JOGOD van élvezni a kilátást
2012.10.20. 17:20 angelday
Másfél hónappal később, tehát nyár közepén, jutottam el az első valós félmaratoni távomhoz. Ami valóban elérte a 21.1 km-et. 1:50... Simán. Ekkor elkapott a gépszíj. Sorban nyomtam a gyorsító edzéseket. Hétvégeken a hosszúakat. 1-2 hetente jött egy-egy félmaraton edzések. Sorra javítva a PB-n: 1:45, 1:42, 1:40, 1:39... Nem normális módon hajtottam. Egy futás során 16 km-ig tartottam egy 1:32-33 FM-nek megfelelő tempót. Amikor megszakadt bennem valami. Nem fájt semmim, de hirtelen felment a pulzus, beálltak az izmok, nagy vonszolva tettem meg az utolsó 5 km-et. Így lett 1:40 a vége. Gondoltam, semmi gond, csak elfáradtam talán. Pár nappal később viszont rájöttem: nagy a baj.
Első lépéstől kezdve ugyanazok a tünetek: magas pulzus, merev izmok, kapkodom a levegőt. Nem megy a futás. Pár nap múlva újra. Majd újra, újra és újra...
Mint kiderült: túledzettség. Túlhajtottam magam. Beindult a szervezetem vészreakciója. Leblokkolt. 3 hónap masszív pihenést írtak elő. Semmi mozgás. Semmi olyan dolog, ami felviszi a pulzust. Ezt megélni. Nem fáj semmim. Alapjában tök jól érzem magam. De ha nekiállok futni, azonnal jelentkezik a dolog. 3 hónap kínszenvedés után próbálkoztam újra. Szinte semmi nem változott. Újabb pihenést kellett bevállalnom. Közben persze jöttek vissza az addig leadott kilók. De már nem is akartam újra futni. Beletörődtem, hogy ennyi volt.
Nagyon nehéz volt pszichésen feldolgozni. Vagyis nehéz lett volna, mert nem tudtam. A 3 hónapos pihenőből közel 1 év lett.
Érdemes elolvasni a teljes sztorit és reméljük, hogy jön a folytatás is!
16 komment
Címkék: blog ajánló ulrik
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pepinke 2012.10.20. 17:56:14
Akár valami nem aktív sport, mint jóga, pilates. Vagy nordic walking?
Hülyeséget beszélek?
ulrik · http://ulrik.blog.hu 2012.10.21. 00:55:46
@Pepinke: nekem (akkor) azt mondták, hogy ne csináljak semmi olyat, ami tartósan felvinné a pulzust. 3-6 hónap pihenés. Azóta extra óvatos vagyok.
dvorcsakl 2012.10.21. 01:47:39
Es elgondolkodni.
Pepinke 2012.10.21. 09:39:04
Nyilván az élsportolók esetében sem véletlenül alkalmaznak pszichológust a felkészülés alatt.
daikini 2012.10.21. 21:41:37
Nagyon rossz és állandóan a futáson jár az agyam. :(
angelday 2012.10.22. 08:54:42
VO2max 2012.10.22. 12:25:47
Ulrik története szerintem elég általános köztünk amatőr (a szó legnemesebb értelmében ) sportolók között. Az ember elér egy szintet, fejlődni szeretne, elkezd mélyebben foglalkozni a szeretett spotjával, utánaolvas, nézeget edzésterveket (persze másét nem a saját egyénreszebott edzéseit), tehát elég rendesen rákattan a dolgra. Eljár versenyekre, ott látja, hogy a szerinte hasonló adottságokkal megáldott sporttársak milyen (nálánál jobb) teljesítményre képesek és ugyanolyan hús-vér emberek, mint ő... . Innen kezdődnek szerintem a problémák. Nem tudhatom, hogy a neten keringő számtalan uniformizáltnak tűnő edzésterv milyen alapokat feltételez, nem tudhatom, hogy akinek az edzéstervét nézegetem, mit ért mondjuk egy haladó besoroláson. Sokminden befolyásolhat egy edzést egy teljesítményt, pl. mennyit fordítok pihenésre, milyen stresszes a melóm, hogyan étkezem, milyen mondjuk a HRV értékem, hogy csak egyszerűbbeket említsem. Nagyon sok összetevőnek kell ahhoz "klappolni", hogy egy sportoló igazán sikeres legyen, akár amatőr szinten is. Én is estem hasonló hibába sajnos és utána kezdett érdekelni az edzés után a regeneráció elmélete, a pulzusmérő órák által is ma már megadott igazi "Recovery time". Szerintem ez a pihenő dolog legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint az edzés... (futni mindenki tud, ésszel futni már kevesebben) hiszen akkor átfordul az egész szenvedésbe és itt nem az a cél, arra ott a profi sport, a gladiátorok világa...
csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.10.22. 13:33:42
doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.10.22. 13:44:21
A tuledzettsegen felul van egy masik lappango problema: ha ki van tuzve egy nagy verseny par honappal kesobbre, akkor az jo motivaciot ad, hogy lemenj edzeni akkor is, amikor nincs olyan sok kedved. En pl. nagyon tisztelem a 42.2-t, tartok tole, es ez lekerget a parkba esoben is, keso este meg kora hajnalban is. Nezem az orat, hogy bakker, ilyen pulzussal meg fogsz dogleni 3h felett baratom, kene meg kicsit resztavozni, hogy ne legyen megint egy apokaliptikus kinszenvedes.
De mikor futottal utoljara csak ugy, cel nelkul, orombol, az orat nem nezve...?
193 2012.10.22. 18:05:31
Először leálltam 3 hónapra. Majd később havonta 4-5 alkalommal tesztelgettem (3 cipőben felváltva). De nem javult.
Augusztusban nem bírtam tovább.
Megyek és futok. A múlt hónapban már havi 160-t.
Esténként továbbra is a jégzselé és az Aminoerg gél.
Jobbulást!
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.10.22. 19:10:15
doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.10.22. 19:26:41
daikini 2012.10.23. 12:39:54
193 2012.10.24. 08:41:32
Kemény próbatétel elé állított a futó karmád!
De bíztatlak, az utadon meg lesz a gyógyír is!
Ha kitartóan keresed megtalálod.
Pontosan hová nőtt az a 4 mm, sarok?
Én is egy röntgennel lépek tovább!
daikini 2012.10.24. 21:35:31
Vigyázz Te is, mert én is addig futottam, ameddig bírtam így lett belőle több, mint 2 hónapos sántikálás még járás közben is.
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
