A harmadik nézőpont

2013.12.02. 21:44 szasza75

DK és Szuflavéder beszámolóját már olvashattátok a Naszály Trail-ről. Ha nem unjátok még a témát, akkor röviden összefoglalom az én verziómat.

Elég zsúfolt napokat élek mostanság, délben már programom volt, így a 25 km-es távra neveztem. A 8 órás rajt pont ideális ehhez. Szűk 45 perc alatt értem ki Budapestről Katalinpusztára. Mivel kicsit elaludtam, így reggel egy benzinkúton ittam egy kávét, illetve ettem egy kis pékárút. 

Az elmúlt hetekben, sajnos nem sokat futottam. Persze kedvem az lenne, de valahogy nem jönnek olyan könnyen össze a dolgok. Gyakorlatilag a nagy őszi terveimet már elengedtem, így saját szórakoztatásomra megyek ki futni – már ha tudok.

Nagyon nem vagyok elkeseredve, valami értelmes cél azért csak akad. Balázs a minap felhívott, hogy csináljunk 11 nap alatt 11 Balboa-kört. Mekkora ötlet! Rögtön benne voltam, végre valami. Az elsőre egyedül mentem (ő elaludt), aztán a másodikra is (akkor is elaludt). Ezen a ponton arra gondoltam, hogy csak engem szívatott meg. :-) A 3. körre már nem mentem el, befulladt a nagy projekt, de arra elég volt, hogy rájöjjek, annyira nem esett nehezemre két egymást követő nap futni.

Visszatérve a Naszályra: remek kis helyszín. A rajt előtt nagyon nem volt időm beszélgetni a haverokkal, mert épphogy csak beestem, de gondoltam majd útközben, kalandozgatok, futogatok a többiekkel, majd csak lesz valahogy. DK előttem volt, az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha végigkísérném. DK nagyon jól bekezdett, úgy harapta az első emelkedő elejét, hogy máris észrevettem egy másik Gergő (Zserzseli) barátomat.

Ő nemrég futott egy brutál félmaratoni PB-t, előtte meg New Yorkban egy 3 óra közeli maratont, és mivel azt ígérte, lazázik, szépen lekövettem. Másképp értelmeztük a laza szót, mert a gépszíj nem laza, őt meg elkapta valami. A Naszály csúcs előtt már egyenesen robbantási kísérlete volt, sőt valami bekattanhatott nála, mert a hegyről úgy szaladt le, mintha kergették volna. Pedig nem tettem.

Kicsit mérges is lettem, hogy szépen átvert, így a frissítőponton utolértem, majd picit elébe kerültem. Gondoltam, most visszaadom az érzést. Tapadt-tapadt, aztán egyre csak lemaradozott. A táv második felében már én is elértem a kényelmi zónám felső határát. Ugyan nem volt hörgés, de azért rendesen facsartam magamból ki az erőt. A mezőnyben való elhelyezkedésemről mit sem tudtam, pár haver biztos előttem volt, de gyakorlatilag csak a magam útját a saját feszített tempómban futottam. Talán még Skulot előztem le a vége felé, aztán a célegyenes, majd az az utáni kanyar, aztán a "dugókás" fogadóbizottság a teraszon. (Megbotlottam a fellépésnél, ívesen repültem, szó szerint beestem a célba, annyira bevertem a térdem, hogy odacsapta az egész délelőttös jó érzésű elégedett futásomat. Pedig a versenyen egyszer sem estem el, nem csúsztam meg, őrület.)

Annyira nem volt könnyű pálya. Futás közben azon gondolkodtam, hogy akik most ismerkednek a terepfutás szépségével, azok megkapják rendesen, úgy az eszenciáját. Ez egy nehéz technikás pálya, kellően sok sárral.

Minden elismerésem annak, aki végigment rajta. A rövidebb, 25 km-es távon végül a 4. lettem 2:36:50 körüli idővel. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, szűk 25 km több, mint 2 és fél óra alatt a táv harmadától erősen futva.

És akinek ez a pofon kevés volt: hamarosan jön a Börzsönyi Vulkán. Kicsit hosszabb, kicsit szintesebb, én már csak a hagyomány miatt is elmegyek.

Bár nem tudom, ebből a nemfutásból mikor kapom meg ezeken a távokon én is az első igazi pofont.

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló trail Naszály

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.