VCM 2015
2015.04.25. 07:27 SeSam
A tavalyi szuper verseny után idén is úgy döntöttem, a szezont a bécsi maratonnal kezdem. Ezúttal nem volt edzésterv, csak szerettem volna a szokásosnak mondható négy órán belüli időt megtartani.
Emlékszik még valaki, mit szívtam a rajtszám feltűzésével anno? Most a felvételkor feltűnt, hogy van egy kis doboz biztosítótűknek, szépen négyes egységcsomagokba összefűzve, csak el kellett venni. Tuti volt ilyen tavaly is, csak én voltam a ló. Mindegy, ezúttal a főnökömtől kapott rajtszámtartóval készültem, ami csak mérsékelten vált be. Egyrészt túl közel voltak rajta a pöckök, vagy a rajtszám volt túl nagy, mindenesetre nagyon lobogott a szélben. Csaba azóta meghackelte: kiderült, hogy arrébb rakhatóak a rögzítők, de a papír alja akkor sincs lefogva ugye, tehát fújja a szél. Igazából tőlem az egész öves megoldás idegen volt. Zavart, hogy körém van tekerve valami.
A reggeli (zab) után felültünk a villamosra, majd a következő megállónál leszálltunk, mert a rajtszámomra nézve eszembe jutott, hogy otthon hagytam a chipet. Így megvolt a bemelegítő futás is meg az adrenalinszint kellő mértékű növelése. Elkésni azért így sem késtem el, bőven volt idő megkeresni a kettes zónát, és beállni.
A rajtnál iszonyú tumultus volt, de elszórakoztatott a bécsi néni, aki minden későn érkező versenyzővel perelt, hogy megtelt ez a szekció, menjenek máshová. Amúgy ennyire nem vagyok kövér, csak előnytelen a rajtszámtartó!
Még mindig a telefonnal futottam, ráadásul a képernyőt is bekapcsolva hagyva, aminek az lett az eredménye, hogy nagyjából a 25. kilométer körül megszűntek az értesítések: lemerült a dög. Innentől tehát teljesen az érzéseimre hagyatkozva mentem. Időmérő szőnyegek ugyan voltak minden ötödik kilométernél, de órát azt nem láttam egyik helyen sem, úgyhogy jórészt fogalmam nem volt, mit futok épp.
Inkább előztek, mint én előztem volna, de igyekeztem tartani a körülöttem lévők tempóját. Úgy saccoltam, hogy akkor már nagyjából azok maradtak mellettem, akik hasonló ütemet futnak, úgyhogy ha velük megyek, rendben lesz. Meg arra próbáltam figyelni, hogy ne fárasszam le magam teljesen, majd a végén kicsit gyorsítok, ha bírom.
Egészen más érzés volt viszonylag hosszú távon nem tudni az időmet, de kifejezetten kellemes. Ha tempót kellene tartanom, nem menne, de élmény szempontjából kiváló.
A szervezéssel idén is nagyon meg voltam elégedve. A rajtszám átvételétől a célig minden nagyon flottul ment. Autóval ezúttal is alig találkoztunk, ellenben voltak lelkes szurkolók. (Nekem saját is, innen a képek.) Az egyik gyaloghíd végére a helyiek kitelepültek sörpadokkal, és falták a wurstot szurkolás közben. Egyik haverom panaszkodott a váltózónákban tapasztalt tumultusra és lökdösődésre, de ebből én semmit sem észleltem. Viszont a verseny után durva volt látni, ahogy egy hadseregnyi naracssárga ruhás takarító és számtalan jármű varázsolta tisztára az útvonalat elképesztő precizitással és hatékonysággal.
Visszatérve a versenyre, nagyon kényelmesnek éreztem a végét, már amennyire egy maraton utolsó 7 kilométere kellemes lehet. Görcsnek nyoma sem volt, és még gyorsulni is tudtam kicsit. Legalábbis így éreztem, bár az időmérő szőnyegek tanúsága szerint nem feltétlen ez volt a helyzet. Mindenesetre a teljesen kielégítő 3:53'49"-es idővel futottam be.
Az egyetem udvarán lévő nyugágyat még meg kell tanulni rendeltetésszerűen használni.
Ja, meg készültek hivatalos fotók is, de egyrészt eléggé drágák, másrészt tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlom a kattintást, mert nagyon durva kontent.
2 komment
Címkék: beszámoló Bécs VCM
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
enne mi? 2015.04.26. 18:59:36
Háááát, nem tudom, de a második kép alapján szerintem gondold át, mivel sérthetted vérig, vagy mekkora összeggel is tartozol a fotósnak :)
Egyébként gratulálok, nagyon sokat adnék azért, ha én is így állhatnék egy maraton elé, miszerint "nem erőlködöm különösebben, elég nekem a szokásos, 4 órán belüli eredmény"...
SeSam · http://sesam.hu 2015.05.05. 15:25:32
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
