Első Terep Százasom
2013.05.14. 09:59 szasza75
Furcsa, de tényleg igaz, a rendezvény 6-7 éves történetében először teljesítettem. Talán 2008-ban indultam rajta, de még a régi T-100 útvonalán, 50 kili környékén kiálltam, csírázó ínhüvelygyulladás miatt. Azóta vagy segítek rajta, vagy segítek és futok (T-50), vagy fotózom. Idén úgy gondoltam, hogy el is indulok, és ha van rá mód, be is fejezem.
A verseny előtti napokban kissé zaklatott volt a gyomrom. A baljós előjel miatt semmiképpen nem akartam az MB Trailen tapasztalt sorsra jutni. A verseny rajtjában a szokásos családias baráti hangulat. Szinte mindenki ismer mindenkit, jókedv, derű, poénkodás, aztán 9-kor üt az óra a rajthoz.
Visszafogott, kontrollált (140-150 HRM közötti) futást terveztem. Hogy tuti kibírja a Fenix, a tervezett
12 órát Ultratac üzemmódba állítottam. Ennek az energiatakarékos GPS vételnek az a lényege, hogy percenként méri a távot és a megtett időt. Ez még rendben is volna, de ebben a módban nem mér pulzust. Ez így nem lesz jó. Pár perc múlva visszaállítottam normál GPS vételre, gondoltam, majd a vége felé, ha merül a telep visszaállítom.
Erősen kezdtek a társak. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy vagy én csinálok rosszul valamit, vagy a többiek. Persze sok erős futó volt, tőlük azért természetes, hogy más dimenzióban futnak. A kiírt táv 105 km. Annyi minden történhet a hosszú út alatt.
Szépen egymásra találtunk Péterrel, az első pár kilométeren együtt is haladtunk, majd elkezdett esni az eső. Kezemben egy fél literes palackkal, az övtáskámban egy kulaccsal (ami addig kicsúszott) gondoltam, jó futóidő lesz. A kulacs zavart, megálltam Nagykovácsinál, felvettem az esődzsekit, illetve áttöltöttem a flakonba az iso-t, a kulacsot meg elrejtettem egy bokorba.
A 2-3 perces művelet arra volt jó, hogy Péter elfusson. A saras talajon a Nagy Petitől kölcsönkapott Vomero csúszkált egy kicsit, de legalább nem estem el. Piliscsabára gyorsan legurultunk (összeállt egy 5-6 fős fogat), egyenletesen ment minden. Időnként egy-egy megcsúszás, pocsolyakerülés, de ahogy a terep engedte, haladtunk. Az eső elállt, eltettem a dzsekit, majd kicsivel arrébb a zoknimból szedtem ki a sarat – kamásli hiánya.
Piliscsév, gyors kulacstöltés, emelkedő hőmérséklet, elkezdtem magam befőttként érezni egy lezárt dunsztosüvegben. Helyenként csúszós sár nehezíti a haladást. Rég jártam erre, jobbomon Klastrompuszta előtt nagy kiterjedésű tarlóvágás. Helgát értem utol, rövid szóváltás, nem örültem, hogy ilyen korán látom. Kis köd, mesebeli táj, akár a Jurassic Parkban. Titkon reméltem, hogy a nap sugarai átlövik a ködöt és fantasztikus képi világgal kényeztet el az erdő. De nem. Már jó rég óta nem esett, mégis csurom vizes voltam, ez nem jó előjel, mert nem hűl így a test. Itt döntöttem el, ahol csak lehet, mosakodni fogok.
A Két-Bükkfa nyeregnél 30 kilinél jártam és pont 3 órára értem oda. Ezt nem gondoltam rossz időnek. Sőt, meglepetésemre hamar ideértem. Dobogókő 3:20 körül, Péter csak 2-3 percre előttem, mondták a ponton. Lejtőn ő nagyon jó, így nem forszíroztam egy erősebb haladást lefele. Korai még. Szakó-nyereg alatt Pész Ati barátommal találkoztam. Nem versenyzett, csak úgy arra futogatott… Pomázról. :-)
Dömösig csatlakozott, azaz mögöttem futott, dumálgattunk. Megállapítottam, hogy ez a piros sáv lefele nem annyira jó, felfele jobban szeretem. De most nincs választás. Dömösnél egy gyors kulacstöltés, majd a következő csap alá beraktam a fejem. Isteni ez a hideg víz, amúgy is vizes vagyok, de a friss víz teljesen felüdít.
Az aszfalt helyett most a piros sávon ment az útvonal. Kissé emelkedő, hullámzó út. Lelkiekben felkészültem a legkomolyabb emelkedőre. A forrás épphogy csordogált, mellette a patak zubogott, mégis a forrásnál mosakodtam megint. Ittam egy kicsit a kulacsomból és csurig töltöm hűsítő vízzel.
Tempós gyaloglás, kocogás, tempós gyaloglás következett. Fejben sokat számít, hogy egy pillanatra se törjön meg a lendület, porszem kerülne a gépezetbe és tombolna az elme a test felett. Kell ez nekem? Persze hogy kell. Vadállókövek sorjában itt egy jobbos, itt szoktak fotózni. Peti is itt van. Azt mondja, szarul nézek ki, hmm, pedig érzésre nem olyan rossz, csinál pár képet.
Kocogásra váltok. Prédin Zsotyek dugat, futásra váltok. A Kisrigóig csak 2 kisebb és egy nagyobb emelkedő, suhanós rész. Fókuszáltan repülnek a kilik, közben azon gondolkodom, hogy a T50-eken ilyenkor már nagyon elengedtem a lábam. Közel 4 perceseket futottam 2 éve, most ennek nincs itt az ideje. Persze akkor örültem, hogy nem kell tovább menni. Most csak féltáv, és ha a karakterisztikát nézzük, innen jön a feketeleves. Bő 30 perccel később érek a Kisrigóba, mint az eddigi legjobbam, de ez csak az első fele. Judit, Barna vár, eszem egy kis levest, szemét ki a táskából, töltés. Valami még?
Ah, igen, zoknit cserélek, kicsit ázott a cipőm, komfortosabb egy tiszta zokniban. Kifele megfürdök a kútnál. Olcsák Józsival váltjuk egymást. De jól jön!
Az Apáthy kúti völgy álomszép rész, de nem futóbarát. Sok a patakkeresztezés, a ritmus gyakran megtörik. Utána aszfalt, itt sem repesztek, de érzésre jó a tempó, a pulzusom továbbra is a 145-150 körüli tartományban van, 6 órája folyamatosan.
Elégedett vagyok. A Visegrád előtti hegyen az átkelés könnyebb, mint gondoltam, felfele félig joggolós, félig sétálós, lefele ver a betonút. Jó hely, ez tetszik. Pecázni kéne a Dunakanyarban egyszer.
Az első kútnál megállok, mosakszom, fejemet alárakom, majd gurulok tovább. Ulrikék a ponton. Szól a "Gyere, Gyere…!" – pedig teljesen azon vagyok :-) Jakus Béla pont kihajt a pontról, én meg be. Eszem iszom, kérdezik, mi van a gyomrommal? Semmi: most pont fordítva csinálom, mint az MB Trailen, majd kiderül mi lesz. Gondoltam Bélát utolérem. Legutóbb a BEAC MAXIN mentem a Visegrádi várhoz itt, de nem emlékeztem rá, hogy ez ilyen hosszú. Béla nincs jól, mondtam neki, mosakodjunk egy jót a csapnál. Hamarabb odaértem, elkezdtem mosakodni, de Béla előtt odavágott egy nyugdíjas turista azzal, hogy ő is kérne vizet. Jeleztem, hagyok, csak ha még van fél perce, várja már meg kérem. Vélhetően nem nagyon látta, hogy futunk, inkább két csatakos suhanc fürdik a csap alatt.
Arra emlékeztem, hogy a BEAC-on a Baráthalomig szinte végig futottam, ha akkor ment, most is menni fog. Ment. Jól éreztem magam. Tudtam, hogy ez kritikus rész lesz folyadék szempontjából. Nagyon tökölni nem lehet, menni kell. A Baráthalomnál belegyalogoltam, majd futás tovább. Eseménytelenül teltek a kilik. Pap rétnél értem utol Istvánt. Biztattam, hogy 3-4 kili és itt a pont, csak át kell bukni az emelkedőn. Megittam a maradék folyadékot, máris Pilisszentlászlón voltunk.
Varga Józsi bukkant fel előttem, felvetette, hogy nyomjunk egy 25 kilis versenyt. Na, majd máskor apám, te rendes futó vagy, én meg műkedvelő erdőjáró. Kisrigónál megint befeküdtem a csap alá, ettem egy kis levest, olajbogyót, paradicsomot, ittam kólát. Viszonylag gyors depó.
