Siófoki félmaraton párosban - a fájdalom és én
2011.11.23. 12:50 mgergoo
Az alábbi poszt a DK blogon elég nagy vihart kavart, azt gondolom, hogy mások okulására érdemes itt is közzé tenni, fontos megvitatni a fájdalom-feladom témakört. Az ottani kommentek elolvasása szerintem fontos, DaMartian kommentjeiben jobban leírta az érzéseimet, mint én magam bármikor is tudnám. Ennek ellenére nem gondolom, hogy van egyértelműen helyes válasz, de én a verseny alatt hoztam egy döntést, semmiképp sem azzal a céllal, hogy bárki is kövessen.
Hazaértem.
Társasházban lakom, közös kertrésszel (nem kertésszel!), kertrész szélén parkoló. A parkolóhelyem benn, én kinn álok a kocsival, kétszárnyas bejáró kapu becsukva.
8 perc. Eddig tartott kiszállnom az autóból, kinyitni a kaput, visszaszállni és beállni. A kapu becsukásával már nem törődtem, felbotorkáltam a másodikra, lépcsőnként lépkedve, lassan, a bal lábam mindig nyújtva legyen, ugyanis ha behajlik, ordítok.
Amikor futok, mindig jönnek a főmondatok, amiket majd itt leírok. Jó eséllyel ezeket már pár perc múlva elfelejtem. Most csak arra emlékszem, hogy két gondolat körül járt az agyam az első 10km-en.
Az egyik az volt, hogy hogyan írom majd meg, hogy feladom, a másik, hogy hogyan írom meg, hogy nem adom fel. Az első esetben hivatkozok majd arra, hogy fájt, tényleg fájt, nem akartam tönkretenni magam, okos döntés volt, vár Berlin, hív a nagy folyó, csobban a víz, aláéjáó. Jöhetnek a vállveregetések, hogy na látod Gergő okos is tudsz lenni, de jön majd azért Pécsi Peti, hogy "Ne buziskodj!", és tök igaza lesz.
A másik esetben az a gáz, hogy hogyan írom majd le, hogy minden reális érv ellenére miért mentem tovább, minden fájdalom, minden késforgató nyilallás könyörgött a feladásért és mégsem. Itt is jön majd Brandom és Csiripiszli, hogy nem vagyok normális, és nekik is tök igazuk lesz. Aztán az élet megoldotta. Meg lehet nézni, 5.78 km-nél feladtam, kiálltam, abbahagytam, nézegettem az utcákat, hogy hol fordulok vissza.
Ahogyan lassultam, két dolog történt. Csillapodott a fájdalom és lassan odaértem a fordítóhoz, ismerős és ismeretlen emberek bíztattak, integettek. A térdem, mintha javult volna, olyan boldogság öntött el, hogy szépen felvettem a korábbi tempómat és visszaálltam a versenybe. Innen már elvitt az endorfin a befutóhoz, ahol Péter Attila név szerint megemlített, jó időm volt.
Ahogyan a második körbe leértünk a Petőfi sétányra, már elviselhetőség határán volt a fájdalom, de toltam előre még mindig 5.40-es tempóban. Sanyoszék drukkoltak, nem mondták, hogy sántítok, arra gondoltam, hogy ha kívülről ennyire nem látszik, akkor nem lehet nagy baj, bírnom kell, tolnom kell. Aztán leértünk a Balaton parti sövényesre, ott már rettenetes volt. Minden lépésnél egyensúlyoztam, hogy ne a térdem vigye ki egy váratlan mozdulat, érzésem szerint 7 perc alá lassultam, diagram szerint csak annyi történt, hogy valahova 6 perc környékére. Sorban mentek el mellettem az emberek, nagyon rossz érzés volt.
A sövényes elején ott volt Vajda Zsuzsi, mondtam neki, hogy széjjel van a térdem, nagyon fáj. Zsuzsi azt mondta vegyek vissza, ne terheljem, lassuljak, ha kell, de ne adjam fel. A sövényesről kiértünk, ott már 18 km volt, innen már nincs az az Isten, hogy kiálljak. Innen viszont nagyon-nagyon-nagyon fájt a térdem, nem értem, miért nem álltam ki. Megláttam Ulrikot magam előtt, 50 méterre lehetett, látszott, hogy fáradt. Arra gondolom, hogy utolérem valahogy. Kb. 20 km környékén sikerült is, kicsit dumáltunk, de aztán ő meghúzta a végét.
A vége már jó volt, rengetegen bíztattak, ismeretlen futók jöttek oda futás közben is, és sokan drukkoltak a pálya mellöl is. A befutóm után Péter Attila tartott egy kiselőadást a DK "mozgalomról", innen is köszönet neki. Sokat jelent, hogy ő is figyel, jövőre elég sokat fogunk találkozni. :-)
Szellem Gáspárról pár szó. A nem feladás hátterében nagy szerepet kapott Szellem Gáspár is, ugyanis úgy futottam, hogy 2 órára programoztam, semmi más nem volt a képernyőn, csak Gáspár és én. Már az első kilométereken fel tudtam venni azt a tempót, amivel folyamatosan nőtt az előnyöm.
Az első körben, a fájdalmak csúcspontján is tudtam növelni az előnyömet Gáspárhoz képest, amikor kiálltam, 300 méter felett volt, úgy matekoztam, hogy ez már másfél-két perc előny, magyarán 1:58 környéki félmaratonom lenne. Nagy szerepe volt ennek a gondolatnak abban, hogy nem adtam fel. A tény kedvéért leírom, hogy a visszaállásom után egészen 650m-ig tudtam növelni a különbséget, a füves rész végéig lecsökkent 500 méter környékére, a 18 és 21 km között annyira kikészültem, hogy ebből előnyből csak 250m környéke maradt.
Azt gondolom, hogy a füves rész nélkül tudtam volna tartani a 5-600m különbséget, teljesen egészségesen egy 5 perchez közeli utolsó kilométerrel 1000 méter feletti különbségem lett volna Gáspárral szemben, ez 1:55 környéke lett volna...
Szeretem ezt a fájdalmat. Mozgok. Futok. 100 kilóval talán furcsán hangzik, de valamilyen tekintetben sportoló vagyok, legalábbis rendszeresen edzek és indulok versenyeken. Kell ez a fájdalom, hogy érezzem, hogy élek, hogy nem vagyok már a régi önmagam.
15 évig nem fájt semmim, mégis mentem tönkre: épültem le fizikailag és elvesztettem az önbecsülésemet, épültem le lelkileg is, önmagam halvány árnyéka voltam. Az a fájdalom ami most átjárja a térdem, szolid büntetés a Futókarmától az elmúlt 15 évért. Fájjon is, a fene essen bele. Lejárhatnék boxolni is, csinálhatnék Harcosok klubját Dunakeszin és nevetve köpködném a véres fogaim a fémtálcára.
Valahogy úgy alakult, hogy nekem a futás jött, hogy kihozzam magamból Tyler Durdent. Most járni is alig bírok, apu büszkesége vagyok.
23 komment
Címkék: fájdalom siófok feladás dk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MrCain 2011.11.23. 13:21:50
Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2011.11.23. 15:03:36
A többit meg elmondtam. Amúgy érdekes, mikor én a 30 -ról nem álltam ki, senki egy rossz szót nem szólt, nem mertek? :P
193 2011.11.23. 15:26:59
Azt, gondolom, hogy eddig ami a futó sérüléseket illeti szerencsés voltál!
A letolt -24 kg alatt a tested mindig engedelmeskedett az akaratodnak.
Ez az elmúlt hétvégén is bebizonyosodott. Véleményem szerint az elmúlt két év sikerei után már „kivoltál éhezve” egy kiadós fizikai, fájdalomra, nem is kicsire egy nagyobbra!
Megkaptad! Idézlek „Szeretem ezt a fájdalmat. Érzem, hogy élek. Mozgok. Futok.”
De úgy gondolom jobban kellene becsülnöd a testedet ha ilyen erős akarattal áldott meg erre az életre a karmád.
Még frissek a 2009 év végi önmagad képekei és a tudatod törlesztésre buzdított.
Két héttel a verseny előtt futottál utoljára. Ha előtte 2-3 nappal futottál volna 5-6 kilométert ebben a hideg nyirkos időben akkor már szembesülhettél vonala, hogy a térded bizony még pihentetésre szorul.
De fejest ugrottál a 21-be. Szerintem akkor is elindultál volna! Mert kellet ez a belső fájdalom a verseny adrenalinjával és a barátok ismerősök buzdításával.
Itt a tél a kertek alatt és ahogyan Szasza mondta, megkellene kezdeni az alapozást a Berlini maratonra.
„Heti 60-80 km-eket simán kellene futni február végéig”.
Mielőbbi gyógyulást kívánok és eredményes alapozást!
Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.11.23. 15:37:40
Azért akadtam ki, mert Gergő elindult egy félmaratoni versenyen úgy, hogy két hete nem futott egy métert se Iliotibialis (IT) szalag gyulladásból kifolyólag.
Annak, hogy megtudja helyre jött-e a térde esélyét se adta meg. Azonnal belevágott egy versenybe. Holott szerintem egy szombati átmozgató 5 kili kihozta volna azt, hogy még nem gyógyult meg! Lehet ettől félt? Nem tudom...
Ha verseny közben sérül le Gergő, akkor nem problémáztam volna ennyire, de ő sérülten indult versenyezni!
Köszönöm!
Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.11.23. 15:39:29
Szívemből szóltál!
Kanapétudós 2011.11.23. 16:59:27
Nekem is rossz a térdem, de folyamatos, kiszámítható edzések és nagyobb megterhelések nélkül tudok vele futni, most épp a Vivicitta 12 kilométer lebeg a szemeim előtt. De ha egyszerre csinálnám ki ennyire a térdem, akkor nem valószínű, hogy pár év múlva ugyanígy futkározom majd...
Szerintem érdemes megfontolni. :)
doncii · http://doncii.blogspot.com 2011.11.23. 17:15:38
Ne aggodj, nalad sokkal tapasztaltabb futok is ugyanezeken a kriziseken mennek at, nem minden versenyen, de jonehanyon.
Leirasod alapjan igyekeztel kimelni a vasat, ehhez kepest a sub-120 oriasi (amugy is). Nagy gratu megeccer, csak igy tovabb.
kacs74 2011.11.23. 18:17:29
Szerintem is nehéz jó döntést hozni. Én a SPAR maratonon voltam hasonló helyzetben. 24 km-től már csak vonszoltam magam a térdfájás miatt és 35 körül fel is adtam, mert már lépni is alig bírtam. Szarul is éreztem miatta magamat, de utólag bebizonyosodott (az ortopéd sebész szerint), hogy nagyon is jó döntés volt. Most már kezdem újra bírni a futás, bár a térdem még nem tökéletes.
Fussmamifuss · http://fussmamifuss.blogspot.com/ 2011.11.23. 18:26:12
Nagyon nagyon kezdő futó (kocogó) vagyok úgyhogy semmi tapasztalatom, de azt már megtanultam, ha fáj meg kell állni. Ennek ellenére úgy gondolom mindenki maga érzi meddig mehet el.
Szép teljesítmény és remélem egyszer én is leírhatom, hogy lefutottam a félmaratont :) Nekem egyébként erőt adnak az ilyen írások és itt nem követendő példára gondolok, hanem arra, hogy jó olvasni nem csak nekem vannak mindenféle kínjaim és emiatt nem kell abbahagyni csak keresni kell a megoldást. Nagyon sokat tanultam a futásról a különböző blogokból. Amit sajnos iskolában nem tanítottak meg. Mielőbbi gyógyulást!
pannonfunk 2011.11.23. 18:41:46
Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.11.23. 19:19:21
mICK 2011.11.23. 20:49:06
Itt is pont ebből fakad a probléma, még a gyakorlott/ős futók is máshogy ítélik meg a dolgokat.
Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2011.11.23. 21:16:55
Innentől viszont már nem mindegy, hogyan tovább. Csak teljesen oké lábban kezd el újra az edzéseket. Ha ez 5-6 hét leállást jelent, akkor annyi! Közben pedig a mérleg legyen a legjobb barátod! :)
www.youtube.com/watch?v=7W-SGNh3AD0&feature=related
Hajrá!
csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.11.23. 21:20:18
Röviden ennyi.
Azt nem tudom, Gergő mit fog ebből a tapasztalatból megtanulni, de gondolom, majd leírja azt is, amikor eljön annak az ideje.
Más hozzáfűznivalóm is volt Gergő írásához, de az már egyrészt alapszemléletet és alapértékeket érint, másrészt egy régebbi vitának a folytatása; ezeket most nem ismétlem meg.
Irén a Szirén 2011.11.23. 21:55:48
Vágom, hogy ez nem a pszichologizaljukagyonagergot.blog.hu, de nekem néha Gergő nagyon úgy tűnik, hogy Te azt a régi Gergőt (akit egyébként Te Dagadt Köcsögnek hívsz) nemhogy nem szereted, de kifejezetten gyűlölöd, lenézed.
Így tűnik. Nekem. Szabad kérdezni, hogy így van-e vagy ez már túl izés és egyébként is mi a fene közöm van hozzá? :-)
Nem nagyon tudom szívből írni, hogy gratulálok, úgyhogy nem teszem, de változatlanul bírlak. És hajrá Berlin! :-)
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2011.11.24. 09:23:57
193 2011.11.24. 10:10:38
Állandó rettegéssel nem álhatsz fel soron következő versenyed rajtvonalára?! Nem kell ezt minden versenyen bizonyítanod!
A testeg már döntött, elfogadta, fussunk, ez baromira jó!!!
De egy haragos tudattal nem tudsz figyelni a tested jelzéseire. És oda a futás szépsége!
Hiszen már megtanultad: nincs annál nagyobb kín a futónak minthogy nem futhat!
Te már réges rég legyőzted a "Dagadt Köcsögöt"!
Csak elfutottál mellette!
Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.11.24. 10:29:51
Még nem tanulta meg, de lassan rájön majd.
karma.koma 2011.11.24. 11:53:13
Mindenesetre én is ott leszek Berlinben, és Gergő ha meglátlak a kerítés mellett somfordálni, majd jól hátsón billentelek!
dvorcsakl 2011.11.24. 12:29:40
De azért egy gyors mondat, amit már Gergőnél is írtam: "ilyen a popszakma, aki kimegy az esőbe, az elázik. "
széplány 2011.11.25. 09:31:17
www.youtube.com/watch?v=KB7PvEA9JAs
Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.11.25. 14:08:50
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-11-24
14:05
Arcvonások - Németh Csaba terepfutó
A portrésorozat ismert személyiségeket vagy a hallgatók előtt eddig még ismeretlen embereket mutat be.Németh Csaba terepfutó
Idén már hatodszor állt rajthoz a világ legnehezebb és legrangosabb terepfutóversenyén a franciaországi Chamonix-ban. Huszonkét és fél óra alatt teljesítette a 166 kilométeres távot, ahol a szintkülönbség 9800 méter volt. Időnként plusz huszonöt fokban, időnként mínusz négyben futottak. Hol a szakadó esővel, hol a hóval és a jéggel, hol a süvítő széllel kellett megküzdenie. Németh Csaba azt mondja, számára azért kihívás ez a verseny, hogy megtudja, mire képes, hol van teljesítőképességének a határa.
Zime 2011.11.25. 15:27:23
Én is kicsit kétkedve indultam Siófokra, ugyanis taknyos-köhögős dögrovás miatt gyakorlatilag 2 hete nem futottam már, és a maratoni távra neveztem (persze ez ugye nem igazi maraton... :). Ehhez képes simán, már már azt modhatom, hogy élvezettel lenyomtam a 42 klikket 2 nap alatt, 4:25-ös összidővel. Elégedett vagyok! :)
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
