Helyek

2012.07.10. 17:50 mgergoo

Itt ülünk Siófokon egy barátunk nyaralójának teraszán. Negyedik alkalommal vagyunk idén a Balatonnál, de most van az első olyan balatoni péntek, hogy nincsen tésztaparti és nem figyel itt a rajtszám a másnapi versenyre. Alig egy hete annak, hogy körbefutottuk a tavat, pont én futottam Siófokon, sőt gyakorlatilag végig futottam Siófokon egy 11 kilométeres szakaszon. Valahol itt két utcányira, a sín mellett vezetett az útvonalam, pont ott, ahol nyáron is volt egy félmaraton és ez a terasz is amellett a sétány mellett van, ami a téli félmaraton hosszú egyenesét jelenti.

Ahogyan ülök és nézem a naplementét, azon gondolkozok, hogy egyre inkább átalakulnak az utcák, terek, házak a fejemben, az egész világ átalakult.

siofok_naplemente.jpg

Már nem csak Pesten, hanem az ország egyre több helyén egyre inkább mást jelentenek ezek a helyek. Pesten már a rakpartról a K&H félmaraton ugrik be, a városligetről a Vivicittá, a Nyugati-pályaudvarról a Nike félmaraton utolsó kilométerei. Nem csak én alakultam át, a világ, és az is, ahogyan én a világot látom. Nem tudok úgy elmenni a Lánchíd alatti kis alagúton, hogy ne az jusson eszembe, hogy itt váltottunk a tavalyi maraton váltóban és a Dráva utcánál is mindig odaképzelem a fordítót.

Szekszárd, Keszthely, Kecskemét a régi emlékek és az új impulzusok kattognak a fejemben, osztálykirándulások, főiskolai bulik cserélődnek frissítőpontokra, váltóhelyekre, célkapura és rajtközpontra.

Villámcsapásként ér a felismerés, amikor egy-egy verseny alkalmával régi elfeledett impulzusok, emlékek villanak be. Soha nem gondoltam volna, hogy a Balatonalmádi strand elött, ahova kamaszkori barátnőmmel jártunk, egyszer még 12 órás ultrafutó bajnokságon fogok körözni. Az Óbudai szigeten rendezett Yours Truly is egy emlékkavalkád volt, minden méterről egy-egy szigetes emlék jutott eszembe, a puszta zöld rétre vetítettem az egykori színpadok helyét, az átélt koncerteket, nyári élményeket. Most már nem bulizni járok az óbudai szigetre, hanem futni. Abban az időben nem gondoltam volna.

Van, hogy az emlékek fájdalmasak. Emlékszem amikor egyszer a Velencei-tónál horgásztunk Apuval. Láttunk egy horgászt, aki a csónakok között egy méretes csukát fogott, soha nem láttam korábban olyan szép halat. Olyan a feje, mint a krokodilé, éles fogak, nagy szem. Gyerekként csodálkoztam, hogy hogyan meri egyáltalán a horgász megfogni ezt a veszedelmes szörnyeteget. Emlékszem Apu arcára, ahogyan büszkén mesélte, hogy ő is fogott már hasonlót.

Amikor a Velencei tókerülésen ott kanyarogtunk a mólónál, egyből bevillant ez az emlékkép, talán sose jutott volna már eszembe, ha nem futok. Apu már nincs velem, de tudom, hogy ő is figyel és ő is emlékszik arra a napra. Nehéz ilyenkor továbbfutni. Egy másodperc alatt átfut az emberen a fájdalom. Persze megrázom magam és továbbmegyek, de azóta is eszembe jut sokszor ez a pillanat. Ő már nem érte meg, hogy újra sportembernek, futónak lásson. Nem is tudom, mit szólna hozzá, ha látná, hogy most ki vagyok. Szerintem csak legyintene: "megint kitalált valami marhaságot".

7 komment

Címkék: balaton emlékek dk

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr864639518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gehehejza 2012.07.10. 18:45:45

Szerintem meg buszke volna rad.

Bar..Az enyem meg el, aztan megsem tudja, micsoda sportember lettem. Lehet, kellene egy gyerek, hogy az o szemeben levo csodalat gyogyitson .. (ld Lovasi, Apa ovenek a csatja)

Na megjottek a konnyek is.

Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2012.07.10. 21:06:11

Hagyjatok már abba a folyamatos siratasom... :-)
Az en apukam nagyon sok versenyt figyel fentrol ezt tudom.. lehet épp a tieddel froccsoznek es koccintanak rank...

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2012.07.10. 22:05:03

A Balaton engem tesómra emlékeztet, a gyerekkori rendes évi családi nyaralásokra, mindig csak B. Lellén. De én képtelen vagyok ott futni, tavaly megborított, idén UB-n kifejezetten kértem, hogy ott ne kelljen futnom, mert képtelen lennék rá.

doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.07.11. 12:42:43

Latjatok, jo dolog, hogy ilyen kicsi az orszagunk. Nem ismerek mas orszagot, ahol van egy hely, amihez gyakorlatilag _mindenkinek_ fuzodik rengeteg szemelyes elmenye, mert sokat volt ott, gyerekkent, kamaszkent, felnottkent. Es a Balaton az nekunk ilyen, mindenkinek a szivnek egy csucske, ha tetszik ha nem.

Apad pedig rohadtul buszke rad es csapatodra.

Es kozben meg jo iro is lettel, az a cikk ott van a legjobbak kozott.

Gyűrött Papír 2012.07.12. 18:43:32

Hmm. Ezt szépen írtad, megható!

szabolacko 2012.07.12. 20:13:01

Szerintem is az egyik legjobb írásod. Az a fajta,hogy: "én is érzem ,csak nem tudom szavakba önteni".

szancsurrr · http://egyensulyt.blog.hu/ 2012.07.13. 01:31:40

@Eperszemke: Meg az enyémmel :) De tényleg, engem se bőgessetek már meg minden nap...

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása