, meg ereje se, az tökéletesen rendjén van.

Két hete, vagy tán három, mikor bejött az első undorító idő-hullám, még a zuhogó jeges esőben is elmentem futni, jól is esett, bár furcsálltam, hogy a FIT STORM jelzésű széldzsekiben úgy eláztam, hogy vagy másfél kilót nyomott alatta az aláöltöző, úgy megszívta magát. DaMartian nem is tudott hirtelen mit kezdeni a vevőszolgálati jellegű érdeklődéssel, hogy eszerint a Fit Storm jelzés csak száraz viharra vonatkozik-e. És talán ettől kezdve datálódik, hogy valahogy nem megy a futás.

Azt nem mondom, hogy nincs kedvem, hiszen ez alapjában véve normális. Kinek van kedve furcsa cuccokat felvenni, műszereket magára erősíteni, zenelejátszó madzaggal szerencsétlenkedni és a lakáskulcsot beleerőszakolni a nagyon kicsi, tépőzáras kulcszsebbe? Na de a kedv nélküli indulás hamar átcsap lelkesedésbe, ha már nem piszmogni kell, csak futni. Mostanában viszont csak futok, de semmi lelkesedés, vagy plusz erő - igazából semmi bajom, csak nem bírok gyorsabban futni. A pulzusom 130-135, pedig a normál utazósebességem 150 körül van, és egyszerűen valami ólmos apátia száll meg, és hiába nem kapkodom még a levegőt, egyszerűen nem bírok belesprintelni. Pedig még próbáltam is, két gyorsabb lépésig jutottam, aztán az elektronika egyszerűen letilt.

Érthetetlen. A múltkor találkoztam Imolával, aki jeles gyalogkakukk, ő is hasonló, bár jóval enyhébb tünetekre panaszkodott: azt mondja, nincs motováció. Motiváció?! Motivációm sose volt, egyszerűen csak jól esett futni, az az egy óra nyugi, amikor békében lehet zenét hallgatni, a friss levegő, a felhők a holdfényben, satöbbi.

Semmi bajom, ezt a hűvösebb időt mindig szerettem, futni imádok a csípősebb estékben, és hiába - semmi. Most taktikát változtattam: nem erőltetem a futást, kihagyok egy hetet, addig gyúrogatni járok izomagyú pajtikámmal. Aztán egy hét múlva visszatérek, hátha.

147 komment

Címkék: időjárás motiváció gyalogkakukk pulzus

45. heti vegyes

2009.11.02. 10:08 szasza75

Amilyen eseménytelen volt október utolsó napjai, olyannyira bővelkedik programokban november első hétvégéje. Lássuk tehát mi események közül választhatunk:

November 4. Szerda

Futószerda a Marczibányi Sportcentrumban 17:00-tól. Bolhapiac, futópálya, szakemberek, minden van, bővebb infó itt.

November 7. Szombat

Futás:

• Szigeti hendi futás Táv: 5,35 km. Rajt: Hajós Alfréd uszoda előtt: Bővebb infó: ITT
• Sárvár Fürdő Félmaraton  Helyszín: Sárvár  Bővebb infó: ITT

Tájfutás:

• 57. őszi Spartacus kupa, Gánt (Vértes), infó itt.

Túrák: 

• Ex Visegrado, paradiso terrestri (40/30/20/10 km-es távok) Bővebb infó: ITT
• 2. Intersport túranap (29/19/10 km-es távok) Bővebbi infó: ITT
• Mecsek 1000/400

November 8. Vasárnap

• Barátság Maraton Távok: Maraton, Félmaraton, Kismaraton, 5,2 Helyszín: Miskolc-Egyetemváros Bővebb infó: ITT
• 50 km Országos Bajnokság További távok: 30 km, 10 km 2 km és váltóversenyek. Helyszín: Budapest, Csillaghegy, Keve utcai Általános iskola. Bővebb infó: ITT
• Monoton Maraton Távok: 42,34 km, 21,17 km és 3,4 km Helyszín: Budapest, Szépjuhászné. Bővebb infó: ITT
• Tudás útja félmaraton Bővebb infó: ITT
• Győrben 7 km, félmaraton, maraton táv. Bővebb infó itt.

