azilinha: Siófok Balaton Maraton (2. rész)
2010.12.30. 10:31 angelday
Folytatjuk a tegnap megjelentetett óévi Balaton Maraton (és benne félmaraton) beszámolónkat, ezúttal azilinha tollából, akit, Navixaffal ellentétben fog a kamera fénye — egyébként ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, hogy versenyeken FB pólóban vesz részt, alkalmazott létemre nekem e' örö' e' bódottá':
Vártam már ezt a versenyt. A 2009-es hortobágyi félmaraton óta részt vettem minden BSI-s félmaratonon, kivéve a legutóbbi Nike-t, amikor közbeszólt egy külföldi nyaralás. Az idei Hortobágyon sikerült 1:49-cel célba érnem, ami a 36 fokos hőségben szerintem igen jó eredmény. Talán ez adott egy nagyobb lendületet, valamint kíváncsivá tett, hogy ha az időjárási viszontagságok nem gyakorolnak olyan erős befolyást, vajon milyen eredményt sikerülne produkálnom?
A tavalyi siófoki versenyen futottam életem legrosszabb félmaratonját (1:57), ez is motivált. Ez az eredmény köszönhető volt egy pár héttel korábbi, és egy közelgő műtétnek, vagyis az előzőből még fizikailag nem épültem fel, a következő meg a pszichés félelmeket hozta elő. Abban sem voltam biztos, hogy a továbbiakban képes leszek-e még futni. Mivel ennek már egy éve, magamban azt is ünnepeltem, hogy a tavalyi horrorisztikus események után idén ilyen jó formában sikerült rajthoz állnom.
Természetesen edzettem is rá. Az első hetekben a futanetes "1:45 alatt futom a félmaratont" című edzéstervhez próbáltam igazodni, majd úgy véltem, hogy ez nekem túl gyenge, így kicsit felturbóztam a saját elképzeléseimmel, és úgy nyomattam. Főleg a hétvégi hosszú futásokra fektettem a hangsúlyt, vagyis igyekeztem minden héten beiktatni egy 20 km feletti távot. Időt nem nagyon mértem, mert nagyjából éreztem, hogy jók nekem az edzések, az időmérésre meg a verseny hivatott.
Végre eljött a nagy nap. Igaz, csak 11-kor rajtoltunk el, de legalább egy órával előtte már jó ott lenni, valamint a fővárosból indultunk, tehát túl sokáig ezen a vasárnapon se lehetett aludni. Bitliszbá volt olyan rendes, hogy fuvart ajánlott, így egy futó kollégámmal, Regővel együtt ezt kihasználtuk, és hármasban érkeztünk a verseny helyszínére.
A Suhanj! Alapítványon keresztül neveztem a versenyre, a rajtcsomagomat nem a szokásos helyről, hanem egy Suhanj!-os sráctól kellett átvennem. Szerencsére oda is adta időben. (Ez az alapítvány egyébként a mozgássérülteknek teremt sportolási lehetőségeket. Ha a BSI-s versenyekre rajtuk keresztül nevezünk, ezzel az alapítványt támogatjátok.) Sajnos erre a versenyre nem jöttek kerekesszékesek, mert túl hideg volt, és ők könnyebben megfáznak, meg a terep se volt erre mindenütt alkalmas. De azt mindenképpen elmondhatom, hogy kicsit értük is futottam.
A rajtnál találkoztam zime-vel és rodriguezzel. Gyors szóváltás után el is indultunk. Kezdettől fogva nagyon pozitív érzések tomboltak bennem, amit a táj szépsége csak tetőzött. Ha télen látom a Balatont, mindig megdöbbenek, hogy hogy tud ugyanaz a hely annyira más formát ölteni különböző időjárási viszonyok mellett. A sok étterem mind zárva, a strandon egy darab napozó embert nem látni, és mégis olyan hangulatos!! Gyönyörű szürke hatalmas állóvíz! Ez a mi tengerünk, amely életem során annyi örömöt adott már. És most a hidegben ott futunk mellette. Nagyon király!
Az első körben majdnem mindenkit leelőztem a környékemen. A másodiknál már nagyjából beállt egy csapat, akik egymást húzták. Nagyon sokáig jött mögöttem egy srác, akinek tudtam, hogy én vagyok a húzóereje, ez felelősséggel töltött el. Tudtam, hogy itt már nem szabad bénázni. Határozottan éreztem végig, hogy menni fog, ráadásul úgy, hogy közben tényleg kihozom magamból, ami bennem van. Az órát direkt nem néztem a verseny közben, hogy ezzel se stresszeljem magam.
A második kör elején Krstan, a Suhanj!-os srác mondta, hogy nagyon jó vagyok, és ha így folytatom, 1:40-en belül végzek. Ez nagy löket volt, neki is iramodtam rendesen. Az utolsó 2 km-ig minden gyönyörű volt, de a végső hajránál éreztem, hogy fogy az energiám. Szerencsémre az egyik srác, akivel hosszú ideje együtt haladtunk, nem engedte, hogy lemaradjak. Kettőnk közül ő ért be előbb, de igazán nem sokkal maradtam le. Amikor már láttam az órát, a kijelzője még bőven brutto 1:40-en belül volt, én meg elhatároztam, hogy célba érek, még mielőtt 1:40-re váltana. Sikerült is! :-) Saját órámra pillantva pedig láttam, hogy a netto időm 1 óra 38 perc 2 másodperc. (Mint később megtudtam, ezzel a női mezőny 227 célba értje közül a 9-ik helyet sikerült megcsípni.)
Hogy micsoda érzés fogott el, nehéz lenne leírni. Az örömmámornak az a fajtája, amit talán még a drogok sem képesek előidézni. Istennek adtam hálát, hogy a tavalyi betegségemből felépülve ilyen eredményt tudtam produkálni. Bitliszbá és DaMartian már korábban beértek (ahogy ez várható volt), de még ők is meglepődtek, hogy mit keresek a célban olyan hamar. :-) Road Runner 77 teljesítménye is említésre méltó. Mindössze fél éves futómúlttal úgy hozott össze 1:56-ot, hogy előző nap lefutotta a 7 és 14 km-es versenyeket is. Regő kollégám, aki szeptemberben a triatlon VB-n is részt vett, a verseny előtt azt ecsetelte, mennyire keveset edzett az utóbbi hetekben. Ehhez képest simán lenyomta 1:40 alatt.
Bizonyára sokan vannak még, akik elérték a kitűzött céljukat, de igazából mindenki megérdemli a gratulációt, aki lefutotta. Jó volt nézni a rengeteg lelkes résztvevőt. Vajon a folytatás hogy lesz? Egyrészt nagyon szeretnék még javítani, másrészt kicsit úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot. Nem tudom, vajon tudnék még tenni valamit, hogy ennél is jobb formában legyek? Talán most kéne egy személyi edző, aki szakmailag is ismeri annyira a futás fortélyait, hogy jó taktikai tanácsokat adjon. Talán megpróbálkozom a Nike Futóklubbal. Egyébként meg maratonra gyúrok, és az utóbbi hétvégéken nyomom a 30+-os távokat.
Köszönöm a Futóblog szerkesztőinek és kommentelőinek a sok jó tanácsot, meg a gratulációkat is. Örülök, hogy néhány emberrel ezen a versenyen is sikerült összefutni, és remélem, az idő múlásával folyamatosan gyarapítjuk a futók táborát.
12 komment
Címkék: balaton beszámoló amatőrök egyéni csúcs
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sanyosz75 2010.12.30. 14:27:07
Navixaf · http://ennyirefutja.blog.hu 2010.12.31. 10:46:35
Suhanj! · http://suhanj.hu/ 2010.12.31. 14:14:41
doncii · http://doncii.blogspot.com 2011.01.03. 16:55:03
Pont ezert kernem, hogy ha itt a kommentekben esetleg megosztanad, hogy szerinted minek koszonheto, hogy ekkorat tudtal javitani, mit csinaltal most maskepp, a felkeszulesben, a verseny reggelen vagy a verseny kozben, fizikailag es lelkileg egyarant. Erdekelne szerintem tobbeket. En 1:43 korul vagyok most es nagyon szeretnek mar 1:40 ala betorni :)
Grats megegyszer!
--
donci