A múlt, a jelen és ...

2009.04.17. 18:24 Kicsi27

Az egész tavaly év elején kezdődött. Lelkileg éppen elég rossz passzban voltam, a munkahelyemen is becsúszott némi malőr és még a főiskolai vizsgák is ott voltak. Igen stresszes voltam akkoriban, és borzasztó fáradékony. Persze a napi mozgás mennyiségem egyenlő volt a nullával.

Ki kellett találnom valamit, mert nem elég az idegbetegség, még a kilók is elkezdtek felcsusszanni. Próbálkoztam az úszással, de bevallom nekem macera, főleg a hajam miatt, plusz 1 óra mire minden alkalommal megszárítom, na ezt nem. Jöhetett a bicaj, ami jó, de persze Murphy törvénye a szerkezet felmondta a szolgálatot. Maradt a futás.

Az első pár alkalommal mosolyt csaltam kis családom arcára, mikor esténként lelkesen kijelentettem, hogy elmegyek futni. Ehhez ugyanis felvettem a futásra valószínűleg teljesen alkalmatlan sportcipőmet, a tuti piros susogós melegítő nacimat, amit még a gyerekosztályon vettem 2 évszázaddal ezelőtt, valamint egy hasonló megjelenésű joging felsőt és elindultam.

Kb. 10 perc múlva, vörös fejjel, levegőért kapkodva jelentem meg az ajtóban. Hát igen, nem voltam túl jó kondiban és bevallom megfordult a fejemben, hogy ez nem az én sportom. De valamiért mégis elmentem majdnem minden este. Talán a kihívás miatt, talán, mert éreztem, hogy ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolni, talán, mert levegőn voltam és mozogtam és talán azért, mert egyre jobban bírtam a hétköznapi megterheléseket. Szépen lassan megszerettem. Egyre többet bírtam.

Aztán találkoztam Szaszával, aki tudatosan vagy épp tudat alatt, de még közelebb vitt ehhez a sportághoz. Elkezdtem utána nézni, mi a helyes és mi a kerülendő, hogyan lélegezzünk és táplálkozzunk helyesen, milyen cipőt válasszunk, milyen ruházat a megfelelő. Nagyon sok cikket elolvastam és rájöttem, hogy azok a dolgok, amikre addig azt mondtam, hogy ugyan már, futni ebben is lehet, azok bizony nagyon is fontosak ahhoz, hogy ne terheljem túl a szervezetem. Azóta van már futócipőm, téli és nyári nadrágom, felsőm és a kilométerek is jobban gyűlnek.

A legnagyobb lökést mégis ez a challenge adta. Amikor ez az egész elkezdődött örültem, ha túléltem a 3-4 kilométer. Bevallom féltem is, hiszen a csapat többi tagja gondolkodás nélkül lenyomta a 10-20-30-40 kiliket. Sokszor gondoltam, hogy mit akarok én itt, hiszen labdába sem rúghatok mellettük. Aztán rájöttem, hogy nem ez számít. A lényeg, hogy futni akarok, mindegy mekkora távokat és mennyi idő alatt. Ők sem maratoni futóként születtek. Valahol mindenkinek el kell kezdenie, hát én is elkezdtem. Eltelt 5 hét és a kezdeti 3-4 kiliből mára 10-11 lett. Lehet, hogy csupán az utolsó előtti helyen vagyok, bár ha angelday belehúz még az utolsó is, lehetek, de igazából nem velük, és nem is a népesség férfi tagjaival versenyeztem, hanem saját magammal és győztem.

Remélem ez az 5 hét és a team által leírt különféle történetek, tapasztalatok sok embert csaltak ki a zárt lakásokból a szabadba, és sok emberben indították el, ha nem is a futás, de legalább a mozgás iránti szeretetet.

51 komment

Címkék: győzelem mozgás kitartás helyes helytelen

Szőrös, vagy nem szőrös

2009.04.17. 09:10 pkrisztike

Ahogy növekszik a levegő hőmérséklete, nem csak a csajok vetkőznek intenzíven, hanem a pasilábakról is lekerül a ruci, a férfiaknál a póló is, remek. Nem csak a pasik füttyöghetnek be, nekünk is csoroghat a nyálunk egy egy igazán szép láb láttán. :) (senki sincs biztonságban)

A sportpályán, a versenyeken, a szigeten -- mindenhol lábak. A nagy kérdés, leszedjék-e a szőrt a fiúk avagy sem. Közvéleménykutatás. :)

Melyik a szexi, jobb vagy bal?

Szőrtelen fiúlábbal egyébként akkor találkoztam először mikor Budapestre kerültem, faluból a fővárosba. Ücsörögtem épp edzésre várva mikor besétált A LÁB. Szálkás, barna, izmos. És én csak néztem mint Jenő az új kapura. Aztán egyre többen és többen szabadultak meg a bundától. Nem láttam mást a pályán csak csupasz férfilábakat. Van aki arra hivatkozott hogy a gyúrónál jobb ha nem a szőrt húzza, valaki csak utánozta a másikat, a legtöbben pedig szépnek találták. Nos, igazán kíváncsi lennék valójában miért? Leplezzétek le a titkot fiúk mert hülyén halok meg. :D A futócsoportomban az összes srác már szőrtelen lábakon áll, és nem kapok választ.

 csirkelábú útrakész

Visszatérve a vetkőzéshez és a füttyögéshez, na meg a tavaszhoz és a nyárhoz: nem vagyok egy nagyon nekivetkőzős futócsaj, na persze, megvan minden terepre és környezetre a tuti szerkóm hogy kivédjem az ordenáré beszólásokat. Bár 35 fokban be kell kell néha vállalom a kisnacit. Ilyenkor fiúcsapattal megyek ki futni, vagy kikönyörgöm a biciklis kiséretet.

Egyedül pályán merek nekivetkőzni, utcára marad a focista gatya. :) Az egy kicsit vicces mert olyan csirkelábaim lesznek hogy senki nem néz utánam :) Aztán lehetséges még a térdig érő de némileg feszülős gatyesz, bár az már hergeli a kanosabb hímeket. Erdőben pedig ha egyedül tolom, szintén laza gatya mindenképp. Nem tudom a csajok hogy védik ki a férfiak hormontúltengéséből fakadó inzultációkat nyáron, én nem nagyon tudom hogy kezeljem a mellettem haladó lassú autókat, amikből bombáznak a jobbnál jobb épületes szövegelésekkel. De Pesten verseny közben sem a futóteljesítményemet méltatták hanem felmérték a karosszériát :)

100 komment

Címkék: vetkőzés szőr csirkeláb bikiniszezon gyúró

Éles harc, dráma

2009.04.16. 19:59 angelday

Gondoltam elmegyek futok este egy lazát, nagykört, lehet vagy -- és ezen a ponton merjünk nagyot gondolni -- 10-12 kili, ezzel beállítom a visszavehetetlen férfiúi vezetést. A nagykör megvolt, de kiderült, hogy csak 7,29 kilométer, mondom ilyen nincs.

Izgatottan töltöm föl az értékeimet, közben nevetgélek, hogy hülye futócsajok, haha, sose fogtok nyerni, még akkor se nem fogtok nyerni (sem), ha Pkrisztike szőrös lábbal fut (erről majd később részletesen).

Nos, ennek ellenére mit látok? Örök vetélytársam, Kicsi, 11-et pakolt alá a számaiba, így köztünk még nagyobb lett a differencia, annak ellenére, hogy én is toltam ma értéket. Úgy vélem, hogy nagyon loser voltam a húsvéti nem futás tekintetében, dühös vagyok magamra. Öcsi vagy, Józsi.

Ma egyébként találkoztam Winklerrel, valami szakállt (bocs: bajuszt) növeszt magának, ezáltal ő lesz az első szőke hajú, fekete bajuszú szörfös rokker. Ekkora stíluskeveredés közben egyáltalán nem csodálom, hogy bogyót szed, ha futni indul. Nézzetek meg engem, a természetesség csimborasszóját: én még nem is ittam ma egy kortyot sem, úgy indultam neki. Persze ez is csak akkor jutott eszembe, amikor feszes cicanadrágomban útnak indultam, ahol pontosan úgy dudorodott, mint Kropkóé a könyvének borítóján.

Egyszóval Winkler meglepő módon visszatér a rock szakmához, úgy hallottam, hogy tegnap stúdióba vonultak, hogy felvegyenek metált. Én már hallottam, és köz-igény esetén hajlandó vagyok linkelni az MP3 állományra, ha meg nem bánjátok.

Tudnotok kell, hogy én rockból csak az érzelmes ocean beach-i szörf vonalat tudom elképzelni.

