Tatai Minimaraton 2014

2014.08.12. 15:11 Szuflavéder

Szeretem ezt a versenyt, de már három éve nem voltam itt, így idén természetesen szerepelt a terveim között. A vár, a tó, az egész hangulata, egyszerűen mesés. A pályarajz is erről árulkodik:

Minden augusztus első szombatján 16 órakor indul a verseny, a táv kb. 13,6 km. Általában nagyon meleg van. Nem is emlékszem volt-e itt valaha rossz idő, talán egyszer.

A Senior OB-t követően, 10 nap pihenés/nyaralás után, már július végén elkezdtem az alapozást az őszi versenyekre. Ebben a hónapban triatlonozni fogok, de persze a futás marad a fő csapás továbbra is. Most hétvégén, ha edzetlenül is, de indulok egy rövidtávú triatlonversenyen, augusztus végén meg 8 órán belül szeretném körbetekerni a Balatont. A múlt héten 10 edzésem volt, így ki vagyok, mint egy kutya. De térjünk vissza a versenyre.

Nagyon fáradtan érkeztem Tatára. Egy erős edzésnek terveztem, semmi tét nem volt, teljesen nyugodt voltam. Gondoltam 4:30-as iramban végigmegy majd – gondoltam. Ahogy szoktam, bemelegítettem, kb. 3 km volt (ezt mindig komolyan veszem).

A rajt után szépen mentek a lábaim, de a meleg miatt a szokásosnál is könnyebben kezdtem. Légiós sapkát vettem fel, tűzött a nap rendesen. Két km-nél értünk vissza a rajthoz és ott már éreztem, hogy nincs bennem erő, így tovább lassítottam. Fontolgattam, hogy kiállok, de aztán eldöntöttem, hogy mégis végigmegyek, mert hiányzott már az ottani hangulat. Egyébként simán feladtam volna, mert ha szarul megy a futás, a puszta teljesítés nem érdekel.

Elhagytuk 3 km után a vár részt, majd jött a tómenti sétány sok árnyékkal. Talán sűrűbben is voltak a frissítőpontok, mint két km. Minden állomáson és megállóhelyen megálltam, félreálltam, és két pohár vizet nyomtam minden ponton szépen, nyugodtan. Szekeres Feri bácsi 5 km-nél ért utol, 23:45 körül lehettünk.

– "Mi van, Karesz, nem megy?"

– "Ez ma nem az én napom, Feri bácsi!”

Hamar látótávolságon kívül került.

A strandoló szakaszon átfutni mindig élmény. Így, hogy túlélő tempóra kapcsoltam, tudtam kukkerolni a strandolókat. Voltak elismerő és voltak persze "ezek nem normálisak" tekintetek. De mindenhol drukkoltak, tapsoltak, jó volt a hangulat és persze engem meg folyamatosan előztek.

A tavat elhagyva egy kis emelkedő vitt fel a tizedik kilihez (ez idén kicsit hátrébb került). Nekem ez a pici emelkedő most a János-hegyet jelentette. Itt már előztek a 75 év felettiek is és egy 5 év alatti kissrác is az apukájával. Megdícsértem a fiúcskát, hogy mennyire ügyes, aki büszkén futott tovább.

Innentől az 5:30-as tempó sem ment már. Ezen az utolsó szakaszon kint voltak az utcán a helyi lakók. Szurkoltak, vízzel kínáltak. Egy 60 körüli úr a saját háza előtt slaggal locsolta azt, akinek erre igénye volt. Nagyon vidám volt az egész.

13 km után már hallatszott a szpíker, jó hangulatban futottam a célegyenes felé és végre magasba emelhettem a kezem, ugyanis életem legrosszabb idejével teljesítettem ezt a versenyt. Sosem álltam itt még sorban pólóért, most 15 percig tartott. A névre szóló oklevélért már nem is álltam be.

Semmi rossz érzés nem maradt bennem, 1:12:54-et futottam, jól volt itt lenni, jövőre is jövök.

1 komment

Címkék: beszámoló 2014 Tatai Minimaraton

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.