Ironman bikiniben montenbájkon… nagyon vicces próbáljátok ki egyszer!
2008.12.01. 08:51 szasza75
Egy augusztus végi hétfői nap volt. Csörgött a telefonom, felvettem, Bogi szólt bele, hogy tudok-e rá szakítani néhány percet valamikor mert hétvégén IRONMAN-re megy és lennének kérdései. Tudta, hogy már láttam, átéltem ilyet. Másnap beültünk egy cukrászdába, kinyitotta noteszkéjét és felolvasta előzetesen jegyzetelt kérdéseit a versennyel kapcsolatban. Én megkérdeztem mennyit edzett, ő elővette noteszkéje összegző lapjait és megmutatta. Nagyjából úgy mosolyogtam meg készülését, ahogy engem mosolyogtak meg az én készülésemért. Bogi írását olvashatjátok arról, mi történt utána:
8 hónapos felkészülés után a verseny előtt pár nappal végre a teszkóban filózom vajon getörédet avagy pávörrédet vegyek? Kálium, magnézium pezsgőtabi külön vagy a 95 forinttal drágább egybe kiszerelés legyen? Hülyeség új fürdőrucit venni a versenyre vagy hülyeség?!? Egy átlagpolgár számára komolytalan kérdések ezek, de egy leendő Ironmannek akár álmatlan éjszakákat okozó súlyos problémák.
A verseny előtt 4 nappal még nincs szállásunk, és 25 telefonhívás után teljesen úgy tűnt, hogy már nem is nagyon lesz. Felkészítettem a hivatalos kísérőmet (édesapám, 65 év) hogy majd valahol sátorozunk. (Nem örült.) Végül egy hihetetlen protekcióhálózatnak köszönhetően a versenyközponttól 1 percre sikerült álomra hajtani fejünket.
Tulajdonképpen szörnyen tapasztalatlanok voltunk így ketten apukámmal. Vak vezetett világtalant. Amiben tökéletesen biztosak voltunk az az, hogy a verseny Nagyatádon lesz, szóval biciklikormánnyal a nyakunkban elindultunk. Életemben nem láttam még triatlont közelről. Úszószemcsó már háromszor, ellenben bukósisak még soha nem volt a fejemen. De volt még más is, ami tovább fokozta az aggodalmakat, mégpedig az, hogy pontosan egy héttel a verseny előtt sikerült megérkeznem az el Caminoról (El Camino de Santiago keresztény zarándok út -- a szerk.). Közel 900 km-t sétálgattam jókora fájdalommal a térdemben. Szóval minden okunk megvolt a bizakodásra!
Csütörtökön érkeztünk. Az átlagpulzusom olyan 135 volt fekvő helyzetben. A tésztapartin, miután sikerült realizálnom hol is vagyok, hirtelen 185-re szökött, majd egyenletesen nőt a rajt pillanatáig. Ennek köszönhetően kb 2 és fél óra baromi pihentető alvás után indultunk el szombat hajnalban a Tóhoz.
Roppant egyedi problémák merültek fel a verseny előtti egy órában. Pl. lapos a hátsó gumim, nem működik a 25 éves pumpánk, laza a nyergem a depócsekkolásnál, leszakadt a karszalagom, apukám elhagyta a papucsom, szóval az utolsó felszólításra sikerült lerohannom a csekinhez. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy most sírjak vagy nevessek! Végül eldőlt, sírtam. Mi kellhet még egy remek rajthoz?! Soha nem felejtem el azt a pár percet, amit konkrétan vigyázzállásban töltöttem el a Tóban, annyira izgultam hogy elfelejtettem bemelegíteni, de tulajdonképpen akkor már minden mindegy volt. A sapka pedig annyira szorosnak bizonyult hogy egyből kisimult az összes ráncom. Pap, ágyú, rohanás, mármint a többiek rohannak, én inkább tipegek. 1 óra 32 perc ázás.
Úszni jó. Szeretem. Én mellben nyomtam. Teljesen egyszerű oknál fogva: nem tudok gyorsban úszni. Ezúton szeretnék elnézést kérni attól a sporttárstól, akinek nagyon kegyetlenül azt hiszem tiszta erőmből lerúgtam az összes ujját! Sajnálom! Szóval szerintem az úszás túlélhető etap, nem is történt túl sok minden pár deci víz letüdőzésén kívül. Hát igen az öltöző koedukált volt. Koedukáltam magam kb. 15 meztelen férfival. Hm végül is.
A Bicó az már keményebb. 16,5 kilós a bringa de van kitámasztója szemben a szuperjárgányokkal!! 180 km, az ugyebár kevesebb mint egy Balatonkör, szóval nem lehet probléma. No persze ha nincs szembeszél pár 10 kilométeren keresztül. Próbáltam egy hétvégi tekerésnek felfogni ezt a távot, ez kb. az első 45 fokos emelkedőig sikerült is. A többi 170 km-t viszonylag visszafogott szenvedés közepette sikerült átvészelni. Rengeteget segített az engem igen nagy tempóban lehagyó sereg bíztatása. Volt egy „férfi” aki elég érthetően tudtomra adta, hogy nagyon vicces, ahogyan feszítek a járgányon! Hm, jó mindegy, ennek ellenére baromi büszkén viselve a 322-es rajtszámot gurultam Nagyatád felé. Jót kacagtam azon, amikor egy versenybíró bolyozás gyanúja miatt integetett nekem, nekem, aki egy montenbájk súlyát kihasználva egy lejtőn lefelé véletlenül beért egy meglehetősen áramvonalas versenytársat!
Futás. Őő várjunk ezzel egy picit. Hol lehet itt zuhanyozni??
Közel 8 órát sikerült a bringázással eltöltenem, amibe ugye érthető módon megizzad az ember. Oké megvan, száradok, tolom a szendvicset, öltözgetek, átértékelem az életem, majd elhatározom, hogy én most még ma lefutok egy maratont, pakkot leadom, kimegyek, majd beleütközöm egy hatalmas dagadt emberbe, asszem valami szervező lehetett, és tök egyszerűen közölte velem hogy inkább bele se kezdjek.
Hát ez aztán kellett! Az első kör mozgásforma szempontjából fogalmam sincs hova sorolható, valami hihetetlen droid mozgást végeztem. De pár kör után ugyebár belejön az ember. 16 célt tűztem ki magamnak a futás alatt. Egy év alatt nincs ennyi célom, mint itt egy délután alatt volt. Rengetegen szurkoltak, eszméletlen sok erőt adott, talán a végén már csak ez hajtott. 5 és fél órás maraton. Volt már jobb is, 14:56 a vége. Leírhatatlan érzés. Ezt át kellene élni mindenkinek.
Célba érni jó az Ironmanen, minden másodpercre emlékszem az egész napból, de ami hihetetlen, hogy mennyire élénken él bennem ez a verseny. Még mindig nap mint nap gondolok rá. A felkészülésre, a rajtra, a versenyközpontra, a koedukált öltözőre (khm -- a szerk.), a szakadó esőben töltött pár körre, a sült húsra a verseny után, az összes emberre, akit futás közben figyelgettem, a díjátadóra, illetve a nőknek adott csokorra.
Teljesen más dimenzióban élő emberek, megdöbbentő izomcsoportokkal, célokkal és elhatározással, tökéletesen más életformával. Hatalmas tüdők és márkák, cipők és sípoló pulzusmérők, rengeteg banán, még több gél. Egyszerűen beleszerettem ebbe az egész Ironmanbe, minden álmom hogy jövőre is ott lehessek Veletek! (Karácsonyra egy versenyképes biciklit kapok.)
Nagyon gratulálok mindenkinek! A szervezőknek is, hibátlannak tűnt ez a pár nap!
Végül pedig hatalmas hála: Anyunak - Apunak (főszponzorok), Kreszta Zolinak (koordinátor), Csörgő Szilárdnak (az edzőtárs), Szász Norbertnek (nemistudommilyenszerepet töltött be), illetve Kohelka Lacinak (aki bárhol tud
szállást intézni). Nélkülük ez a műsor nem jöhetett volna létre!
27 komment
Címkék: triatlon ironman élménybeszámoló nagyatád
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cs (mi más) 2008.12.01. 09:07:43
323
DaMartian 2008.12.01. 10:59:52
A Maraton teljesítése után nekem is az IronMan a következő cél, de annyira távolinak tűnik, mint amilyennek a maraton tűnt még pár éve! Az írásod megmutatta nekem, hogy ez nem csak profik és terminátorok által teljesíthető dolog, és ez újra fellelkesített!
És innen is üdv Profi Úrnak a koordinátornak! : )
kamikázé 2008.12.01. 12:16:03
Bogival úgy indult a kapcsolatom, hogy Nagyatádon a verseny előtt két nappal a nevezésnél megkérdezte, hogy tudom-e, hogy merre van a Városi Strand. Gondoltam, hogy biztosan valakinek a kísérője, és szeretne egy kicsit strandolni vagy megnézni, hogy hol fognak öltözni meg depózni a Nagyok. Elvittem kocsival, és közben mondta, hogy ő is indul a versenyen. Viccesen kérdeztem, hogy egyéniben-e, mire mondta, hogy igen, amit én jó poénnak vettem. Megjegyzem, nem a képességeivel kapcsolatban voltak kétségeim, hanem amiatt, hogy láthatólag fogalma sem volt semmiről, annyira naív volt, hogy már szinte aranyosnak tűnt, de én inkább elkezdtem félteni. Amikor pl. megjegyezte, hogy hú itt mindenkinek milyen vékony kereke van, akkor komolyan felmerült bennem, Bogi egy másik bolygóról érkezett. A pályabejárásról lemaradtunk, meg az én bringámon is még állítgatni kellett, ezért "beautóztuk" a rövid kört. Amikor megkérdezte, hogy milyen a víz, akkor már szinte vártam a folytatást, "és hogyan kell úszni?", de szerencsére ez nem hangzott el. Felajánlottam neki, hogy másnap amúgy is megyek a tóhoz kipróbálni az új neoprénemet (amire persze nem volt szükség a versenyen), kiviszem, és megnézhetjük. Ekkor már nem is lepett meg, amikor lefényképezte a neoprént, és rácsodálkozott az úszószemüvegemre. A vízbe nem jött be, ami miatt egy kicsit aggódtam, de gondoltam nagylány, tudja mit vállalt (meg nagyon határozottnak tűnt). Mesélt a Kinizsi100-ról, a Caminóról, és akkor már tudtam, hogy az Ironman sem lesz gond neki, mert a szíve végig fogja vinni... :-)
A Merci csokit ezúton is köszönöm neki! :-)
Z, a Profi
kaszi 2008.12.01. 13:34:10
gratulalok!!! :)
FutoBolond 2008.12.01. 14:34:54
Fantasztikus ez a blog. Zsolababe, a sulyoktol szabadulo muvesz utan itt van a "the girl next door", aki letolja az Ironmant melluszasban, montival.
Ez nekem azert is hiperszimpatikus, mert a Balatont en is mellben usztam at, azon okbol kifolyolag, hogy gyorsuszni nem tudok (meg!, most tanulom, soha nem keso:-) Bringam is csak egy 16 kilos tracking van, de ezexerint nincs lehetetlen :)
Rigger 2008.12.01. 14:49:52
Én nem mertem volna így nekivágni, ehhez túl profi volt az "edzőm". (Ő anno 9:58-ra csinálta én meg 11:41-re. :))
Lenyűgöző az elszántságod. Szerintem is mindenkinek kijárna egy Nagyatád, annyira különleges élmény és egyedi mikrovilág. No meg az egy évig tartó eufória, hogy megcsináltad...
Ha adhatok pár tippet akkor viszont:
1. Külföldön csináld meg a másodikat. (Azt mondják, ott sokkal profibb a szervezés és még jobb a hangulat.)
2. Kicsit készülj fel jobban, mert így nagyon magas egy durva sérülés kockázata, bármennyire is fiatal vagy és elnyűhetetlen. (Nekem a térdem 1 évig fájt utána futásnál, pedig jól be voltam melegítve.)
3. Ha pesti vagy, szervízügyben ajánlom a Kerékpárműhelyt a Városmajor u / Csaba utca sarkon. Ők segítenek olyasmiben is, amit más boltban nem kapsz meg. Én is ott hallottam először a bringa méretezéséről, a görgőről, a rögzített pedálozás örömeiről, meg egy csomó érdekességről. Építenek is neked bringát és ha javítanak, nagyon lelkiismeretesen átnézik ezért aztán a veterán futárok is oda hordják a vasat.
4. Futócipőügyben a spuriban nagyon rendesek és árakban is jók. A Forgách utcai metrómegállónál van a bolt, ha kifelé mész a Váci úton, a bal oldalon.
5. Nekem úgy volt kiszabva a felkészülés, hogy előtte kellett csinálnom egy rövid és egy középtávot. Legalább a fonyódi (középtávú) versenyt neked is nagyon ajánlom jövőre. Dögmeleg van, de sokkal több ember, egy csomó szintkülönbség brignán és még nagyobb nyüzsgés. Egy csomó önbizalmat ad, ha jól megy, de ezt többen adják fel mint az ironmant...