22 komment

Címkék: metál winkler futás loser men vs women bikiniszezon

Terep Százas

2009.04.16. 15:40 szasza75

Lehet futni csak úgy könnyen, lazán és addig ameddig kedvünk van, és lehet futni úgy, hogy van valami cél, ami igazán kihívásszagú. Legyen pl. ez egy maraton, ami fárasztó, nemes, ám teljesíthető cél. Adjunk még hozzá 58 km-t, benne pár budai és pilisi heggyel, mindezt terepen. Na ez a Terep Százas. 100 km több mint 3700 m pozitív szint. Ebben az évben ez lesz a IV. alkalom, hogy megrendezésre kerül hazánk legnehezebb terepfutó versenye. Az első 3 alkalommal a "Kinizsi 100" útvonalán és azzal egy időben rendezték meg a kiegészítő futószámot, ám a terepfutás népszerűsége (tavalyi évben majd 200 fő nevező) indokolttá tette a látványos, ám igazán kemény verseny önálló megrendezését. A szervezők ölébe hullott "szabad kéz" érződött is a pálya kijelölésében. A "nem fáj csak másképp jó" szlogen szerintem ezúttal nem állja meg a helyét, ez fájni fog mindenkinek. Nos mi öten ennek a fájdalmas útnak a feltérképezésére vállalkoztunk két részletben.

Első alkalommal a Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium elől rajtoltunk el és rövid aszfaltos futás után rátértünk a Remete-Szurdok ösvényére. Az amúgy viccelődő beszélgetésnek részemről hamar végeszakadt, hiszen már az első emelkedőnél oxigénhiányos állapotba kerültem. Azért azt el kell mondanom, hogy társaim nem ma kezdték az ilyen extrém futásokat, így én mint kiscsikó javában kussoltam és hallgattam a nagyok beszédeit. Mindegyikőjük nagy tisztelője vagyok, így a csöndes megfigyelésen túl a farvízen evezés pozícióját is választottam. A megfigyelő futást az útvonal analizálása és lelkes, résztávos edzést tartó társunk fotózásai színesítették. Elhangzottak a "na itt nehéz lesz, ez benézős szakasz, itt meg lesz a 2. megborulásom" és hasonló mondatfoszlányok. Érintettük Nagykovácsi szélét, Piliscsabát, Piliscsévet, Klastrompusztát, majd a Dobogókőre vezető emelkedő következett. Itt kezdődött el hosszabb mélyponti utazásom, amikor a társaságtól le-leszakadozva csöndben ziháltam és szidtam magam, hogy mekkora hülye vagyok a heti 52 km-es erős futásomat megduplázni 1 nap alatt. A festői környezet éppen feledtette volna szenvedésemet, amikor is Dömös és a Duna elhagyása után felnéztem a Prédikálószékre. Mivel első alkalommal voltam itt, nem tudtam, mitől kerültem ájulás közelébe. A látvány sokkolt így, vagy az 500 méteres szint, ami 3 km-ben sűrűsödött. Ez a rész az első szakasz vitathatatlanul legszebb és legkeményebb része: a Prédikálószék elérése a Vadállókövek árnyékában. Mögöttünk a fantasztikus panoráma, levegőt a fülemen veszek a combom remeg. Mi kelhet még? Egy jó tányér Gulyás leves, ami a pilisszentlászlói Kisrigó étterem udvarán vár 10 km múlva. 52 km napfényes futás után elégedetten kanalaztam társaimmal az ebédet. Iszonyúan elfáradtam és még csak nem is versenytempó volt. Ha belegondolok, hogy ez csak a nagy megmérettetés fele, egyenesen sokkoló.

Az 1. napi bejárásunk szintrajza

Eltelt egy hét, így a következő szombaton a csapat ismét nekilódult a teljes táv közepétől Pilisszentlászlóról. Most bölcsebb voltam és a logisztikai nehézségekre hivatkozva csak a Pilisszentlászló-Visegrád-Pilisszentlászló 24 km-es szakaszt vállaltam be, utána inkább a szomjazó társak segítségére siettem. Sok helyen futottam már, de ez a Visegrád elérését segítő "flow" élmény egyszerűen leírhatatlan. Az ébredező tavaszi természet még színesebbé tette az amúgy sem ingerszegény környezetet. Az útvonal ezen része érintette ismét a Dunát, majd a Fellegvárat és egy két nagyobb kaptató után ismét a Kisrigónál kötöttem ki. Én kocsiba szálltam, a csapat el. Egy nagyobb nyújtás után érintettem a társaim útvonalát. Az aznapi 48 km megtétele után ismét Máriaremetén találkoztunk, a már említett gimnázium előtt. Mint az iskolások az aznapi dolgozat írása után, felszabadultan terültünk el a fűben a két részben való teljesítés (naponként 6-6,5 óra) örömében és persze közben előrevetült a május 16-i nagy kérdés. Hogy lesz akkor ez móka egybe gyorsabban?

 Ez a 2. napi bejárásunk szintrajza

Ez egy combos útvonal, benne minden szépséggel és megannyi küzdelemmel. Sokan lesznek, akik nem tudják befejezni a távot és sokan, akik a 17 órás szintidőért fognak küzdeni. Akik csak kóstolgatni szeretnék a Terep 100 műfaját, azok indulhatnak a Terep 50 résztávon. Az sem könnyű, garantáltan remeg majd a láb és a beérkezés talán nagyobb megkönnyebbülés lesz egy természetközelibb környezetben, mint pl. egy városi maratonnál. Vélhetően jómagam is a „babytávon” fogok részt venni. Nekem elég lesz ekkora kihívás is, ami egyben természeti szépség, kaland, - és ha teljesítem - diadal a magamfajta kiscsikóknak.

13 komment

Címkék: fájdalom duna itthon élmény buda pilis visegrád ultra százas dunakanyar terepfutás

Finisbe érkezik a férfiak és nők versenye

2009.04.15. 09:46 angelday

Ezzel a héttel záródik a kihívás. Gyorsan tekintsük át, hogyan állunk! Először a nemzetközi mezőnyt vesszük szemügyre:

Ahogy várható volt, világviszonylatban férfi dominancia.

Magyarországon zárult egy kicsit az olló, itt is egyértelmű férfi győzelemmel zárjuk majd a hetet.

A Futóblog olvasói körében ennél is felülreprezentáltabbak a férfiak.

Ennél érdekesebb összefüggésekre lehetünk figyelmesek a szerkesztőségi kihívás vizsgálata során. Itt ugyanis érvényesült a talajvíz effektus! A lányok jönnek fel, jelentősen. Ez a hét sok meglepetést hozhat, amennyiben nem figyelünk oda.

A részleteket vizsgálva kiderül, hogy Szasza üti DaMartiant, illetve engem üt Kicsi!! Sajnos bogyós Winklerrel ellentétben nekem nem sikerült a húsvéti futás (pláne nem annyit, mint ő), mivel elutaztunk, aztán ott annyi mindent kellett folyamatosan csinálni, hogy inkább csak regenerálódtunk.

Viszont most itt az utolsó hét, lesz lehetőség belehúzni. Szerintem ma Legowarriorral kiugrunk egy laposra.

16 komment · 1 trackback

Címkék: kihívás futóblog men vs women

Tolsz valamit?

2009.04.14. 12:16 Winkler Róbert

Az előzmények nem voltak valami kecsegtetők. A pénteki Szent Fight Clubban annyit kesztyűztünk, hogy tíz felett már nem is számoltam a meneteket. Kicsit a fejem is szétverődött, legalábbis a homlokom erősen fellekvárosodott, úgyhogy eleinte a hason alvást se erőltettem, különös tekintette a fej párnába fúrására. Ilyenkor aznap nem futunk, ez természetes. A másnapot esetleg kihagyjuk. Ki is hagytam a szombatot, mint a huzat, valahogy nem kívánta a vérem. Egyébként állítólag profi bokszolóknak meccs után annyi napot kell kihagyniuk, ahány menetet nyomtak, nyilván az agy regenerációja miatt is.

Na de hogy még vasárnap se bírjak futni?! Próbáltam elhitetni magammal, hogy van kedvem. Van időm, elő a cuccokat, zeneválogatás, szerencsétlenkedés, tétova ugrabugrálás, hogy na, pörögjünk már fel - semmi. Szóval nem mentem. Barátom és életmód-tanácsadóm, Gábor mondta is, hogy ne menjek, tényleg sok volt a bunyó, nem árt rápihenni. Hanem viszont fussunk együtt hétfőn. Húsvéti ebédre már elígérkeztem a nővéremhez, úgyhogy délelőtt tízkor jelentem meg Gábornál. Hát a Brigi? Elment a barátnőjével futni, Vácra. Nem tudod, mennyit futnak? Azt mondta, 12-t. Oké, akkor mi 15-öt, ez alap.

Gábor a cipőjét húzta a teraszon, közben hanyagul elém tolt egy staniclit néhány színes kapszulával és tablettával, hogy ezt toljam be. Egy pillanatra úgy éreztem magam, mint Annus Adrián. Mi ez? Vitaminok. Muhaha! Meg kreatin, arginin, a szürke, kemény, szúrós szagú tablettát felismertem: aminosav. Ebből nyilván kiderül, hogy láttam már belülről gyúrótermet.

