Múlt heti edzéseim
2012.09.04. 09:00 angelday
Múlt szerdán a Carl Lewis eseményen futottam egyet Fuss Budapest trikóban, na, valaki felismer a képen? Rajta vagyok.
Ez az edzés nem volt különsebben durva, gondoltam, hogy hétvégén megpróbálok egy trail-szerűséget, de ezúttal egyedül. Linda ehhez még gyengécske, úgyhogy egyedül indultam neki. Az IBS-től indultam, gondoltam, felfelé megyek, aztán majd kiadja. Ez a futás is hegymenetben kezdődött, rettenetesen kínlódtam, mire felértem a tetejére. Szasza után már tudom, hogy ebben a szögben 1-2 km emelkedő olyan 100-120 méter szint lehet valahol.
A problémám azzal van, hogy hegymenetben elég gyorsan fáradok. 2 km felfelé után már alig botorkáltam. A hegyen hallottam valami hangosbemondót, gondoltam, arrafelé indulok el (balról a második nyíl a lenti képen), valami hétvégi rendezvényre jutottam el, ott végig a terület mentén, aztán egy kurflival ki a Budakeszi útra, ahonnan már csak be kellett húznom a hetest.
Nem vagyok elégedett. Majdnem egy órát bohóckodtam el, ráadásul séta is volt benne, gondolhatjátok. Megmondom őszintén, nem hiszek abban a típusú trail futásban, ahol az ember gyalogol, mert már nem bírja. Aztán frissít, pihen, majd onnan indul tovább. Én őszintén szólva azokat a futásokat szeretem, ahol az ember egyben darálja le a távot. Egyelőre maradok síkon és elkezdek majd fartlekezni. (Majd.)
5 komment
Címkék: edzés beszámoló trail
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.09.04. 10:13:32
angelday 2012.09.04. 13:43:07
2012.09.04. 16:03:22
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.09.05. 10:46:47
Az idei UTMB egyik kisfilmjében mondta egy szaki, hogy a terepfutás azért más, mert minden lépést meg kell fontolni. Minden lépés más és más. Át kell gondolni egy pillanat alatt, hova lépek, melyik kőre, melyik buckára. Szóval izgalmas dolog.
Az aszfalton nem is muszáj a lábunk elé nézni. Egy kis túlzással.