Erőszak a szigeten
2009.03.19. 12:10 tvjudit
Még régebben történ, valamikor január utolsó hetében. Szerda volt, talán a hét legpocsékabb napja, már ami az időjárást illeti. Szél, eső, sötét, hűvös, ezek külön-külön is nehezítik a (futó)ember sorsát. Ráadásul közülük több tényező már sokadik hónapja gyötört bennünket. Ugyanakkor a szerda rendszerint futónap. (Mint ahogyan a kedd, a csütörtök, sokszor a péntek, a szombat és a vasárnap is.) Kibúvót találni persze mindig lehet. Akkor is lehetett volna, volt is belső tusakodás, párbeszéd, érvek és ellenérvek: menjek, ne menjek.
Nem megyek érvek: mert lehangolóan ócska idő, későre jár, a 15 kili (merthogy ennyi volt aznapra, benne 3x2 km lendületessel) nekem másfél óra, ami hétköznap este meló után, a napi otthoni teendők és tanulás mellett, magánélet mellett nem kevés idő.
Megyek érvek: jó ideje tart a lendület, hónapok óta nem hagytam ki egyetlen edzést sem, mert 0 edzésmunkából 0 az eredmény, csak a kezdet nehéz, ha már ott vagy, még jó is lehet, mert már csak pár hét van (volt) tavaszig, addig már jöhet bármi, tehát KIBÍROM!
Szóval... elkezdtünk futni az Árpád híd irányába. A mozgás idegen volt, a szél erős, mélyen rádőlve iszkoltam a biciklisávon. Kapkodtam a túl sok levegőt, hisz nem csak én szívtam, hanem a szél is tolta be tüdőmbe. Az eső talán már elkezdte lemosni a napi sminket az arcomról, de nem számított. Aztán egyszer csak az Árpád hídon küzdöttünk az oldalszéllel és a 3x3 sávos, nedves aszfalton döngető mindenféle járművek és a villamos okozta zajártalmakkal.
A szigeten hirtelen csend lett, ez némiképp feldobott. A pesti oldalon folytatódott az utunk. Szél ohne. Legalább ennyivel kellemesebb. A város pesti fényei bevilágították a kivilágítatlan oldalt. Persze nem annyira, hogy egy-egy pocsolyába ne toccsanjunk bele. Voltak köztük mélyebbek, érdekes érzés, amikor a könnyű gyöngyvászonborításon becsorog a víz és átöblíti a zoknit, a lábat és tulajdonképpen a cipő egész belsejét. Futótársam közben megjegyezte, ez nem éppen futócsaj stírölős alkalom. Én pedig képzeletben bokán rúgtam, hisz a futótárs „amúgy” hozzám tartozik.
Lendületesebb tempóra váltottunk a 2. kilis jelzésnél, ez kitartott a MAC-nál elhelyezett célig. Pár száz méteres könnyű dzsog után az 5-ös jelzéstől folytatódott a „vérmes vágta” a 3-as pontig. Az alatt a kicsit több mint 10 perc alatt már tudtam, hogy a „csak elindulni nehéz, utána, ha bemelegszel már jó lesz” bölcsesség marhaság. Legalább is aznap este, már nem volt semmi, ami feldobhatta volna a futást. Kíméletlenül lökdösött bennünket a szél. Eközben a szuper ego folyamatosan erőszakoskodott a sima egóval, hogy mindezt elviselje. Utáltam futni aznap este.
A második körben már szótlanul tűrtem a sorsom. Közben futótársam próbált jobb belátásra bírni és javaslattal állt elő: ha a sziget Margit hídi végéhez értünk, fussunk vissza haza a Margit hídon át. Ellentmondást nem tűrve mondtam, nem lehet, mert úgy nincs meg a táv. Futottunk tovább… Kicsit később, a harmadik lendületes 2 kili végén újabb felvetéssel állt elő: kicsit nyújtogat, addig én fussak előre 1 kilit, majd vissza 1-et és aztán „húzzunk már haza a p…csába a Margiton át." Némi ellenállás után belementem és küzdöttem még további 2 kilit a huzatos szigeten, majd további 2 és fél kilit hazáig, csak hogy meglegyen a nyavalyás szerdai edzés. Persze a szél iránya továbbra sem változott, így a Margit hídon és a budai oldalon, a Szépvölgyi út irányába még utoljára – röhögve, bibibí-zve, úgy kell nektek marha futók-ozva – megtépázott bennünket a viharos szél.
Utálatos egy nap volt… Azóta eltelt két hónap. Megérkezett a jó idő, az új kihívás. Az 5 lány és az 5 fiú, na, és az 5 hét, amikor is a kilométerperselybe a legkisebb címletektől a legnagyobbakig mindent bedobunk.
A végeredmény pedig valahogy így fog festeni, ez tiszta sor :-)
17 komment
Címkék: erőszak eső smink szél persely kibúvó futótárs
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
adorján 2009.03.19. 15:27:11
Megszállott vagyok, még a leghidegebben is mentem, szinte minden este, van az a hideg, amikor elkezd folyni a taknyom a hidegben a test, meg a levegő hőmérsékletkülönbsége miatt:)
nemsoká jön a kániluka, akkor meg 50 méter alatt kérgesre szárad az ember torka...
lápi lidérc 2009.03.19. 15:37:08
Mi ez, valami plázapicsablog?
angelday 2009.03.19. 15:46:44
"Kili" vagy "kiri" a futók általános elnevezése. Férfiak ÉS nők egyaránt így hívják. Sörhas, úszógumi megvan? Na, ha ellene harcolnál, csatlakozz közénk!
decibells (törölt) 2009.03.19. 17:08:33
Van a Szasza, a futó s mink, a többiek. Bocs. :-)
boibo 2009.03.19. 18:46:43
HAJRÁ LÁNYOK!
AdrianMole 2009.03.19. 20:29:22
bodhiszattva 2009.03.19. 20:56:41
es meg azt se tudjuk Szasza mit csinal a hetvegen. mondjuk majdnem mindegy, az se baj ha nem lesz kedve futni:).
azert bizakodhattok hogy valamelyik fiu otthonfelejti a chipet
decibells: :) ez ott van:)
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2009.03.19. 22:09:46
boibo 2009.03.19. 23:19:41
... és az hogy van, hogy mindig akkor fúj szembe, mikor már hazafelé tartok, vagyis már amúgy is jól elfáradtam?! Bezzeg mikor még frissen és üdén elindultam, akkor tolt csak tolt menetirányba, azt az érzést keltvén, hogy hú-de-jó-formában-vagyok-ma, ennek örömére jó messzire elfutok, aztán meg csak győzzek hazajutni?!
kg_kilo 2009.03.20. 10:48:22
még nickem sincs 2009.03.20. 13:58:42
még nickem sincs 2009.03.20. 14:01:11
boibo 2009.03.20. 19:51:29
:)
Hát ez az! Erről beszélek.
És ráadásul még az én-vagyok-a-nap-hőse fíling is oda, csak a lógó nyelv marad.
decibells (törölt) 2009.03.21. 00:52:39
Nézegettem ezt a két kiliperselyt. Nem tudom a kiliknek milyen kiterjedésük van, de a lányok malaca ugyan hasas, de nagyon vékony. Míg a fiúké térfogatra nagyobbnak tűnik. Viszont a teret mindkettő elgörbíti. :)
A baloldali vákuum malac előbb-utóbb felhízik a sok kilitől. A jobboldali pedig a hátával töri ketté a deszkát.
Hiába, késő van. :)