Animal pakk? Kérdeztem, mert emlékszem, ezen a kiszerelésen régen jókat röhögtem, hogy a sok hülye mit be nem szed, de persze én is, akárcsak Adrián; mire Gábor felhúzta a skárpit, egy kis ásványvízzel be is kebeleztem az NDK-s úszónők kedvenc reggelijét. Aztán elindultunk a XVI. kerületből kifelé. Tíz perc után erősen szédülni kezdtem. Á, semmi gáz, így Gábor, én meg, hogy akkor jó, de majd lécci rakj stabil oldalfekvő helyzetbe, ha kinyúlnék. Mondták neki, hogy az első adagnál van egy kis szédülés, neki is is volt, de elmúlt. Hát nekem elég lassan. Közben kiértünk a városból láttunk sok szép dolgot, hogy például a Majorszegidűlő nevű kertváros kompletten drogbáró-stílusban épült. Volt lovarda, egy barátságos spániel, egy félős ír szetter, aztán beértünk Csömörre, akkor már egyáltalán nem szédütem. 7-8 km felé jártunk, mondom Gábornak, te, hol vetted ezt a pompás vitamin-komplexet? Jó, mi? Ja, és mostanában 10-11 kilométernél többet nem szoktam futni, azt is sötétedés után, de hiába a déli nap, egyfolytában belesprintelnék.

Hát a Sugárban. De jó a cucc, tudod, milyen gyanakvó vagyok az ilyesmikkel, de minden összetevőnek utánanéztem az interneten.

Ja, akkor nagyszerű, legközelebb nekem is hozzál már!

Gábor szerint nekünk, öregeknek kell már egy kis tuning, koncentrált vitaminbevitel, ilyesmi, hogy rendesen tudjunk sportolni. Hát, szó ami szó, olyan könnyedén futottam 17 kilométert, ahogy a tízeket szoktam. Inni is csak a vége felé hörpölgettünk egy kicsit a magunkkal hozott kis bödönkékből, de igazából a szomjúság se volt vészes. Gyanús ez nekem. Nincs ellenemre, hogy könnyen fussak sokat, meg mint tudjuk, már a hupikék törpikék se tisztán érték el sportsikereiket, de az ilyen cuccokhoz vajon mit szól a WADA?

És ha így összejöttünk, hadd kérdezzem már meg: ti toltok valamit?

93 komment

Címkék: kérdés tippek szer vác bogyó hobbisták animal pakk

Pulzuskontroll

2009.04.12. 19:50 tvjudit

Nagyon durva, de tegnap történt meg velem először, hogy egy kb. 3 órás terepfutás minden pillanatát élveztem. Valójában magam sem voltam tisztában azzal, hogy mindaz, amit idáig tettem időnként mennyire küzdelmes volt. Az történt ugyanis, hogy kaptam egy olyan instrukciót ehhez az ominózus edzéshez, hogy 3 óra 140-es átlagpulzussal. (Szemben az eddigi saját kontrollos vagy éppen kontroll nélküli edzésekkel.)

Mindennek az volt az előzménye, hogy egy hete elmentem egy komplett terheléses vizsgálatra. Ilyesmiről korábban már Szasza írt, így nem részletezem, hogy mi történik egy ilyen vizsgálaton. Csupán egy számomra fontos momentumot emelek ki. Kiderült, hogy igen magas pulzusnál van egy kisebb szívritmuszavarom. Azt mondták, aggodalomra semmi ok, futhatok, de ez mindenképpen valami olyasmi, ami eltér a normál működéstől. A vizsgálatot végző javaslata szerint nem szabad tartósan 160-as pulzusérték fölött edzenem. Egy röpke pár hetes, sikertelen pulzuskontrollos edzésidőszakot leszámítva soha nem figyeltem a pulzusértékeimet. Egyszerűen futottam, ahogy a kedvem tartotta. Volt olyan időszak, amikor egész gyorsan, mostanában inkább lassabban, 5.30-6 perc/km között, terepen még ennél is lassabban. Egy-egy alkalommal volt rajtam pulzusmérő, tudtam, hogy viszonylag magas pulzusszámon zajlanak az edzéseim. 150-165 között, alkalmanként fölötte is. És mivel mindez hónapok óta, sőt talán évek óta nem igazán változik – bármennyit is futok –, ráadásul a vizsgálat is rávilágított az állapot(om) veszélyeire, úgy döntöttem, véget vetek ennek és elkezdem szigorúan kímélni a keringésem. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy olyasmi futócélokat tűztem ki magam elé az elkövetkezendő 1-másfél évre, amelyek során sok-sok órán át mozgásban leszek. Az hogy 1-2 órás időtartamban, vagy tízen-húszon órán át ketyeg relatíve fokozott fordulatszámon a szív, biztosan nem mindegy.

Ennyi bevezető után bele is csapnék a közepébe. Ezúttal olyan útvonalat akartam választani, amelyben nincs túl sok szint, hiszen úgy gondoltam, egy alacsony intenzitású nagyon szintes terepedzés számomra inkább túra, mintsem futás lenne. És én inkább futni szerettem volna. Elindultam hát a szokásos Fenyőgyöngyétől a Hármashatárhegyi aszfaltút mentén az erdőben. Ezen a kb. 1,1 kilis szakaszon általában felkocogok, most viszont ütemesen felsétáltam egészen a zöld + jelzésig, ahol betértem a szintútnak is nevezett Guckler Károly útra. Aki szokott arra felé futni, az tudja, hogy ez egy árnyas, kellemes vonalvezetésű, kemény szintektől mentes sétaút. Futók, kirándulók, környéken lakó kutyások, biciklisek, lóháton közlekedők egyaránt kedvelik. Ezen haladtam immár kocogásra váltva, de a kisebb lejtőkön már-már a hajam is meglebbent a „vérmes” tempótól. Szigorúan a pulzusértéket figyelve átadtam magam valami higgadt, türelmes kocogásnak. A Virágos-nyeregtől kb. a Hidegkúti útnál lévő fordítóig a hosszú lejtős szakaszon egész jó tempóban haladtam, innen viszont jó pár perces lassú jogg következett. Sétára nem volt szükség, de mivel a vitorlázó repülőtér visszafogottan, mégis határozottan emelkedik, a pulzusszámom is egyre-egyre föl kívánt kapaszkodni. Szerencsére a 150-es értéket éppen csak súrolta. Az átlag 140-be ez még simán belefért. A reptér után a Határnyeregen keresztül a kékjelzésre váltottam a Glück Frigyes sétaút irányába. Az út végén még felkaptattam az Árpád-kilátóhoz, majd visszatértem a Fenyőgyöngyéhez. Rátöltöttem a kulacsomra és ugyanezt a kört megismételtem. Könnyedén és jólesőn tettem meg újra. Mindeközben – a pulzusomat leszámítva – alig-alig kellett odafigyelnem a futásra, vagy a testemre. Szó szerint nem lihegtem túl az egészet, különösebben nem izzadtam, pedig meleg volt (máskülönben elég izzadós vagyok), közben nem éheztem meg, pedig ilyen hosszúságú futásoknál már bőven falatozni szoktam a 40-50. perc környékén. Azt hiszem, még soha nem volt ennyire egyszerű egyetlen hasonló hosszúságú futásom sem. Ráadásul miután hazaértem, nem estem ágynak, hogy eleget tegyek a szokásos hosszúfutás utáni fáradtság kipihenésének. Ez olyannyira felvillanyozott, hogy eldöntöttem, tényleg mindent megteszek azért, hogy rendbe tegyem a meglehetősen zaklatott keringésemet.

Közben persze felmerült bennem a kérdés, hogy vajon egy amatőr futó mennyire tudja reálisan felmérni fizikai lehetőségeit, illetve állapotát. Milyen gyakran fordul elő, hogy megfelelő kontroll, edzői, orvosi (sport-, házi-) vélemény nélkül egyszerűen olyan, a keringést túlzottan is terhelő iramban tolja a kilométereket, ahogyan az az épülést csak igen korlátozottan szolgálja, vagy éppen sehogy. Feltűnt, hogy meglepően sokan futnak szenvedő arccal, már-már vicsorogva a Margitszigeten. Talán én is így futottam éveken át? Szóval egy olyan útra találtam rá ezen a hétvégén, amelyen röpke két napos tapasztalatom alapján még élvezetesebb és hitem szerint eredményesebb lesz a futás.

Azóta a régi Neoton dal, a 220 felett refrénjének egy része zakatol a fejemben, némiképp átalakítva:
Százhatvan felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Százhatvan felett átértékeled magadban a világot.

Szerintem ez a dal illik ehhez a témához.

Ja egyébként már csak egyetlen hét van a csellendzsből. Ma nagyon érdekes az állás, kevesebb, mint 107 kili a difi (micsoda szleng). Ez simán legyűrhető.

50 komment

Címkék: terhelés egészség szív ritmus terep pulzuskontroll

Tófutás(sok)

2009.04.11. 16:50 szasza75

A hétvége több szempontból is kihívás volt. Egyrészt a szombati nap hosszú futása egy erősebb szekcióval (köztük kékvirággal) történt, na de ez egy következő poszt témája lesz. Másrészt a hétvége elhozta az idei év első komolyabb melegfrontját. Ugye ez a hirtelen hőmérsékletváltozás amúgy is igénybe veszi a szervezetet, hát még a meleg + a sok futás. Szóval egyszerű ennyi új hatással sokkolni az emberi szervezetet.

