Beethoven kontra jobb térd
2009.03.27. 09:20 Kicsi27
Javában dübörög a kihívás, futni kell és nem keveset. Futni imádok, ám egy kis segítséggel pár hétre likvidáltam magam, így nehéz az újrakezdés. Rövid történet a segítségről.
Kedd volt, december és 23-a. Rengeteg ember, karácsony előtti őrület, rohangálás, utolsó vásárlás. Egyértelmű, hogy én is az „utolsó pillanatban még megveszek ezt-azt” kategóriába tartozom. Jöhet a kihívás, megküzdeni a monumentális méreteket öltött embertömeggel, és igen, végre minden megvan, mehetünk haza.
A következő akadály, ami leküzdésre várt, a „fogj a két kezedbe kb. 600 szatyrot és evickélj el 3 kutya és egy macska aktív nyomulós, dörgölőzős, felugrálós közreműködésével az ajtóig”. Hát persze, hogy nem sikerült, mivel a vérebek közül kettő, egészen pontosan egy 10 kilós bolognese, és egy 65-70 kilós bernáthegyi, némi nézeteltérés következtében egymás torkának ugrott.
Bevallom, elég aránytalannak és esélytelennek láttam a meccset a bolognese szemszögéből, ezért gondoltam besegítek, és a szatyrokkal a kezemben, - amiben persze az ajándékokon kívül volt némi joghurt, pudig és egyéb hasonló állagú cucc - elkezdtem ütni a bernáthegyi fejét! Zéró reakció! Harc tovább, puding repül, joghurt folyik, majd egy pillanatra a szobacirkáló kiszabadul, és hálából, hogy segítettem elszalad a lábam mellett.
A mamut persze utána kapott, viszon ott volt útban az én jobb térdem! Nem kell részleteznem, hogy egy ekkora álkapocs mire képes: egyből ügyelet, aztán még egy, röntgen, némi tanácstalan tekintet az orvos arcán, majd a műtőasztal és az injekciós tű, valamint a klasszikusnak mondható „beteg operálható, szikét kérek” mondat után pár perc fáziskiesés.
Ezután észheztérés, barátkozás a térdemből kiálló 1-2 csövecskével és a minden komfortot mellőző kórházi kórteremmel, valamint a szobatársként megnyert néhány elfekvő beteggel. Első éjszaka borzalom, fájdalomcsillapító az ablakban, furcsa hangok és még furcsább szagok. Második éjszaka brutálisabb folytatás, melynek következményeként reggel könyörgés az orvosnak: engedjen haza!
Pár hét lábadozás, közben lassú megkattanás, mert mindentől teljes az eltiltás. Ekkor jött a lehetőség, mutassuk meg a hapsiknak, hogy elbújhatnak a női akaraterő és kitartás mellett. Rövid gondolkodás, vajon mit mondana az orvos, majd a válasz, a fiúkat kell lealázni, sziszegő lábbal, hát persze. Itt pattant vissza a most már szélben szelelő lábamra a cipő, és kezdtem újra felépíteni a kis kártyaváramat. Lassú kezdés után jövök felfelé, szóval skacok Rambo projekt ide vagy oda, Forrest Gump visszatér!
15 komment
Címkék: kutya kórház térd szatyor challenge likvidálás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
repecs 2009.03.27. 09:54:55
Mit vártál a kutya észbekap és elnézésedet kéri a nem megfelelő viselkedés miatt?
repecs 2009.03.27. 09:56:54
tesso 2009.03.27. 10:08:11
harcsaparcsa 2009.03.27. 10:09:43
Amúgy a felelős polgárok felhördülhetnek erre a sztorira, hogy mert tart nagy testű kutyát az, akinek szatyrok vannak a kezében....
Victum 2009.03.27. 10:38:01
A szatyros koreográfiára nincs jó megoldás :)
Kicsi27 2009.03.27. 10:48:51
Kicsi27 2009.03.27. 10:51:38
Kicsi27 2009.03.27. 11:14:35
b_borisz · http://szivarfa.freeblog.hu 2009.03.27. 11:15:28
egyébként pedig úgy gondolom, ha csak lehet, érdemes hagyni, hadd rendezzék le egymás közt a dolgot, szabadon (és nem pórázon, mert az csak bezavar -é. elakad, elesik -, azonkívül sokszor túlzott biztonságérzetet ad a gazdi pórázos közelsége, ezért van az, hogy nagy a pofája sok jószágnak. elengeded a pórázt, nem érzi a gazdi 'közvetlen" közelségét, rögtön visszavesz a hőbörgésből).
legtöbbször a kutyaverekedéseknek nagyobb a füstje, mint a lángja. megy egy kis acsarkodás, erődemonstráció, de főleg nagy méretkülönbségnél igen hamar kialakul a rangsor, és azután nyugi lesz, mert mindkét kutya tudja hol a helye a rangsorban, le van tisztázva.
ami viszont véleményem szerint mindenképpen beavatkozást igényel, az az a szituáció, amikor valamelyik fél szájzáras lesz. egyszerűen bezár az állkapocs. ilyenkor tilos rúgni, ütni, stb. a szájzáras kutyát,mert annál jobban veszélyben érzi magát és rázár. furcsának tűnhet elsőre, de meg kell nyugtatni őt és szépen felenged a száj. a másik kutya és a saját idegeink megóvása érdekében ez a leggyorsabb módszer.
persze nem voltam ott a helyszínen, szal ki tudja mi történt ott tényleg, kicsi27 biztos így láttad jónak adott helyzetben;hát így alakult. :) jobbulást kívánok!