A kedvenc "köröm"

2015.04.20. 21:36 bitliszbá

Kicsit késve, és Timi beszámolója után semmiféle dobogó közeli állapotról szót sem ejtve, jöjjön az én BSZM-em:

Akik naprakészen nyomon követik futótevékenységemet (vö: Facebook), azok most jogosan nyerítenek fel a cím hallatán, pedig csak a leírása után tudatosult bennem, hogy mennyire találó ez így!

Szóval elsősorban az idei első balatoni körömről szeretnék beszámolni. Különböző okokból az év első két hónapjában nem sikerült annyi kilométert futnom, mint amennyit szerettem volna. De mindig ott volt a szemem előtt a BSZM (Balaton Szupermaraton), hogy a maga ~200 kilométerével, azért majd csak hozzájárul a kilométerátlagom helyrebillentéséhez. Pici parával, de csütörtök reggel odaálltam a rajtvonalra. Nem terveztem semmit, csak nyugodt célba érést, ahogy kijön belőle. Sőt, így harmadszorra gondoltam, megtapasztalom a verseny szlogenjét is: 4 NAP FUTÁS – 4 NAP BARÁTSÁG – 4 NAP BULI – 4 NAP CSODA. 

ppic_spuri_bszm_2015_0444_1.jpg

Így is lett: első nap rájöttem, hogy bemelegítés lesz ebből a napból, rákészülés a következő háromra. Nyugodt, napos idő, 5 évvel ezelőtti debütálásomhoz képest hatalmas tömeg. Emlékszem, akkor az utolsó szakaszra alig maradt valaki körülöttem, akár hátra, akár előre nézve senkit sem láttam az unalmas, nyaralókkal szegélyezett utcákon. Ellenben most sima libasorban, hol 4-5 méteres, de maximum 50-100 méterre előttem és utánam is futók pakolták a kilométereket a lábukba. Váltók, párosok, egynapos maraton pluszosok, egyéni négynaposok, akik közül a 209 indulóból 194 be is fejezte a versenyt! Azt hiszem, az első három évben összesen volt ennyi teljesítő (ha a többszörös teljesítést csak egy embernek számítjuk!).

De vissza a versenyhez.

Előre tudtam, hogy nem szabad nekem itt vadulni, most nem a gyorsaság, hanem a sima nyugodt teljesítés a cél. Egyébként is, ezt a napot szeretem legkevésbé, mert a déli part, valljuk be, nem tartozik az impulzív környezet fogalmába. Egy utca 3-4 km, az egyik oldalon nyaralók, a másikon vonatsín, aztán kis flikk-flakk, és jön még egyszer ugyanez, a célig nagyjából.

Volt beszélgetés, biztatás, majd a végén kb. 30-tól behúztam egy élete első maraton feletti távját futó kollégát a célba. Mindeközben jókat szórakozva Profi úrral, aki 8. teljesítését hasonlóan képzelte el, mint én a harmadikat: csak semmi kapkodás. Nem lett jó időm, ám hihetetlenül frissnek és edzettnek éreztem magam a célban. És ez az érzés másnapra sem múlt el.

bitliszba_bszm_1.jpg

A második nap viszonylag korán kiértünk a rajtba, épp láttuk, hogy a nagyon lassú egyéniek és a váltók elindulnak fél órával a hivatalos rajt előtt, hogy a mezőny kevéssé húzódjon szét. Persze lehet azt mondani, hogy mindez a szervezők kedvéért van, de ők szervezik a versenyt, ők hozzák a szabályokat! Szóval megint a sorompó felhúzásához igazodva indult a fő rajt. Egyéni indítással, szépen nekiindultam.

Az első tíz percben a fonyódi löszfal alatt elfutva azon járt az agyam, hogy május 31-én, remélem nem kell megint megnéznem, mi is van a dombtetőn. Jó ez itt lent is. Röpke félmaraton után otthagytuk a déli part még az előző napinál is unalmasabb utcáit, és végre elértük a keszthelyi öböl déli partját. Én azt tippeltem, hogy a majdnem háromnegyed órával korábban induló lassú futókat majd Keszthely után érem utol, de ez már Fenékpuszta környékén bekövetkezett.

Keszthelytől már csak 21 van hátra vagy inkább még több? Jól gazdálkodhattam az erőmmel, mert érzésre számosságában több embert hagytam le, mint ahány engem. Ez sok okra vezethető vissza, de leginkább a tapasztalat az, ami megtanított az erőmmel gazdálkodni. Az utolsó 15-ön aztán elkezdtem érezni a bal nagylábujjamat.

Az egész verseny alatt egyetlenegyszer meg kellett szemlélnem azért a vasúti töltés túloldalát is, de aki ismeri a pályát, az tudja ez mit jelent: a golfpályánál simán felfutottam! A végét Koppánnyal az ő taktikája szerinti 4 perc futás / 1 perc sétával hoztuk simán. Ebbe azért is mentem bele, mert a kb. 4 km-s szigligeti nádas és a 71-es út közötti részt jobb beszélgetősen mosolyogva teljesíteni, mint egyedül magadba fordulva. A végén az emelkedő harmadszorra már nem is volt annyira megerőltető.

