Táguló határaink

2013.04.11. 12:18 szasza75

Határozottan emlékszem. Pár éve a Bakonyi Mikulás nevű teljesítménytúrán, egy duzzadtabb patak átkelésével bíbelődtem. Percekig kerestem a száraz lábbal átjutás lehetőségét, míg a hátam mögött felbukkanó futócsapat úgy szaladt át a patakon, mintha ott sem lett volna. Ámulattal, ám kissé furcsán néztem őket. Később megtaláltam az ideális átjutási lehetőséget a következő átkeléseknél is. December volt, zord hideg, kinek van kedve átfagyott lábbal vizes cipőben futni.

Egy idő után azt vettem észre, hogy már nem tartozom abba a futótáborba, akik általában akkor mennek ki futni a szigetre, amikor szép napsütéses idő van. Én kimegyek akkor is ha -14 fok van, vagy ha +35 fok. Futok, ha esik az eső, vagy ha havazik. Időnként akkor is futok, ha a szél olyan erővel fúj, hogy rá kell feküdnöm, hogy haladni tudjak. Futottam már sárban, hóban, latyakban, pocsolyában, valójában az elmúlt évek alatt nem volt olyan környezet, ahol ne futottam volna.

Érdekes módon észrevétlenül alkalmazkodtam a környezetemhez. Ahogy tapasztaltabb lettem, úgy szélesedett a világ. Ahogy az évek teltek, nemcsak gyorsabb és nagyobb távokat tettem magamévá, hanem rezisztensebbé is váltam a környezeti elemekkel szemben. Ami még furcsább, hogy ez kihat a napi életemre is. Zuhogó esőben is kimegyek az utcára esernyő nélkül. Esik? Na és? Volt már ilyen. Majd megszárad a cipőm, ruhám, a hajam.

A futás alázatra és alkalmazkodásra tanít. Egész jól csinálja. Szombaton ezen gondolkodtam magamban, miközben a Mátrában az egyik patak átkelése után futottam tovább. Persze hideg volt a víz, de mint annyiszor, most is bebizonyosodott, hogy ha mozog/fut a láb, akkor szépen kifűti az áthűlt, átnedvesedett részeket. Ez számomra, illetve futócimboráim számára természetes, aki pedig nem ebben él, vajon mit gondolhat az olyanakról, mint mi? Talán ők kevesebb ámulattal, inkább nagyon furcsán tekintenek ránk.

7 komment

Címkék: cipő patak trail

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doncii · http://doncii.blogspot.com 2013.04.11. 14:29:52

Foleg a terepfutas, ennyivel egeszitenem ki. Nagyon eltalaltad a temat! Nekem hegyekben valo turazas kozben szoktak lenni ilyen elmenyeim, hogy allok egy fal, homezo, patak elott, aztan jon egy kis csapat, ket csaj, ket fiu es atgazolnak rajta a pi..ba. Semmivel sem izmosabbak, nincs speci cipojuk, egyszeruen leszarjak :) Ez is fejben dol el.

Válasz erre 

Gyűrött Papír 2013.04.11. 14:33:18

Ennyire hardcore módón még nem kellett vízen átkelnem, de az bejött, ha bokáig érő vízbe magasra és gyorsan kapkodott lábbal telibe beletrappolok, akkor kiszorítok annyi vizet, hogy ne legyen ideje visszafolyni a cipőre. De legalábbis nem ázik be annyira.
B tervnek: nem járható az, hogy mezítláb átkelni? :)

Válasz erre 

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2013.04.11. 14:57:10

@Gyűrött Papír: de járható :-)... alapvetően már előtte szétázott a lábunk. így mindegy volt

Válasz erre 

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2013.04.11. 16:37:24

Nekünk is már az első néhány száz méteren átázott a cipőnk. :)
Hétvégén pont erről beszélgettünk, hogy sokunk számára már magasabbra került a léc. Például a Vértes után már nem fogok különösebben felháborodni, ha féllábszárig kell gázolnom a vízben. Persze alapvetően kikerülöm a pocsolyákat, de nem minden áron.
Van az a helyzet mikor egyszerűbb lendületből áthaladni a legrövidebb úton, mint elkezdeni szlalomozni vagy trükközni a buckákon és köveken kockáztatva egy esetleges esést vagy ficamot.

Vértesben első pár órában még kerestük a kerülőt a pocsolyák mellett, de 40 kili után már enerváltan áthaladtam a 20 centi mély és 15 méteres pocsolyákon. Arra ügyeltem, hogy te is mondtad, hogy kifűtsem a lábam.

Fura belegondolni, hogy hová jut el az ember három év alatt az első megtett szigetkörök után.

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2013.04.11. 18:08:12

Mindig az első vízbelépés a legrosszabb. Utána már mindegy. Hétvégén a Mátrabércet úgy kezdem, hogy belelépek az első pocsolyába, emiatt se fájjon már a fejem. :))

Válasz erre 

olipapa · http://www.oliworld.hu/ 2013.04.11. 18:28:16

Innen már csak egy lépcső van Szasza, mikor már észre sem vesszed, hogy történt valami extra, hogy volt patak, vagy sem.
Egyébként hogy ámulattal ki nézi azt a futót aki átgázol a hideg patakon? Szerintem kb senki, mint ahogy a buszon sem ámulnak hogy futni megyek a nem futók, inkább olyan nem értem ez mire készül fejet vágnak. Az aszfaltosok sem ámulnak, inkább megmagyarázzák, hogy ez hülyeség, vagy jönnek terepre és ők is ugyanúgy belegázolnak mint tetted te is anno és magával szippantja őket a trail. Egyfelől fontos ráérezni, hogy nem is olyan kunszt ez a természeti elemekkel dacolás, másfelől vigyázat, rendesen építi az egót, hogy milyen vagányak vagyunk. Viszont alázatot általában csak úgy tanulunk, ha egyszer-egyszer odacsap a természet és megmutatja ki az úr. Azért az nem olyan szép, jobb nem feszegetni. Kinek itt, kinek ott van ez a határ. Jó tudni hol van, de sajnos előre nem mindig lehet.

Válasz erre 

Oh Dae Su 2013.04.12. 09:26:03

Van egy kedvenc útvonalam, itthonról Szfvárról indulva megfutni a Velencei hegység keleti részének dombjait az Ingókövekig, majd vissza Pákozd felé a tó északi partján. Csakhogy épp útba esik a Császárvíz nevű csatorna (patak), amin jó hosszan nincs rendes átkelési lehetőség. Át szoktam rajta simán gázolni. Általában csak bokáig, vagy alig térdig ér, de olvadás idején, vagy olyankor, amikor vízpótlás van a Velencei tó felé, eléggé megduzzad. Ez mondjuk épp egy alacsony vízállás mellett történt, amikor egy alkalommal épp áttrappoltam a patakon, miközben egy juhász a szemközti oldalon hajtotta le az állatokat itatni. Nézte, hogy mit művelek, majd kikerekedett szemekkel ennyit mondott: ' De, hát vizes lett a lába...' :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: