A veszélyeztetett pébé esete
2009.03.29. 13:15 tvjudit
Pkrisztike „anyagcserés” posztja kapcsán jutott eszembe, hogy felidézem a 2007-ben futott Nike félmaratonomat. Kriszta akkor a női mezőny élén végzett (1.11.47), én csak a 84. lettem, viszont emlékezetes futás volt több szempontból is…
Összességében minden jól indult a verseny napján, bár izgatott voltam ez kétségtelen, s mint ilyen bizony többet kellett wc-re járnom A rajt előtt kb. 20 perccel gondoltam végleg összerakom magam (elmegyek wc-re, a cuccaimat elhelyezem stb.), aztán jöjjön, aminek jönnie kell, futok egy félmaratont.
A mobil wc előtti sor azonban, hosszú perceken keresztül meg se mozdult. Persze a rajt előtti 15 perc még rettenetesen hosszúnak tűnt és én biztos voltam benne, hogy rendben visszaérek a megbeszélt helyre, ahol a futótársammal, aki a versenyen segítségemre volt, találkozom a rajt előtt. Talán az aggasztott kicsit, hogy nálam volt még a hátizsákom, szóval azzal is kellett bajlódnom. Gondoltam, majd gyorsan elkocogok az autóhoz, ami kiváló bemelegítés lesz. Aztán tovább teltek a percek és még mindig túlságosan lassan fogytak az előttem lévők.
Kb. 10 perccel a rajt előtt a frász kezdett kitörni! Hagyjam, a francba a pisilést és menjek már vissza, de így nem tudok lefutni 1 km-t sem, nem hogy 21-et, és a táskám, szóval még az is… és már csak 3-an vannak előttem, nem létezik, hogy 6 perc nem elég... Nem lett elég! Egy perccel a rajt előtt, 9:59-kor jutottam be és már tudtam, hogy képtelenség lesz megtalálni a futótársamat, nem fogok odaérni a megbeszélt helyre. Abban bíztam, hogy talán a mezőny végére áll és nem a tervezett időnknek megfelelő rajtzónába. Sebtiben végeztem, majd kivágódtam a mobil wc-ből (más körülmények között ez a látvány még komikus is lehetett volna, abban a pillanatban azonban leginkább kétségbeejtő volt) és rohantam, mint az őrült, közben Kovács Ági ellőtte a rajtot.
Nagy nehezen átverekedtem magam a kiáramló tömegen keresztül a rajtzóna túloldalára, majd megcéloztam a VIP terület bejáratát, mert kitaláltam, hogy ismerősök gondjaira bízom a holmimat, hiszen az autóhoz már végképp nem mehettem vissza. Azután átbújtam a kordonon és ott álltam a rajtfolyosón. Hirtelen utáltam az egésze, nem volt kedvem ahhoz, hogy elkezdjek futni. Ott álltam perceken keresztül a kiáramló mezőny szélén – szerencsére még javában tartott a rajt már vagy 8 perce – és egyszerűen képtelen voltam elindulni. Dühös voltam és csalódott! Aztán persze mégis elindultak a lábaim. Áthaladtam a rajtkapun és megnyomtam az órám stopperindító-gombját. Elkezdődött! Közben folyamatosan figyeltem elveszített iramfutó-társamat, komoly erőfeszítésembe tellett, hogy mindazt, ami történt képes legyek a rajttal együtt magam mögött hagyni. Tudtam, hogy ez nem "funrun" lesz, itt nem futhatok csak úgy jó érzésre, egyben kell lennem ahhoz, hogy az elmúlt három hónap munkája eredményeképpen egy klassz célidőt láthassak az órán, amikor végleg leállítom... De hol voltam még attól!
Több mint 5 vagy talán 6 ezer futó volt már/még előttem
Úgy éreztem, sprintet nyomok az Andrássy úton! Persze körülöttem mindenki lassabban futott, hisz leghátulról rajtoltam. Nem csoda, hogy aggódva néztem az órámat az Oktogonon az 1. km-nél. Pontosan 5 perce kezdtem futni. Ez viszont lassúnak tűnt. A 2. km-nél 4:41, ami biztató volt, de ebben viszont nem bírom végig. Kerestem a helyem a tömeg szélén: járdára fel-le, kanyarokban a külső íven, 2 futó közti miniatűr résen át, a szűkös Lánchídon szinte tyúklépésben, közben továbbra is kerestem és figyeltem egy arcot, egy alakot, egy jellegzetes futómozgást, szerettem volna odakiáltani, hogy: hééé itt vagyok! Valahol a Lánchíd után fogadtam el végleg, hogy magam vagyok. Futottam a legjobb tudásom szerint, okosan és bátran. Hirtelen éreztem, hogy minden rendben lesz!
Nem sokkal később megpillantottam a futótársamat! Nagyon megörültem és onnantól kezdve Rá is bíztam magam. A verseny lelki megpróbáltatásai ezzel azt hiszem véget értek, persze ekkor kezdődött a fizikai küzdelem. Mert bár addig sem futottam lassan, de mindenképpen lassabban, mint onnantól. Közben fogytak a km-ek is, velük együtt pedig természetesen az erőm.
Futás közben mindenféle dolgokon járt az eszem. Időnként kifejezett büszkeséggel töltött el, hogy folyamatosan hagyjuk le a körülöttünk lévőket. Figyeltem befelé is. Milyen most, hogyan érzem magam, mennyire nehéz (mert az fel sem merült, hogy könnyű), nem vagyok-e éhes, szomjas, nem szorítom-e túl görcsösen a gyűrött, használt papírzsepit az ujjaim között.
Figyeltem Őt is, hogy mennyire könnyedén fut, miközben nekem már zsongott a fejem és egyértelműen fáradtam. Hol mellé akartam kerülni, hol inkább mögé. Hogy ne lássa, mert már szenvedek pedig még bő 6 km hátra volt, vagy jobban esett, ha húz mintsem, hogy tartsam mellette a tempót... már nem tudom. Aztán egyszer csak mondta: még 3/4 szigetkör, jött a felüljáró, a Nyugati téren, amit viszont meglepően könnyedén gyűrtem le. Legalábbis ahhoz képest, hogy már nem esett jól a futás.
Kicsit talán eléheztem és zsibbadt, tompa volt a fejem, de továbbra is küzdöttem, bár a hajrára már nem tudtam felpörögni. Miután áthaladtunk a célkapun ránéztem az órámra és láttam a kiváló célidőt, de meg sem bírtam mukkanni. Benne volt minden erőm ebben az 1 óra 41 percben. Nem kérdés, hogy boldog voltam. Eddigi futásaim közül ez a félmaraton indult a legnehezebben és ez végződött a legszebb eredménnyel. Később elemezgettük, hogy talán benne maradt még pár perc, ha mondjuk nem kellett volna végig előznöm a mezőny ¾-ét, persze a „volna”, meg a „ha” tartalmú elmélkedések feleslegesek ebben a műfajban.
Arról, hogy lekésem egy-egy verseny rajtját néha azóta is álmodom.
Fotók: www.futas.net
17 komment
Címkék: mosdó rémálom félmaraton
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.03.29. 17:42:16
minden kezdő versenyzőnek ajánlom, hogy időben menjen ki. unatkozni nem fog, és lesz ideje elrendezni mindent, hisz kiderülhet h vmire nem gondolt és akkor lőttek a jó hangulatú futásnak!
HecseDLI 2009.03.30. 08:59:02
hALI!
A tavalyi NIKEE-t megyszívtam én is,beestem szószerint. De nem szeretek beesni, de nem rajtam múlott.Ráadásul nem találtam vissza az autóhoz(futva mentem), és volt egy gyenge 20 perc a rajtig. Visszafordultam a cumóval ,rajtcsomaggal ,egyebekkel ,köztük a szemcsimmel )és bekéredckedtem a Knopperesekhez( az x.-edik sátor után. Ráadásul egy vadiúj Pega volt a lábamon, amit átcseréltem volna, ha visszajutok az autóhoz.Úgyhogy új cipőben,félig kiszáradva 5 perccel a rajt előtt beszédölögtem a rajtzónába. Az első frissítőig juusak el nyugtattam magam...és ... eljutottam...és a végére is sikeresen.Végig vedelve és locsolva magamra a vizet. Izgi volt egy kicsit.
Vegyi Ali 2009.03.30. 11:14:52
De ez nekem is bezavart a melegítésembe, meg egyáltalán.
Aztán a Margit-szigeten az Árpád-hídnál szintén látogattam egy tojtojt (kösz a szervezőknek), nemsokkal később mondjuk már azon gondolkodtam, hogy akkor inkább felszállnék egy buszra, úgy kikészültem a rohadt melegben. De aztán nem adtam fel, bár lehet, hogy jobban tettem volna, úgy két-három hónapra elment a kedvem mindenféle futástól.
zsolababe 2009.03.30. 12:05:54
DaMartian 2009.03.30. 13:51:46
zsolababe 2009.03.30. 17:12:38
Ras · http://futo.blog.hu 2009.03.30. 17:16:42
BGy · http://babosi.blog.hu 2009.03.30. 18:20:08
Visszaértem Prágából a félmaratonról. Jól megszívtam. Egy ottani ismerősöm azt mondta, hogy 9 fok, szél és eső várható. Eszerint is öltöztem, majd mire odaértem, hétágra sütött a nap. Már a bemelegítésnél éreztem, hogy túlöltöztem. A 10. kilométer után ez már nyilvánvaló volt. Levettem a legfelső, "hőzáró" réteget és a derekamra kötöttem, ami arra volt jó, hogy baromira zavarjon, mert a sapkám is ott volt már. Áááá, a 16. km-től szenvedtem. 15 km-ig tartottam az 5 perces km-ket, ott becsúszott egy 6.20 (!)-as. A vége nagy szégyenre 1:53:39 lett. Láttam, hogy Papp Kriszti 1:13:13-at futott. Le a kalappal előtte.
Egyébként egy embert láttam futóblogos pólóban futni, talán Rudi volt a hátára írva. Szeptemberben Pesten javítok! Vagy nem. :)))
Ras · http://futo.blog.hu 2009.03.30. 19:46:03
Ras · http://futo.blog.hu 2009.03.30. 19:47:16
BGy · http://babosi.blog.hu 2009.03.30. 20:17:57
boibo 2009.03.30. 22:57:25
Jól van már, ne morcogj! Megcsináltad, ügyes vagy, grt!
Prága meg gyönyörű, azért már alapból irigyellek, hogy ott lehettél.
kg_kilo 2009.03.31. 09:32:53
Ehhez kepest eso csak 1 oraval a rajt utan jott, 10 fok volt, de szel szinte semmi.
A maratont 2:21-gyel nyerte egy feherorosz arc, noknel 2:51. A felmaratonon 1:06 / 1:17.