A vasárnapi napot sokkal könnyedebbnek terveztem, de végül nem volt az. Immáron 4. alkalommal rendezték meg a lelkes szervezők a Tóparti Futópartit a Velencei-tó körül. Szerintem az első alkalommal a szervezők nem gondolták, hogy rendezvényük ilyen hosszú és népszerű életutat fog megélni. Idén közel 400 futó regisztrált és vállalta a 28 km-es kör lefutását. Korábban egyszerűen csak a "szeretet futásának neveztem" ezt a rokonszenves rendezvényt, hiszen tulajdonképpen nem  is verseny ez, hanem egy baráti összejövetel, ahol a győztes ugyanazt kapja mint az utolsó célbaérkező, azaz inkább utóbbi kapja a nagyobb napsot.

Mivel már többször körbefutottam a Velencei-tavat, ezért inkább bevetettem magam, mint hasznosítható segéderő. Frissítő személyzet lettem. 10 órakor rajt, a futók elfutottak, mi hárman (az egyik testvérem és egy lány barátom) mint az egyik frissítőpont személyzete, megcéloztuk a 21. km-nél üzemelő pontot, hogy frissítő asztalt verjünk. A kipakolás a tervezettnél gyorsabban sikerült, így maradt időm keresni Sukorón egy kutat, ahol a kannába hűs vizet töltöttem, majd az előző napi hosszú futást követő átmozgatás okán elmentem a mezőnnyel szemben kocogni. Kicsit mozogtam, kicsit tapsoltam és készítettem pár fotót a szemből érkezőkről. A mezőny sűrűsödni kezdett, a játéknak véget vetettem és visszasiettem ellátni a frissítő szerepkörömet. Aki ott volt, tudja, hogy egy elég komoly napsütötte egyenes közepén helyezkedtünk el. A nap tűzőtt, lehetőséget adva egy alapos napszúrásnak. A futók jöttek fehér felsőben, fekete felsőben, fekete hosszúnadrágban, fekete sapkában. Halkan meg is jegyeztem, hogy direkt-e választás vagy csak ez a színösszeállítás volt elől a szekrényben. Volt izzadás, víz locsolás, aztán pedig nagy sétálások. A nap ütött, és ilyen időben nagy szükség van a víz, só és egyéb "hajtóanyag" pótlására. 

 Meggyőződésem, hogy egy sikeres futás a hozzáértő frissítőkön és a frissítés minőségén is múlik. Valaki rendszeresít magának biciklis kísérőt (én is voltam már elég csapnivaló biciklis kísérő), valaki magán viszi övtáskában vagy hátizsákban a szükséges naftát, valaki pedig abszolút a frissítőpontok kínálatára hagyatkozik. A frissítés kérdéskör pedig egy csomó gondolatot elindít. Ki mivel frissít futás közben? Tud-e enni tempózva vagy sétál a frissítőasztalok mellett? Fogyaszt-e gélt vagy más izotónikus cuccot vagy csak a banánt tolja vízzel? Sok-sok kérdés és igazán csak tapasztalat útján fedezheti fel mindenki, hogy mi az ideális. Valaki az olajos halra esküszik, valaki a kólára vagy a kefírre és a sós paradicsomra. Ami nekem mindig nehézséget okozott, hogyan lehet futás közben pohárból inni. Persze van trükk, hogy a közepén be kell horpasztani a poharat, így állítólag nem lötyög ki a víz, de még így is nehéz. Voltam olyan versenyen, ahol nem poharaztak, hanem fél liter müanyag palackos vizet kaptunk. Ami viszont idáig mindent űberelt, azzal a kassai maratonon találkoztam. Kb 2,5 decis kis müanyag flakon, ami speciálisan erre a célra volt kifejlesztve. Profi versenyken pedig kampós flaskákat láttam, hogy 3 perces tempó mellett (ami 20 km/h) is képesek legyen felkapni és inni megállás nélkül. Újabban hosszú futások alkalmával sót (kis tasakos, mekis) is viszek magammal, de idővel a kólát is nagyon kívánom, no meg a sört.

A Tóparti Futóparti szerintem nagyon klassz élmény volt. Igaz én leginkább a flakonokat fogtam és töltöttem a vizet, mostam a kezemről az olvadt csokit és szedtem a pont után 200 méteres távolságból is az eldobott poharakat. De élveztem, jó érzés, ha néha én szolgálok és nem engem látnak el. Örülök, hogy találkoztam jónéhány mosolygós Futoblogos arccal, akik vagy bemutatkoztak személyesen vagy viselték a melegben is a hosszú ujjú pólót. Őrület. Én beírtam aznapra 10 km-t meg vagy 50 fotót a csellendzsbe. Van ennek a körnek egy szimbolikája. Első szigetkör, első Velencei-tókör... és már csak 70 nap és kezdődik a nagy nyári tókerülő verseny. Meleg ott is lesz, és vagy 1000 futó, illetve lesz sok-sok frissítő, segítő is, na meg sok-sok futható km.

