19. Bükki Hegyi Maraton
2011.07.06. 14:43 szasza75
A hétvégén rendezték meg a 19. Bükki Hegyi Maratont. A helyszínen több Futóblogos társunkkal is találkoztam, így gondoltam egy rövid beszámolóval felidézem a verseny momentumait.
Szombat reggel szemerkélő eső fogadta a 6 km-es maratonka, a félmaraton, a maraton és az 50-kmes ultra táv indulóit. A helyszíni nevezésnél kicsit bizonytalankodtam, hogy mire nevezzek (félmaraton vagy maraton) végül is maratoni nevezésnél kisebb volt a sor, így odaálltam. Na jó, persze nem csak ezért. A rajt előtt még össze futottam pár ismerőssel, találkoztam azilinha-val és Ricsivel is. Visszaszámlálás, RAJT. A 3 táv mezőnye egyszerre indult el. Kis aszfalti szaladás követően egy sáros, csúszós földúton haladtunk tovább. Az élmezőny rohant, én meg folyamatosan távolodva lobogtam mögöttük. Egy irányítóember rossz iránymutatása miatt a mezőny eleje rossz útvonalon futott tovább, én meg utánuk. 2-3 kilométer múlva rájöttünk a bakira és mielőtt elhamarkodott volna rajtunk a pánik és a tudat, hogy elvesztünk a Bükk sötét, sáros erdejében, inkább futottunk tovább. Ki erre, ki arra, valaki az érkező embersorral szembe, én a közeli kisvasút nyomvonalán tértem vissza a helyes útvonalra.
Még Miskolc-Alsóhámort sem hagytam el, már 10 km volt a lábamban. Hirtelen új értelmet nyert az életem, előttem rengeteg futó én mögöttük és látszólag is gyorsabb vagyok, nosza hát előzgessünk. Elkezdtem hát sorra begyűjteni a sporikat, amíg bírtam és amíg voltak. Az útvonal folyamatosan emelkedett, elhaladtunk a lillafüredi Palota Szálló mellett, majd a Hámori-tó és Ómassa következett. Kifejezetten élveztem a suhanást, nagyon jól esett.
Aztán az eső is intenzívebben. - Innen jut eszembe egy régebbi história, amikor még hittem, hogy a lányoknál is lesznek sikereim, nemcsak a futásban és még zseléztem a hajam, egy buli után esőben futottam a Gödi fétis cross futáson. Az eső annyira kimosta a hajamból a zselét a szemembe, hogy képtelen voltam kinyitni a szememet, annyira marta, csak támolyogtam a célig. Ebből a tanulság annyi, hogy ne fussatok esőben hajlakkos vagy zselézett hajjal. Többet nem is használtam zselét, a sikerek is elmaradtak. -
Innen vált meredekebbé az útvonal és az eső mellé szél is társult. Kedvem ugyan ez sem szegte, jól éreztem magam. Az addigi 5 percesen belüliek kívülre kerültek és éppen 1:45 lett a félmaratoni időm. Optimistán nyomtam meredekebb emelkedőt is, órám szerint elértük a 940 méteres magasságot, majd Bánkútnál jött a fordító. A frissítőszemélyzet mutatja a kis papírkán elhelyezett strigullát, 10. vagyok. Hoppá! Innen ereszkedünk, a talaj saras, olykor igen csúszós. Nike Vomeroban-ban futok, ami nem kifejezetten terepcipő, de nekem terepen bevált. A 9. helyen futó srác feltűnik előttem, igen jó ritmusban nyomja. Nem is nagyon tudok ráközelíteni, azért nyomom. Időközben a vádlimat beteríti a sár, majd rászárad. Olyan érzésem van, mintha a görcs rángatná folyamatosan, de kicsit ledörzsölve az iszappakolást ez az érzés is elmúlik.
A következő itatóponton utolérem a fiút, illetve az első helyezett hölgyet. Tisztes távolságból kergetem őket, míg az egyik aszfaltútra érve melléjük érek. A srác kérdezi, mennyi lehet még, válaszolok, hogy olyan 7-8 kili, most az órám szerint 38-nál tartok. Aztán a szokásos csippanás az órámból 4:12-es lett az utolsó kilométer. WOW és beszélgettünk. Lassan leelőzöm őket, tényleg sokáig tartott.
Fél kettő, ebédidő, a korai reggeli (egy tegnapról behűtött pizzaszelet) és az út közben elcsipegetett 3 darab banán és 3-4 pohár izo azért annyira nem kompenzálja a mostani kalóriavesztést. Még 40 percet kell így kibírnom. Hamarosan feltűnik előttem 2 újabb sporttárs, az egyik lassan ereszkedik le egy lejtőn. Talán a combjai álltak be, mindenesetre lendületesen elszaladok mellette. A másik srácot egy emelkedőn érem utol, sétál, ha nem is meggyőző lendülettel, de feljoggolok mellette. Érzem, lassan, de biztosan elfogytam 2 kilométerrel a vége előtt. Úgy emlékszem 4 km plusz került bele, akkor 46-nak kell lenni a végének, az utolsó 1 kilométer aszfalt egy húzós emelkedővel a végén. Még 1 kilométer terep. A lovaglóizmom a sok stabilizálástól egészen beállt, eljön a 46. km is, kiérek az aszfaltra. Csalódott vagyok, ebből bizony 47 km lesz. Az egyik kanyarban hátranézek, rossz érzés lenne, ha 46 km alatt senki se előzött meg, az utolsó 500 méteren valaki hátba vágna. Úgy tűnik meglesz a 4 órán belüli idő és meg tudom tartani a 6. helyet is.
Az utolsó emelkedőt még megnyomom, már ahogy bírom. Kellemetlen elnyúló emelkedő. Szemből autók jönnek, gondolom a félmaraton utáni ebéden is túl, kikiáltanak, fogadom a biztatást, remélem vicsorgásom mosolynak vették. Ráfordulok a célegyenesre és a speaker kimondja a nevem. Beérek, boldogan leülök, totálisan elfáradva. Jól sikerült futás volt.
A végére sikerült borzasztóan eléheznem, így a befutócsomagot azonnal megeszem és vagy 20 percet ülök a padon. Visszasétálok a kocsihoz, pont ekkor jött azilinha, köszönök neki, nagyon szép időt ment.
Van ez a mondás, hogy a tempó öl meg, nem a táv. Szerintem igaz. Másnap alig bírtam lábra állni. Járulékos kárként az izomlázat és a bal térd fájdalmait jegyzetelem fel. Talán túlhúztam a szombatot, talán nem kellett volna. Most már mindegy. Júliusban erős hónapot tervezek, hát jó kis nyitánya lett. Vagy nagy reccs lesz ....vagy egy nagy valami reccs nélkül.
És a részletek.
Szuper kis verseny volt, ajánlom...
13 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.07.06. 15:05:32
Nekem is nagyon tetszett a verseny, jövőre is megyek.
mizuno.blog.hu/2011/07/04/19_bukki_hegyimaraton
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.07.06. 16:11:55
Most is úgy voltam vele, mint az első maratonomon, hogy féltávig mentálisan elég nehéz volt. A második fele pedig inkább fizikailag viselt meg, de ezt már sokkal könnyebben bírtam. A végén a plusz 4 km nagyon nem hiányzott, de ahogy már más topikban is írtam, ott már békaügetésben is... :-) Nagyon király volt. Én is tervezem, hogy írok róla beszámolót. Szerintem idővel el is fog készülni.
e_easy 2011.07.06. 17:53:48
En nagyon elveztem, a +kiliknek utolag orulok igy mar tudom h le tudok futni egy ultrafelmaratont is :)
A saras dagonyaban a zoom eliteben azon elmelkedtem miben mas a terepcipo?
e_easy 2011.07.06. 17:56:16
pannonfunk 2011.07.06. 18:35:41
helga84 · http://lhrunner.blogspot.com/ 2011.07.06. 20:37:41
janirunner 2011.07.06. 21:58:41
HelloJozsi 2011.07.06. 22:05:32
Grat az eredményhez!
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.07.07. 07:34:27
Oda jön valaki? Lesz?
HelloJozsi 2011.07.07. 08:31:53
De mindig az utolsó pillanatban szokták meghirdetni. Ha jól emlékszem augusztusban szokott lenni.
Peet83 2011.07.07. 12:58:55
Tanulság, hogy be kell szereznem egy normális cipőt, mert amit most használok az használhatatlan. Az összes körmöm belilult másnapra :(
Szerencsére az izomláz már elmúlt, mostanra sikerült annyira regenerálódnom, hogy voltam azóta focizni is. A végén az az emelkedő az gyilkos volt. Az teljesen kikészített, bevallom ott néhány méter sétára is kényszerültem.
Összességében nagyon élveztem a versenyt, biztos, hogy gyakran fogok hasonlókon részt venni. A blogot is olvassuk a futótársaimmal, sok hasznos tanácsot innen szerzünk be.
u.i.: a kisvasút síneken valószínűleg együtt futottunk, mert én bizonygattam mindenkinek, hogy az jó helyre visz :)
kisjutka 2011.07.07. 21:56:51
Most viszont bekattant, hogy nosztalgiából újra el kéne menni erre a versenyre, és ha már van ultra táv is, hát persze hogy nem adom alább. Mondhatni teljesen felkészületlen voltam, mert az edzésmunkám reggelente fél óra futópad és kis felsőtestre gyúrás (erre „futja” időből) plusz munkába és munkából vissza biciklizés, illetve hétvégén esetleg egy terep tízes (meg kétévente egy 24 órás tájfutó váltóverseny:)
Mindezek ellenére úgy gondoltam, képes leszek végigcsinálni a távot, leginkább mert nagy kedvet éreztem hozzá. Az időjárás szerintem az esővel együtt is futásra közel ideális volt, leszámítva a helyenként nagy szelet, és az erdőben lévő néhol korcsolyapályaszerű sártengert. Nekem kifejezetten jólesett a pálya eleji eltévedés, mert bár az első frissítőnél meglátva az addigi távot jelző táblát gyanús lett hogy jónéhány plusz kilométert tettünk bele, viszont annyival később kellett szenvedni a betontól. Szerettem volna hat órán belül teljesíteni, és legnagyobb örömömre még ezzel a kitérővel is sikerült, ami azt jelenti, hogy kicsit jobb átlagot mentem mint 2 éve, edzetten. Újszerű élmény volt, hogy még a vége felé is tudtam érezni magamban az erőt, akkor is, ha éppen mondjuk belesétáltam egy emelkedőn. Célbaérve sem kimerültséget éreztem, csak szimplán fájt mindenem :) Ez a verseny nálam mindenképpen fejben dőlt el, azt hiszem.
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
