43 évvel később – a Nike pipa eredetéről

2014.08.16. 15:11 angelday

Amikor 1971-ben Carolyn Davidson bemutatta a mára már ikonikussá vált, de akkor még csak egy sima fekete pipa tervet, a három, vele szemben ülő férfi egyáltalán nem tűnt elégedettnek. "Mit hoztál még?" kérdezték tőle, aztán Carolyn megmutatta a többi tervét is. Végül úgy tűnt, mégis a pipa tetszik a legjobban nekik is.

A három férfi közül az egyik Phil Knight, a Nike alapítója volt. "Nos, nem vagyok túlságosan oda érte" – kommentálta még akkor – "de talán idővel hozzá fogok szokni."

A világ egyik legismertebb logója, a Nike pipa 2011-ben volt 40 éves.

Azon a meetingen még senki nem gondolta, hogy ez lesz belőle. Főleg Davidson nem, aki abban az időben a hatvanas évek végén egyszerű egyetemista volt. Knight ugyanott a Portland State University-n tanított számvitelt abban az időben és mellékállásként a "Blue Ribbon Sports" cégben tevékenykedett. Ez a cég a japán Onitsuka cipőgyár (ma: ASICS) nyugati-parti disztribútora volt Amerikában.

Knight néhány japán fejessel találkozott és szüksége volt valakire, aki néhány grafikont, meg értékesítési diagramot vizuálisan gatyába ráz egy picit. Az egyetem folyósóján csípett el egy beszélgetést Davidsonnel, aztán megszólította. Két dolláros óradíjat ajánlott neki (ez ma kb. 8-10 ezer forintos óradíjnak felelne meg – Amerikában).

Elkezdtek együtt dolgozni és sok sikeres munkájuk volt. Davidson végig maszekolta az egyetemi éveit. Ekkor egyébként még nem a logótervezésről volt szó, szinte kizárólag csak sales grafikonokkal dolgozott. Knight üzlete közben felfelé ívelt és folyamatos feszültség jelentkezett közte és az Onitsuka közt. Erre a pontra már volt néhány saját termék és egy mexikói gyártósor is, termelésre készen. Viszont még nem volt meg, mi kerüljön a termékekre.

Valahogy 1971 körül (már senki sem emlékszik, pontosan mikor) Knight egy újabb feladattal bízta meg Davidsont. Egy logóra volt szüksége, de nem akármilyenre. Olyanra, ami kifejezi a mozgást, de nem nézhet úgy ki, mint az Adidas, a Puma, vagy az Onitsuka tigrise. Knight ebben az időben megszállottan figyelte az Adidast és imádta a hármas csíkokat.

Végül elkészültek a logótervek, olyan 5-6 összesen. Knight, Jeff Johnson (a Blue Ribbon első igazi alkalmazottja) és Bob Woodell (Nike ügyvezetője lett '83-84-ben) volt a három úriember, akik a döntést meghozták. Azt mindenesetre gyorsan el tudták dönteni, melyik nem tetszik egyáltalán. Knight végül eldöntötte, hogy a swoosh maradjon. Davidson kért még egy kis időt és finomított a terven.

Davidson ekkor még mindig 2 dolláros órabéren dolgozott nekik. Már nem emlékszik, hogy mennyi időt töltött a logókkal, de arra igen, hogy 17,5 órát számolt el végül 35 dollárért. Ezen a ponton a cégnek még nem volt neve. Jeff Johnson javasolta végül, hogy a névnek a görög győzelem istennő nevét válasszák. (Knight ellenjavaslata a "Dimension 6" volt.) Az ábrás védjegyet végül 1971. június 18-án jegyezték be.

Davidson 1971-ben végzett a PSU-n és 1975-ig dolgozott a Nike-nak, utána pedig freelancing munkákból tartotta el magát. 1976-ban a Nike szerződést kötött a John Brown & Partners reklámügynökséggel és 1980. december 2-án lépett a tőzsdére az NYSE-n. Az alapítók hirtelen nagyon gazdagok lettek. Igazából mindenki nagyon gazdag lett, a cég szárnyalt, a brand mindenütt ott volt. Davidson eddig a pontig csak 35 dollárt látott ebből az egészből.

1983-ban a Nike aztán szervezett egy meglepetéspartit neki. Ezen kapott egy hivatalos elismerést, hogy ő tervezte a logót, kis vicceskedés, és kapott egy apró gyűrűtartó dobozt is. Ebben volt egy gyűrű nagyságú arany swoosh logó pici gyémánttal a görbe részen. Davidson elsírta magát. Davidson kapott még egy borítékot is egy halom Nike részvénnyel. Az eseményről videófelvétel is készült, ennek az egyik kockáján Geoff Hollistert látjuk (csíkos felsőben), Bob Woodell (középen elöl), Phil Knight (bal hátul) és Joann Marx (hátul középen, Nike alkalmazott):

Egymásnak ellentmodó nyilatkozatok vannak azt illetően, hogy hány részvényt adtak neki, de elfogadhatjuk, hogy kb. 500 részvényt kapott, amit Davidson végül soha nem adott el. Ma már több, mint 1 millió dollárt ér a csomag.

(A poszthoz a háttérinfókat az oregonlive.com-ról gyűjtöttem.)

3 komment

Címkék: design folklór swoosh Nike

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.