Bélcsavarodás az óceán partján

2009.04.06. 08:11 Winkler Róbert

Már megint nem néztem meg rendesen a meghívót, és arra készültem, hogy majd lisszaboni utcákon fogok futni, mint Zlatan, hetykén hátravetett fülhallgató-zsinórral. De a Mazda3 második generációjának európai bemutatója a Cascáis nevű tengerparti luxusüdülőben és környékén zajlott, ami tulajdonképpen még jobb: az óceánpart az óceánpart, gyerekek.

Végre. Egy rendes óceánpart olyan, hogy egy nap után a só kicsapódik az ember napszemüvegén, ráadásul ha az óceán felől fúj a szél, hiába mennek az ember mellett folyamatosan az autók, a levegőminőséget én elfogadom természetvédelmi területnek.

Általában otthon is sötétedés után futok, meg sajtóutakon is, itt is így terveztem, de hamar ideértünk, ráadásul Portugáliában egy órával később van, a prezentációig meg legalább másfél óra, hát nosza, szaladjunk napvilágnál. Portugáliai futásoknál biztos sokan megemlékeznek arról, hogy egyfelől nem véletlen, hogy a portugálok nagy felfedezők voltak: folyamatosan kurva erős szél fúj. A másik néplélek-adalék, hogy hiába tengerpart majdnem a teljes határuk, ez a part nem bícs, hanem esetenként 50-100 méter magas sziklafal, ahol megfelelő érdeklődés esetén néhány perc alatt akár több milliónyian is lehetnek öngyilkosok különösebb torlódás nélkül. Szóval a part úszkálásra nem alkalmas, ráadásul a víz jéghideg, hiszen ez az Atlanti-óceán; nem véletlen, hogy inkább fociznak.

Harmadrészt kérdés, miért jönnek ide a pénzes turisták a nagyon sok ötcsillagos szállodába, amikor golfpályát nem nagyon látni. Hát, Józsikám, megosztom veled a sejtésem: ezek itten vitorláznak. Még biztos nincsen szezon, de elsétáltam a kikötőbe, és ezrével sorakoznak a parton az utánfutóra pakolt sportvitorlások.

Hogy szezonon kívül miből élnek a szállodák, nem tudom, mert úgy tűnik, mást csinálni nem lehet, leszámítva természetesen a futást, én például itt két hét alatt simán megcsinálnék 200 kilométert, de ezért kicsit túlzás lenne az ötcsillagos szálloda. Na de, Józsikám, és most kapaszkodj, lehet, hogy mégis működik ez a szupergazdagok euro-óceánparti futóparadicsoma, mert mindjárt megmondom én neked, mit találtam a hűtőben.

Egy-egy csillagot miért ítélnek meg egy szállodának, mindenütt vita tárgya, nyilván más egy francia négycsillagos, mint egy olasz, magyar vagy román. Ötcsillagosokban illik a recepció ügyeletes személyzetének összesítve legalább négy nyelven tudni megszólalni, kell hogy legyenek boltok, mindenféle bár és étterem, fitness-welness-szauna, és általában alap a szobai wifi, a bolyhos fürdőköpeny és az ajándék mamusz. Az autóipari bemutatóknak köszönhetően végigturnéztam már jó pár ötcsillagos szállodát. Sóherebb cégek kipakoltatják a hűtőből a piát, mármint az alkoholt, mert mint meghívó mégsem illik kifizettetni a fogyasztást a vendéggel, de azért sokba se kerüljön a sok gyökér alkoholista sajtómunkás. Az alkoholt én nem nagyon bántom, elalváshoz viszont előnyben részesítem a szállodai pornócsatornát – sajnos egyre inkább kimegy a divatból, na de – és itt most rátérnék a Cascáis-i Villa Itália bárszekrényére – vannak kis különbségek, egyes helyeken ott sorakozik a bárszekrényben a full piakészlet, máshol csipsz, kesudió, mogyoró, csoki, süti is van. De itt tudjátok mit találtam a hűtőben? (Nyilván a felsoroltak mellett.) Kettő darab L-karnitines energiaszeletet!

Elhiszi ezt valaki?!

Gyorsan a seggére is vertem az egyiknek, felvettem a homológ fehér Futóblog-felsőt, a sportbandet, zlatanosan a vállamra kanyarítottam a fülest, és a parton Cabo da Roca felé vettem az irányt. A múltkor San Diegóban sajnos nem tudtam az óceán mellett futni, mert messze volt a szálloda, és csak az országúton szaladgálhattam, de ez itt, Cascáis és vidékén hihetetlen. Ha igaz a következtetésem, és az energiaszelet azért van a hűtőben, amiért gondolom, vannak gazdagok, akik tényleg ide járnak futni. Ezt nehéz elmondani: egyrészt a friss, tiszta óceáni levegő. Másrészt a szél, ami pont jól hűt. Harmadrészt a látvány, végig a meredek part, alant a hullámok egyenletes fehérzaj kibocsátása közben paccsannak szét a sziklákon. Sokadrészt úgy látszik, itt április elején van a nagy fene virágzás: az egész part egyetlen nagy virágszőnyeg. Még egy kövér kutya sem hitte el, ott szökdécselt egyszerre négy lábbal a virágföldön.

Akkora tuning az egész környezet, főleg annak, aki ahhoz szokott, hogy a Margitsziget monotóniája szívja ki az életerejét, hogy már a szembeszeles szakaszon elhatároztam, 7,5 kilométerig meg sem állok. A fáradt vagyok, maximum kifeszítem a pólót és hazafúj a szél, a challenge miatt meg kell a táv, visszatérő rémálmom például, hogy DaMartian, a szerkesztőségi gyalogkakukk lesérül, egy hónapig nem futhat, és akkor mekkora cikibe' leszünk má'.

Szerintem meg is lett volna a 15, ha a hatodik kilométeren rám nem jön a klasszikus tolófájás. Mit is ettem? Korai kelés volt, de otthon kis müzlit benyomtam, tejeskávé, a Budapest-Párizs járaton tán egy szendvicset narancslével, a párizsi várakozás alatt volt egy mozzarellás bagett, capuccino, narancslé és egy finom, ropogós alma. A Párizs-Lisszabon viszonylaton adtak egy kis hideg pennét meg valami sütit – aki érzett már légiközlekedés-farkaséhséget, talán megérti, miért fogyasztottam el. (Egyéb mentség tényleg nincs rá.) Erre ment az energiaszelet.

Mondhatnám, hogy megtréfált az emésztésem, de a tréfa az értelmező szótár szerint valami vicces dolog, ez pedig egyáltalán nem volt vicces. 6 km után tehát fordultam, és szívesen siettem volna, de az ilyesmiben az az igazán kellemetlen, hogy ilyenkor nem lehet megnyomni. Nyilván számosan megoldanák ezt a szirtek közt, de van egy olyan fogyatékosságom, hogy inkább a bélcsavarodás, de hazaviszem, bármi áron.

Nem volt egyszerű folyamatosan afféle sport-Lehotka Gáborként játszani az emberi izomzat orgonasípjain, de hazaértem. És ilyenkor igazolódik, hogy az embernél nincs csodálatosabb: ott volt a csodálatos, ötcsillagos márványklozett, de én nem szaroztam, hanem precízen lenyújtottam. És most ezúton nyújtom át szeretettel futótársaimnak e küzdelmes 12,25 kilométert. Nem fintorogni!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

19 komment

Címkék: lisszabon óceán powerbar

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr231048493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2009.04.06. 09:22:37

Biztos az energiaszeletben volt túl sok műdolog. Nekem azok okoznak gondot. A futás gyorsabb anyagcserét kíván, ezek meg nem bírnak megemésztődni, felszívódni rendesen és kikívánkoznak. Ha hosszútávon a fát is megölik, akkor lassan egy erdőt miattam újra kell majd telepíteni. :)))

[hirdetés] Nike Flyknit Lunar 3

Futóblog

2009.04.06. 08:11 Winkler Róbert

Címkék: lisszabon óceán powerbar

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

BGy · http://babosi.blog.hu 2009.04.06. 09:22:37

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.04.06. 19:59:10

decibells (törölt) 2009.04.06. 22:25:59

decibells (törölt) 2009.04.06. 22:38:41

Futóblog

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

Keresés

Friss topikok

Feedek

Egyéb