Ha valaki ezeken kívül is tud futóprogramról, futóeseményekről, küldjön nekünk levelet a futoblog kukacmatyi googlegroups.com címre, vagy jelezze a hozzászólások közt!

13 komment

Címkék: esemény naptár heti vegyes

Riportok a médiában

2009.10.30. 15:08 szasza75

Ritka pillanatnak számít, ha a hazai médiában megjelenik mindenféle szenzációtól mentes riport a futással kapcsolatban.

A linkre kattintva Németh Csabával - az idei év UTMB 7. helyezettje -, és Karlowits-Juhász Tamással (UTMB 38.) készült riportot tekinthetitek meg. A 6. perctől érdemes nézni.

Az alábbi képsorokon pedig Soós Péter és Lajkó Csaba beszél a futásról.

16 komment

Címkék: média futás riport

Hétvégén Ljubljanában futottunk maratont

2009.10.29. 09:05 szasza75

Szeptember közepén jutott eszembe, hogy idén még jó lenne egy maratoni megmérettetés. Felcsaptam a Distance Running magazint és böngésztem a lehetőségeket. Budapest, Kassa időpontilag túl közel, a szimpatikus Firenze, az pedig jobban üríti a pénztárcát. Kipécéztem Ljubljanát, majd felhívtam Balázst és megkérdeztem, akar-e még idén maratonon sétálni. (Ő rendszerint úgy futja a maratonokat, hogy vagy gyorsan fut vagy gyalogol, képes 1 kilométerenként is alkalmazni ezt a haladási technikát). Akart. Ennek megfelelően edzésmódszereim is megváltoztak, kevesebb hosszú, több pörgetősebb rövidebb futás. A HHH-t a Margitszigetről figyeltem, közben azon gondolkodtam, hogy klassz ez a gyorsabb futás, de 5 héten át, azért kell hozzá némi mazochizmus. 

Aztán eljött a "várva várt" hétvége. Furcsa érzés volt, hogy a verseny hetén szinte semmi késztetést nem éreztem, hogy rajtvonalhoz álljak. Talán még sose fordult elő ilyen velem. A verseny reggelén sem volt az a régi versenyláz ami beindított volna. Talán én sem vagyok már a régi. Mi sülhet ki mindebből?

A verseny előtt egy nappal azért akadt látnivaló. Szlovénia szép és közel van. Mintegy 4-5 óra alatt autóval könnyen megközelíthető. A szállásunk is szuper volt, igaz a panzió melletti vasúti sín annyira az ablakunknál volt, hogy a mozdonyvezetőt simán tudtam volna frissíteni. A szlovén vasút nem sztrájkolt, hallottuk. A verseny előtti napon elmentünk kirándulni csuda szép vidékekre. (Mielőtt eltérnék a lényegről, maratonon voltam.)

Kis főváros lévén, eme jeles eseményen a maratoni és a félmaratoni versenyszámot egyben indították. Maraton 2 kör, félmaraton 1 kör. Kis város, kis expo, a nevezési díj is baráti: 25 EUR. A rajtszám-átvétel zavartalanul ment. Kaptam rajtszámot, megtartható chippet, egy díszes technikai pólót, táskát, zoknit, nyaksálat, kuponokat, no meg a pastaparty, és a verseny utáni ebéd jegyét. Akkor talán már mehetünk is haza...

És akkor a verseny:

Volt stratégiám, a ferraraihoz hasonlóan óvatosan, pulzusra futom az elejét, aztán majd emelünk a tempón. Ez a terv a rajtzónáig élt, amikor is bekapcsoltam az órám és jelezte, hogy le fog merülni. Aztán még 3 perc a rajtig és az órám lemerült. Fridmannak még talán elemeztem, hogy én itt a tömegben, a WC meg a kordonon kívül, nincs ez így jól. Aztán elrajtoltunk. Egyszerre, mind a két mezőny. 

A rajt után a nem túl széles utak zsúfolásig megteltek. A tempómat nem nagyon éreztem, a pulzusomat pláne, hisz órám sem volt. Érzésre, és ahogy a tömeg engedett, úgy futottam. Ritkult a mezőny, amerre csak néztem félmaratonos rajtszámok. Ezen a linken látszik, hogy távolodik tőlem az élboly. Kicsit megfájdult a derekam, de pár kili múlva elmúlt, így ment eseménytelenül az első kör.

Néha megkérdeztem egy-egy sporttársat, hogy mennyi az idő, aztán tovább haladtam. A pálya ingerszegény, különösebb látnivalókban nem bővelkedik, gyakorlatilag semmilyen építészeti remekműre nem kaptam fel a fejem, de szinte teljesen sík, futható. A szurkolók zseniálisak voltak, szinte végig álltak, zászlókat lengettek ablakokból tapsoltak, helyenként a Tour de France hegyi emelkedőjére hasonlító sorfalat alkottak.

Érzésre jól haladtam, jó volt a ritmus, szinte végig előztem. Az is eszembe jutott, hogy a 2. körben kicsit rá kellene kapcsolnom, aztán hamar elhessegettem ezeket a gondolatokat. Az első kör végén, a félmaraton célkapuján láttam, hogy 1:35:20 körül volt a bruttó időm, ami azt jelentette, hogy kb. 1:34:20 körül tettem meg az első félmaratont. Nagyjából ez volt a tervezett, ebből még bármi lehet, szép lassú meghalás vagy egy gyors megborulás.

A 2. körre kiritkult a mezőny, csak a maratonisták voltak. 22-25 körül éreztem valami tompultságot, elmélyülő kedvetlenséget, ami talán a ritkuló embertömegnek és a szemben levő alpesi hegyeknek volt köszönhető. 25-26 kili környékén, hogy valami történjen, megettem a kezemben cipelt gélt. 1 km múlva el is kezdtem érezni a hatását, itt talán volt egy tempóváltás is, begyűjtöttem pár embert, na ez a dinamizmus 33 kilig ki is tartott.

Itt jött az az állapot, hogy az eddigi erőfeszítéseknél több kell az ugyanolyan tempóhoz. Igaz, továbbra is előztem lassulva, de még kényelmi zónában futottam. Talán úgy, mintha egy szalagra rátennének és majd levesznek valamikor. Tudtam, hogy Fridman sárga pólóban van, így ha láttam valami sárga figurát akkor kicsit megnyomtam, befogtam, de nem ő volt egyszer sem.

Később elfogytak a sárga pólók, meg a lelkesedésem is.  Gyűrtem a kiliket, egy figyelmetlen busz meg majdnem engem gyűrt meg, ha nem állok meg, neki szaladok. Végre eljött a befutás pillanata, sem eufória, sem rossz érzés nem környékezett. "Ez megvolt" érzés volt meg, mint később kiderült 3:15:56 alatt. Alapvetően nem rossz, akár elégedett is lehetnék, de talán máskor jobban "harapok". 

A célban nyakamba akasztottak egy helyes üvegérmet és kezembe nyomtak egy technikai ujjatlan finisher felsőt. Falatoztam egy keveset, hiszen jócskán ebédidőre járt, majd - eddig ilyen nem volt - nyújtottam.

Összességében nagyon jó verseny volt - egyedül a kezdeti kilométereken található frissítőasztalok körüli tolongás zavart -, csak én voltam fejben valahol máshol. Balázs persze remekül bekezdett, és lassan, de biztosan meg is halt a végére, 3:35 körüli idővel finiselt. Fridman meg persze rámvert pár percet.

46 komment

Címkék: szlovénia maraton ljubljana teljesítés