A motiváció kulcsa a siker?
2012.03.29. 22:22 szasza75
Már itt a blogon is volt szó arról, hogy sok fiatal atléta, élsportoló huszonéves korában elveszti a lelkesedését és elfordul a futástól. Persze vannak olyan futók, akik fiatal korunkban befejezik élsportolói pályafutásukat, majd 30-40 éves korukban más szemlélettel ismét felveszik a futócipőt. Muhari Gábor nem csak a '90-es években futott élsportolói szinten, hanem most is. Nevét nem az elmúlt napokban megjelent csúcsdöntési kísérletében ismertem meg, hanem évekkel ezelőtt, a 10.000 méteres felkészülésének részletes "gondolatébresztője" olvasása közben. Vele készítettem az alábbi riportot.
Futóblog: Úgy tudom, hogy te a kilencvenes évek közepén középtávfutó voltál, most 15 évvel kés[bb ugyancsak aktívan atletizálsz. Hogyan tudod ezt a lelkesedést, szorgalmat motivációt éveken át ilyen magas szinten fenntartani?
Muhari Gábor: Sportpályafutásomat a nyolcvanas évek végén kezdtem, mivel az óvódában sportiskolába ajánlottak. A negyedik osztály után kötelezö volt sportágat választani és edzésre járni. Eleinte megnéztem magamnak közelebbről a lövészetet, amit a családban válogatott szinten űztek, majd a kosárlabdát, de ezek a próbálkozások nem voltak hosszú életűek.
Egy 400 m-es iskolai felmérésen egészen csodálatos módon én lettem a legjobb az osztályból. Azért volt ez furcsa, mert addig bármilyen távról volt szó testnevelés órán, mindig valahol az utolsó helyek egyikén kínlódtam. 1989 májusától sportolok rendszeresen. Meghatározó (siker)élmény volt számomra, hogy rögtön a következő évben váltóban 4x100 m-en és 4x600 m-en, majd ötpróba (80 m gátfutás, távolugrás, 300 m, súlylökés, 1000 m) csapatban országos bajnoki címet nyertünk az egyesülettel (Szolnoki MÁV-MTE), ami mellett egyéniben ötpróbában és 600 m-en sikerült még egy-egy bronzérmet is begyűjtenem.
Az általános iskola végéig (1992) edzői döntésre nem végeztem egy számra (távra) specializált edzésmunkát, így 14 évesen 1000 m akadályfutásban nyertem OB-t, majd egy évvel később már 300 m gátfutásban lettem második. Mindemellett távolugrásban 601 cm, 100 m-en 11,78 volt a legjobb eredményem, ötpróbában (100 m, távolugrás, kislabdahajítás, súlylökés, 800 m) diákolimpiai bajnoki címet szereztem.
Mindezek után 1993-tól már kizárólag közép- és hosszútávfutással foglalkoztam. Főszámom az 1500 m volt, de emellett 800 m-en és hosszabb távokon is versenyeztem egészen 2002-ig. Igazság szerint kiemelkedő eredményeim soha nem voltak, de mindig ott voltam valahol elöl, ami elegendő motivációt jelentett számomra.
2002-ben aztán volt egy kis törés, hiszen az egyetem után már nem volt olyan egyszerű amindennapi életbe iktatni azt a heti 10-12 edzést, ami a hasonló folytatáshoz kellett volna.
Közben kicsit meg is csömörlöttem a pályaversenyektől, jó ideig nem is versenyeztem. Elkezdtem kung-fu-zni, ami mondjuk tetszett, de nem találtam azt a sikerélményt meg benne, amit a futásban, így nem sokáig csináltam. Munkahelyi nehézségek miatt volt időm beleásni magam az edzéselméleti dolgokba. Ettől függetlenül viszont kezdtem elég rendesen befordulni, mert valami eszenciálisan hiányzott az életemböl: A SIKER. Tudtam ugyanakkor, hogy van amihez biztosan nyúlhatok, az a futás. Ebből lett később az az ominózus 10 000 m 2006-ban.
A motivációm egyébként nyilván nekem sem töretlen, mert munka mellett nehéz annyit és úgy edzeni, hogy az a kívánt eredményt meghozza. Általában viszont egy-egy siker ad elegendő lendületet a folytatáshoz. Ha ez véletlenül mégsem így lenne, akkor pihenek pár hónapot és feltöltődve kezdem előről megint.
FB: Már évekkel ezelott olvastam két komoly írásodat, az egyik egy 10.000 méteres felkészülésedről szól, a másik a maratoni felkészülésedről. A maratoni írásod alcíme "gondolatébresztő". Kinek szántad?
MG: Már elég régen írtam, de úgy emlékszem, hogy mindkét iromány gondolatébresztőnek készült. Az alapötlet az volt, hogy itt van egy remek eszköz, a pulzusmérő, ami ugyan nem egy csoda, de rengeteget tud segíteni a felkészülésben. Ennek ellenére a hazai közép-hosszútávfutó élvonal még mindig nem igazán – vagy nem igazán jól – használ.
Miért van ez így? Én meg részletesen leírtam pár hónapomat. Első körben az edző kollégáknak szántam talán. A 10 000 m kicsit nehéz nyelvezetű is lett talán emiatt. A maraton viszont már egészen közérthető ahhoz képest. Ezt inkább a futóknak szántam, már csak azért is, mert a maraton népszerűsége nálunk is töretlenül növekszik. Az edzőkollégák többségét egyrészt nem érte el, másrészt az eredmények (31.43 és 2:25.36) sem voltak olyan jók, hogy érdemben felfigyelhettek volna rájuk.
(Persze mondjuk az elgondolkodtató, hogy tavaly ilyen eredménnyel OB-t lehetett volna nyerni maratonon.)
FB: Úgy tudom, nem áll tőled messze az emberi szervezet biokémiai folyamatainak ismerete sem.
MG: A Veszprémi Egyetem (ma: Pannon Egyetem) Környezetmérnök szakán végeztem. Az intézmény korábbi profiljából adódóan rengeteg kémiai tudományt, például a biokémiát is, öntögettek 5 év alatt a fejünkbe. Ez jó alap volt ahhoz, hogy késöbb autodidakta módon elmélyedjek a futással kapcsolatos biokémiai folyamatokban. Ennek meghatározó szerepe van a teljesítményben éppúgy, mint annak fejlesztésében.
FB: Annak idején 1500 méteres pályaatléta voltál, tavaly ősszel lefutottál 3 maratont és egy Ironmant is csináltál. Nem volt nehéz mentálisan megszokni a hosszú órákon át tartó versenyidőt?
MG: Röviden azt tudom mondani, hogy nem. :) 2000 április elsején, szombaton ugyan bolondok napja volt, de a Testnevelési Egyetem aulájában Arthur Lydiard, az új-zélandi csodaedző egy számomra nagyon meghatározó előadást tartott. Mondandójából azt egyértelműen sikerült leszűrnöm, hogy a heti rendszerességgel végzett, alacsony intenzitású 2 - 2,5 órás hosszúfutás (kb 32,18 km) jótékony hatással van a teljesítményre még a középtávfutóknál is!
Ez volt számomra a lényeg. Az egész annyira őrültségnek tűnt! Másnap már 27 km-t futottam. Természetesen az akkori edzőm tudta nélkül az edzésterv egyetlen elemét, a vasárnapi hosszúfutást, megváltoztattam. Innentől kezdve a heti egyszeri 2 és fél óra nem számított kuriózumnak. Emiatt nincs problémám a hosszabb versenyekkel sem.
FB: Idén februárban magyar csúcsot futottál 6 órán, pontosan 89 451 métert, hétvégén a 6 órás futáson szeretnéd megjavítani az eredményedet. Milyen eredménnyel lennél elégedett?
MG: A cél a 92 188 m, ami a jelenlegi világcsúcs. Mindenképpen nehéz lesz összehozni, de optimális időjárási körülmények között megtörténhet. Ezzel természetesen elégedett lennék. Egyéb eredményt jelenleg nem szeretnék értékelni, legfeljebb majd utólag.
FB: A veszprémi pálya nem teljesen sík. Nem könnyebb egy teljesen sík pályán futni?
MG: A lassee-i pálya sem volt teljesen sík, sőt, a veszprémi körben kevesebb a szintkülönbség. Biztos, hogy számítani fog valamennyit, de több tényező is van, ami befolyásolja a teljesítményt.
FB: Edzéseid, versenyeid bárki számára elérhetők. A 6 órás futásod után egy 1:11.46-os félmaratonnal "vezettél" le. Hogy tudsz ilyen gyorsan regenerálódni?
MG: Ha sarkítani akarok, akkor ez úgy hangzik, hogy egy 6 órás futáson csak edzésiram van. Más kérdés, hogy kicsit hosszabban. :) Ugyanakkor savasodás egyátalán nincs. Máig élénken az emlékeimben él a 2008-as duatlon OB, amikor is Major Józsi az Arizona Ironmanen szerzett 4. helye után két héttel melegített a versenyre. A többség azt gondolta, hogy képtelenség lenne jó időt mennie. A 3.20-as iramú futás és a 40 km/h feletti bringás átlagsebességgel mégsem okozott neki gondot.
A félmaratont egyébként nem levezetésnek szántam, mert az azt megelőző szerdai és csütörtöki edzés már egészen a vasárnapi verseny tudatában történt. Pontosan emiatt sejtettem, hogy valami ilyesmi kijöhet belőle. Persze sejteni, meg az eredménylistába beszúrni egy teljesítményt, nem ugyanaz. Mindenesetre lelkileg nagyon jót tett nekem az, hogy így ment az a félmaraton.
A kérdésre válaszolva, a relatív gyors regeneráció titka valószínűleg az edzéstervben rejlik, amelyben két dolog szándékosan és biztosan nincs: maximális terhelés és teljes pihenő.
FB: A felkészülési anyagodból azt szűrtem le, hogy soha nem léped át az anaerob küszöbödet futás közben. Az edzéstervedet magadnak írod?
MG: Való igaz, hogy ettől az "élvezettől" az esetek túlnyomó többségében megkímélem magam. Persze néha aztán ordítva előtör belőlem a volt középtávfutó, hogy: savat! savat!
Biokémiai szempontból azoknál a számoknál, ahol a versenyidő 90-120 perc fölött nem teszi lehetővé a magas, vagy relatív magas intenzitást (anaerob küszöb feletti pulzus), az ilyen edzések kifejezetten ártanak. Ennek fényében gyakorlatilag már karcolgathatnám is a következő gondolatébresztőmet Ironman felkészülés témában.
Az edzéstervemet magam írom. Van egy középfokú atléta edzői végzettségem, egy egyéb, pulzusmérésen alapuló edzéstervezésről szóló képesítésem, mindemellett pár évtizednyi személyes tapasztalatom.
FB: Milyen jelentőséget tulajdonítasz felkészülésed és verseny során a táplálkozásnak?
MG: A táplálkozás egyértelműen fontos. Egyrészt testsúlykontroll szempontjából, másrészt regeneráció és adott esetben sérülésmegelőzés szempontjából is. Más kérdés, hogy a táplálékkiegészítőknek ezzel szemben nem tulajdonítok különösebb jelentőséget. Egy-két dologra tényleg figyelni kell pótlás szempontjából, de teljesítményt meghatározó szerepük nincs.
A verseny más dolog. Nem igazán vagyok frissítéspárti, de hosszabb távokon ez természetesen elkerülhetetlen. Két óra fölött a frissítésnek egyértelmű a teljesítménybefolyásoló szerepe. Persze csodát sem szabad tőle várni.
FB: Jelentkezett már valaki nálad edzéstervért? Vannak-e tanítványaid?
MG: Időnként szoktak jelentkezni. Korábban voltak többen és jelenleg is van még pár futó akiknek segítek, de túl sok időm nincs erre mostanság.
FB: A 6 órás futás után milyen terveid, céljaid vannak?
MG: A lassee-i akcióm után a szövetség (UMSZ) meginvitált az olaszországi Seregnóba, ahol április 22-én 100 km-es EB-t és VB-t tartanak. Rövid gondolkodási idő után vállaltam, mivel a tavalyi eredménylista alapján nem esélytelen a jó szereplés. Ez után még van pár maratoni tervem május végéig.
FB: Köszönjük a beszélgetést és sok sikert a csúcsdöntéshez.
13 komment
Címkék: interjú eredmény muhari gábor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.03.30. 07:32:30
Szasza, csinálj még interjúkat, nagyon jók! Sok dologban megerősítést kapok tőlük, sok dologra pedig rákeresek a neten és így már mindent fogok tudni, jövőre Gebrével a hátam mögött érek be a célba. :)))
mata68 2012.03.30. 08:23:05
31-én rajtad lesz a világ szeme, sok sikert !
csétomi 2012.03.30. 15:02:40
Nagyon jó interjú lett ez is. Köszi szépen mindkettőtöknek!
2012.03.31. 17:36:18
sportgeza.hu/sport/2012/03/31/muhari_a_hatoras_futas_uj_vilagcsucstartoja/
Gratulálok!
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.04.02. 07:06:08
Gratulálok a 6 órás csúcshoz!
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.04.02. 10:02:52
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.04.02. 11:39:11
Joe. · http://futonaplo.blogspot.com 2012.04.02. 12:28:42
Nagyon tetszett többek között a jól eltaláltan részletes, mégis érthetően leírt kémiai folyamatok bemutatása. A pulzusmérés és a hatékonyság keresésében pedig, ez teljesen a józan ész kérdése. Hiszen ha a szabadídőnk megy rá és ha fejlődni szeretnénk akkor célszerű minél hatékonyabban csinálni, a futásban talált örömünk megtartása mellett.
Szuper írások. További futósikereket kivánok!
Kilfish · http://www.kilfish.com 2013.05.09. 18:02:49
1. Az 52. oldalon egy fiktív futó maratoni versenye van leírva, aki a következő hibát követi el:
“ 20-25 perc után beinduló zsíranyagcserét az első frissítőállomásnál megivott 3 dl izoital szénhidráttartalma (3x29=87 Kcal) szinte teljes mértékben le is állítja.”
A kérdésem az, hogy mi lett volna a helyes frissítési taktika, esetleg ennyire korán még csak vízzel szabad frissíteni, és mikortól jöhet az izo és egyéb szénhidrát?
2. Sok helyen olvasom, hogy hosszú futásoknál az a jó, ha a szervezet a zsírraktárakból nyeri az energiát, viszont nálam 173 cm-es magasságra 62 kg súly jut, túl sok zsírraktárt nem érzékelek magamon, ilyenkor mi van, ha nem is látszik, azért van annyi ami egy okosan végrehajtott maratonnál szükséges? A táplálkozásomra egyébként odafigyelek, szerintem eleget eszem és az átlaghoz képest jóval egészségesebben, az a 2-3 kiló plusz azóta ment le amióta a maratonra készülve növeltem az edzésadagjaimat és nagyságrendekkel többet futok az aerob zónában mint azelőtt.
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.05.09. 18:47:37
Kilfish · http://www.kilfish.com 2013.05.09. 21:43:42
cindbl 2013.05.09. 22:11:46
a masik kerdesre: lehet, hogy te nem erzekelsz magadon tul sok zsirt, de ne felj, boven van ott (hacsak nem vagy leszalkasitva teljesen :))
Kilfish · http://www.kilfish.com 2013.05.10. 01:11:23
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
