Cipőim története
2015.04.29. 06:59 bitliszbá
A Facebook feldobott egy képet. 2 éve a selejteztem a cipőimet. Ez volt a kép:
Erről a saját történetem jutott eszembe. Az egész úgy kezdődött, hogy...
... 42 évesen fel akartam hagyni a dohányzással és leadni a súlyfelesleget. Volt egy ezeréves Puma szabadidőcipőm. Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy ez nem kóser. A legközelebbi outletes bevásárláskor magamra is áldoztam némi pénzt a családi kasszából, aztán a Nike hátsó faláról kerül hozzám egy Nike terepfutónak nevezett cipő. Ebben kezdtem el igazából futni.
Hamar rájöttem, hogy a heti 5 futást nem bírja, de mivel lett közben egy iPod nanóm (kockáknak: Gen. 3. green), kompatibilitási problémák miatt továbbra is Nike-ban gondolkoztam. Így került a lábamra az első Structure. Viszonylag nagy súlyfelesleggel tökéletes volt. Utána jött az első outletes Vomero (gen 3) – egy álom. Hihetetlen volt, puha és kényelmes – most inkább nem hasonlítanám semmihez, bár ötletem az lenne. A Nike maradt.
Ezeket követte az első Pega (23), szerettem hogy pattogós és gyors volt a Vomeróhoz képest. Aztán jött a második Structure. Ekkorra -15 kilóval trappoltam már benne: nem is használtam csak pár futásra. Innentől már páros beszerzés, amikor fillérekért jutottam a Pega GTX-hez és a piroskához (Skylon 11), ami a legeslegjobb félmaratoni cipőm volt eddig.
A Pega GTX merev volt és kicsit kemény is, nem volt jól eltalált nekem. Jöttek sorban a Pegák, Vomerók (már ha hozzájutottam jó áron), így lett Lunar sorozatból Glide, Fly, Swift és Eclipse. Az Eclipse nekem igazán bejött, de a Vomero kategóriájában azért a Vomero a nyerő. A többi Lunar talpas cipő is jó volt, de talán kicsit hamarabb kikoptak, mint a zoom talpúak.
Az egyik iramfutásnál kaptam egy Adidas Glide-ot. Ez is pattogós volt, de nem feküdt nekem annyira, mint a Nike. Visszatértem a Pega-Vomero vonalhoz. Egészen a Hoka megjelenéséig nem is nagyon gondolkodtam másban. Annyit hallottam eddigre az új hiperszuper cipőről, hogy az egyik nomádos kiárusításon vettem is egyet – bevált. Elnyűttem azóta egy aszfaltos Hokát, lett helyette másik akciósan, és van egy terepes Hokám is. Na, meg egy Pegám (gen 31), egy Vomeróm (gen 9), és egy Terra Kigerem.
Nagyjából ennyi. Ha valaki megtámad egy teszcipővel, akkor nem dobom ki, de a mérce megvan, és a lábam meg az érzéseim az enyémek. És ez csak egy nagyon rövid összefoglalója 6 év és nagyjából 22000 kilométer kiszolgáló egységeinek.
Most ezek állnak a garázsban:
3 komment
Címkék: történet Pegasus Vomero
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2015.04.29. 09:11:59
Burgermeister 2015.05.04. 11:17:13
Burgermeister 2015.10.06. 18:38:01
:(
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
