A vasárnapi nyulazás
2013.12.15. 18:20 Szuflavéder
Utólag tudtam meg, hogy az én drága szerelmem olvasta a futo.blog.hu-n a pénteki posztomat és még szombat este megkérdezte, futunk-e vasárnap délelőtt egy nyulas kört. Mit sem sejtve azonnal igent mondtam. Szokásos 3-400 méteres előnyt megadtam neki, de vissza kellett mennem a házba a kesztyűmért, vesztettem is fél percet.
A tegnapi 23 km lefárasztott, ezért 6-6:30 közötti könnyű iramot terveztem. Nem láttam az első kanyar után sem és a Kis-Dunához vezető Fiumei, hosszú úton sem. Pánikba estem, nem veszíthetek nyulas futáson. Nem esett jól, de 5:20 körüli tempóban mentem, hogy utolérjem, de csak a Dunánál került a látóterembe. Nagyon messze volt még, kb. 300 méterre.
Menet közben gondolkodtam, hogy talán elolvasta a pénteki posztot, meg akar szívatni és emiatt kezdhetett gyorsabb tempóban? Tudta ráadásul, hogy fáradt is vagyok, így minden neki kedvezett.
A Parkerdőhöz érve még mindig 150 méter előnye volt. Itt viszont már elkezdte lökni. 5:20 as tempót ment és nem közeledtem. 500 méterrel a vége előtt lefotóztam, még mindig messze volt.
Nagy hajrát nyitottam, de végül 20 méterrel előbb ért célba:
A jó teljesítményében benne lehet az is, hogy egy Nike Free-vel leptem meg a héten és ma volt az éles teszt. Imádta, szárnyalt, üt az új cipő, nagyon boldog volt.
Én viszont tiszta depi! Csúnyán elbánt velem. A válást fontolgatom. ;-)
1 komment
Címkék: edzés futás válás nyulazás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.