24

2008.11.29. 09:10 szasza75

Bevallom évekkel ezelőtt, a 24-es számról hamarabb jutott eszembe az Exotic
együttes egyik nótája (24/24), vagy az amerikai bűnügyi sorozat címe. Mára már ez változott és tudom, hogy létezik 24 órás futás is, amely non-stop és pontosan egy napon át tart. Az átlagemberek számára a 24 órás ébrenlét is igen fárasztó tud lenni és mindez futva? Egy biztos óriási áldozatokkal jár, szükséges hozzá bölcs erőbeosztás, okos étkezés de a vége minden bizonnyal egy hatalmas katarzis. Csak az igazán kiváló adottságokkal rendelkező, fejben és testben egyaránt erős sportolók vállalkoznak ilyen megmérettetésre. Persze mondhatnám azt is, bolond, aki ilyenre vállalkozik, aztán jó néhány barátom mellett álltam a 24. óra végén. Megrendítő, felemelő és letisztult pillanatok ezek. Ha 23 óra 59 percre nem is, de arra az egyetlen percre sok mindenemet odaadnám...

Klasszikus ultraverseny, és talán nincs is igazán helye ebben a blogban. Az idő adott, hogy mennyit futsz te döntöd el, csak a táv jelent kihívást, de azzal sokáig küzdesz. Igaz nem olimpiai versenyszám, de az országos és nemzetközi szövetségek rendeznek nemzeti bajnokságokat, illetve nemzetközi bajnokságokat is (pl. vb). Magyarország 24 órás futásának Mekkája Sárváron van. A sárvári várat futják körbe párszor április végén, a pálya hossza 1030 méter körüli. A VB-t idén októberben Szöulban rendezték, hazai színekben Gál Andrea, Cserpák József és Lőw András méltón képviselték a magyar színeket. 

Másfél hete az amerikai nemzeti bajnokságon Vozár Attila (3 szoros Bécs-Budapest Szupermarathon győztes) is rajthoz állt és fölényesen meg is nyerte. Ez volt a második 24 órás versenye, 236,88 km-t futott. Az elsőt 15 évvel ezelőtt futotta, 210 km körüli eredménnyel. A minap beszéltem vele minderről, és elmondta, hogy elégedett az őszi teljesítményével, hisz szeptemberben a Winschoteni 100 km-es versenyen 7:10 perces eredményével második helyen ért célba, majd rá 1 hónapra a
Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaratoni versenyen 4. helyen végzett. Megtudtam azt is, hogy a texasi McKinneyben rendezett 24 órás kihíváson túl a versenyzők életét a folyamatos szintemelkedés és lejtő is nehezítette.

Erről nyilatkozott blogjában Scott Jurek is, aki esélyesként indult, de 80 km után kiállt. Üröm az örömben, hogy a verseny díjazását egy fedezetlen csekk formájában Attila nem tudta pénzre, illetve kalóriapótlásra váltani. A rendőrségi feljelentés megtörtént, a bíróság kifizetésre kötelezte a szervezőket. Most egy kis pihenő, majd a 1 hónapos edzőtáborozás után beleveti magát a következő év kihívásaiba. Áprilisban 100 km-es versenyen indul, majd júniusban az ULTRABALATON-t tervezi, ahol 19-20 órás idővel lenne elégedett.

A 24 órás versenyeken magyarok is letették a névjegyüket. A versenyszám női
világcsúcstartója magyar, a címet Bérces Edit 2002-ben futotta Veronában 250,106 km-es távval. Ez nagyjából olyan, mintha Budapestről Bécsig futna az M1-es útvonalán 1 nap alatt.

A versenyszám legnagyobb alakja a görög Yiannis Kouros, aki 303,506 km-es távval sokáig megdönthetetlen magasságokba emelte a lécet. Ez 4:45 perc/km tempót jelent 24 órán keresztül! Utóbbi két versenyző érdemei, csúcsai külön posztot is megérnének...

Vozár nem ismeretlen egyébként Ultrafutó körökben, egyike a legjobbaknak. Idén nyáron 4. helyezést érte el összetettben a Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaratonon, ahol 5 nap alatt 345 Km tesznek meg az egyéni indulók. Erről így nyilatkozott:

A felszerelésekkel nagyon meg voltam elégedve. Főleg a verseny cipővel, kényelmes és strapabíró volt. Egyetlen-egy vízhólyagom sem lett a verseny alatt, ami nagy szó ennyi kilométer után! A hegyekbe a Pegazusban futottam, ami nagyon kényelmes volt a lejtőkön, mivel vastagabb a talpa egyáltalán nem ütődött, még a betonon sem. A gyors terepeken pedig Victorit és az Elitet, kényelemes és nagyon gyors. A felsőruházatom, főleg a sztreccs volt a legjobb, mert reggelenként hideg volt és melegen tartotta az izomzatomat. A rövidnadrág és atléta pedig pehelykönnyű, mintha nem is lenne. Engedjétek meg, hogy odaálljak a Nike logós autó mellé ebben a szerelésben.

19 komment

Címkék: 24 ultrafutás vozár jurek bérces kouros

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

angelday 2008.11.29. 09:19:23

Szasza, arra az egyetlen percre miért adnád oda mindened? Világosíts meg engem is, hogy van ez.

Válasz erre 

Ras · http://futo.blog.hu 2008.11.29. 11:54:25

angel: milyen érzés volt célbaérni a human Race-n? Na azt szorozd be amplitúdóban egy elképzelhetetlenül nagy számmal és nyújtsd el azt a másodpercet egy percre... akkor kb annyira kapisgálod az érzést, mintha egy hangyát lesnél az Alföldön a Kékes tetejéről távcsővel... :)

Én egyszer csapattagként futottam 70km-t egy 24 óráson (Veszprémben rendeztek ilyesmit régebben de az csak buliverseny volt mindig is), hát nem semmi élmény az tuti

Válasz erre 

manor 2008.11.29. 12:07:06

Ilyen teljesítményekről olvasva mindig az jut eszembe, hogy meddig lehet ezt bírni? A természet nem erre alkotta az embert. Az izmokat még csak lehet fejleszteni, de az izületek folyamatosan kopnak, még a sportmentes élet során is.
Mi hajtja őket? Hírnév, pénz itt nem játszik. Egy kicsit félve kérdezem: egészséges még egyáltalán ekkora elszántság, fanatizmus? Itt a lélek egészségére gondolok. Én a saját motivációmat elemezgetve már gondoltam arra, hogy nálam játszhat valamiféle menekülés-motívum.
Na jó, ezt majd inkább a pszichológusomnál folytatom:)

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2008.11.29. 14:19:06

Le a kalappal! És az előtt is, aki tíz egymástkövető napon az ironmant lenyomja. Mondta a figura, hogy a dobogóra a végén úgy mentek fel, hogy az egyik jobbra biceget, a másik balra.
Én 42 km-nél érzem a hobbifutás végét. Az is faszántos teljesítmény.

Válasz erre 

dyan 2008.11.29. 15:53:59

Eszméletlen. Én már a maratont is szuper teljesítménynek tartom :) a terepszázas lenne a teljesítőképesség határa az értékrendemben. De ez a 24 órán keresztüli futás az izmok és az akarat fantasztikus diadala, ami egyelőre misztikusnak tűnik.
Minden elismerésem azoknak, akik józan ésszel (saját testük egészségét figyelembe véve) képesek egy ilyen megmérettetésre felkészülni, és azt végrehajtani, úgy hogy közben az élet más területein (munka és család) is becsülettel helyt állnak.

Válasz erre 

Ras · http://futo.blog.hu 2008.11.29. 17:04:53

ahh és akkor még nem is hallottatok négy meg ötezer mérföldes versenyekről, tízszeres ironmanről...

Sípos István (alias Sipi) legendás ultrafutónak van erről egy jó előadása, majd kivonatolom egyszer...

Válasz erre 

2008.11.29. 22:02:33

Hihetetlen, hogy mit kibírnak a srácok. Gratulációm és a legmélyebb tiszteletem mindüknek!

Válasz erre 

TaDaM87 2008.11.30. 10:25:30

manor felvetése szerintem nagyon érdekes. Szívesen olvasnék egy postot a (hosszútáv)futás lélektanáról, a lehetséges motivációkról, hogy milyen alkat kezd neki ilyen távoknak, ennek mi a pszichológiai háttere...

Válasz erre 

boibo 2008.11.30. 21:46:53

Annyira jó volt ez a poszt , Szasza!
Ezek a sportemberek, függetlenül attól, hogy mi készteti őket ilyen emberfeletti teljesítményre, minden elismerést megérdemelnek.
(És itt jön az, hogy: tudom, hogy én hülye vagyok az ilyesmihez, és nem is azért, hogy bárkit is meg akarnék bántani ezzel... de a nyilatkozat a végén már elég durva volt. Tudom én azt is, hogy a szponzi az isten, Vozár Attilának is, meg a blognak is, de akkor is... Ott aképen minden. Nekem a kevesebb több lett volna :-S)

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.01. 05:42:07

boibo, igen a vége nekem is erős volt. :D de fátylat rá.

én azon csodálkozom ilyenkor, hogy milyen határtalan az emberi teljesítőképesség, mennyi mindenre vagyunk képesek, ha kell. a 24 órás távok, a sokszoros ironmanek, hihetetlen, h a nem sportoló emberekhez képest mekkora a különbség, de még a hobbistákhoz képest is. sosem hittem volna, h az emberi szervezetet ennyire meg lehet hajtani.
persze nem csak futásban, hanem a többi sportban is félelmetes mire vagyunk képesek. és biztató is.
érdekelne az is, h hogyan tudnak emberek ennyi időt fordítani erre, miből él meg mellette, mit szól (van-e...) családja, ilyenek.

Válasz erre 

Guga 2008.12.01. 09:23:04

manor, szerintem a hosszútávfutásra (is) van az ember teremtve. Jobban és főleg tovább bírjuk, mint a lovak, idősebb korban is elsajátítható, folyamatosan fejleszthető. Ez egy olyan mozgásforma, amiben összemérhetőek vagyunk az állatvilággal. Az egyetlen bökkenő, hogy nem aszfalton futottak őseink. A cipők ezt lennének hivatottak megoldani. Természeti népek között sem ritka a napi több tucat kilométeres futás. Ha jól emlékszem, Patagóniában volt (vagy tán van is) egy olyan törzs, ahol a száz kilométer fölötti futások nem számítottak extrémnek, persze nem versenyből, hanem egyszerűen így közlekedtek a hírvivőik.

Válasz erre 

Ras · http://futo.blog.hu 2008.12.01. 17:11:28

rrroka: mindnekinek van hobbija: van akinek a munkája, van akinek a popcorn-sör-távirányító, van akinek a tánc, van akinek a zene, van akinek a másnapos szombatok, van akinek a futás/egyéb sportok.
Arra van ideje az embernek amir szeretne. Természetesen nem árt ha a család is hasonló érdeklődésű. bár én el sem tudnám képzelni, hogy ne egy sportos nőt vegyek feleségül.

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.01. 19:29:51

á, ez sokkal durvább mint hobbi. szerintem inkább olyan, mint az alkoholizmus, csak pozitív előjellel. ebbe is bele lehet halni, ha túlzásba viszik, erre is rámehet a család.
én is látom, hogy kompromisszumokra van szükség, még heti 2-3 edzéssel is.
de megmondom hol van a baj, nem azzal, h fut az ember, edz pár órát, hanem azzal, hogy mellette melóba kell dögleni 8-10 órát, utazással további 2-3-t.
én sokszor mondom, hogy "nem szeretem, ha tanulás, vagy a munka a szórakozás rovására megy" és azt hiszik viccelek, közbe meg dehogyis. ez halálosan komoly.
vagy annak kellene lennie, de ki teheti ezt meg? senkise.

