Légiós kalandok az Ultrabalaton előtt

2010.06.11. 12:06 Winkler Róbert

Utoljára három hete futottam nagyon, akkor barátom és életmód-tanácsadóm, Gábor állított nekem össze egy saccra 25 kilométer körüli útvonalat, melyet a könnyebb azonosítás kedvéért elnevezett Winkler-körnek. (A Herczeg-kör a hegyi felfutó.) Sportbandet nem vittem, a pulzusmérőt is elfelejtettem, hiszen nyilván valami felesleges marhaságon járt az eszem. Brigi régi típusú Sportbandjét azért vittük, de a kijelzője már használhatatlan, úgyhogy csak a futást követő laptopozásnál tudtuk meg, hogy 22,5 körül teljesítettünk. Részemről az esti zuhanyozásnál az is kiderült, hogy vállban erősen leégtem, pedig elég sok volt a felhő.

Most már rendesen felkészültem. 50 faktoros naptej, sapka, pulzusmérő és Sportband, tiramisu és capuccino ízesítésű proteinszeletek, továbbá néhány zacskó G-Bomb nevű glutaminpor, amit limonádénak használunk, de ezúttal valahogy elfelejtettük felhasználni. Terminátorként érkeztem a diósjenői Herczeg-rezidenciához, mármint egy Harley-Davidson tesztmotorral, a Fat Boy ültetett változatával, ilyennel közlekedett Svarci a T2-ben, úgyhogy út közben mi mást dúdolhattam volna, mint a You could be mine-t. Gábor kitalálta, hogy mivel most 25 kilométert szeretnék, betold egy új szakaszt, úgyhogy beöltöztünk és nekivágtunk.

A Winkler-kör első két kilométere nem különösebben kemény, de ahogy a horgásztótól indulva lassan kiérünk a mezőkre, folyamatosan emelkedik. Pokoli mennyiségű eső lehetett errefelé is, időnként be kell szökdécselnünk a szántásba, vagy a repcébe, mert a dűlőút elmocsarasodott.

Brutálisan tűz a nap. Én nem bánom, a valahányadik Kropkó-törvény ugyanis előírja, hogy edzeni a verseny időpontjában, vagy legalábbis azonos napszakban kell. Kilométerenként kortyokol egyet a félliteres palackból, így mire Tolmácsra érünk, még bőven van vizem. Viszont a Winkler-kör annyira profin bejáratott intézmény, hogy 7 kilométernél jön a frissítőpont, a kocsma, ahol ezúttal koldulásos alapon jutunk vízhez. Aztán a Tolmácsi útról jobbra fordulunk, meredeken felfelé, míg el nem érjük a ma már nem működő tehenészetet, ahol annak idején Gábor nagyszerű padlóburkolási munkálatokban volt érdekelt, méltányos fizetség ellenében. Az út tovább emelkedik, a gerincen tartunk egy frissítési és csurrantási szünetet.

Innen már élvezhetjük a jutalomlejtőt egészen a diósjenői bekötőútig, ami a 2-es úttól vezet a faluig. Alig van forgalom – normális esetben, most viszont egyik autó jön a másik után. Horgászversenyt rendeznek. Elég félelmetes, padka nem nagyon van, bekötőút sincs, illetve van egy-kettő, de azokat Gábor nem ismeri, és nem vállaljuk. Aztán van egy. Ami már tetszene, de ott egy sor kaptár mellett zümmögnek a méhek, és nem akarunk a nógrádi várig sprintelni. A következőt már kipróbáljuk, és érdekes, működik is — igazából a legtöbb ilyen szántóföldi dűlőút használható, és nem teljesen másfelé vezet, mint ahová tart az ember. Kicsit bonyolultan, de azért megvan az út a dupla vadkerítéssel, látunk is pár őzet. A nógrádi vár alatti borozó a második frissítőpont, 13 kilométer körül, aztán felszaladunk, és megállapodunk, hogy elmegyünk a temető felé, hogy meglegyen a 25.

Irtózatos ereje van a napnak, sapka nélkül már nem élnénk. A vár után Nógrádon ér minket a dél, bár megbeszéljük, hogy nyilván nem lehet még dél, hiszen nem látunk ebédelő embereket. Következő frissítőpontunk a vár alatti taverna, itt is csapvizet vételezünk, hülyeség is volt a múltkor drága pénzért ásványvizezni. Ki tagadna meg egy kis vizet két félholt elmebetegtől, aki a déli rekkenőben betámolyog, mielőtt felszaladna a várhoz?

A temetőt így utólag egyszerűen nem találom a Google Maps-en, de jó kis frissítőpont volt, alapos pancsolással. Ez a sapkavizezés életet ment, most megtanultuk, és hogy az első száz méteren még fázhatunk is egy kicsit, már tényleg megfizethetetlen. Aztán jön a szokásos dűlőút a semmibe. Gábor szerint fussunk 20-ig, akkor forduljunk, hogy tutira meglegyen a 25, de az erdőszélen akkora mocsár fogad, hogy két kilométer után feladjuk, és visszakocogunk Nógrádra.

Asztalos János utca, aztán József Attila és Petőfi, mert kell két költő és egy munkásmozgalmi mártír. Nekem legalábbis úgy hangzik az Asztalos János, és be is jött: 1956-ban ő volt a Köztársaság téri pártház ÁVÓs parancsnoka. Agyonlőtték és holttestét meggyalázták, de mi még élünk, csak a nap szívott ki keményen, észre sem veszem, hogy a Petőfi utca nem is petőfi utca volt, csak Gábor dobta be, hogy meglegyen a két költő. Még az őzek is a fák közé húzódtak. Gyönyörű nap ez a mai, mekkora ökrök vagyunk, hogy itt futunk a déli verőben... Jól esne egy kis árnyék, de ahhoz képest, hogy az ég tele van bárányfelhőkkel, a nap valahogy mindet kikerüli. Egy ideig úgy tűnik, mindjárt utolérünk egy árnyékfoltot, folyamatosan 50 méterrel jár előttünk. Elhatározzuk, hogy kockáztatunk: egy sprinttel utolérjük, és ha szerencsénk van, jó sokáig árnyékban futhatunk. Sprintelünk egyet, az árnyék eltűnik, szevasz, Rejtő Jenő!

Még mindig csak 22 kilométernél járunk, pedig már eltelt bő 2 és fél óra. Tény, hogy ezt az újabb fajta, zöld Sportbandet sose kalibráltam, de ezt a 22,5 kilométert én is keveselltem.

16.46-kor a következő SMS-t kapom Gábortól: "Megkérdeztük a repülős arcot és azt mondta hogy közel 30 a táv amit futottunk." Hogy ki az a repülős arc, nem tudhatom, Gábort vasárnap már nem tudom elérni, pedig még SMS-t is küldök neki, el ne felejtse este a Foreman-Cotto meccset. Gyerekek, ez kemény volt. Ha az Ultrabalatonon is ilyen meleg lesz, sanszos hogy megdöglök, de hát mit van mit tenni:

harcra fel, győzni kell!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

23 komment

Címkék: meleg nyár edzésnapló maraton

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr552073735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2010.06.11. 12:30:21

Ez a "tartunk egy frissítési és csurrantási szünetet" ugye nem önmagában záródó, Bear Grylls féle discovery-s folyamat volt? :)) Én is próbáltam valamelyik nap délben futni, gyilkos dolog.

[hirdetés] Nike Flyknit Lunar 3

Futóblog

2010.06.11. 12:06 Winkler Róbert

Címkék: meleg nyár edzésnapló maraton

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

BGy · http://babosi.blog.hu 2010.06.11. 12:30:21

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2010.06.11. 13:20:20

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2010.06.11. 14:46:27

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.06.11. 19:23:12

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2010.06.11. 22:09:57

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2010.06.12. 10:13:05

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2010.06.12. 13:23:10

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.06.14. 07:17:57

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.06.14. 07:19:58

BGy · http://babosi.blog.hu 2010.06.14. 11:41:42

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.06.14. 15:02:37

Futóblog

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

Keresés

Friss topikok

Feedek

Egyéb