Terep Százas
2009.04.16. 15:40 szasza75
Lehet futni csak úgy könnyen, lazán és addig ameddig kedvünk van, és lehet futni úgy, hogy van valami cél, ami igazán kihívásszagú. Legyen pl. ez egy maraton, ami fárasztó, nemes, ám teljesíthető cél. Adjunk még hozzá 58 km-t, benne pár budai és pilisi heggyel, mindezt terepen. Na ez a Terep Százas. 100 km több mint 3700 m pozitív szint. Ebben az évben ez lesz a IV. alkalom, hogy megrendezésre kerül hazánk legnehezebb terepfutó versenye. Az első 3 alkalommal a "Kinizsi 100" útvonalán és azzal egy időben rendezték meg a kiegészítő futószámot, ám a terepfutás népszerűsége (tavalyi évben majd 200 fő nevező) indokolttá tette a látványos, ám igazán kemény verseny önálló megrendezését. A szervezők ölébe hullott "szabad kéz" érződött is a pálya kijelölésében. A "nem fáj csak másképp jó" szlogen szerintem ezúttal nem állja meg a helyét, ez fájni fog mindenkinek. Nos mi öten ennek a fájdalmas útnak a feltérképezésére vállalkoztunk két részletben.
Első alkalommal a Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium elől rajtoltunk el és rövid aszfaltos futás után rátértünk a Remete-Szurdok ösvényére. Az amúgy viccelődő beszélgetésnek részemről hamar végeszakadt, hiszen már az első emelkedőnél oxigénhiányos állapotba kerültem. Azért azt el kell mondanom, hogy társaim nem ma kezdték az ilyen extrém futásokat, így én mint kiscsikó javában kussoltam és hallgattam a nagyok beszédeit. Mindegyikőjük nagy tisztelője vagyok, így a csöndes megfigyelésen túl a farvízen evezés pozícióját is választottam. A megfigyelő futást az útvonal analizálása és lelkes, résztávos edzést tartó társunk fotózásai színesítették. Elhangzottak a "na itt nehéz lesz, ez benézős szakasz, itt meg lesz a 2. megborulásom" és hasonló mondatfoszlányok. Érintettük Nagykovácsi szélét, Piliscsabát, Piliscsévet, Klastrompusztát, majd a Dobogókőre vezető emelkedő következett. 
Itt kezdődött el hosszabb mélyponti utazásom, amikor a társaságtól le-leszakadozva csöndben ziháltam és szidtam magam, hogy mekkora hülye vagyok a heti 52 km-es erős futásomat megduplázni 1 nap alatt. A festői környezet éppen feledtette volna szenvedésemet, amikor is Dömös és a Duna elhagyása után felnéztem a Prédikálószékre. Mivel első alkalommal voltam itt, nem tudtam, mitől kerültem ájulás közelébe. A látvány sokkolt így, vagy az 500 méteres szint, ami 3 km-ben sűrűsödött. Ez a rész az első szakasz vitathatatlanul legszebb és legkeményebb része: a Prédikálószék elérése a Vadállókövek árnyékában. Mögöttünk a fantasztikus panoráma, levegőt a fülemen veszek a combom remeg. Mi kelhet még? Egy jó tányér Gulyás leves, ami a pilisszentlászlói Kisrigó étterem udvarán vár 10 km múlva. 52 km napfényes futás után elégedetten kanalaztam társaimmal az ebédet. Iszonyúan elfáradtam és még csak nem is versenytempó volt. Ha belegondolok, hogy ez csak a nagy megmérettetés fele, egyenesen sokkoló.
Az 1. napi bejárásunk szintrajza
Eltelt egy hét, így a következő szombaton a csapat ismét nekilódult a teljes táv közepétől Pilisszentlászlóról. Most bölcsebb voltam és a logisztikai nehézségekre hivatkozva csak a Pilisszentlászló-Visegrád-Pilisszentlászló 24 km-es szakaszt vállaltam be, utána inkább a szomjazó társak segítségére siettem. Sok helyen futottam már, de ez a Visegrád elérését segítő "flow" élmény egyszerűen leírhatatlan. 
Az ébredező tavaszi természet még színesebbé tette az amúgy sem ingerszegény környezetet. Az útvonal ezen része érintette ismét a Dunát, majd a 
Fellegvárat és egy két nagyobb kaptató után ismét a Kisrigónál kötöttem ki. Én kocsiba szálltam, a csapat el. Egy nagyobb nyújtás után érintettem a társaim útvonalát. Az aznapi 48 km megtétele után ismét Máriaremetén találkoztunk, a már említett gimnázium előtt. Mint az iskolások az aznapi dolgozat írása után, felszabadultan terültünk el a fűben a két részben való teljesítés (naponként 6-6,5 óra) örömében és persze közben előrevetült a május 16-i nagy kérdés. Hogy lesz akkor ez móka egybe gyorsabban?
Ez a 2. napi bejárásunk szintrajza
Ez egy combos útvonal, benne minden szépséggel és megannyi küzdelemmel. Sokan lesznek, akik nem tudják befejezni a távot és sokan, akik a 17 órás szintidőért fognak küzdeni. Akik csak kóstolgatni szeretnék a Terep 100 műfaját, azok indulhatnak a Terep 50 résztávon. Az sem könnyű, garantáltan remeg majd a láb és a beérkezés talán nagyobb megkönnyebbülés lesz egy természetközelibb környezetben, mint pl. egy városi maratonnál. Vélhetően jómagam is a „babytávon” fogok részt venni. Nekem elég lesz ekkora kihívás is, ami egyben természeti szépség, kaland, - és ha teljesítem - diadal a magamfajta kiscsikóknak.
13 komment
Címkék: fájdalom duna itthon élmény buda pilis visegrád ultra százas dunakanyar terepfutás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
boibo 2009.04.16. 17:06:16
Gyúrok még két évet rá, akkor úgyis átkerülök a 40+ korosztályba is, és rápróbálkozom :)))))
balota 2009.04.16. 17:14:28
boibo 2009.04.16. 17:22:10
Pozitív szintkülönbséget szoktak általában megadni, vagyis 80.
(végül is, a lejtőkről akár fekve is le lehet gurulni, mint gyerekkorunkban a domboldalról - bár ez a kullancsok miatt komly kockázatot jelentene)
tzh 2009.04.16. 17:35:41
A T50-re 9 óra a szintidő, tehát a feltételes mód szerintem elhagyható -) Gondolom a szintidőn belül beérésnél azért komolyabb ambíciók is vannak.
cs (mi más) 2009.04.16. 19:04:58
Telepito · http://telepito.dolgok.com 2009.04.16. 19:20:57
BGy · http://babosi.blog.hu 2009.04.16. 20:01:02
ateszking (törölt) 2009.04.16. 20:03:07
bellone 2009.04.17. 08:51:46
6-7-szer volt január óta 30 km-es futásom (igaz ebben volt porhós, cuppanós sáros és mínusz 15 fokos idő is), de az otthoni körömben csak kb. 340 m szint van. Egyszer felfutottam Diósjenőről a Csóványosra (kb. 8,5 km-650 m szint), de így egyben ez nagyon durva lesz.
Egyetlen pozitívum, hogy Ilyenkor nagy hasznát veheti az ember a zsírtartalékainak...;)
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2009.04.17. 09:48:46
bellone 2009.04.17. 11:41:40
Én nem akarok vitatkozni ezen, ha nem baj.:)
Az edzőtársam (mellesleg volt, hogy megnyerte a K100-at) javasolta, hogy válasszuk a Kinizsit, mert azt már "megszokta". De tavaly ő sem indult, hát nem rögtön bekevertek?!
Egyébként meg ismerem azt az érzést amikor az ember már csak a következő lépésére tud koncentrálni és tök mindegy, hogy milyen szép a táj, de újra hangsúlyozom, én csak túlélni szeretném...
7241gabi 2009.04.17. 15:20:44
bellone 2009.04.17. 20:41:59
Ne bántsatok már. Utolsók között indult és elsőnek ért be, de nem kapott nyakbaakasztós érmet. Kellett nekem arcoskodni...;)
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
