Zöld Dani: Futás a saját szabadságom ellen 

2015.05.11. 07:09 Szuflavéder

Rendszeres hozzászólónktól és Futóblogos vendégszerzőnktől (egy tavalyi posztja) Zöld Danitól kaptuk most az alábbit:

- - -

Készülök az UTH 52 kilométeres távjára. Négy mararaton vagyok túl, ez lesz az első ultrám. Heti 4-6 órát futok és 2-3 óra keresztedzést végzek, úszok, erősítek és rendszeresen jógázom. Hónapok óta. Szerencsés élethelyzetben vagyok, megengedhetem magamnak. De mi lesz, ha már nem így lesz? Bevallom, betojtam egy kicsit. 

Mindig is szerettem mozogni, de pár év versenyszerű, nem épp sikeres, de élvezetés tájfutás kivételével csak hobbi szinten, alkalmanként, ötletszerűen sportoltam. Aztán eljött az a pillanat, amit a legtöbb harmincas éveibe jutó ember megél, hogy ami huszonpár évesen magától érthetődően ment, az egyszer csak már nem megy úgy. Hiába közlekedtem mindenhova biciklivel és szerettem focizni, túrázni: ez nem volt elég ahhoz, hogy kondiban tartson. Úgyhogy elkezdtem futni, hetente kétszer "csak a templomig" (3,5 km, talán 35 perc alatt), és négy éve ez tökéletesen elég volt ahhoz, hogy a közérzetemet felhozza, a mozgásigényemet kielégítse. Pompásan éreztem magam. 

Ebből annak rendje és módja szerint lett félmarcsi, 30 km, két éve az első maraton, és így tovább, most a Movescount hosszú hetek óta azt írja, hogy az elmúlt 30 napban 35-42 órát edzettem. És ha kihagyok egy napot, érzem a combjaimban a mozgáshiányt. Mintha fájnának a felgyűlt salakanyagok. Télen, amikor az UTH-ra való felkészülés lazább hetei voltak, volt hogy négy napig nem csináltam semmit, és egész nyomorultul éreztem magam. Nem pompásan. Szóval betojtam. 

Jól látszik, hogy a mozgás függővé tesz, és mint ahogy a dohányosnak van éhségét csillapitandó egyre több nikotinra szüksége, nekem is úgy van egyre több edésre szükségem, hogy ne érezzem magam rosszul. Ez azonban aligha lesz fenntartható, közel se biztos, hogy a jövőben is lesz ennyi időm. És ha lesz is, még ezer más dolgot akarok csinálni a futás mellett. Ad absurdum, a heti 6 óra futásból heti kettő-három HELYETT. Függő lettem.

Márpedig ha függőségről beszélünk, akkor ott a szabadság hiányáról is beszélünk. Hiszen a függő ember nem szabad, én se vagyok az. Most ezt épp egy 52 kilométeres szívás vállalásával leplezem, de ha nem lesz külső kényszerítő ürügy arra, hogy futni menjek, akkor ott fogok álni meztelenül, lebukva: vagy szabadidőm egyre nagyobb részét fordítom sportra, vagy egész egyszerűen rosszul fogom magam érezni. 

Nem gondolom, hogy engem már meg az isten se ment meg a spartatlontól (annál azért több eszem és önuralmam van :-) ), de a helyzet akkor is elgondolkodtató. A saját szabadságom ellen futok. 

Ti hogy vagytok ezzel? Ti, akiknek gyereke lett, több munkát kellett vállalnotok, lesérültetek vagy akiket lesitteltek: szenvedtek mint a kutya? Meddig? Vagy pár hónap után újra meg fogok tudni elégedni a heti pár órával? 

A tapasztalatotokra, véleményetekre vagyok kiváncsi "Segítség, nem akarok ironman lenni" jeligére írjatok kommentben.

7 komment

Címkék: függőség szabadság futás elmélkedés zöld dani

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DSL · http://runbabyrun.blog.hu/ 2015.05.11. 10:17:37

Nálam a munka meg a kutya/ család mellett eljött az a pont, ahol az edzések az pihenés és regenerálódás (alvás) rovására mentek volna, hiszen olyan korán kellett volna felkelnem. A 24 óra nem volt elég mindenre. Így meg már fáradtan nem élveztem annyira, az életet és a melóban sem tudtam 100% lenni, márpedig ott senkit nem érdekel, hogy én mennyit futok. Előbb utóbb megtalálja az ember az arany középutat a sport / munka és pihenés hármasában, de ehhez sokaknak, például nekem át kell esni egy egy oldalta, hogy kitapasztaljam, meddig az addig. :) És akkor majd nem lesz nehéz lemondani a sok sok edzésről, kevesebbel, de talán minőségibbe is be lehet érni.
Mondjuk nekem más a sztorim, mert volt sérülés is, dehát hülye ember saját kárán tanul :) Te viszont erősítessz, okosan tolod, úgyhogy ezzel sem lesz baj.

Válasz erre 

Simsik Zoltán 2015.05.11. 12:40:55

Szia Dani! Valahol igazad van! Versenyekre készülni elég stresszes, és tényleg kell rá edzeni, és korlátozhatja a szabadságot. Én is azon kezdtem el gondolkodni a sokadik maratonom után, és már több 52 km-em után az utóbbi időben hogy el kéne kezdenem a " minőségi edzésekben " gondolkodni, hogy ne a mennyiségre, hanem a minőségre koncentráljak, de nem szeretnék kihagyni egyetlen napot sem, na jó talán 1 napot a héten. Nem tudom, mikor jön el a pillanat, hogy picit szabadabb legyek, de talán tényleg nem kéne túlzásokba esni, mint pl. Spartathlon, valahol tényleg meg kéne húzni a határt. Remélem majd jól döntesz Dani, és harmóniát fogsz tudni teremteni munka-család-barátok-sport terén, mert talán boldognak lenni jobb a kevesebbel, mint a fél életünket sporttal tölteni, de egyébként sok sikert, én drukkolok neked! Üdv.: Zoli :-)

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2015.05.11. 13:32:21

Éppen legutóbbi futásom alkalmával határoztam el, hogy abbahagyom a rendszeres versenyzést. Rohadt sok időmet elvesz a felkészülés. Lenyomom az UTH-t, az UB-t párban és befejeztem. Maradok a rendszeres erdei kocogásnál. Ennyi elég volt, többet akarok a szeretteimmel lenni. Lehet itt életvezetési tanácsokat adni, de ha a többség mélyen magába néz, bevallhatja, azért jár el hetente 10-15 órát futni, mert nem akar otthon lenni. A többi csak álszent, megnyugtató duma. Indulhat az anyázásom! :))))

Válasz erre 

Simsik Zoltán 2015.05.11. 19:47:21

@BGy: nem anyázok, ha úgy érzed, hogy többet ér a család, a szeretteiddel való időtöltés, akkor igazad van, és az erdei kocogásoddal szinten tudod tartani magad, és tényleg szabadon, és boldogan szaladgálhatsz! Sok sikert az UB-re is, nyomd le és lazíts! Nekem is azt kéne tennem, ma is kihagytam egy edzést. Majd ha újból, csak úgy szívből érzed a hívást, akkor újra versenyezhetsz, de mindegy, csak élvezd a futást, és élj boldogan! :-) Zoli

Válasz erre 

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2015.05.12. 13:31:35

nem lenne jó ha másra nem jutna időm a futás miatt. és az sem jó, bár annyit nem futok mint te, ha folyton számolgatni kell a kilométereket és másodperceket. úgy kezdtem bele, hogy az egészségem miatt amit tudok megteszem, most pedig kb kétnaponta futok 10-20 km-t, hogy ne érezzek mozgáshiányt.
azt próbálom mondani, hogy a függés és a szabadsághiány bonyolult dolgok, senki sem 'szabad' olyan értelemben, hogy semmi kötelezettsége nincs magával vagy másokkal szemben - viszont nagyon sokan vannak, akik azért nem élhetnek szabadon, mert nem tudják, mi kell nekik a boldogságukhoz.
szerintem az is fontos része a szabadság érzetének, hogy ne láncoljuk magunkat idő- és eredménymérésekhez, a teljesítménykényszer nem szabadság, ahogy az sem, ha folyton kényszeresen be kell számolnunk az aktuális eredményeinkről (nem a te blogodra vagy bejegyzésedre gondolok itt, ez egy egészen általános megfigyelés), a külső jóváhagyás kényszere szintén nem szabadság.
engem is aggaszt néha, hogy az életem más területeiből áldozok a futás kedvéért. ugyanakkor örülök neki, hogy végre felismerem, hogy mire van szükségem, és mi okoz örömet. amennyi időt kidobok hülyeségekre és fölösleges dolgokra, nekem ez belefér. a versengés, a teljesítménykényszer, a jóváhagyás-vadászat az, amivel problémám van, ahogy sok mindenkinek.
tanácsot nem adok, én sem szoktam megfogadni másokét ;) de hallgass a saját megérzéseidre és szükségleteidre, a figyelmeztető jelzésekre ne félj reagálni, visszavenni, ha úgy érzed nincs rendben amit vagy ahogy csinálsz.

Válasz erre 

Burgermeister 2015.05.12. 13:38:19

Erre előbb vagy utóbb mindenki rájön. Én most futópadon nyomom és álmomban sem gondoltam, hogy ez ennyire jó. Sok időt spórolok vele.

Válasz erre 

b.fruzsi · http://kmkovek.blog.hu/ 2015.05.12. 15:53:33

Egygyerekes anyukaként írom Neked, hogy a gyerek vállalásával is megoldható a sport, bár azt már biztosan látom, hogy sose fogok UTMB-t futni, mivel soha nem lesz heti 8 óránál több, amit kínkeservvel ki tudok a szabadidőmből sajtolni (ez azért nem kevés szerintem!). A többit már a családomtól venném el, azt pedig nem akarom. Most épp a második babánkat várom, így október óta nem futok...hát szenvedek is, mint a kutya. Alig várom, hogy kipottyanjon a kis lurkó, aztán újra futok majd (persze mértékkel). Ha meg visszamegyek dolgozni egy év múlva, akkor majd futok a munkahelyre, meg haza. Aztán meg hétvégén felhúzom majd az órát, és elmegyek korán edzeni, hogy ne a szeretteimtől vegyem el a futásra szánt időt. Ők meg kapnak majd egy elégedett feleséget / anyukát, win-win! :-D

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: