A toszkán paradicsom meghódítása

2008.12.23. 08:40 Ras

avagy a 2008-as Firenze Maraton belülről

Nézem az esőt, ahogy ütemesen dobol az ablakon. A kellemes melegben ülve már évszázadnyi messzeségbe tűnik november 30. Három hét alatt már a hidegrázás, az átázott cipő és minden fájdalom emléke elszállt és csak a szép maradt meg. Ellőhetném a futóbeszámolókban oly gyakran olvasható fordulatot: 'akkor és ott megfogadtam, hogy soha többé', de nem történt semmi ilyesmi. Egyetlen dolog történt: háromszoros maratonista lettem, új egyéni csúccsal.

Az alapos hobbi maratonfutónak egy ilyen esemény már hónapokkal a rajt előtt kezdődik. A kezdetben ritkán felbukkanó gondolatok az utolsó hetekben már szinte monomániává erősödhetnek, melyből a gyógyulást a katartikus célbaérkezés indítja el, hogy fél-egy év múlva kezdődjön újra az ördögi kör ismét.

Én nyár elején neveztem a Firenze Maratonra. Azelőtt csak Budapesten futottam egy pár maratont (szó szerint :) ). Nagyságrendileg nincs különbség a két rendezvény között, egy többezer embert megmozgató eseményen már létfontosságú a profi szervezés. Mégis határozott különbséget éreztem a célban. De ne szaladjunk előre :).

2008. november 30. 8 óra 45 perc, Piazzale Michelangiolo, Firenze, Olaszország. Leszállva a navettának nevezett buszjáratról - melynek egyetlen célja a versenyzők belvárosból rajtba szállítása volt - hatalmas sürgés forgás tárult a szemem elé. Rózsaszín 'szemeteszsákba' öltözött futók ezrei és maroknyi szervező- valamint kísérőcsapat álldogáll az esőben. Néhányan melegítenek, néhányan iszogatnak, de a legtöbben a kötelező tartozék mobil wc-k előtt állnak sorba. Kezdésnek én is itt indítok, aztán órámra nézek és céltalanul téblábolva az iszogatók táborát kezdem erősíteni. Megnézem a rajtterületet, a rajtszám háttere szines, emiatt csak bizonyos rajtzónákba engedik be az embert. Az utóbbi két év legjobb ideje alapján határozzák meg a beosztást, ezt még a nevezéskor kérik megadni.

A dologgal máris hátránybakerülnék, úgyhogy mivel még egy boxkiállást terveztem a rajt előtt, ismét sorbaállok. Már lasabban jutok megkönyebbüléshez, cserébe az eső lassacskán erősödik. Még negyed óra a hivatalos rajtig, ideje beállni a rajtzónába. Mivel tudom hogy a leadott 3:30-as időm és a most tervezett 3:10 között gyakorlatilag egy teljes rajtzóna tornyosul, szemérmesen bár, de előrébb lopózok a 3:30-asoktól a 3 órásokhoz. Az eső tovább erősít.

Heringként topogok a sok bemelegített futó között, mindenkin egyen 'szemeteszsák'. Páran esernyővel nyomulnak a tömeg közepén, úgyhogy kiváncsian várom mikor kezdik a futók a kordon túloldalán áló kísérők melegítővel és mindenféle esővédelmi felszerelésekkel való zárótűz alá vételét. Megjelenik két helikopter, a RAI élő egyenesben adja a rajtot. Az eső is elkezd visszaszámolni 10 perccel a rajt előtt, egyre jobban szakad. Már átázott a cipőm felülről. Még jó hogy a bemelegítést inkább az első 5km-es lefelére terveztem, már rég elmacskásodtam volna a tömegben, hiába állunk szorosan és hiába a meglepően jól védő rózsaszín csoda.

Murphy Firenze maraton törvénye szerint az eső pont a rajt pillanatában a legkellemetlenebb, egy kis szél is van hozzá desszertnek. Murphy általános maraton törvénye szerint pedig az első km-en a nálam elviekben gyorsabb időket tervezőket kerülgetem. Aztán széthúzódunk annyira, hogy a furakodás kellemes szlalomozásba vált át, és hét-nyolcezer társammal rázúdulunk a városra.

A pulzusom hamar beáll a tervezettre, (160-170) és minden ellenkező előjelű körülmény ellenére mire lankásabb részekhez érünk, már teljesen bemelegedtem és természetesen át is áztam ahol kell. A szeszélyes időjárás úgylátszik megrémült a lefelé trappoló hordától és szelíd csöpögésre váltott. Az ablakbokan koránkelő olaszok integetnek, bíztatnak. A kereszteződésekben autósok sorakoznak megértően és türelmesen mindenféle (Polizia Municipale, Carabinieri, Guardia di Finan za) olasz rendőr hölgyek és urak mögött.

Elbámészkodom az első hat-hét kilométert, és elszörnyülködöm hogy uszkve négypercben robogok. A síkon le is szabályozom magam kicsit, próbálok úszni a mezőnnyel, hátha összeszedek néhány futótársat. Még mindenkinél hullámzik a tempó, de már kialakul lassan a társaság akivel oda-vissza kerülgetjük egymást. Mivel a reggel 6-os kelés óta a rajtig lefolyt úgy 3 liter folyadék a torkomon, és a megfelelő gyorsfelszívódású szénhidrát mennyiség is a gyomromba került, az összes frissítést kihagyom. Csak az órámat nyomom le minden km-jelzésnél és élvezem a kellemes 10 Celsius fokot, a gyönyörű várost és a futást.

Közeledik a féltáv, lassan kezdődik a buli. Eddigre már összeállt egy öt-hat fős társaság, köztük egy - mint utólag kiderült - német lány, valamint egy triatlonos firenzei úriember és én. Együtt tartjuk a 4:20-4:30-as kilométereket kb a 30-as tábláig, majd ők a frissítőnél lemaradnak. A pulzusom oda van szegezve a 165-170es tartományba, az izmaim frissek és üdék, a mezem is megszáradt már. Csak a tócsákra figyelek és hogy nehogy elszaporázzam innentől.

Upsz, valami bekúszott az idillbe. Egy halovány érzés a jobb combhajlítómba. Rossz emlékek törnek fel bő három évvel korábbról, akkor egy rövidtávú duatlon OB-n mindkét combhajlítóm sikerült leamortizálnom bringán. A gondolatmenetből ismerős levegővétel zökkent ki, megjelenik mögöttem a német lány. Intek neki hogy jöjjön, könnyítek a lépteimen. Érzem hogy jól fog most jönni egy kis társaság. Ekkorra már a Cascine-parkban járunk, látszik rajta hogy nála is elkezdődött a maraton buli. Egy kifejezetten jó megjelenéső ötvenes hölgy tempózik el mellettünk, ahogy kezdünk a 4:30-4:45-ös zónába lassulni. Utánamennénk, de pár lépés után inkább a biztos nyugis tempót választjuk.

Kikeveredünk a parkból, itt egy rámpán leszakadok alkalmi futópartneremtől, de most ő vár meg, még egy kedvesnek szánt mosolyt is kapok, adrenalin tupírozónak, vagy a szemem vagy az agyam csak egy elszánt vicsorítást lát belőle. De már belül én is egyre többet foglalkozok a combhajlítómmal. Görcshatár. Utólag videón visszanézve nem látszik, de belülről megélve teljesen szétesettnek tűnt a mozgásom. Öt kilométerrel a cél előtt eddigi húzóemberemtől is leszakadok. Gyors fejszámolás az órámra nézve, 170-es pulzus, 4:45-ös tempó: ha 5:20-as tempót megyek a végéig, akkor is meglesz a célidőm.

Az izmaim rendben voltak, egyáltalán nem ziháltam, de ez a tudat teljesen demoralizált, 40-nél felkaptam két cikk citromot és egy kis folyadékot hogy eltompult szellememet sokkolva magamhoztérjek, eddigre már súroltam az 5:20-as km-eket, bizony többen is elsuhantak mellettem a belvárosban kanyarogó utcácskákon. Mivel nem álltam meg soha sétálni, én is előztem még néhányat a vége felé. A cél előtti egyenes szinte az örökkévalóságnak tűnt. Amint befordult az ember a Piazza Santa Croce sarkán, a lelátók népe és a kordonok mögé zárt szurkolósereg őrült ~~vau~~ vai-vai-zása átfújja a célon, mint lágy őszi szellő a parkban repkedő faleveleket. 3:10:03, ez áll a versenyórán. 3:09:24, ez áll a stopperemen.

Csendesen konstatálom, hogy sikerült. Mentálisan teljesen elfogytam a végére, fizikálisan viszont nem érzek semmiféle fáradtságot. Azért jólesik a folyadék, válogatás nélkül döntöm magamba a vizet, izoitalt és a teát. Rámterítik a hővédő takarót, majd néhány sztárfotó kedvesem jóvoltából, aki a pálya több pontján is feltűnt, személyi fotósomként és egyszemélyes szurkolótáboromként egyaránt. Jöhet egy kis nyújtás, szeretek nem másnapos izomzattal ébredni. Néhány magyarral is összefutok közben. Váltunk pár szót, majd lassan mindenki a kaja felé tendál, narancs, alma, banán, egy kis keksz. Felmarkolom a befutócsomagot, az érmet még a célbaérkezéskor a nyakamba akasztották, és mehetünk is felvenni a ruháim. A befutócsomag mellé ekkor kapko egy jó kis hidegrázást, a póló-térdgatya esőben közel 4 órán keresztül nem épp segíti elő a test optimális hőháztartását. Ezért készültem egy extra adag termo futóruhával, amit az Arno-parton felállított katonai sátrakban magamra is öltök, és ezzel számomra hivatalosan is véget ért a Firenze Maraton 2008-ban.

Mi a különbség egy budapesti futóversenyhez képest? A hozzáállás. No nem a szervezőké vagy a futóké, hanem a többi emberé. Firenzében ez volt a huszonötödik maraton, Budapesten idén volt a huszonharmadik. Mégis, otthon mindkétszer dudáló és erősen ingerült autósok között futottam fel a Nyugati-felüljárón, itt az autósok is inkább szurkoltak mindenhol ahol lezárás volt. Számtalan példát hozhatnék még, de azt hiszem felesleges. Frankfurtban a nyáron egy nagyjából hetvenezer fős futóversenyen ugyanazt tapasztaltam mint Firenzében, lehet mert mindkét város neve f-el kezdődik míg Budapesté nem?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

16 komment

Címkék: beszámoló maraton firenze

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr35804830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2008.12.23. 09:04:07

Grat RAS!
Azt hiszem én is elégedett lennék március 8-án ezzel az 3:10 en belüli idővel.

[hirdetés] Nike Flyknit Lunar 3

Futóblog

2008.12.23. 08:40 Ras

Címkék: beszámoló maraton firenze

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2008.12.23. 09:04:07

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2008.12.23. 10:38:36

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.23. 12:15:19

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.25. 16:49:01

Ras · http://futo.blog.hu 2008.12.29. 19:06:03

Ras · http://futo.blog.hu 2008.12.29. 19:09:56

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.29. 20:59:29

Futóblog

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

Keresés

Friss topikok

Feedek

Egyéb