Utóirat: még több fotó található a www.futas.net oldalon

16 komment

Címkék: frissítés meleg tó hőség kör velencei

Rehab

2009.04.10. 21:30 pkrisztike

Nem most volt a prágai félmaraton, de némi lustaságnak és sérülésnek köszönhetően csak most kaptam gépet a kezembe. Sajnos öröm az ürömben, jól sikerült ugyan a félmaraton, 73:13-mal lettem hetedik, de utána rögtön bedurrant a térdem. Semmi duzzanat, csak fájt. Nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget, gondoltam csak a beton foghatta meg, meg a macskakő, meg a hídra felfutás meg széllel szemben küzdés. Ez így felsorolva nem kevés stressz volt a vázrendszeremnek. Térd felmondta a szolgálatot, én pedig mindent megmozgattam hogy újra száguldozhassak. :)

Izzítottam Gyúró bácsit (én hívom így, egyébként a beceneve Bikus, egy híres hosszútávfutó, Bikila után) és nekiestünk a csípőm és a combom kilazításának. Nos, aki engedte már hogy igazán belenyúljanak a fenékizmokba, az el tudja képzelni azt a fájdalmat amit éreztem. Volt visongás, ficánkolás és könyörgés, de Gyúró bá kegyetlen volt. Az izom viszont 3 egymást követő nap szadizás után sem lazult annyira hogy tartósan tudjak futni vagy érdemi munkát végezni. Telefon Dórinak, aki gyógytornász, ő szokott kilazítani és helyrepofozni ha menni sem tudok. :) Próbáltuk nyújtani a lábam, de annyira merev voltam hogy meg sem moccant, de legalább már tudtam kocogni aznap, ám a kis gonosz izom estére betonkeménnyé vált. (egy fél öklömnyi csomó lett benne)

Hívtam a harmadik tuti embert aki mindig segített, Kovács Gellértet, futó körökben szerintem mindenki ismeri. Leutaztunk hozzá Győrbe, és felmérte a károkat. Kiderült, hogy a medencém volt elcsavarodva, az húzta a feszítőmet, az pedig rángatta a térdem fölött lévő izmot, ami meg macerálta a térdemet, ezért éreztem úgy mintha szurkálta volna valami ha elkezdtem terhelni. Minden mindennel összefügg. Ez egy visszatérő problémám sajnos. Ugyanis ha elfáradok, felveszek egy fura kitekert mozgast, talán kívülről fel sem tűnik sokszor. A rossz mozgás miatt valahogy kitolom a csípőmet túlságosan, ezért az izmocskák szépen beállnak úgy hogy mozogni sem bírok.

Tehát szuri ide-oda és elindultam a gyógyulás felé. Az első nap még négykézláb mentem fel a lépcsőn otthon, aztán már fokról fokra lépve is ment, vasárnapra már annyira jól lettem hogy képes voltam kapaszkodás nélkül lejönni.( mielőtt kombinálna valaki, a térdem miatt nem tudtam a lépcsőn közlekedni :D) Ilyen sikerélmények után újra munkába álltam.

Már így érzi magát a térdem. Nem, ez nem az én lábam.

 

A mozgásom még finoman szólva is elég érdekes, de ha bemelegednek az alkatrészek már vágtatok :) Még gyors irányváltásra nem vagyok képes, ( ezért egy két kutyakakit sikeresen eltaláltam, mivel az utolsó pillanatban láttam meg a kis kupacokat :D) de az UTE pálya körül van egy 800m-es füves kör ahol jelenleg keringhetek szakadatlanul.Összefoglalva, igen, itt vagyok, megvagyok és visszatértem. :D

57 komment

Címkék: gyógytorna kutyaszar rehab gyúró bikus

Aki nem lép egyszerre nem kap puliszkát estére

2009.04.09. 22:30 Ras

Mivel én ma sikeresen átaludtam a délutáni záporok mögé betervezett futásomat, szeretném küldeni minden szorgosan futó Rambónak és Rambinának:

Polenta alla Rás: kukoricapuliszka zöldborsóval és cukkinivel, hónapos retek, kaliforniai paprika, majdnem folyós sárgájú tojás és reszelt sajt.

Lekísértem egy kis mandulás halvával, de csak hogy meglegyen mára is a kalória.

ui: köszönet a különbejáratú konyhatündérnek a segítségért

14 komment

Címkék: evés polenta