Válasz erre 

manor 2008.12.01. 21:46:42

rrroka, kimondtad, amire én is gondoltam. Nekem is a szenvedélybetegség-párhuzam jutott eszembe. Ilyen szinten már biztos, hogy minden más rovására lehet csak művelni. Evés, alvás, futás... Esetleg nem csak a következményei, hanem a mozgatórúgói is hasonlóak lehetnek.
Tényleg kíváncsi lennék, mi hajtja őket. szasza, valakit meginterjúvolhatnál!:)

Válasz erre 

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2008.12.01. 22:12:44

Ezen a meginterjúvoláson még gondolkodok, ki lehetne a megfelelő személy. Na meg is van!
Hiretelen valami eszembe jutott. nemrég voltam egy vetítésen. Az egyik barátom Kirgizsisztámba megmászta a Lenin csúcsot hétezeregyszázvalahány méter. A terembe sok ismerősöm volt, általában túrások egy-két mászó, sokuk csinált már igazán extrém dolgokat. Ahogy haladt előre a vetítés fotók élménybeszámolók a felszólalók is jobban belecsöppentek, hiretelen eltörpültem. Gyakorlatilag körülöttem sokkal "többet látottak", tapasztaltabb emberek voltak, mint én. Gondoltam, hogy a vetítésről is írok egy postot, de nem akarok stresszelni az olvasókat. A vetítés után hazafele elemeztük a beszélgetést. Sok-sok kérdés felmerül, a leg szélsőségesebb kérdések is felmerültek. Egy kérdés nem hangzott el. Miért mentél oda? Az hogy miért pont oda? arra van válasz. Realtíve olcsó. De miért fel a magasba? Szóval ahogy én látom az hogy valamilyen kicsit különc dolgot csinál valaki az csak a kivűlállóknak lehet megmagyarázhatatlan.. Aki benne van, annak tök természetes. Talán azért is érzed magad abban a közegben otthonosan, akik hasonszőrűek, mert ott magyarázat nélkül is megérted őket megértenek. De majd valakivel jól elbeszélgetek. Hogy szenvedélybetegség-e? Valaki szalvétát gyűjt, valaki sakkozik, valaki rajzol. Sok időt vesz el ez is az is. Inkább ez hobby amatőr szinten, aki pedig ebből él, ez a "hivatása".

Válasz erre 

Jozsef · http://road2boston.blog.hu 2008.12.02. 13:54:28

@rrroka és @manor!
Nagyon sok futó embert ismerek (ultra)futó körökben. Legtöbbnek rendezett családja, komoly kihívásokkal teli, felelősségteljes munkája van. Sőt, szerintem, ezek a dolgok és a futás összefüggenek, pl. futás közben kiadja magából a stresszt az ember, nem viszi haza; elmélyülhet gondolatokban, a kemény, kitartó edzésmunkára hajlamos ember más területen is hasonló beállítottságú stb.
Bár a hosszútávfutás elég időigényes, de fegyelemmel és szervezéssel sok minden megoldható. Pl, ha másképp nem megy hajnalban kell felkelni futni, ismerek egy kisgyerekes családapát, aki 400-500km hónapokat hoz így össze.

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.02. 14:53:02

@jozsef
igen ezért mondtam, h pozitív előjellel. :) a másnaposság helyett ott van a kisimultság, az ingerült fejfájás helyett a stresszmentes nyugalom.

Válasz erre 

zsolababe 2008.12.02. 17:08:32

es a rock&roll hol marad? :))))) mondjuk tenyleg keves ideges hosszutavfutot ismerek :))

Válasz erre 

Jozsef · http://road2boston.blog.hu 2008.12.02. 18:37:19

A rock&roll?! Az bent dübörög ezerrel, forever :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: