Hétköznapi győzelem
2012.05.20. 14:38 angelday
Sima futásnak indult a szombat. Otthonról el a szigetre, ott pedig egy kör volt a terv. Az elején elkezdett feszíteni a két vádlim, de ezt jó jelnek éreztem, erősödnek az izmaim.
Nagyjából a szigeti 500 méteres jelzés körül robogott el mellettem nagy robajjal egy teljesen hétköznapi ruhában levő ember. Talán farmernadrág volt rajta, utcai cipővel. Időnként lehet látni ilyen önjelölt futókat, akiket mindig ugyanarról lehet megismerni: nincs rajtuk futócucc (ami csak a történet egyik része), viszont irgalmatlanul elfutják az elejét.
Ahogy a fickó elrobogott mellettem, azon morfondíroztam, hogy mi lehet a célja? Azt gondolja, hogy itt mindenki bitang lassú? Biztos, hiszen a felszerelés hiánya alapján gondolom lejött, aztán próbálja iskolázni a népet. Nem tudtam megfejteni, de nem is érdekelt, mentem tovább a hat perc körüli tempómban és azon gondolkodtam, hogyan, mi módon fogom a világot megfejteni.
A forduló körül ismét megpillantottam a csávót, jóval 6 perces tempó fölött futott. Eddigre egy haverjával ment, ami akár az egész elméletet megdöntheti, hiszen lehet, hogy egyszerűen csak próbálta utolérni. Nem tudom. Viszont arra gondoltam, hogy picit növelem a tempómat és megpróbálom leelőzni.
A visszafelé kör felénél sikerült lehagynom őket, vigyorogtam is magamban, na látjátok, nem hiába nyomom ennyi ideje, végre! VÉGRE!
Aztán ők is erősítettek, az 5000 méteres festésnél kifejezetten a nyomomban lihegtek. (Vagy ők, vagy más valaki, nem néztem hátra. Tegyük fel, hogy ők voltak.) Erősítettem a tempón, de csak annyira, hogy be tudjam fejezni. A mögöttem levő is erősített. Egyre közelebb volt hozzám, de már csak 200 méter volt hátra.
Arra gondoltam, hogy le kellene wc-znem a kérdést, hiszen már behoztam és le is előztem korábban, tulajdonképpen már megnyertem a csatát. De a teniszes mondás szerint a meccsnek akkor van vége, ha a meccsnek vége van. Tovább erősítettem az utolsó 100 méteren, engem nem fogtok megelőzni.
Nem is előzött meg végül senki.
Ahogy átszakítottam a cél képzeletbeli szalagját, úgy szusszantam fel, hallottam, hogy mögöttem is abbahagyják. Továbbsétáltam, fújtam, örültem a hétköznapi győzelemnek.
Függöny.
9 komment
Címkék: edzés beszámoló sziget amatőrök
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ubp 2012.05.21. 00:30:45
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.05.21. 13:14:09
Deszkával fényképezted magad, hogy ennyire szélesre vannak tárva a karjaid? :))
mszigeti 2012.05.21. 15:59:58
--aztán meglepődsz, amikor a farmeros fickó lefut.
Gehehejza 2012.05.21. 16:09:34
@BGy: nem akarlak kiábrándítani, de ez nem Hobo, hanem Carl Maria Weber (A bűvös vadász) (de persze én is Hobón keresztül ismerem :-))
@mszigeti: te kis agent provocateur :-D akik emiatt néznek szúrósan, azok sznob hülyék, de akik nem vágják hogy miért nem kellene utcai ruhában futni, azok csak szimplán hülyék :-D
angelday 2012.05.21. 16:26:42
Ratkai Mária 2012.05.22. 00:24:34
cindbl 2012.05.22. 09:19:00
Sz.Lacc · http://fusslaci.blog.hu/ 2012.05.22. 10:49:58
@angelday: ez kicsit nalam olyan, mint a horgaszat: Ha valakit beerek, es ö erezhetöen beleerösit, akkor farasztok, esetleg kicsit lemaradok, ne erezze a "tarkojan a lehelletem". :-) Aztan amikor latom, hogy lassit, esetleg kisebb domb jön, akkor hirtelen gyorsitok, es elözök. Utana meg megnyomom 1-2 szaz meteren, hogy ne legyen kedve követni. Jo taktika, legtöbbször bejön.
azulejo (törölt) 2012.05.23. 19:04:07
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
