Mátrabérc
2009.04.30. 11:04 szasza75
Egy korábbi posztomban már írtam Magyarország egyik legembertpróbálóbb túrájáról, a Mátrabércről. Nos, elérkezett az április 25-i hétvége, vele együtt pedig egy ragyogó természetfutó idő. A túrázók - mert ez valójában túra - Sirokról indulnak el. 2734m szint és 55,6 km megtétele után (Oroszlánvár, Kékestető, Galyatető, Ágasvár, Muzsla érintésével) a napokban egyéb okból sokat emlegetett Szurdokpüspökibe érkeznek. Mármint csak azok, akik nem adják fel. Az elmúlt évek statisztikája alapján normál időjárási körülmények között a 13 órás szintidőre a teljesítés 75-80%-os, amennyiben az időjárási feltételek nem túl jók, a teljesítési arány lehet csupán 45-50%-os. Ígéretes. Korábban teljesítettem már kétszer, tavaly pedig szétfagyva "elvéreztem". Az idei évre terveztem a nagy "come backet" egy 8 órás teljesítéssel.
Szombat reggel 6 óra, 3 fok. Ennek ellenére tudtam, hogy a rövidnadrág, technikai felső kombináció csak rövid ideig lesz kevés. Pár perc és nemhogy fázni fogok, de kifejezetten melegem lesz a Kékestetőre vezető emelkedőkön. Rajt! A harcosok elindultak, a képzeletbeli startpisztoly eldördült, az én kihívásom az órám csipogásával kezdődött. Közel 1500 métert kell leküzdeni egy közel félmaratoni távon. Hosszú emelkedők és rövidebb ereszkedések jellemzőek erre a szakaszra. Ez a rész sokat kivehet, ha nem ésszel csinálja az ember, ezért a pulzusomat folyamatosan figyelve hol futással, kocogással, hol gyaloglással gyűrtem a kilométereket. Aztán eltelt 2 óra 39 perc és én már a Kékesen pecsételtem. Nagyjából ilyen időt terveztem erre a szakaszra, és ami a lényeg, különösebb zsibbadás és fáradtság nélkül ment mindez. Innen egy meredekebb ereszkedés következett a Mátra-nyeregig (3:00), ahol Nylonman várt autóval is pótolta a megfogyatkozott készleteimet. Egy harapás banán, egy gél, egy kis csomag só izoval és vízzel higítva, ez volt a menü. Persze ez így együtt baromi szar, de most erre volt szükség, hogy erővel felmenjek a Csór-hegyre, majd pedig megtámadjam a Galyatetőt (3:50). Gyors pecsételés, aztán innen kezdődött a kedvenc részem, enyhén lejt vagy vízszintes kicsi emelkedővel. Összességében véve nagyon jól futható, még így 30 km megtétele után is. A Vörös-kő Ágasvár közötti részen kicsit besűrűsödött a Muzsla mezőnye, így az egyetlen nyomtávon nehéz volt az előzés. Mátrakeresztesen újabb pecsételés, pont egy maratonnál jártam 5:17-es idővel. De ez nem összehasonlítható egy aszfaltos rohanással.
Segítőmtől kólát, gélt kaptam és izot vételeztem a kulacsba, a kezembe pedig egy fél literes vizet vettem. Igaz, már csak 14 km a célig, de benne volt egy szép, izomroncsoló hegy (Muzsla) megannyi kellemetlen szivatásával. Az ember megy, fut, gyalogol, lát egy csúcsot felér, aztán csalódik mert még mindig van feljebb. Iszonyú. Egyszer csak felértem (6:12). A felfelénél már csak lefelé rosszabb, pláne a túra ezen záró szakaszán. Kellemetlenül meredek és köves. Szinte futhatatlan így fáradtan, 50 km és 2800 méter szint megtétele után. Óvatos kocogással végül leértem, át a Diós-patakon és egy barátom hajszolta nagyobb tempóval, befutottunk a célba. 6:59:57 -- ekkor nyomtam le az iskola területén az órám. A vártnál jobb idővel, a vártnál kevésbé elcsigázva. A célban barátok, beszélgetés, gyros, sör volt a gyors regeneráció része. Napsütés, immár több mint 20 fok meleg, aztán a beérkezők tapssal történő fogadása. Olyan nyugalmas és elégedettséggel teli volt minden.
Két csellendzstárs is megmérettette magát. Kékvirág pár perccel megelőzött egyéni legjobbját megdöntve (nem ért meglepetésként), Birdie76 pedig első teljesítőként remek 9:18-as időt húzott be. Minden szép volt, eddig a pontig. Azt gondolom én már sok mindent láttam és éreztem. Lábamat már sok mindenhez hozzászoktattam, de ez a szombati "mozgolódás" annyira kinyírt vasárnapra, hogy alig bírtam mondjuk leguggolni, vagy ami még ilyenkor is rosszabb lemenni a lépcsőn. Az izomláz, ritka szar élmény. A vasárnapot még kihúztam az ágyban, néztem a London Marathon-t, benne Wanjiru 2 méteres lépéseit, de hétfőn azért csak nekiindultam átmozgatni a szigetre. A kezdeti sétát csoszogásra váltottam, majd 10-20 cm-es repülőfázisra. Röhejesen nézhettem ki. De mi ilyenkor a jó megoldás? Feküdjek még és ne mozogjak további két napig? Persze segíthetnek a "jóhatású" krémek a forró fürdő a kádban vagy gyógyfürdő a Rudasban. Azt olvastam, hogy az izomláz valójában izomrostok finom szakadások, amelyek begyulladnak, így inkább a mozgás inkább hátrányosan, mint előnyösen hat az izomzatra. Én azért hétfőn csak kitántorogtam a szigetre. Útközben kiderült sem a testem, sem a lelkem nem kívánta ezt az élményt, furcsa mód én hiszek benne, hogy gyorsítja a regenerálódást. Az egész olyan volt mintha a 10 kg-os Samuval ütögették volna lépésenként a combom és négyfejűm lépésenkét kiáltott volna segítségért. Később Nylonman-nel "szárnyaltam", ááááááá fenéket, siralmas totyogás volt. Leküzdöttem egy kört és hazahozattam vele magam kocsival :-) köszi.
Zárszóként pedig gratulálok Adam182-nek. Eljött maratoni felkészülésként egy Hanák-Kolosra (36 km, 1400 m körüli szint). Hát nem tudom hol olvasta, vagy ki mondta neki, hogy egy ilyen kell a maratoni felkészüléshez. De ha ezt így megcsinálta, azt hiszem, nem lesz gondja a 26 mérfölddel. Nagyon gratulálok neki. Kemény menet lehetett.
Nyalogatom a sebeimet, kortyolgatom a borom és közben azon gondolkodom, hogy a fenébe tud Németh Csabi (eddig többször is) és Ispi (idén 5:22-vel, ami pályacsúcs) 5:30 on belül, azaz átlagosan 6 perces kilométerekkel végigfutni a Mátra gerincén. Elképesztő.
18 komment
Címkék: siker küzdelem pályacsúcs elégedettség izomláz regeneráció matrabérc
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
angelday 2009.04.30. 12:37:22
haan-chee · http://www.wellnesscafe.hu/futoblog 2009.04.30. 13:21:49
angelday 2009.04.30. 13:26:14
Az idei évre terveztem a nagy "come backet" egy 8 órás teljesítéssel. Nem így lett.
Ebből az következik, hogy a comeback nem jött össze. Ezért sem értettem, hogy a végén miért olyan, hogy lefutotta, ellentmondás.
BGy · http://babosi.blog.hu 2009.04.30. 13:52:21
tvjudit 2009.04.30. 14:14:38
bécsi pszicho · http://www.flickr.com/photos/haazee 2009.04.30. 14:19:00
zsolababe 2009.04.30. 17:47:06
adam182 2009.04.30. 22:04:54
sehol nem említették, hogy kell ez a maratonhoz, de gondoltam ártani nem árt. meg már régóta ki akartam próbalni a túrafutást. meg gondoltam ismerkedek a fallal és szokom a szenvedést:) ez sikerült is:)
én szombaton este teljesen meglepődtem, hogy milyen jó állapotban értem haza, barátnőm meg is említette, hogy rosszabbra számított. aztán vasárnap késő délelőtt olyan máv-os módra sztrájkba kezdett a combom. leülni, felállni esélyem nem volt. menni is csak nyújtott lábbal, óvatosan. szerintem, ha nem mozgok rá, még most is izomlázam lenne. hétfőn tekertem a városban 50 km-et és keddre már javult a helyzet. aznap 25 km bringa plusz úszás és szerdára elmúlt. de talán még életemben nem éreztem ilyet.
mindenesetre nagy élmény volt, jövőre is ott a helyem. akkorra szerintem meglesz a kitűzött 4,5 óra is:)
adam182 2009.04.30. 22:05:37
Ras · http://futo.blog.hu 2009.05.01. 08:59:26
a Gejzirit 33 (ugyanaznap volt, én azon futottam-gyalogoltam 4 órát) 700m szintemelkedéssel az még aránylag sík, de a Mátrabérc 2700m-el...
zsolababe 2009.05.01. 13:28:37
manor 2009.05.01. 14:06:43
Wanjiru 2 méteres lépéseiről jut eszembe, lehetne egy poszt rövid lépés vs. hosszú lépés témában (nem a fröccsről:) ) Melyik a hatékonyabb, egészségesebb hosszú távon? Én egy ideje átálltam a rövidebb lépésekre, szerintem ez jobban kíméli a térdet, a hatékonyságáról viszont nem vagyok meggyőződve.