Háttérben a mixerem. Nem rázva, keverve.
Innen már megvolt az útvonal: kemény, odaverős, de én is jól vagyok. Talán egy jó futással most harcosan tarthatnék egy önismereti tréninget. Kicsit éreztem a talpam, de alapvetően minden rendben. A Bükkös pataknál egy kis technikai rész jött a patakon át, utána a Lajos-forrás előtti emelkedő. Már majdnem felértem, mikor észrevettem hogy eltűnt a dugóka az ujjamról.
Benne vagyok egy jól felépített versenyben, és nem lesz teljesítésem. Menjek vissza, keresgéljek az úton? Felhívtam Csere Krisztát, hogy ha van szabad ideje, és kocogna egy kicsit, menjen már el a patak parthoz, talán a technikai szünet közben csúszhatott le. Rendes volt, elment. Közben a Lajos-forrásnál beelőztem egy 8 ballonnal töltekező embert, majd nekivágtam a Bölcsőhegynek.
Szíj Zoli (75-ös) ment előttem, megcsapkodtam a hátát. Tisztelem a srácot, nemrég kezdett futni és nagyon lelkes, nagyon elszánt. Innen a dózerúton a Nagycsikóvár, Kis-csikóvár, majd az a rész, amit borzasztóan utálok, még pihent lábbal is kellemetlen lefele. Közben Pepe hív, nincs dugóka.
Mindegy, végigmegyek, már nincs sok hátra. 200-300 méter szintet kellett ledobnom elég meredeken, 80 kili után már nem esik jól. A combom egészen beállt. Az aszfaltra kiérve ismét összeállt a mozgásom, igaz, már közel sem voltam dinamikus. Valamivel 5 perces feletti kilit mérek. A Csobánkai ponton vérprofik vannak: Medvegyu, Ernő, Döme, és persze Judit, Barnus, Atesz is figyeli minden mozdulatom. Kínálnak szalonnával kolbásszal, kólával.
Nyomás a Kevély-nyeregre. Pár napja felfutottam itt, belemértem egy 8:53-as kilit. Most többnyire gyalogoltam, olykor belekocogtam: kíváncsi voltam, milyen időm lesz a tetején: 11.04. Bő két perc miatt nem érdemes futni, meg nem is bírtam volna. Lefele viszont gyötrelem. Nagyon utálom ezt a részt. Gyönyörű naplemente, de jó lenne itt fotózni! Kellemes szellő hűt, lassan vége lesz ennek az útnak. A Köves-bérc előtt még egy utolsó kulacstöltés és egy mosakodás. Órámon 11% a töltés. Átraktam energiatakarékos üzemmódra, most már a pulzus nem számít, az elmúlt órában 140 körül mozgott. Óra kikapcsol, újraindítom, sétálok betölt , GPS-t keres, talál kikapcsol.
A 10-es úton át hosszú egyenes, téglagyáros jobbos. Ezt az emelkedőt még megfutottam, utána a megérdemelt séta. A zöldön megpillantok a távolban 3 alakot. Gyalogolnak, vérszemet kapok. A csúcshegyi nyeregre felfele menet kapott el a versenyszellem, bár igaz, nem lesz teljesítésem. Csak úgy a vadászat kedvéért.
A nyereg tetején értem utol őket. Márkyék (75-ösök) hárman pihegték az emelkedő fáradalmait, kis vállveregetés, hajrá, majd azzal a lendülettel el is suhantam mellettük. Elöntötte a testemet a mély elégedettség érzése. Mit számít, hol állok, ki van előttem, hisz versenyben sem vagyok már, egyszerűen az az érzés kerített hatalmába, hogy 100 kilinél fáradtan ugyan, de van mihez nyúlnom, és ha kell, futni tudok. Nagyon mély elégedettséget adott.
A verseny, a cél, a taps, a többiek, mind színpadi kellék. Ha színész lennék, a játékért játszanék, de most itt a cél előtt futó vagyok, és már önmagában az boldoggá tesz, hogy az előadásom önmagam előtt jól sikerült.
Egy verseny, ahol 40 kilitől egyedül futok, magamnak, a saját örömömért, fájdalmamért, a teljesítésért, vagy egyszerűen csak azért, mert így akarom. Így akartam. A célban taps, jelzem, hogy nincs dugóka, jelzik, hogy tudják, mégis beírnak egy 11:25-s időt. A tornaterembe menet elmeséltem Csanyának, hogy csúszhatott le, és mikor belenyúlok a gatyámba, megakad a kezem valamin. Nem, nem azon, hanem AZON! Igen, a dugóka végig nálam volt.
Visszaolvasva magamat a verseny nem is tűnik annyira nehéznek. Pedig nagyon is az. Kemény, hosszú és igencsak ütős útvonal ez. Közel másfél műszaknyi munkaidő aktív mozgással. Ez volt az első Terep Százasom, de volt már részem hasonló megmérettetésben. Nagyjából tudom, hogy mire számíthatok a hosszú út során. Ha nincs probléma, akkor is egy folyamatos testi leépülés az egész, és kérdés, hogy a fej ezt a változást hogy viseli el. Ha gond van, akkor persze még rosszabb. Szerencsére nem volt különösebb gond. Szerencsére. Persze lehet, hogy a következő megmérettetésem másképp alakul.
Most viszont, tökéletesen elégedett vagyok.
Függöny.
Fotók: Kerékgyártó Peti és Bellus Áron
13 komment
Címkék: verseny T100 Terep 100
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gyűrött Papír 2013.05.14. 12:03:15
De hogy a hegyen hogyan jön össze 140-150 puzus/5 perc!? Ez nekem kínai :)
"...és mikor belenyúlok a gatyámba, megakad a kezem valamin. Nem, nem azon, hanem AZON! Igen, a dugóka végig nálam volt."
Azt sejted, hogy ezzel még nem tisztáztad magad! :DD
doncii · http://doncii.blogspot.com 2013.05.14. 12:40:37
Arra adj tippet, hogyan tartod ilyen frissen es vidaman magad egy ilyen hosszu versenyen. Mitol van meg "futokad" az utolso hegyre is felmaszni. Az biztos segit, hogy ilyen sok ismeros arccal talalkozol, de ez nem mindenkinek van meg.
Foleg most az UB elott orulnek ilyen tippeknek, ahol most eloszor en is indulok. Koszi mester.
cindbl 2013.05.14. 13:39:07
az meg csak csak oke, de hogy a 90. km utan hogy jon ossze, na az a kinai :)
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2013.05.14. 13:43:42
blas83 2013.05.15. 11:15:19
Kacsingatok a terepfutással, de van egy nagy félelmem. Ezeken a terepfutás versenyeken mennyire kell tudni tájékozódni, mennyire vannak az utak kijelölve? Aki rosszul tájékozódik könnyen eltér az útvonaltól? A leírásodból ráadásul nekem szinte az jön le, hogy ti kívülről fújjátok ezeket az útvonalszakaszokat és már előre meg van bennetek hogy hol mentek.
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.05.15. 11:32:10
@blas83: az útvonal végig tökéletesen volt jelölve rikító narancssárga festékpöttyökkel és nyilakkal. Ha ezek nincsenek, akkor a kapott itiner alapján kell tájékozódni, ami néha plusz perceket jelent.
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2013.05.15. 11:33:20
blas83 2013.05.15. 12:27:13
És szerintetek ha lefutottam most a borvidékfélmaratonban 18km-t 400m szintemelkedéssel (tudom, nem túl sok), akkor a június közepi 24km-es 1000m emelkedéses börzsöny trail nagy ugrás vagy azért vállalható? Vagy toljam le előtte a balboa kört és meglátom az hogy megy?
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.05.15. 14:45:58
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2013.05.15. 14:53:00
ubp 2013.05.16. 19:52:59
Gratulálok mind a futáshoz, mind az élvezetes beszámolóhoz!
@blas83: nem nagy ugrás :) csak menet közben elátkozol mindenkit :) Utána meg büszke vagy, hogy megcsináltad! :) De megéri!! :)
Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2013.05.17. 15:57:31
A Börzsöny trailről az a véleményem, hogy egy Balboát érdemes futni. Balboát egyébként is érdemes futni egyszer legalább. :) Azután meglátod mire elég az ott futott idő és kicsit biztosabb támpontot ad. Ha ez se győz meg, akkor a Börzsöny trail útvonalát is bejárhatod versenyt megelőzően.
Persze a bejáráson futott idő messze mást adhat, mint a versenyen. Bejáráson például 5:10 alatt értem fel Dobogókőre. Versenyen 4:00 lett. :)
Joe. · http://futonaplo.blogspot.com 2013.05.24. 10:33:21
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