Éljenek az amatőr ironmanek és a ironmaidenek! :-)
Rigo' 2008.12.01. 15:05:12
A tesióra vs. kövér kisgyerekes bejegyzés nagyon bejött.
janoka 2008.12.01. 15:09:13
Egy nagyon jó barátom révén, aki mellesleg másodikként ért idén célba, én is ott voltam 3 napig Nagyatádon a versenyen. Előtte nem sok kapcsolatom volt a triatlonnal, nyáron megnéztem a fétáv- OB-t, talán összesen ennyi. Azt hiszem az a három nap meghatározó élmény volt, meglátni mire képes az ember ha igazán akarja. Ahogy megértettem, miről szól ez az egész, megfogalmazódott bennem, hogy talán én is képes vagyok az olimpiai táv teljesítésére. Olyannyira hogy egy héttel később teljesítettem is egy helyi sprint távos versenyt, szintén mellúszásban. Akkor egy ironmanről álmodni sem mertem, pedig Balázs barátom azóta is biztat, hogy meg tudnám csinálni. Mégis talán most a post olvasása közben kezdtem igazán elhinni, hogy képes vagyok rá és hogy meg fogom csinálni.
A teljesítményedhez pedig őszintén gratulálok, nagyon meghatott a dolog, azt hiszem még egy könnycsepp is megjelent a szemem sarkában, pedig nem vagyok egy szentimentális ember. A bringapályán segítőként a kereszteződésben álltam, talán emlékszem is Rád ahogy tekertél a montin. Azt hiszem tudom milyen érzés amiröl beszélsz, már amennyire ezt egy kivülálló tudhatja.
És köszönöm a motivációt!
FutoBolond 2008.12.01. 15:20:23
wundt 2008.12.01. 16:10:19
Ügyes vagy, minden elismerésem! Gratulálok! Hajrá és kitartást a sötét hideg téli alapozáshoz!
m
sylverdevil · http://sylverdevil.hdweb.info 2008.12.01. 16:29:17
mikor nézegettem a versenyen készült képeket nagyot csodálkoztam is, hogy nini valaki montival (bár asszem többen is voltak) és lám, itt van :)
Dora The Explorer · http://doratheexplorer.blog.hu 2008.12.01. 16:51:29
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.01. 19:37:22
kőkemény lány. -> leborulás előtted!
én sose kezdek ebbe bele, nekem pont az derült ki a cikkből, hogy én egyrészt ilyen kemény sose leszek, másrészt, hogy sosem akarok 4 kirit úszni és 180t tekerni egy maraton előtt. sohasohasoha. én maradok ilyen gyalogbéka.
Perillustris 2008.12.01. 20:25:56
boibo 2008.12.01. 20:28:10
Ez a legjobb a futásban, hogy nem privilégiuma a "profiknak". Biztos vagyok benne, hogy a Te eredményed sokkal többet ér, mint az övék, biztos, hogy jobbam tudsz neki örülni, és büszkébb is lehetsz magadra, teljes joggal!
Még1X gratula!
FutoBolond 2008.12.02. 10:49:47
Mokas egyebkent: www.timurlenk.hu/blog/ , 2008. 11. 20. bejegyzes...
FutoBolond 2008.12.02. 10:51:02
potyesz 2008.12.02. 11:05:49
Trobi 2008.12.02. 12:51:12
a résztávokat még csak-csak összehoznám külön-külön, pár hónapos eltéréssel, de így egymás után összerakni és egésszé kihozni fél nap alatt.......majd egyszer, ha esetleg én is megjártam a Caminot...:-) de azért inspiráltál, nem is kicsit, úgyhogy az eseményhorizontomon most feltűnt egy triatlon-csillagkép.....:-)
ThufirHawat 2008.12.02. 15:15:14
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.02. 20:59:23
WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2009.01.13. 14:32:04
Hajrá, a 2009-es idényben is!
Na, úgy döntöttem én is gazdagítom az IRONMAN-es blogolók hosszú sorát!!! :)
(witch-ironman.blog.hu)
...'mindenkinek aki szereti' :)
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.01.14. 08:42:02
(nincs szép egyszerű tematikamentes skin a blog.hu-n tudom)
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.01.14. 11:08:30
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.01.15. 07:00:17
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