A harmadik napon alig fél órával a rajt előtt értünk ki, és mondták, most indulnak a lassúak. Már előző nap is volt erre lehetőség, de akkor nem gondoltam, hogy ott lenne a helyem, ám a nagylábujjam fájdalma nem csökkent sokkal, úgyhogy a lassú rajt végére bekéredzkedtem én is. Kb. 5-6 perccel az első indulók után indultam neki. Egészen jól tartotta a fájdalom magát, az első váltóponton nagy ünneplések közepette én lettem az első egyéni áthaladó.

Még kb. 2 km-t mentem, mikor szinte varázsütésre irtózatosan kezdett fájni a körmöm. Innentől egyre lassultam (az egyre hosszabb séták alatt csillapodott kicsit a fájdalom), de a 33. kilométer mélypontja után fejből próbáltam legyőzni a fájdalmat. Innen szépen visszagyorsultam, és mint az előző napokon is, előzgetve értem be Füredre.

Ezen a napon is maradt több emlékezetes pillanat is: Zánka után Koko ment el mellettem biztatva, majd kb. 200 m múlva Lubics Szilvi, így két kimagasló képességű sportember volt előttem pár pillanatig egyetlen képkockában. Utánuk Frank és Heike, középkorú német házaspár. Futnak leginkább egymás előtt, hol az egyik van elöl, hol a másik. Mikor néha egymás mellé érnek, egy pillanatra megszorítják egymás kezét, és már el is engedik, úgy futnak tovább. Frank hátán a vizeszsák. Én csak Heikét láttam belőle inni. Megállítja párját, kicsit lábujjhegyre áll, hogy elérje a cső végét és Frank viszi tovább a vizet, hogy mindig legyen Heikének! Vannak pillanatok, amikor az ember el tudja felejteni a saját fájdalmát, és körbenézve azt látja, hogy minden fájdalom ellenére szép és jó dolgok történhetnek vele és körülötte.

Beérkezve a célba, rövid úton megszabadultam a cipőmtől, zoknimtól és félig mezítláb sétáltam el a szállásra vivő autóig. Mivel egy nagyobb futótársasággal együtt mozogtam, így óhatatlanul felvetődött, hogy mi történt a lábammal. Szinte azonnal megoldás is született, az egyik lánynak volt ilyen problémája és éppen akadt neki egy felesleges lábujjvédő szilikonja. Ez látható az előző “Rejtvény” c. posztomban.

Ez volt, ami igazán feledhetetlenné tette a negyedik napi futásomat. Bár éreztem, hogy nincs minden rendben a körmeimmel, de igazán komoly fájdalmat nem kellett elviselnem. Sőt az óvatos, tapogatózó kezdés után erre a napra már igazán jólesett a futás. Annyira, hogy kedélyes örömfutássá vált az egész nap. Füredtől Alsóörsig kicsit nyomasztott a korai reggelire mért gyors indulás, ezt a relaxfülkében problémamegoldottam, majd utána be is indultam. Láttam, hogy a szilikonizé a lábamon messze felülmúlja várakozásaimat. Szépen végig is futottam a maradék 30-35 kilométert. A hosszabb emelkedőkbe belesétálva (nem volt semmilyen elvárásom, csak a teljesítés), a többi szakaszt lassabban vagy gyorsabban végigfutva szépen sikerült immár harmadszor is teljesítenem a tavaszi négynapos Balaton-kört.

ppic_spuri_bszm_2015_2006.jpg

Tanulságok:

  • a felkészülésemben az erőnlétemmel nincs komoly gond, kicsit kellene a sebességen és a mentális felkészülésemen javítani
  • a rutin és a pálya ismerete hihetetlenül tudja segíteni a versenyt, jól bebifláztam a déli part unalmas részeit, hogy mit is várjak az Ultrabalatonon az utolsó 70-80 kilométeren
  • tavasszal sokkal szebb ez a tó, mint nyáron
  • még ha a végén leesik is, akkor is ez a kedvenc köröm!

Erős idegzetű blogolvasóknak a lábam, körömvédővel:

bitliszba_bszm_2.jpg

... és nélküle:

bitliszba_bszm_3.jpg

4 komment

Címkék: beszámoló köröm Balaton Szupermaraton BSZM

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr657347434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2015.04.21. 07:44:19

legszebb köröm a lábköröm.

bitliszbá 2015.04.21. 12:50:42

@rrroka: ahogy tetszik mondani :)

BGy · http://babosi.blog.hu 2015.04.21. 18:07:31

Gratulálok! Jól sejtem, hogy ez az UB főpróbája volt?

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása