Tóth Gyula sportpályafutása – Első rész: A kezdetek és az első sikerek

2015.02.05. 07:53 Szuflavéder

A stadion bejáratánál már tapsoltak a szurkolók, a lelátóról még nem lehetett látni őt, de már csak 50 méterre volt. A tekintetek a bejáratra szegeződtek, és egyszercsak befutott Tóth Gyula a stadionba, hogy megkezdje az utolsó pár száz méterét. A nézők hatalmas ovációban törtek ki. Mindenki ujjongott, kiabált, tapsolt. Ismét Tóth Gyula, az Ózdi Kohász versenyzője, a maratoni bajnok, országos csúcstartó, nemzetközi klasszis versenyzőnk, a helyiek nagy kedvence, futott be elsőként a célba az ózdi maratoni országos bajnokságon.

Hősként ünnepelték, és rajongásig szerették őt. Mind a mai napig a legnagyobb tisztelettel beszélnek róla Ózdon. Mindenki ismerte a városban, még a legkisebb gyerekek is. Szó szerint rajongtak érte a helybeliek, még az edzéseire is kimentek, és a lelátóról figyelték.

Az akkori NB1-es ózdi focicsapat sem kapott akkora tapsot az ózdi stadionban, ha gólt lőtt, mint Gyuszi, amikor befutott.

Tóth Gyula 1936. április 12-én született Túrkevén. A családnak nagy földjei voltak, de a második világháború őket is nagyon megviselte. Édesapját Ukrajnába vitték hadifogságba, édesanyja három gyermekkel maradt egyedül. Mire apjuk hazatért, a Rákosi-rendszerben minden földjüket államosították. Apja Budapesten kapott segédmunkásként állást, kéthetente tudott csak hazamenni a családhoz.

Hatodikos volt, amikor végül az egész család Budapestre költözött. A középiskolát az élelmiszeripari technikumban kezdte, majd a debreceni dohányipari tagozaton folytatta. A jól tanuló, vékony fiút a kezdetektől fogva érdekelték a sportok. Hobbi szinten kerékpározni kezdett, 18 éves korától már heti néhány alkalommal futott is.

A suli után egy rövid időre édesapja magához vette őt a vegyészeti üzembe. 19 évesen, 1955-ben költözött Ózdra a keresztszüleihez, keresztapjától kitanulta a kárpitos mesterséget, később a mesteri címet is megszerezte.

Keresztszülei saját gyermekükként szerették őt, és ő is viszont. A munka mellett hamar megtalálta az atlétikapályát is. Benkó János volt az edzője, ő indította útjára az Ózdi Kohász SE történetének egyik legígéretesebb versenyzőjét.

Nem jöttek azonnal az eredmények, de a rengeteg edzésmunka és szorgalma előrevetítették későbbi sikereit. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Szucsányi Erzsébettel, a rendkívül tehetséges hétpróbázó atlétanővel, akinek egy sajnálatos baleset miatt ért véget ígéretes sportpályafutása.

Az első papíron is őrzött versenyideje 1957-ből származik. Pécsett az Országos Vidékbajnokságon 3.000 méter akadályfutásban 5. lett 10:00,6-os idővel. 1958-ban szintén a vidékbajnokságon 5.000 és 10.000 ezer méteren is már helyezett volt, és ebben az évben egy másodperccel 10 perc alá vitte 3.000 méteres akadályfutó idejét. Egy kép 1958-ból az Ózdi Kohász SE atlétáiról:

1959-ben három hónapra bevonult a katonasághoz, azt követően pedig még keményebben vetette bele magát az atlétikába. Egy szegedi meghívásos versenyen második lett 10.000 méteren. 1960-ban már jöttek a komolyabb sikerek is. Egy cikkben így emlékezett két nyári versenyre:

Júliusban Budapesten az Országos Bajnokságon kilencedik lettem egy olyan mezőnyben, ahol Iharossal és Kováccsal az élen az egész élgárda részt vett. Hatalmas élménnyel gazdagodtam. Sajószentpéteren a Borsod megye és Budapest utánpótlás viadalon legjobb időmmel 5.000 méteren harmadik lettem (14:52).

Augusztus 27-28-án a Szegeden rendezett vidékbajnokságon 10 km-en második 32:42,2-vel, 3.000 méter akadályon pedig egyéni csúcsot futva harmadik lett. Ideje: 9:40.

1961. augusztus 26-27-én a szolnoki vidékbajnokságon 10.000 méteren második lett 31:30-as idővel. Szeptemberben már a Magyar Atlétikai Szövetség is kezdett felfigyelni rá, amikor élete első maratoni versenyén a csepeli OB-n hatodik helyével valósággal berobbant a magyar élmezőnybe.

1962-ben 10.000 méteren a győri vidékbajnokságot megnyerte (31:29,8), majd október 28-án a csepeli maratoni versenyen 3. lett (2:40:50,8). Akkori nyilatkozata szerint őt is meglepte ez a siker, ugyanis nem készült célirányosan erre a számra. De végül itt határozta el, hogy ezentúl a maratoni távra fog készülni. Viszont azt is megfogadta, hogy az 5-10 ezer méteres távokat sem fogja hanyagolni, sőt ezeken is javulni szeretne.

1963. június 27-28-án a Kecskeméten rendezett vidékbajnokságon 5.000 méteren 4 (14:57,8), 10.000 méteren 3. lett (31:48,8), aztán a maratoni távra készülve az előző évhez képest 6 perccel jobb eredménnyel harmadik lett szeptember elsején a budapesti OB-n (2:36:19). A szeptember 27-29 között rendezett pálya OB-n 3000 méter akadályon a hatodik helyen végzett (9:24). Október 13-án Kassán "fejre állt" és csak 71. lett 2:55:18-cal.

1964. július 19-én a Szegedi Nemzetközi Maratoni OB-n bronzérmes lett (2:33:55,8). A júliusi maratoni siker nemzetközi szereplésre jogosította fel, így elindulhatott augusztus 8-án a kassai maratonon, ahol legjobb magyarként a 6. helyen végzett (2:29:23,4). Ez volt az első nemzetközi sikere. Egy héttel később augusztus 16-án a vidékbajnokságon 10.000 méteren ezüst érmes (30:56,8). Október 25-én a csepeli maratonon erős mezőnyben 2:25:23,2 idővel a második helyen végzett.

Ekkoriban már nem csak Ózdon, de a környékbeli falvakban is jól ismerték. 50 kilométeres körzetben minden ösvényt, fát, bokrot ismert a szó legmélyebb értelmében. A növényeknek, bokroknak nemcsak a latin nevét tudta, hanem azt is, hogy milyen, a szervezet számára fontos anyagokat tartalmaznak. Soha nem vitt frissítőt magával, ha szüksége volt futás közben valamire, azt a természettől kapta meg.

1965-ben ugrásszerű fejlődésnek indult: 1500 métertől a maratoni távig folyamatosan döntötte meg egyéni csúcsait és a megyei rekordokat. Április 18-án a mezei OB-n 10.000 méteren 6. lett 31,27-tel. Ózdon június 12-én 3000 m akadályon 9:11-es idővel győzött. Július 25-én Szegeden kétperces előnnyel 2:31:29-es eredménnyel először nyerte meg a nemzetközi maratont. A befutó:

A versenyről egy klikkelhető korabeli cikk:

A július 30. és augusztus 1. között rendezett Budapest-bajnokságon 5000 méteren 14:35,8-cal nyert, 10.000 méteren 30:32-t futott és hatodik lett. Az augusztus 7-8-án Pécsett rendezett vidékbajnokságon 10.000 méteren 30:16-tal nyert.

Augusztus 28-án a budapesti maratoni OB-n ismét a 3. helyen, 2:26:30,6-os idővel futott be. Október 2-án a kassai Békemaratonon pedig 25.000-en ünnepelték a 4. helyezését (2:29:57,2). Decemberben Kubában győzött, és egy hatalmas ezüstserleggel tért haza. Hazaérkezése után a rá jellemző következetességgel azonnal elkezdte az alapozást az 1966-os EB-re.

A következő, 1966-os év volt sportpályafutása legsikeresebb időszaka.

(innen folytatjuk...)

Szólj hozzá!

Címkék: maraton életút Tóth Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.